Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

A ludak, kacsák, pulykák, gyöngytyúkok nevelése a háztájban Pulykapipék is nevelhetők csibemádra (Kucsera Szilárd felvételei) A naposlibák hőigénye életük első napjaiban elég nagy. Kis létszám esetén a kotlő bizto­sítja ezt, ha azonban nagyobb számú növendék libát kíván valaki nevelni, megfelelően szá­raz, fűthető, fertőtlenített ne­velő helyiségre van szükség. A nevelőhelyiség hőmérséklete 18—20 C° legyen, a műanya alatt pedig az első napon 32 C fokot kell biztosítani. Alraozás­­ra szalmaszecskát használjunk 10—15 cm vastagon, amit — ha átnedvesedik — állandóan cse­rélni kell. A vásárolt napos­állatok élénkek, nem ragacso­sak, felszívódott köldökűek le­gyenek. Továbbtenyésztésre leg­alkalmasabbak az áprilisi kel­­tetésű libák. A korábbi kelé­süket pecsenyelibának, a má­­jusban-júniusban kelt libákat májlibának neveljük. A mű­­anyák fűtését fokozatosan csök­kentsük naponta 0,5 C°-kal úgy, hogy a harmadik hét végén a hőmérséklet 18—20 C° legyen. Az első tíz napon éjjel-nappal fűtsünk, ettől kezdve a kislibá­kat fokozatosan szoktassuk a külső hőmérséklethez. Száraz, enyhe időben, a harmat felszá­radása után engedjük ki őket. Éjjel azonban fűteni kell vagy a helyiséget, vagy a műanyákat, mert az éjszakák hűvösek, az állatok fáznak, összebújnak, tapossák egymást és ilyenkor több elhullik. A naposlibáknak első elesé­sül adjunk finomra darált ku­koricát aprított zölddel kever­ve és helyezzünk el az almon apró fűvű gyeptéglát. 3—4 nap után fokozatosan áttérhetünk a fehérje keveréktakarmányok etetésére. A második napon kö­lesszemnél nem nagyobb szi­tált kavicsot is adunk eléjük egy külön vályúban. A negye­dik héttől kezdve a keverék­takarmányba szemes búzát vagy árpát is keverünk, eleinte csak kisebb mennyiségben. A sze­mes eleséget gyorsan megszok­ják és ezután különösen az esti utolsó etetésre szemes gabonát adunk. Az első héten kétórán­­ként etessünk, az etetések szá­mát fejlődésük arányában csök­kentsük. Két-három hetes kor előtt ne engedjük vízre a libá­kat. Itatójuk se legyen olyan, hogy abban fürödhessenek, pi­­hetollukat eláztassák. Ha a li­bák megszokták a külső hőmér­sékletet, egész nap a legelőn lehetnek és a takarmányukat is ott fogyaszthatják. Ilyenkor víz is legyen mindig előttük. A KISKACSÁK SZÁLLÍTÁSA körültekintőbb és gyorsabb munkát követel, mint más na­posbaromfié. A legfőbb nehéz­ség, hogy szemben egyéb na­posállatokkal, amelyek 48 órát is kibírnak, étlen-szomjan — a naposkacsát 24 órán belül meg kell etetni, mert azután már nehéz evésre szoktatni. Az el­öregedett kiskacsa lefogy, ki­szárad s rövidesen elpusztul. A kacsák rövidebb ideig kíván­ják a meleget, mint más fiatal állat, a negyedik héttől kezdve már hűvösebb helyen is jól megvannak. Az első héten 30— 32 C°, a másodikon 26, a har­madikon 20 C° legyen a hőmér­séklet a műanyák alatt, illetve a nevelőhelyiségben. A nevelő­helyiséget kiadósán almozzuk szalmaszecskával, és állandóan gondoskodjunk arról, hogy szá­raz legyen. Etető-itató edényei­ket célszerű tálcára helyezett dróthálóra tenni, ellenkező eset­ben sok vizet szórnak ki s át­nedvesítik az almot. Az első napokban a víz lehetőleg lan­gyos legyen. A kacsák a pépszerűen elke­vert táplálékot fogyasztják leg­szívesebben. A keverékben sok zöld és némi állati fehérje (tej, tojás, túró) legyen. Táplálékuk ugyanazon takarmányból ke­verhető, mint a csirkéé, azon­ban sok apróra szecskázott zöl­det keverjünk bele. A kiskacsá­kat az első három héten leg­alább hatszor etessük naponta. Kacsákkal már fiatal korban sok répa és főtt burgonya etet­hető. Ha víz van a környéken, a kacsák szívesen járnak rá, s ott élelmük egyrészét is meg­találják. A PULYKAPIPE ÉLETÉNEK első heteiben igen érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, a leggyámoltalanabb a barom­fifajok között. A háztájiban ezért legeredményesebb az egészséges kotlóval való neve­lés. A pulykapipék több mele­get kívánnak, mint a tyúkcsi­bék, azért a helyiség 20—22 fo­kos meleg legyen az első he­tekben. A műanya alatt az első napon 35 fok legyen, amit he­tenként 2—3 fokkal csökkent­hetünk. Az első napokban figyelni kell arra, hogy minden pipe eszik-e, mennyire telt a bögye. Az ügyetleneket kézből etetjük. Már az első naptól kezdve ap­róra vágott hagymaszárat, zsen­ge zöldlucernát tegyünk a da­rakeverékbe és fölözött tejjel gyúrjuk össze. Az így készült lágyeleséget mindig frissen ké­szítsük és csak annyit, ameny­­nyi egy etetésre elfogy. Ha van, az első hetekben feltétlenül ad­junk túrót, keményre főtt vá­gott tojást. A darakeverék áll­jon kukoricából, árpából, szitált zabdarából, búzakorpáből, bor­sódarából és 3 százalék takar­­mánymészből. Feltétlenül egé­szítsük ki a keveréket ásványi és vitamin premixszel. Már a második napon gondoskodjunk köles nagyságú, szitált kavics­ról. Az első etetéstől kezdve állandóan álljon előttük tiszta, nem túlságosan hideg Ivóvíz. 8—10 napos korukig ne en­gedjük ki a szabadba a kispuly­­kákat, mert nagyon érzékenyek a szélre és a nedvességre. Ez­után is csak száraz, szélcsen­des időben engedjük az udvar­ra, a tűző naptól védjük őket. Különösen óvni kell őket öthe­tes koruk körül, amikor nyak­lebenyük nőni, vörösödnl kezd. Két hónapos korukra „kihány­ják“ a vörösüket és utána már nem érzékenyek. A GYÖNGYÖS TARTÁSA ott olcsó, ahol szabadon kóbo­rolhat, maga keresi meg táplá­lékának negyedrészét. Általá­ban a tyúk csibéinél könnyeb­ben nevelhető, csak az első és második héten igényesek az el­helyezés, takarmányozás és ápolás iránt. A gyöngytyúkok rossz kotlók, ezért a háztájiban inkább tyúk-, pulyka-kotlót vagy műanyát használjunk a neveléshez. Egy jó kotlő alá 30—50 gyöngyöscsibét rakha­tunk. Sokan keltetnek és ezt kiegészítik a keltetőből vásá­rolt csibékkel. Arra ügyeljünk, hogy azonos korúak legyenek, mert a különböző korúakat a kotló nem mindig fogadja el. Száraz, világos, tiszta leve­gőjű helyiség szükséges. A pa­dozatot 10 cm vastagon szalma­szecskával (búza, rozs) vagy gyaluforgáccsal almozzuk. Amennyiben az időjárás enge­di, a gyöngyöscsibék minél többet tartózkodjanak a szabad­ban, füves szérűskertben, gyü­mölcsösben. Az első két-három héten a kotlóst rakjuk borító alá, hogy el ne kóboroljon a csibékkel. A gyöngyösök neve­lési időszaka április második felében a melegebb időszakra esik, azonban a külső szabad hőmérséklethez fokozatosan szoktassuk az állatokat. Nedves fűbe eleinte ne engedjük őket, óvni kell a fiatal csibéket a tű­ző naptól is. A gyöngyöscsibék begye igen kicsi, ezért 1—2 óránként kell etetni őket. Az első táplálék to­jás, tej és darakeverékből áll­jon. A darakeverékben adha­tunk 45—50 százalék kukoricát, 5—6 százalék árpadarát, 6 szá­zalék korpát, 20 százalék szó­ja-, napraforgőpogácsa darát, 4 százalék lucernalisztet, 2 szá­zalék takarmánymeszet, 1 szá­zalék ásványi és 2 százalék vi­tamin premixet. A második hét­től kezdve rovarok híján finom­ra szecskázott zöld- és húsvag­­dalék a legjobbb eledelük, de már a kifutóban is sok táplá­lékot találnak. Megfelelő terü­leten azonban a gyöngyöscsir­kék már a második hónaptól kezdve találnak annyi táplálé­kot, hogy azt csak este kell 5—20 g maggal kiegészíteni. Rimler Károly flMHMMI 3 Kicsi kacsa-kollekció

Next

/
Thumbnails
Contents