Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-16 / 11. szám

Tennivalók márciusban Az 1968-as évre befizetett tagdíjilletmények, valamint a Cseh­szlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottsága folyószámlájá­nak „Egészségügyi alap“ megnevezésű számlájára érkező össze­gek azt Jelzik, hogy február végéig a Csehszlovák Méhészszö­vetségnek még aránylag igen sok alapszervezete feledkezett meg az illetmények befizetéséről. Az alapszervezetek saját és tagságuk érdekében legkésőbb március végéig küldjék el a tagdíjakat a Csehszlovák Méhész­szövetség Szlovákiai Bizottságának. Azok az alapszervezetek, amelyek az említett időpontig a beszedett tagdíjakat át nem utalják, önmagukat fosztják meg mindazoktól az előnyöktől, amelyeket a szervezett méhészeknek az általános méhész-bizto­sítás és a létrehozott egészségügyi alap nyújt. » Márciusban a méhészeknek nem szabad megfeledkezniük a 37/63 Zb. számú hirdetmény 8 §-ának meghatározásaiból reá­juk háruló kötelesség teljesítéséről, amely szerint március 25-éig a nemzeti bizottságon feltétlenül be kell jelenteniük (a bejelentés a Csehszlovák Méhészszövetség bizalmija útján is megtehető) méhesük állandó telephelyét. Ennek az intézke­désnek komoly jelentősége van a méhek jogvédelme szempont­jából, elsősorban növényi kártevők vegyszeres irtása esetében. Az előbb említett kötelesség be nem tartását később, ha a méhész a vegyszeres növényvédelem során 'méhesében esett kár megtérítését igényli, a kár előidézésének részeseként mi­nősíthetik, s így elesik elszenvedett kár megtérítéséről, tehát önmagukat károsítják. Minden méhész igyekszik minél jobb gazdasági eredménye­ket elérni, ami nem kis mértékben függ éppen a helyhez nem kötött méhészkedés, tehát a vándorméhészkedés módszerének alkalmazásától. így méheinket a mézelő növények közelében helyezhetjük el és nagyobb hozamra számíthatunk. A vándor­méhészkedők száma évről évre örvendetesen növekszik. A mé­hek állandó telephelyén kívül eső gyűjtőhelyek kihasználását még a volt Földművelésügyi Megbízotti Hivatal „A vándor­­méhészkedés rendje“ elnevezésű és Szlovákia területére érvé­nyes irányelvei szabályozzák. Ehhez a Csehszlovák Méhész­szövetség Szlovákiai Bizottsága végrehajtási irányelveket adott ki. A szervezett méhészek, akik ebben az évben vándorméhész­­kedést akarnak folytatni, idejekorán biztosítsák alapszerve­zetüknél az erre az évre érvényes „Vándorlási engedély“ kia­dását. A kérvények beadásának legutolsó határideje az irány­elvek szerint március 15. Az ezután az időpont után beadott kérvényeket csak rendkívüli esetekben intézik el. Ez év március 4-től április 8-áig a választási kampány má­sodik szakaszába lépünk. A Csehszlovák Méhészszövetség járási szervei és alapszervezetei kapcsolódjanak be a választások előkészítésének folyamatába a dolgozók nyilvános választási gyűlésein, amelyeken egységesítik majd a nemzeti bizottságok képviselőinek jelölőlistáit. A. K. Fordította: Oy. HIZLALT LEP A TELELŐ-FÉSZEKBEN Sok szó esett már telelő fé­szek szűkítéséről. Ezt én úgy valósítom meg, hogy augusztus elején kijelölöm a kaptárban a téli fészek helyét, két évesnél nem idősebb, első osztályú 10— 12 lépen. Amikor ezeket össze­válogattam, széthúzgálom a ke­reteket úgy, hogy a léputcák másfél-két cm tágasak legye­nek. Ha nincs hordás, bőven etetek. A széthúzogatott lépek felső részét a méhek kihizlal­ják 50—56 mm-re, néha annyi­ra, hogy még így is összeérnek. A lépek alsó fele nincs meg­vastagítva. Itt a telelőcsomó megalakulása után kétszer annyi méh fér egy-egy léputcá­­ba, mint egyébként. Bármilyen hosszú legyen is a tél, nem kell aggódnom amiatt, hogy ki­fogy a méz a méhek által el­foglalt léputcákban. Én külön­ben is annyi téli élelmet ha­gyok, hogy tavasszal se kell a fészket nyitogatni. A tavaszi serkentésnek nem vagyok híve. Serkenthetünk mi akárhogyan, az anya csak annyit szaporíthat, amennyit a család gondozni és takarni tud. Ha a tavasszal szükséges élelmet már augusz­tusban juttatom a kaptárba, a méhcsaládok ugyanúgy meg fognak erősödni, sőt felül is múlják a tavasszal etetett csa­ládokat. Tavasszal, amint a hiz­lalt lépből fogy a méz, a mé­hek lerágják a sejteket. Ilyen* kor már rendszerint jó az idő, a kereteket összetologatom, és szükség szerint bővítgetem a fészket. Ekkor már a szélső lé­­pekből hordják az élelmet, sőt kintről is van némi hordás. Megjegyzem még, hogy a jő tavaszi fejlődéshez a bőséges élelmen kívül melegtartó kaptár is szükséges. Lukács Imre ■Jebruár a látszólag nyugvó ■ természet ébredésének az Ideje. Itt-ott hófoltok, vagy né­ha zimankós hideg tartja vissza a természet kibontakozását, de a méhcsaládok telelő fürtjeiben megélénkül az élet. Az anya petézése megkezdődik és pete­rakása a napok hosszabbodásá­val arányosan nő. Évtizedes tapasztalatom alap­ján szeretném ecsetelni a kora­tavaszi teendőket, melyek dön­tően befolyásolják a méhcsalá­dok fejlődését, vagy némely esetben a megmentésüket esz­közöljük. Az időjárási viszonyoktól füg­getlenül 2—3 családnál ellen­őrző vizsgálatot teszek. (A mér­leg nem teljesen mérvadó a fo­gyasztás mennyiségére, mert is­mert tény, hogy a méhcsaládok közti öröklött tulajdonságok bi­zonyos mértékben kihatnak a nyugodt telelésre és a mérték­letes fogyasztásra is. Az anya nevelésénél ezt a tulajdonságot is jó, ha figyelembe vesszük.) Az ellenőrzött családok tiszta képet nyújtanak a tényleges fo­gyasztásról és ezúton választom a beavatkozási módot. Jelsza­vam, „a méhek ösztönösen, a méhész ésszel“ segítheti hozzá kedvenceit a jó tavaszi fejlődés­Tavaszi gondok a méhesben telelő fürtje a fészek valame­lyik oldalára húzódott. Ilyenkor fenn állhat a nagyobb mennyi­ségű fogyasztás, vagy a teljes készlet felélése is. Ha az ilyen esetet huzamosabban hideg idő követi, a család még élelem jelenlétében is elpusztulhat. Ez azzal magyarázható, hogy a már petéző anya a gondozó méhek­kel együtt nem változtathatja helyét a Hasítástól a készlethez. (Ez törvényszerű, mert a telelő­fürt fiasításos részén 35—36 °C van.) Ennek következtében ösz­kell tartani, hosszú éveken ke­resztül sikeresen alkalmazom. Családot, léputca méhtömegeit menthetjük meg és ez a fontos. (Lásd a tavaszi méhcsalád pusz­tulási statisztikán) Előfordulhat, hogy a meg­csappant készlet és mézeskeret tartalékhiány nem tesz lehetővé az előbbi beavatkozást. Ilyenkor én kemény cukorlepénnyel, me­lyet gödöllői módra (lásd Őrösi P. Zoltán...) készítek az alábbi rövid eljárás szerint: 1 kg cu­korra 2—3 dl vizet forralunk és 117 °C-on öntjük mintába. Fél-egy kilogrammos adagokban kihűlésig keverjük, utána köz­vetlenül a fürt fölé helyezzük. Ez az eljárás olcsó és elkészí­tése bármikor, még a beavatko­zás előtt is elkészíthető s rom­lás nélkül tárolható. A mézlepényes és tápszeres virágporos élelempótlás is isme­retes, csak jóval költségesebb (1 kg ára 13—15 korona). Az utóbbi tápszeres etetésnél (me­­dozmes) azt tapasztaltam, hogy a méhek nem szívesen fogyaszt­ják és a természetes virágpor gyűjtésének kezdetével el sem hordják. Nagy gondot fektetek a már­cius 10-től számított időbeni etetésre, amelyet belső keretita­tással oldok meg. Itatásra egy­­egy arányú pékélesztős cukor­szörpöt használok. Előnyét a serkentésén kívül a vízkészlet belső pótlásában látom. Ezt még akkor is alkalmazom, ha a kész­let a családoknál elegendő. Zabrenszky Imre méhésztanító Ipolypásztó Ulüükfc* 5 hez. Az említett öröklött tulaj­donságokon kívül természetesen még sok egyéb tényező határoz­za meg a beavatkozás módját. Csak egynéhányat említek kö­zülük, pl. időjárási tényezők, a készlet minősége és mennyi­sége, virágpor, zavartalan tele­lés. Ebből kiindulva egy egész sor átgondolt tennivalóra van szükség. Gyakori eset, hogy a család tönösen nem hagyják el a Ha­sítást. Ilyen és ehhez hasonló eseteket sikeresen oldottam meg egyszerű mézes virágporos ke­ret segítségével, áthelyezéssel, vagy tartalék keret hozzáadásá­val. A mézes virágporos kerete­ket közvetlenül két oldalt he­lyezem a Hasítás mellé. Az idő­sebb méhészeknél gyakori téves nézet az ilyen „mesterkélt be­avatkozás“. Szerintem ettől nem

Next

/
Thumbnails
Contents