Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-30 / 13. szám
»Lt: EYllHílLCSZDillSEEVIRÁG Bratislava, 1988. március 30. Ara 1,— K6s XIX. évfolyam, 13. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát TEGNAP, MA, HOLNAP ÜDVÖZÖLJÜK PEDAGÓGUSA A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán képezik a jövő tanítóit Aki felkötötte a kolompot, az kolompoljon Járási mezőgazdasági társulás Dunaszerdahelyen Több mint hatvan mezőgazdasági üzem képviselői gyűltek össze az elmúlt szombaton Dunaszerdahelyen, hogy megalakítsák a Járási Mezőgazdasági Társulást. Mint ismeretes, az utóbbi években ez a járás országos példává emelkedett a mezőgazdasági termelés területén. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Ugyanis húsz évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi járás az egyik legelmaradottabb járás volt. Nulla pontról indultak, s ma már 887 millió korona értékű termelőeszközzel rendelkeznek. Ahol húsz évvel ezelőtt még tehenekkel szántottak, ott ma I486 traktort és 227 kombájnt tartanak nyilván, nem beszélve az egyéb gépekről és termelési objektumokról. A mezőgazdaság irányítása komoly fejlődésen ment keresztül. Az út a Társulás megalakításához a Járási Nemzeti abottság mezőgazdasági szakosztályától a Járási Termelési Igazgatóságon keresztül vezetett. Ezek az irányítási formák a fejlődés egy-egy fokát jelzik. Már a Termelési igazgatóság megalakulásával — a Járási Pártbizottság helyes politikájának következtében — megindult a demokratizálódás folyamata. A szövetkezetek és az állami gazdaságok nagyobb önállóságra tettek szert, ami természetesen megmutatkozott a termelésben is.^ Ez azonban ma már nem elégíti ki a járásban lévő mezőgazdasági üzemeket. A fejlődés olyan változásokat hozott, amelyek egy magasabb szintű irányítást és kooperációt követelnek. v Az alakuló gyűlés résztvevői ezeket a kérdéseket pontosan ismerték, s ennek szellemében határoztak.^ Az ezzel kapcsolatos problémákról Németh Jenő mérnök, a termelési igazgatóság elnöke számolt be a jelenbiztató. Mert az új ruhában a régi kéz, a régi test mozog. S míg így van, nem igen lehetünk nyugodtak. Ha már fent az ország irányítói rendet teremtettek, most rendet kell teremteni lent is. S azt hiszem, ez lesz a nehezebb munka. Ez foglalkoztatja az embereket Füleken, Nagydarócon és Nyárasdon is. Lapok a jegyzetfüzetből Nagydaróc, 1968. március 20. A 800 lakosú falu egynyolcada szorong a kultúrházban. Több be se férne. A népgyűlést a párt helyi szervezete, a helyi nemzeti bizottság és a CSEMADOK helyi szervezete hívta egybe, hogy ismertesse a falu lakosságával azokat az eseményeket, amelyek a közelmúltban lejátszódtak. Az előadás után, mint kihasadt zsákból a búza, ömlöttek a kérdések. Fukács József: — Csak annyit akarok mondani, hogy amit a párt tesz, s amit a CSEMADOK Központi Bizottsága javasol, helyes. Már nagyon Itt az ideje, hogy sorsunkon változtassunk. De ez nem lesz könnyű dolog. Ezt azok tudják és érzik legjobban, akik eddig nyelvi nehézségek miatt nem gyakorolhatták legelemibb emberi jogaikat. De azt hiszem, most nem az a legfontosabb, hogy a tegnapi bajokat emlegessük, hanem az, hogy a mára és a holnapra gondoljunk. Egyenjogúság nem volt. Ez tény. És ami most folyik, az harc. De olyan harc, amit minden becsületes embernek vállalni kell. Kovács Sándor: — Szép tervek, nagy változásokat ígérnek. De én inkább kérdezek: a választásokig nagyon rövid az idő, neril kevés az arra, hogy rendet teremtsünk? Nagy István: — Mindig csak burkoltan beszéltek. Vagy olyan nyelven, amit mi nem értettünk. Két-három személy intézkedett az egész község nevében. S ez még ma is így van. Jacsmenyik Frigyes: — Helyeslem a CSEMADOK javaslatát. Sok olyan gyűlésen vettem részt, ahol nam az volt a fontos, ki mit mond, hanem (Folytatás a 3. oldalon.) FENT ÉS LENT Az a belső mozgás, amely az elmúlt év végén s ez év elején indult meg ebben az országban, olyan erővel csapódott a köztudatba, amelyre még nem volt példa. Csakhogy ami fent már egyértelmű és végleges, lent még nem az. Az emberek meglepetésükben alig tudják elhinni, hogy az, ami megtörtént — valóság, és nem valami új porhintés. Ezen csak az csodálkozhat, aki e napokban nem mozdul ki a falak közül, aki azt gondolja, hogy amit egyszer fent eldöntötték, az lent is érvényre jutott. Hát ez nincs egészen így. A „fent“ és a „lent“ viszonylata még nem egyenlítődött ki. Az emberek még kételkednek. Az elmúlt évtizedek alatt nagyon is megtanulták az óvatosságot. S ezt egy-két nap nem tudta feloldani. Ez a nép, amely már oly sokat csalódott, nehezen hisz. De hinni akar. S ez a hinni akarás mindenhol megnyilatkozik. Talán nem olyan hangosan, mint a lapokban vagy a rádióban, de Jelen van az emberek tudatában, s ez a lényeg. Csak az nem mindegy: hogyan van Jelen. Nem becsülöm le az elméletet, de valahogy a gyakorlat, a tények, a valóság mindig meggyőzőbb erővel hat rám. Miért mondom ezt? Már az előbb leírtam, hogy a fenti helyzet a demokratikus jogrend érvényre jutása csupán elvileg oldotta fel azokat a fejlődést gátló erőket, amelyek érvényben voltak; azon a helyen, ahol a termelés folyik, ahol azt közvetlenül irányítják, még nem nagyon látni az eredményt. Csak beszélnek a demokráciáról. De kik? Pontosan azok, akik eddig Is beszéltek, akik eddig is szolgamódon, érdekből megtették azt, amit számukra „fent“ előírtak. A különbség csak annyi, hogy most éppen ők azok, akik leghangosabban hirdetik a demokráciát. Füleken vagy Nagydarócon mondta valaki — már a nevére nem emlékszem —, hogy: „Ügyes szabójuk van, gyorsan váltottak ruhát.“ Ez az igazság azonban nem valami A CSEMADOK Központi Bizottságának a Javaslata a nemzetiségi kérdés megoldására a magyar nemzetiségű lakosság széles körében érezteti már hatását. A CSEMADOK járási bizottságai aktívákat hívnak egybe, ahol állást foglalnak a CSKP KB decemberi és januári plénumával kapcsolatban és megvitatják a CSEMADOK Központi Bizottsága határozatát. Emellett főleg a CSEMADOK szervezetekben és másutt is állást foglalnak az előbb említett, társadalmunkra döntő befolyású kérdésekben. Dunaszerdahelyen az elmúlt hét végén tanácskozott a CSEMADOK által összehivott járási aktíva. A járási bizottság plénumán, ahol resztvettek a helyi szervezetek elnökei és a meghívott értelmiségek, szintén bátran mondtak véleményt és őszintén feltárták azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozzák a szocialista demokrácia kibontakozását, és a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését. A dunaszerdahelyi értekezleten a felszólalók többsége mélyrehatóan elemezte a CSEMADOK eddigi tevékenységét. Bírálták, hogy a magyar dolgozók kulturális szervezete csak afféle színjátszósdl szerepet töltött be. Ennek az oka abban kereshető, hogy a szervezet vezetői hallani sem akartak arról, hogy a CSEMADOK érdekvédelmi szerepet is betöltsön. Most követelték, hogy a CSEMADOK legyen a jövőben a magyar dolgozók érdekvédelmi szervezete. — Többet kellett volna politizálni a CSEMADOK-nak — jelentette ki Földes Gyula tanító —, színdarabot tűzoltók vagy más szervezet is játszhatott volna. — Azt is hangsúlyozta, ha valaki politikus, akkor kockáztasson is. Sajnos, a CSEMADOK vezetői sokszor a kényelmes utat választották. A felszólalók többsége ezért vetette fel a bizalom kérdését. Egyesek kétlik, hogy a nemrégiben még bólintgató vezetők bátran kiállnak majd a CSEMADOK javaslatáért. Ezért kérték, hogy a magyar nemzetiségi kérdés megvitatásakor a leggerincesebb emberekből egy szélesebb kollektív üljön a tárgyalóasztalhoz. Főleg a tanítók azt is kifogásolták, hogy a felelős beosztásban lévő magyar vezetők gyermekei nem járnak magyar nyelvű iskolába. Az ilyenek bort Isznak és vizet prédikálnak. Kalmár János a dióspatonyi szövetkezet elnöke a kétnyelvűség kérdésével foglalkozott. Még ma sincsenek kétnyelvű feliratok, és vannak üzletek, ahol nem akarnak magyarul beszélni. Akadnak még olyan vezető dolgozók is a járásban, akik bár 15— 20 éve itt élnek, mégsem lehet velük magyarul szót váltani. A földrajz és a történelem elferdített tanításáról Is többet szóltak. Hely telenítették, hogy magyar történelmei alig tanítanak az alapfokú iskolákon. Sok szó esett a kis Novotnykról, akik akadályozzák a politikai és a kulturális élet kibontakozását a járásban. „Az olyan funkcionáriusokra nincs szükség, mert azok már elvesztették a nép bizalmát“ — mondták az aktíva résztvevői. Rieder Sándor, elmondta, hogyan kényszerítették a funkcionáriusok, hogy magyar iskolából szlovákba adja a lányát, s arról is szólott, miképpen akadályozták a kulturális tevékenységet Dunaszerdahelyen. Szalai Antal, a nyárasdi szövetkezet főkönyvelője azon bosszankodott, hogy arról beszélt, hogy a mi szocialista országunk csak a csehek és szlová kok hazája. Még szomorúbb, hogy ezt egyesek a gyakorlatban is igyekeznek megvalósítani. Eddig már többször megtörtént, hogy olyan képviselőket kellett megválasztani a Nemzetgyűlésbe avagy a Szlovák Nemzeti Tanácsba, akik nem tudtak magyarul. Természetes, hogy az ilyen emberek nem képviselték a csallóközi magyarság érdekeit. Szerinte az sem elég, ha valaki tud magyarul. Ezért lesz helyes, ha elhalasztják a választásokat és az eddiginél alaposabban átgondolják, kik legyenek a nép képviselői. A felszólalók többsége bírálta a magyar sajtót, és a Rádió magyar adását. A Rádiónak nemcsak a műsora kifogásolható, hanem még az is, hogy nagyon körülményesen tudják azt fogni. A magyar újságok és különösen az Új Szó nem reagált időben a legutóbbi fontos eseményekre, s így sokszor tanácstalan volt a magyar lakosság. Azt is felvetették, hogy a párt lapja a Mináő-féle magyarságot sértő cikkre sem reagált. Voltak akik aggodalmaskodtak az események fölött. Cséfalvai Erzsébet hangsúlyozta, hogy sokaknak a szocializmus vívmányainak az elvesztése sem számit, és sokmindent csak nacionalista szempontból néznek. Szerinte az is félő, hogy az ország új átrendezése jelentősen növeli majd a tisztviselők számát a produktív munkások rovására. Cséfalvainé azt is hangsúlyozta, hogy nem elég, ha csak a CSEMADOK köreiben vitatják meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének javaslatát. A magyar lakosság széles köreiben kell azt megvitatni és minél több ember véleményét kikérni. Többen azt javasolták, hogy a CSEMADOK a szövetkezettel és más szervek közreműködésével nyilvános gyűléseket szervezzen és ott vitassák meg a nemzetiségi kérdés bonyolult problémáit. Arról is szó esett, hogy ezekben a napokban minél több új tagot kell szerezni a CSEMADOK-ba. A felszólalásokra Varga János, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára válaszolt. Elismerte, hogy a legtöbb kérdésben jogos a dunaszerdahelyiek bírálata. De felhívta az aktíva résztvevőinek figyelmét, hogy a jelen időszakban a széthúzás nem segíti elő az ügyet. Meg kell érteni, hogy a dogmatizmus korában nem volt könnyű a vezetőknek sem, mert a véleményük legtöbb esetben süket fülekre talált. — Azt hiszem, ha magunk mögött érezzük a tömegek bizalmát, dűlőre visszük azokat az égető kérdéseket, melyeknek a megoldása már régen várat magára — jelentette ki beszéde végén. Tény, hogy összefogásra van szük(Folytatás a 3. oldalon.) lévőknek, s egyben vázolta azokat a feladatokat is, amelyek a társulásra hárulnak, s amelyeket csakis annak keretén belül tudnak megoldani. A vitában sok olyan kérdés került a felszínre, amely eddig a termelésben komoly gondot jelentett. Elsősorban is a felvásárlást, az árúértékesítést vetették fel, amely nincs összehangban a termeléssel. A társuláson belül elsőrendű feladatként kell kezelni ezt az ügyet. A felvásárló szervet, mint közbeeső részleget semlegesíteni kell, hogy a kitermelt árúk könnyebben és gyorsabban kerüljenek a fogyasztókhoz, illetve a feldolgozó üzemekbe. Ferencei elvtárs a Járási Pártbizottság titkára felszólalásában arról a demokratizálódási folyamatról beszélt, amely az egész országban végbe megy. Hangsúlyozta, hogy a dunaszerdahelyi járásban ezt már korábban, még a hatvanas évek elején megindították, s éppen ennek köszönhető, hogy a járás mezőgazdaságának termelési intenzitása egyre eredményesebben bontakozhatott ki. Végül az üzemek képviselői megválasztották titkos szavazás útján a Járási Mezőgazdasági Társulás vezetőségét. Az elnöki funkciót Németh Jenő mérnök, az igazgatói tisztet pedig Barta András mérnök tölti be. Mindketten hosszú éves gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, s teljes mértékben élvezik az emberek bizalmát. A Társulás megalakulásával a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági termelésében új szakasz kezdődik, amely az eddigi nagyszerű eredmények mellé további újakat hozhat (Ss)