Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

Jobb takarmányhasznosulás, olcsóbb pecsenyenyúl Közismert, hogy egyik állat Jobban értékesíti a takarmányt, a másik kevésbé. Tenyészkivá­­lasztásunk egyik célja, hogy a nyulak minél kevesebb takar­mányból állítsanak elő 1 kg élősúlyt, nemkülönben, hogy takarmányhásznosító képessé­güket növeljük. Lássuk, mit tehetünk a cél elérése érdekében? 1_ Csökkentsük a transzformá­ciós veszteségeket! A feletetett takarmánynak csak kisebb része értékesül, nagyobb hányada pedig transz­formációs veszteség gyanánt tá­vozik az állat szervezetéből. A házinyulak a feletetett szá­las takarmánynak mintegy 8— 12 %-át, az abraknak pedig 18—40 %-át értékesítik. Arra kell törekednünk, hogy azok­nak az anyáknak az utódaiból hagyjuk meg a következő nem­zedék szüleit, amelyek utódai jól értékesítik a takarmányt, tehát 3 hónapos korban a leg­nagyobb élősúlyt érik el. Nagyon fontos, hogy a drága abraktakarmányokból csak any­­nyit kapjanak a nyulak, ameny­­nyit egyszerre el is fogyaszta­nak. Ünetető esetén akár több napra szóló adagot is betehe­­tünk az önetetőbe, így nem vész kárba, így nincs takar­­mánypocsékolás. Ha nem elégítjük ki a pe­­csenyenyulak takarmányigé­nyeit optimális mértékben, nem várhatunk maximális súlygya­rapodást. A növendék-nyulak csak ak­kor tudnak jól fejlődni, ha víz­­szükségletüket is optimálisan kielégítjük. A nyulak télen is kapjanak 18—20 C fokos vizet. A jéghideg víz itatása káros a nyulak szervezetére. Gondos­kodjunk, hogy a nyulak tiszta itatóedényből ihassanak. Leg­helyesebb, ha etetés előtt itat­juk a nyulakat és amikor már ittak, kivesszük az itatót a ket­recből. így télen sem ihatnak károsan hideg vizet. Legideáli­sabb az önitatós megoldás len­ne, de ez csak zárt nyúlistálió­­ban valósítható meg, ahol télen sem fagy be a víz. A takarmány értékesülését elősegíti a pontos etetési rend. A pontatlan etetés idegesíti a nyulakat és így súlygyarapodá­suk romlik. Rontja a súlygyarapodást a zajos környezet. Nem szeretik a nyulak, ha nagy csörgés­zörgés van a ketrecek között. Káros, ha kutya szaladgál a ketrecek előtt, és ugatásával vagy kaparásával felriasztja a nyulakat. Biztosítsuk a nyulak­­nak a csendes, nyugodt kör­nyezetet, mert ezzel is elősegít­jük a jó súlygyarapodást. A takarmány jobban értéke­sül, ha a nyulakat jól megépí­tett és megfelelő nagyságú ket­recekben tartjuk. A zsúfolt tar­tás nem kedvez a takarmány­­értékesülésnek, s legtöbbször az ellenállóképesség csökkené­séhez vezet, és ennek következ­tében könnyebben felüti fejét valamilyen betegség. Legfonto­sabb, hogy a ketrecben a pa­dozat hátsó részén rácspadozat legyen. A rácspadozat, ha a ketrecünk 70 cm széles, akkor 70X2X1 cm nagyságú akáclé­cekből készüljön és legalább is 6 lécet használjunk fel a rács­padozatba. 2. Biztosítsuk a takarmányok táplálóanyagainak jobb ki­használását. A növendék-nyulak csak a jó minőségű zöldtakarmányokat tudják értékesíteni. Ha már el­­fásodott, elöregedett a zöldta­karmány, akkor nem értékesül olyan jól, mintha időben etet­jük a nyulakkal. Ha túlságosan zsenge korban etetjük a zöld­takarmányt, sok vegetációs vi­zet adunk a nyulaknak; az ilyen zöldben még kevés a táp­lálóanyag. Rosszul hasznosítják a nyu­lak, ha elöregedett fűből vagy lucernából készítünk szénát. Az ilyenben sok a ballaszt-anyag, s ez megterhelést okoz nekik. Pecsenyenyulaknak csak jő mi­nőségű, legalább bimbós kor­ban lekaszált lucernaszénát adagoljunk, mert ez tápanya­gokban gazdagabb. Fontos, hogy a nyulak a ta­karmányadagban vegetációs vízhez is hozzájuthassanak. Ezért etessünk a nyulakkal zöldtakarmányt, ha már erre nincs alkalom, gyök-gumóst. Legjobb a sárgarépa, de igen hasznos a cékla, a cukorrépa és a csicsóka Is. Biztosítsuk a megfelelő fe­hérje-mennyiséget is, mert a növendékek csak úgy tudják jól értékesíteni a keményítőt, ha fehérjeigényüket optimáli­san kielégítjük. Jó minőségű lucernaszénát, vagy lucerna­lisztet, vagy amíg lehetséges zöldtakarmányt állandóan ada­goljunk ezért a nyulaknak. Jobban értékesül a karotin, ha a takarmányban legalább 4 % zsír is van, ezért ha lehet­séges a téli időszakban napra­forgómagot is keverjünk az ab­raktakarmányba. Fontos a jó takarmányelőké­szítés. A darálás elősegíti a táplálóanyagok jobb felszívódá­sát. Igen jó takarmány a lucer­naliszt. Ezt nedvesített állapot­ban darakeverékkel adagoljuk a nyulaknak. Nagyon jól értékesítik a nyu­lak a darával összekevert főtt burgonyát. Minden takarmány akkor ér­tékesül jól, ha azokat tisztán etetjük. A poros, dohos és pe­nészes széna megbetegedést okoz, és a nyulak csak vona­kodva fogyasztják el, vagy meg sem eszik. A földes répaféléket mossuk meg és tiszta állapot­ban adjuk a nyulaknak. Az ete­tőket és az itatókat rendszere­sen tisztogassuk. 3. Óvjuk a takarmányokat a veszteségektől. Az értékes zöldtakarmányo­kat és a szénát szénazsebből vagy szénarácsból etessük. A szénát gondosan tároljuk, hogy ne penészedjen meg. Használ­ható a kukoricaszár is. A kert­ben termett kukoricának szed­jük le a száraz leveleit, ezt is feletethetjük. A gyök-gumós takarmányokat pincében vagy prizmában tárol­juk. Övjuk a megfagyástól, de a befülledéstől is. Az abrakta­karmányokat különös gonddal tároljuk, mert a sok vizet tar­talmazó szemestakarmány meg­­penészedik. K. Nagy István 2 Bécsi kék anyanyúl (balról). Bécsi kék baknyúl 5,5 kg-os. £zaktársamtól nagyon szép, * kb. négyhónapos, nagy csincsilla nősténynyulat kap­tam. A szépen fejlett nőstényt 1968 januárjában szép bakkal pároztattam. Februári fiókákat akartam, amelyeknek majd te­nyésztésük ideje alatt a lehető legtöbb, a fejlődést előmozdító tavaszi napsugárban lehet ré­szük. Minden a legnagyobb rendben történt. Február köze­pe táján a nőstény megellett és kilenc szép nyulat hozott a világra. Mivel a fiatal anyának sok lett volna ennyi kicsi fel­nevelése, kettőt közülük meg­semmisítettem. Egyébként min­den nősténynek — akár fiatal, vagy öreg — hétnél több fió­kát nem hagytam. Nyulak nevelése anya nélkül Az anya elégedett volt csa­ládiéval. Megfigyeltem, hogy a fiókákat napközben i» szoptat­ja. Látszólag elég teje volt. Az apróságok súlya egyre növeke­dett, én pedig örültem az ered­ménynek. Egyik nap reggelén, amikor etetni akartam, pontosan az el­­lés utáni tizenötödik napon, az anyát megmerevedve találtam. A fiókák kiéhezve az anya mel­lett feküdtek. A bátrabbak anyjukhoz férkőztek, szopni akartak és mit sem törődtek az­zal, hogy a tej már hideg. A felbontáskor az anya szí­vén egy kb. 7 mm-es, határo­zatlan formájú, széles szakított sebet vettem észre. Ilyen eset 40 éves tenyészgyakorlatom alatt csupán négyszer fordult elő. Abban az évben palackból nem táplálhattam őket, erre nem tellett időmből. Ezért egy közönséges virágcseréptartó tál mellett döntöttem. Tejcsarnoki langyos, teljestejjel telítettem, majd a fészekbe, a fiókák közé tettem és figyeltem, mi törté­nik. A fiókák a tejben megfüröd­­tek, majd kölcsönösen egymást nyalták, ami szemlátomást jót tett nekik. Amikor délután ha­zajöttem munkahelyemről, akár­csak reggel, újból szerencsét próbáltam. Kellemesen megle­pődtem, amikor láttam, hogy a fiókák szinte megrohanták a tálat s megitták a tejet. Így folytatódott ez azután napról napra. Rászoktak a táplálko­zásra és egyre több tejet fo­gyasztottak. Egy hét elmúltával száraz zsemlét áztattam a tej­be, amelyet ugyancsak jóízűen elfogyasztottak. Valamennyi fiókát felnevel­tem. Túlnyomórészt bakok vol­tak. Ezek egyike a Hodonín melletti Luínicá-ban rendezett kiállításon vett részt, ahol akár­csak az enyém — egyenlő pontszámmal nyert tiszteletdí­jat. Egy másik nyulam a nyit­­rai járásbeli Verebélyre került. A nyúlfiókák életét tehát két­ségtelenül a tehéntej mentette meg. (zacb. ford, fü)

Next

/
Thumbnails
Contents