Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-23 / 12. szám
Lőfegyver - életveszély Mai vadászfegyvereink a modern lőtechnika ismeretei alapján készülnek. A használt lőszer ugyancsak megfelel a modern vegytan és pirotechnika minden követelményének. Fegyvereink hatásfoka ezért rendkívül magas. A sörétes fegyverből leadott lövés 300—350 méterre is életveszélyes, a golyós fegyverek pedig 4—5 km távolságra is ölőképesek. Mindezt igyekezünk a vadászvizsgákon jól a jelöltek agyába, szívébe vésni, a lőfegyverek kezelésére és használatára vonatkozó rendeletekkel és utasításokkal együtt. Mégis mennyi végzetes baleset adódik évente a lőfegyverek helytelen kezelése és vétkes gondatlansága miatt! A CSSZVSZ központi bizottságához beérkezett jelentések szerint pl. az 1966. évben a lőfegyverek által okozott balesetek száma: 5 halálos baleset, ebből 2 ízben a fegyverviselő volt az áldozat, 20 súlyos baleset, ebből 6 ízben a fegyverviselő volt az áldozat, 95 könynyebb baleset, ebből 21 esetben a fegyverviselő volt a károsult. Vadászebeken és más hasznos állatokon 26 halálos kimenetelű, 6 súlyos és 10 könnyebb balesetet okoztak a lőfegyverek vadászat közben. Illusztrációként felsorolok néhányat, mert egészen jellegzetesek a hanyag, meggondolatlan és vétkesen gondtalan fegyverkezelésre, Illetve hasz nálatra: A vadász lehajolt a kutyájá hoz, miközben a vállán függő, töltött és le nem biztosított fegyver lecsúszott a válláról és elsült. A lövés fején érte a szerencsétlen vadászt és azon nali halálát okozta. A vadász kissé elmaradt társaitól. A fácánra, amely közben fölrepült, egyik elől lévő va dász rálőtt, éspedig oly szerencsétlenül, hogy a hátulmaradt vadászt találta el, aki sebesük lésébe a helyszínen belehalt. Vadkacsa vadászaton az egyik vadászt a vízfelszíntől elpattant sörét a nyakán sebezte meg. Csak a vadászaton résztvevő orvos azonnali beavatkozása mentette meg a sebesült életét. Éjjeli vaddisznólesen megsebezte egyik vadász a másikat, mivel nem tartották be előre megbeszélt helyeiket. Még szerencse, hogy a golyó simán hatolt át a sebesült vadász mellkasán, de így is hat hétre munkaképtelenné tette a károsultat. Egy vadász ugyancsak éjjeli disznólesen súlyosan megsebe sített lövéssel egy asszonyt, aki a táblán zabot lopott, s akit a vadász a sötétben nem ismert fel tökéletesen. Okuljunk, vadásztársak, a fenti „fekete“ krónikából! Jól gondoljuk meg, hogyan hordjuk és használjuk fegyverünket. TAVASZI HÍRNÖK Pssz ... Psszt... kvorr ... kvorr ... — hangzik az estébe boruló erdő felett húzó szalonka csendes hívása. Március közepe felé érkezik hozzánk délvidéki teleléséből ez a kedves, titokzatos kis madár, a langyos, ígéretdús tavaszi esték és éjszakák hosszúcsőrű vándora. Idegfeszítő a vaddisznó vadászata, fenséges a gémszarvas bőgése, szórakoztató a nyúl és fácán lövése. Ám utolérhetetleniil és kimondhatatlanul kedves és bennsőséges a szalonka vadászata tavaszesti húzáson. Az újraéledő természet legszebb napjaiban, tavaszi vonulásakor szoktuk vadászni, amikor néha csapatostul megpihen lágytalajú, lombos erdeinkben. Hosszú, érzékeny csőrével a lágy földből szedi össze gilisztából, férgekből álló táplálékát. Legjobban a dombvidék erdeiben szeret a sík, homokos, szárazabb helyeket kerüli. Magas hegységeinkben is fészkel, a földre rakva kis fészkét. Nagy részük azonban átvonul hazánk fölött és északon, a Skandináv félszigeten költi ki 4—5 harasztszínű tojáskáját. Egy-egy területen néhány évig egymásután állandó, jó szalonka-húzó helyek vannak. Kedveli a bokros vágásokat, fiatalosokat és általában a hegynyergeket. Néha egyesével, máskor párosával, — evikkben húznak. Az ébredő természetben kint tölteni néhány alkonyatot és estét mindig felejthetetlen vadászélmény marad. Akkor is, ha szalonkát éppen nem lövünk. Csendben álldogálva nagyon jól megfigyelhetjük az erdő többi lakóját a vemhes szarvastehéntől kezdve a lopva surranó rókáig. Tavaly szeptember 6-án a " délutáni órákban két jóbarát vaddisznólesre indult az erdőbe. Az egyik tanár, természetimádó ember, a másik a helyi állomásfőnök, aki jó hírnévnek örvendett a vadászat területén. Az indulásra az késztette a vadászokat, hogy elterjedt a híre, vaddisznók érkeztek a vadászrevírbe. Erre pedig minden vadászszív megdobban. Ki ne szeretné elejteni a kondáből a legszebb kant, a nagy agyarút, mely aranyérmet is szerezhet. Verőfényes délután volt, amikor indultak. Szinte sütkérezni lehetett a nyárvégi napocska fényében. Barátaink szapora léptekkel igyekeztek a kitűzött cél felé. Mielőbb elérni a vadászházat, hogy az esti cserkészésen időben kint legyenek. Ám az esti les nem járt eredménnyel. A nappali meleg miatt csak később, sötétben váltott ki a vad rejtekhelyéről. Mégis, hogy a cserkészet hangulatos legyen, egyik vadásztársunk héjára lőtt, de azt is elszalasztottá. Közben beállt a sötétség, nem volt mást tenni, mint viszszaballagni a vadásziakhoz. Az est tervek szövögetésével, reménykedéssel telt el, majd nyugovóra tért a két barát. Szeptember első hetében már későn virrad. Vadászaink azért VADASZ HALASZ korán keltek, hogy pitymallatkor ott legyenek a határmenti „Nem“ völgyben. Reggelenként erre váltanak a vaddisznók a sűrűbe. Lassan, cserkészve haladt az úton Schvantner János, az állomásfőnök. Útközben meg-megállt, hallgalódzott. Semmi nesz. Néha-néha az éjjeli álmában megzavart feketerigó csirregése vegyült a lába alatt kettéhátha megugrik az óvatos állat. Meghúzta a ravaszt, mire az áldozat sarkon perdült és elordította magát. Ember lett az áldozat. Trenka János, a 62 éves vadász a szomszédos területről, aki vadásztársával szintén vaddisznólesen tartózkodott, a terület határán. A vadász hátulról kapta az „Ideál“ golyót, azonban combján keresztül behatolt a Vaddisznó-lesen tört gallyak zöreje közé. Az éjjel és nappal viaskodásából lassan a világosság került ki győztesen. Virradni kezdett. Emberünk, mire a határ közelébe ért, már jól látta az előtte lévő szálfákat, de a sűrű erdőben még sötétség honolt. Egyszercsak észrevette, tőle távolabb megmozdult valami. Ösztöne súgta, nem lehet más, mint vaddisznó. Elfogta a vadászláz. Szíve hevesebben dobogott, keze remegni kezdett. Még nem látta jól az állatot, ezért készentartott puskával megindult irányába, hogy megközelítse. Meg-megállt egy pillanatra, míg szemét le nem vette a pontról. Most már biztosan látja, disznó túrja a földet s eközben röfögő hang is megüti a fülét. Teljesen meggyőződött, hogy disznó áll előtte. Nem is teketóriázott sokat, hasüregbe, roncsolva a belső szerveket. A súlyos sebesülés ellenére az áldozat eszméletnél maradt. Elmondotta, hogy hallotta a vadász közeledtét, de éppen száraz harasztot szedett a földről, hogy a fatönkre tegye és arra üljön. Trenka vadász társát Gombost is vádolta, mondván, ő az oka a szerencsétlenségnek, mert ő (Trenka) nem akart a határra menni. Már annál inkább sem akart a határon lesben állni, mivel este hallotta a leadott lövést, ami arra figyelmeztetett, hogy reggel a túlsó oldalon is lesbe állnak majd a vadászok. Közben a harmadik vadász is megérkezett. Látva a történteket, azonnal intézkedett, hogy a sebesült mielőbb a kórházba kerüljön. Trenka János négy napig élt. A tornaijai kórház orvosainak minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, hogy megmentsék az életnek. A rimaszombati járásbíróság gondatlan emberölés miatt tíz hónapi börtönre és tízezer korona pénzbírságra, majd két évi vadászfegyver viselésének betiltására ítélte a tornaijai állomásfőnököt. Az elítélt, mivel nem érezte magát vétkesnek, a besztercebányai kerületi bírósághoz fellebbezett, amely 1968. február 15-én tárgyalta a vadász fellebbezési ügyét a következő módosítással: A tíz havi börtönbüntetés letöltését feltételesre változtatta két évi próbaidőre, míg a járásbíróság többi ítéletét nem változtatta meg. Az ügy kivizsgálásakor bebizonyosodott, hogy Trenka János hét méterrel átlépte a szomszédos vadászterület határát, — holott a vadászrendeletek értelmében csülkös-vad esetében a szomszéd területétől száz méter távolságot be kell tartani. Schvantner János bűnösségét azzal támasztotta alá a kerületi bíróság, hogy nem bizonyosodott meg minden kétséget kizáróan, milyen vadra lő. Ennek mulasztása miatt embert talált a golyója, aki a lövés okozta sebeibe belehalt. Ebből az a tanulság, hogy minden esetben tartsuk be a fegyverhasználatra és a vadászatra vonatkozó szabályokat. Habrovszky M. János 4
