Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-30 / 13. szám
Magas kordonos szőlők vállócsapos metszése Ausztriában Lenz Moser körülbelül 10 éve használja a váltócsapos metszést a gyakorlatban jó eredménnyel. Ezt részint svájci termesztőktől szerzett tapasztalatok, részint saját megfigyelései alapján dolgozta ki. Nálunk bevett szokás, hogy a kordonkaron 10—12 cm-enként termőalapokat alakítanak ki, majd ezeken csercsapos váltómetszést alkalmaznak. A kordonkar kialakítása addig tart, amíg a karok a szomszédos tőkével nem találkoznak. E mód hátrányai a következők: 1. A sűrű alapok levegőtlenséget okoznak és egysíkú lesz a művelés. Így kevéssé biztosított a preventív védekezés a gombák és kártevők ellen. 2. A csercsap esetén a csap korlátozott (maximum 5) rügyszámú. A kétrügyes ugarcsap „legyengíti“ a hosszúcsapot. Megfigyeléseim szerint az 5 rügyből átlagosan csak három hajt ki. •J» A váltócsapos metszés előnye 1. Lényegében nem tér el a csercsapos váltőmetszéstől, csak külön alapra helyezi a félszálvesszőt, illetve szálvesszőt, és körülbelül 15—20 cm-re a kétrügyes ugarcsapokat. 2. A termőalapok oldalirányúak lesznek az egysíkú helyett. A művelés így szellősebb lesz. 3. A félszálvesszővel, ill. szálvesszővel nagyobb a termésbiztonság. Kiegyenlítettebb a termés. Vitathatatlan, hogy kordonos művelés esetében a rövidcsapok is termékenyebbek, de pl. a Leányka vagy a Kékfrankos az 5 rügynél hosszabb csapokon ad nagyobb termést. A termésbiztonság a félszálvesszős, illetve szálvesszős metszéssel a következőkkel magyarázható. A rügydifferenciálódás június közepén kezdődik és július közepéig tart; ha rügydifferenciálódás első időszakában az időjárás kedvezőtlen, akkor az alsó látens rügyekben csak kis fürtök differenciálódhatnak. Sokkal valószínűbb a termés, ha a Kékfrankos vagy Leánykán tízrügy es csapot (szálvesszőt) hagyunk, mert így már feltehetően a legrosszabb időben is kapunk 2—3 rügyet, amely differenciálódásának optimális volt a feltétele. 4. A kordonkarokat évente — ellentétben a régi, klasszikus kordonműveléssel — 25—30 %-ban visszaifjítjuk. E nélkül a szőlő polaritása folytán a kordonkar végén elhelyezkedő alapok mind erősebbek lesznek, a kordonkar elején, illetve közepén levő alapok viszont elsatnyulnak. A visszametszés a termőalapok viszonylag egyenlő erősségét szolgálja. Alacsonykordonon, különösen idősebb korban látható ez a jelenség. Ennek elkerülése és a részleges félszálvesszős metszés céljából ifjítunk, s egyúttal a kordonkar végén egy 7—8 rügyes csapot — vagy újabb kordonkarhosszabbítót — kapunk, s en-Füzéres módszerű körtefák Bélán az Egyetértés EFSZ kertjében a körtefák törpetörzsű, kétkarú füzéres módszerű nevelése kiváló termést ad és megkönnyíti a gyümölcs gondozást és szedését. Képünk a tavaszi metszés után készült. (Foto: Kucsera Szilárd] nek termésnövelő hatása mutatkozott a Kékfrankos esetén, szemben a csercsap maximálisan 5 rügyével. 5. A váltőcsapos metszés hatására viszonylag kevesebb á fürt, de mind jól kifejlett és nagyobb. 1967-ben például a Leányka átlagos fürtsúlya 10, a Kékfrankosé 18 dkg volt. 6. A hajtásoknak körülbelül csak egyharmad része helyezkedik el a drótpárok között, így a metszés, illetve a vesszők oly munkaigényes kitépése kevesebb időt igényel. Óránként 3—5 megmetszett tőke-többletet eredményez. A metszéssel szorosan összefügg a hajtás-igazítás problémája. Az üzemek nagyrészében különös gondot fordítanak a magaskordonok hajtásainak a drótpárok közé igazítására. Hosszú viták után végre sikerült gazdaságunkban is gyakorlattá tenni a hajtásigazítás elhagyását. «J» Miért hagyjuk el ezt a munkát? a) Mert pénzbe kerül. Évente legalább kétszer kellene elvégezni. b) A hajtásigazítással természetellenes és nem kívánatos sűrűsítést érünk el. Hagyjuk a hajtásokat a fényviszonyok szerint fejlődni, így a hajtások egyharmad része jobbra, egyharmad része balra, a többi pedig a kordonkar feletti két emeletű huzalpár közé nő. c) A kordonkartól jobbra és balra kifejlődött vízszintes hajtásokon a termőrügyek jobban kifejlődnek. d) A metszés után nem kell lekötözni a fél-, illetve szálveszszőket, mert a hajtásigazítás elhagyása miatt úgyis vízszintesen állnak. Természetesen a hajtás-igazítás csak magasművelés esetén hagyható el, ahol visszahajló hajtások sem érik el a földet. Vitára adtak okot a kultivátorral időnként leszakított hajtások, s ezt természetesen az igazítatlan sorok rovására írták. Az érvem az volt: a drótpárok közé igazításkor nem törik-e le ugyanannyi hajtás? — De igen. Augusztus közepén már a sorok között a traktor alig képes haladni, de kevés kárt csinál, mert a hajtásokat szinte maga előtt tolja el. Ez csak a magasművelés esetében van így. A középmagas kordon csak átmenet, s ott a hajtás-igazítás szükséges. A váltócsapos metszés ott is alkalmazható, de á fél-, illetve szálvesszőket le kell kötözni. A drótpárok közötti hajtások kitépése ugyancsak nehezebb (óránként 3—5 tőkével kevesebb metszhető). A kialakításkor egy törzset neveljünk. Két törzs esetében a fásrész kialakításához rengeteg tápanyag — főként káli — szükséges, s kinevelése költségesebb. A kordonkarnak körülbelül 80 %-át egy irányban neveljük, így a termőalapok szebben alakíthatók ki. A rövid- és hosszúcsapok jobbra és balra váltakozzanak. Tőkénként (120 cm-es kordonkaron) 3—4 rövid és ugyanannyi fél-, illetve szálvessző legyen. Előfordul, hogy a fél-, illetve szálvesszőkön több vízszintes állású hajtást hagyhatunk — ilyen esetben a metszés után le kell kötni azokat. Ez gyakorlatilag 20—25 %, s nagyban függ a metszőktől. A metszést mindig a kordonkar végén kezdjük. A fajták három csoportja 1. Ahol a fél-szálvessző 6 rügyes. Megterhelése 6—8 rügy/ m2. Ilyen fajta a Zöldveltelini, Rizlingszilváni, Oportó, Zöldszilváni. 2. A szálvesszö 8 rügyes. A megterhelés '8—10 rügy/m2. Ezt a metszést igényli az Olaszrizling, Fehér burgundi, Szürkebarát, Piros veltelini, Sárga muskotály, Szőlőskertek királynője. v 3. A meghagyott szálvessző 10 rügyes. A megterhelés 12—14 rügy/m2. így metszhető a Kékfrankos, Leányka, Korai piros veltelini, Chasselas, Ottonel muskotály, Sauvignon blanc, Tramini, Rajnai rizling. A lényeg tehát nem a meghagyott sok rügy, és főként nem a rövidcsapok tömege. Kevesebb, de jó1 elhelyezett, megfelelően termőképes vessző kívánatos. A metszés során azt az elvet helyes követni, hogy ami az idén rövidcsap abból jövőre hosszú legyen, és a letermelt fél-, illetve szálvesszőt a volt sárszemnél (amiből legtöbbször szép hajtást kapunk), vagy a volt első átens rügynél rövidcsapra vágjuk. A váltócsapos metszés elnevezés innen ered. Gazdaságunkban tavaly mintegy 400 hektáron végeztük ezt a metszést jó eredménnyel. Molnár Tibor
