Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-23 / 12. szám

Gyermekkori félelem

A szülő igyekezzen felkutatni a félelem okát

A boldognak mondott — sajnos, nem mindig boldog — gyermekkor beárnyékoló! között az első helyek egyikén áll a félelem. A kisgyermek hajlamos a félelemre, kevés az olyan gyermek, aki mentes volna tőle. Ez a gyermek helyzetéből következik: gyenge, tapasztalatlan, magára hagyva elpusztulna. így természetszerűen legjobban az egyedülléttől fél, innen származik a gyermek kétségbeesése, ha anyja, aki számára a legfőbb biztonságot jelenti, eltávozik. A sötétségtől való félelem tulajdonképpen az egyedüllét félelmének másik formája, a sötétben a gyermek teljesen magára hagyott, hiszen még az ismerős tárgyakat sem láthatja; ezenkívül — elképzelése szerint — a sötétben mindenféle ismeretlen veszély

leselkedik rá. A gyermek félelme az ismeretlentől — új környezettől, idegen emberektől, de akár egy-egy különös alakú, eddig nem látott játékszertől is — szintén könnyen megérthető és elég gyakori.

Sok kisgyermek fél különös, erős zajoktól, például a porszívó zúgásától, de igen gyakori a kutyától, lótól vagy más állattól való félelem. Az állat kiszámíthatatlan, a gyermeket megijesztő mozdulatokat tesz, a kutya fogát vicsorítja, ugat, lehet, hogy a gyermeknek már ijesztő tapasztalatai is vannak vele kapcsolatban. Egyáltalán nem ritka gyermekeknél a halálfélelem, különösen ha közvetlen vagy távolabbi környezetében halálesetek fordultak elő. Egyes gyermekeket a félelem éjjel rohamszerűen

DIVAT

A KOMPLÉ NEM HIÁNYOZHAT RUHATÁRUNKBÓL.

Ezt a ruhadarabot tavasztól őszig mindig kihasználhatjuk, s amellett mindig jól öltözöttek vagyunk. A kosztümöt, vagy a kosztümszoknyát viselhetjük blúzokkal — gyapjú, selyem, pamutblúzzal vagy pulóverrel és így állandóan változatosan öltözködhetünk.

Az ilyen összeállításnál szem előtt kell tartanunk a következőket:

A kabát vonalának követnie kell a kosztüm szoknyájának vonalát.

Tehát egyenes vonalú kabát alá egyenes szoknyát viselünk, bő vagy bővülő vonalú kabát alá, pedig enyhén bővülő szoknyát.

Nagyon divatosak a két színösszeállítású ruhák. Ezzel kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagynunk az anyag és színösszeállítás összhangolását. Egy-egy anyaghoz kiválasztott legmegfelelőbb színű és időnkint újabb divatdarabbal kiegészített ruhadarabok hosszú időre modern és jól kihasználható darabjai maradnak ruhatárunknak. Nagyon jó szolgálatot tesz a most kapható teszilanyag. Munkába, utazásra, utcára és szórakozásra egyaránt viselhetjük. Előnye, hogy könnyen tisztítható, s nem igényel erős vasalást s mindig elegánsak vagyunk ezzel az öltözékkel, mert nem gyűrődik!

Kompiét, egészruhát,, egyenesvonalú és rakottszoknyát is csináltathatunk belőle.

Mindig divatos a tisztaselyem ruha. A nyár folyamán még jól kihasználhatjuk. Ebből szintén csináltathatunk kompiét, egyenesszabású, vagy végigrakott ruhát. Tisztítását otthon is végezhetjük a következőképpen:

Fél liter fehérbabot jól megfőzünk és a levét leszűrjük, a szükséges mennyiségű hideg vizet hozzáadjuk, hogy ne legyen forró, s ebben enyhe nyomogatással kimossuk a ruhát. (Ez mindenféle foltot kivesz és az anyag visszakapja eredeti színét), utána langyos vízzel kimossuk a benne levő bablevet, s végül gyenge ecetes-vízben jól kiöblítjük.

Ezt az eljárást alkalmazhatjuk régi szövetruhákon is, amelyeket fehér bablében újjávarázsolhatunk!

lankó Veronika, Vrakúfi

lep meg (az orvosok „pravor nocturnus“-nak, „éjjeli rémületnek“ nevezik ezt a jelenséget): álmukban felsírnak, felsikoltanak, csak nehezen lehet megnyugtatni őket.

A gyermek irreális, azaz a valóságban indokolatlan félelmeinek legjellemzőbb korszaka a 2—5 éves kor; később a heves félelmek elcsitulnak, a félősség többnyire csak ott marad meg, ahol azt a környezet helytelen magatartása erősíti, Sok gyermek a reális, indokolt félelmeket túlozza el. Gyakori a 6—7 éves, de még az ennél idősebb gyermekeknél is az iskolától való félelem (reggel nem tud enni, hány; ha felhívják, remeg, nem tud megszólalni). Megint más természetűek a sok serdülőnél fellángoló lelkiismereti félelmek bizonyos eltitkolt, sokszor szexuális természetű tettek következményeitől.

A szülők első kötelessége, hogy ne fokozzák a gyermek félelmét a saját félelmeikkel — a zivatartól való félelmükkel, a hernyótól, a bogártól való undorodásukkal — vagy babonás hiedelmeikkel. Ne fokozzák a gyermek félelmét ijesztő mesékkel: a

gyermek halljon sok mesét, de kerüljük azokat, amelyekben gyermekeket kitesznek, elrabolnak, megölnek. Ne beszéljünk a gyermek előtt a valóságban megtörtént ijesztő eseményekről, balesetekről, operációkról, rablótámadásokról sem. És ami a legfontosabb: ne használjuk ki a gyermek félősségét „nevelési“ célokra, ne fenyegessük a gyermeket.

A gyermek meglevő félelemének igyekezzünk felkutatni az okát: tulajdonképpen mitől fél, hol, kitől hallott valami ijesztőt. Igyekezzünk tőlünk telhetőén megnyugtatni. Kézen fogva vigyük a padlásra, pincébe, mutassuk meg, hogy ott semmi félelmetes sincs. Ne gúnyoljuk félőssége miatt, és ne kényszeresük, hogy úrrá legyen rajta. A hozzánk való bizalom ébrentartásával, kemény büntetések elkerülésével enyhítsük bűntudatból fakadó, lelkiismereti félelmeit. A helyes nemi nevelés elejét veheti sok serdülőkori félelemnek.

Húszperces torta

Hozzávalók: 1 doboz tortalap, 10 dkg darált dió, 10 dkg„ mazsola, V« vaj, 10 dkg cukor, tej reszelt citromhéj és 4 rúd csokoládé.

A tortalapokat tejjel meglocsoljuk, és állni hagyjuk. Addig egy kis tejet megmelegitünk, ráöntjük a darált dióra, a cukrot a vajjal jól elkeverjük, hozzáadjuk a mazsolát, reszelt citromhéjat, és a diót. A tortalapokat megkenjük, csokoládémázzal leöntjük. (fz)

Minden asszonynak megvan a házi gondja. Ez alól Szabó jusztinia, a Tanyi Nemzeti Bizottság elnöknője sem kivétel.

A vérzékenységben szenvedők operálása mindeddig csaknem megoldhatatlan feladat volt, mivel az ebben a betegségben szenvedőknél a legkisebb sérülés esetén is erős, igen nehezen csillapítható és nemegyszer halálos kimenetelű vérzés lép fel. Az orvosok csak a legritkább esetben tudták el-Bgyszer a szegény ember árkot * ásott az út mellett. Arra ment a király és megszólítja a szegény atyafit.

— Mondd csak, jóember, mi a napi fizetséged ezért a nehéz munkáért?

— Három garas, felséges király uram — mondta a szegény ember.

Elámult a király a szegény ember válaszán. Meg is kérdezte tüstént, vajon hogyan tud megélni abból a három garasból.

— Hajaj, felséges uram, megélni még csak könnyű lenne! De ebből a három garasból egyikkel az adósságom törlesztem, a másodikat kölcsön adom és csak a harmadikból éldegélek.

nekik, amíg a képmásomat meg nem láttad.

Ezzel egy marék dukátot adott a szegény embernek és hazament.

Alig érkezett meg a palotába, máris hivatta mind a tizenkét tanácsadóját és azt mondta nekik:

— TJ, akik abból a rengeteg pénzből nem tudtok megélni, amit tőlem kaptok, halljátok, amit most mondok. Él az országomban egy szegény ember, akinek csak három garas a napi bére, s abból a három garasból egygyel az adósságát törleszti, a másodikat kö.lcsön adja, a harmadikból tisztességesen éldegél. Ha olyan bölcsek vagytok, mint amilyennek tartjátok magatokat, mondjátok meg, ho-A három garas

(SZLOVÁK NÉPMESE)

A király eltűnődött a szegény ember beszédén. Látszott rajta, hogy erősen gondolkodik, de hiába, nem tudta megfejteni, amit a szegény ember mondott. Végül kénytelen-kelletlen beismerte vitézül, hogy ő bizony semmit sem értett a szegény ember beszédéből.

Szívesen elmondom, hogyan kell ezt érteni, felséges uram — mondta a szegény ember. Aztán magyarázni kezdte:

— Eltartom öreg, tehetetlen apámat, aki felnevelt. Annak tehát törlesztem a kölcsönt. Egy garast a fiam neveltetésére fordítok, annak tehát kölcsön adom, hogy ha majd megöregszem, visszaadja. A harmadik garas meg kell a megélhetésre.

— Látod, jóember — szólalt meg a király — nekem tizenkét tanács adóm van, s minél többet fizetek ne kik, annál inkább panaszkodnak, hogy nincs miből élniök. Hazamé gyek és elmondom nekik ezt a találós kérdést, amit most tőled hallottam Ha azonban hozzád jönnének megtudni a helyes választ, meg ne mondd

gyan lehetséges ez. Ha holnaputánig nem kapom meg a helyes választ, kiűzetlek benneteket az országomból, mert ingyenélőket nem tartok magam körül.

Lógó fejjel vonultak át az urak a tanácsterembe, hátha kisütnek valami okosat. Tanakodtak naphosszat, mindegyik okosabb akart lenni a másiknál, de hiába, egyikük sem jött rá, miként is élhet meg a szegény ember abból a három garasból.

Eredménytelenül telt el a második nap is. A harmadik napon kellett megjelenniük a király színe előtt, de a helyes választ még nem tudták. És ekkor valaki megsúgta nekik, hol keressék azt a bizonyos szegényembert.

Föl is kerekedtek mind a tizenketten, rá is akadtak szerencsésen. Ráparancsoltak kemény szóval, fenyegették mindenfélével, de hiába. Szép szóval próbálkoztak aztán, végül könyörgésre fanyalodtak, hogy valahogy rávegyék a szegény embert, árulná el nekik a titkot. A szegény ember bíz’ nem ijedt meg tőlük. Tudtukra adta

a királyi parancsot, hogy csak akkor állhat kötélnek, ha megmutatják neki a király képmását.

— Hogy mutassuk meg neked a király képmását? — óbégattak a tanácsos urak. — A király a mi kérésünkre ide nem jön hozzád, te meg nem jelenhetsz meg előtte. Adunk inkább annyi pénzt, amennyit csak akarsz, csak mondd meg végre, hogy s mint is van azzal a három garassal.

Ügy tettek, ahogy mondták. Egész halom pénzt hordtak össze a szegény embernek. Amikor aztán a szegény atyafi úgy vélte, hogy eléggé megkopasztotta az urakat, elővett egy dukátot azok közül, amit a királytól kapott és azt mondta:

— No lám, itt a király képmása. Jól látom, hiszen ő maga adta nekem, felismerem rajta. így most már semmi akadálya, hogy elmondjam a találós kérdés megfejtését.

Aztán elmondta szóról szóra, úgy, ahogy a királynak is elmondta néhány nappal előtte.

Örült a szegény ember a sok pénznek, de a tanácsos urak talán még jobban örültek, hogy felelni tudnak a királynak. Amikor harmadnap a király maga elé hivatta őket, helyesen válaszoltak a találós kérdésre. A ki-, rály mindjárt tudta, honnan fúj a szél. Megparancsolta, hogy tüstént vezessék elé a szegény embert. Mikor elévezették, megkérdezte tőle:

— Mondd csak, jóember, miért szegted meg a parancsomat?

— Nem szegtem én azt meg, felséges király uram, mert hallgattam, mint a sír, amíg meg nem láttam a képmásodat.

Aztán elővette a király képével ellátott dukátot és azt mondta:

— Itt van, láthatod magad is, hiszen tőled kaptam.

Aztán elmesélte azt is, hogyan fizettette meg a király tizenkét tanácsosát.

— Látom, okos ember vagy — mondta neki a király. — Több eszed van, mint az én tanácsos uraimnak együttvéve. Nem is fogsz te többé árkot ásni, hanem ide költözöl a királyi udvarba, és mellettem ülsz majd 'a tanácsban.

így lett a szegény, de becsületes és okos parasztemberből a király főfőtanácsosa.

Fordította: Vércse Miklós

VÍZSZINTES: 1. Európa legnagyobb szállodája. 4. Három szlovákul. 6. Napszak. 7. Vízforrás. 9. Róma betűi felcserélve. 11. Igavonó állat.

FÜGGŐLEGES: 1. Sír. 2. Hangtalan j séta. 3. Nem egészen srég, 5. Moszkj va legnagyobb áruháza. 7. Moszkva nevezetessége. 8. Ünnepi lakoma. 10. Állóvíz.

Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 5 és 7. számú sorok megfejtése.

KEDVES GYEREKEK!

A Szabad Földműves 11. száma kiskeresztrejtvényének helyes megfejtése: Uljanovszk, Szimbirszk.

Sorsolás útján könyvet kapnak: Tóth Petronella, Tompa, 1SS, Mikóczy Imre, Nyárasd, Korponai Tamás, Losonc, Kiss Erika, Velkenye, Möhöly Ildikó, Alistál, 490.

Nyilvános dicséretben részesülnek: Szakolczay Judit, Százd. Pintér József. Berencs, Jávorka Dénes, Für, Csekes András. Búcs. Pál Valéria, Nagytúr- Alsó, 45., Beke Mária, Lakszakállas, Mikus Ilona, Szőgyén, 328, Pathó László, Muzsla, Radics Kornélia, Gyiva, Hudec Béla, Méhi, Feketé Tibor, Bés, Lauko László, Párkánynána.

Operálhatok a vérzékeny betegek

szánni magukat a vérzékenyek operálására. Az ilyen műtétek, eltekintve a kockázattól, hallatlanul költségesek is, mivel egyrészt a műtét közben, másrészt a hónapokig tartó utánkezelés alatt felbecsülhetetlen értékű vérkonzervet igényelnek.

A düsseldorfi klinikán most Európában első ízben végrehajtottak egy többórás bélműtétet egy vérzékeny páciensen anélkül, hogy közben vállalni kellett volna a rettegett kockázatot. A műtétet dr. Herbert Brüster végezte.

A legnagyobb gyakorlati nehézség vérzékenyek operálásánál a véralvadást elősegítő „Faktor VIII“ elnevezésű anyag kellő mennyiségben való bejuttatása a beteg szervezetébe Ez az anyag az egészséges ember vérében a szükséges mennyiségben van jelen, a vérzékenyéből azonban hiányzik. Műtét közben tehát roppant mennyiségű friss vért kellett átömleszteni a beteg érrendszerébe, minthogy 50 liter vér mindössze 0,3 liter „Faktor VIII“-at tartalmaz.

Az új módszert dr. Briister amerikai kutatási eredmények alapján dolgozta ki, kétéves laboratóriumi kísérletek során. Lényege az, hogy mínusz 70 °C hőmérsékleten nagyobb mennyiségű egészséges vérből oly „Faktor-kivonat“ állítható elő, amely a rendesnél sokkal erősebb mértékben segíti elő a véralvadást. A kivonat vérplazma formájában ömleszthető a beteg vérkeringésébe.

Bizonyos vegyszerek hozzáadásával az is elérhető, hogy az alvadást előidéző anyag a beteg vérében az eddiginél sokkal lassabban bomoljék el, s így hatása tartósabb legyen. Míg korábbi műtétek után a betegnek sokszor napi tíz vérátömlesztésre volt szüksége, az új módszer alkalmazása esetén elegendő naponta egy injekció.

Minthogy az említett eljárás a friss vérkonzervekböl csupán a VIII-as faktort vonja ki, a vérkonzerv nem válik értéktelenné, s így lényegesen csökken a vérátömlesztés költségessége. Dr. Briister elmondotta, hogy az operáció a régi módszerrel mintegy 22 ezer márkába került volna, a tényleges költségek pedig csak 2300 már. kát tettek ki.

A költség azonban, mondotta még dr. Brüster, nem a döntő tényező a találmány jelentőségében. Sokkal fon. tosabb ennél, hogy sikerült a vérzékenység keltette évezredes félelmet megszüntetni, hogy a vérzékenységben szenvedő beteg halálfélelem nélkül fekhet le a műtőasztalra.

SZABAD FÖLDMŰVES 9

1968. március 23.

h%

m»- TAN ÁCS APÓ