Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-16 / 11. szám

Korábban kell elkezdeni a tanulást? Az automatizált önoktató gép forradalmasítja az oktatást A giesseni (Nyugat-Németország) Justus Liebig Egyetem áprilisban 15 óvodában teljesen automatizált olvasó- és önoktató gépeket állított fel. Ezek­nek a segítségével sajátítják el a gye­rekek az olvasást. Amint az intézet igazgatója, dr. Werner Correll professzor megállapí­totta, az ember életének első öt esz­tendejében képes a legtöbbet és a legintenzívebben tanulni. Vagyis amit ezekben az években nem tanulnak meg, azt később már csak fokozott erőfesztíéssel tudjuk elsajátítani. Az agyvelő fejlődése az első öt életév­ben 80 százalékban befejeződik. Az a gyermek, aki egyszer már „megta­nult“ tanulni, az később is könnyeb­ben halad előre. Megbocsáthatatlan vétek lenne tehát, ha az iskolaköteles kort még el nem ért gyerekeket szinte erőszakkal visszatartanánk a tanulás­tól, és a taneszközök helyett minden­áron csak játékszereket nyomnánk a kezükbe. Az egyetemi intézet ezeknek az ismereteknek a kísérleti ellenőrzése céljából hozzálátott olyan programok kidolgozásához, amelyek segítségével 3—4 éves gyermekek megtanulhatnak olvasni, s megkonstruált egy külön erre a célra szolgáló oktatógépet is. Correll professzor hangsúlyozta, hogy a kísérletben részvevő gyermekek a lakosság mindenféle rétegeiből tobor­­zódnak, és képességeiket tekintve is igen különböznek. Már az eddigi ta­pasztalatokból is kitűnik, hogy egy­­egy gondosan kimunkált program se­gítségével kb. félév alatt meg lehet tanítani egy gyermeket az olvasásra, felnőttek közreműködése nélkül. A ta­nulás pusztán abból áll, hogy a gyer­mek naponta negyed óráig „játszik“ a készülékkel. Megerőltetésről, a nor­mális napirend felforgatásáról tehát sző sincs. A készülék — minden már eddig is látható siker ellenére — korántsem valami bonyolult robotgép, hanem aránylag könnyen kezelhető készülék. Kidolgozása azonban megfelelően költ­séges munka volt. Az önoktató készülék táskaírógép nagyságú szerkezet, amelyben a nyom­tatott és színes program két hengeren és két ablakon keresztül fut. Van benne ezenkívül egy magnetofon, amely a programhoz tartozó hang­szalagok lejátszására szolgál. A le­hallgatás vagy hangszórón, vagy fül­hallgatón keresztül történik. A gyer­mek a hangszalagról kapta az utasí­tásokat, amelyekre a megfelelő bil­lentyű vagy ablakmező lenyomásával reagál, Jelezve, hogy megértette, amit hallott. Közvetlenül ezután a készü­lék közli vele, hogy az utasítást való­ban helyesen hajtotta-e végre, azaz, hogy megértette-e a feltett kérdést. Ezt a közlést fény-, illetve hangkeltés formájában hozza a gyermek tudomá­sára. A készülék „tanterve“ ábrák és szavak közti gondolati kapcsolatok létrehozására irányul, vagyis a pro­gram rávezeti a gyermeket arra, hogy például egy labda képe és a labda szó között megteremtse a kapcsolatot. A tanuló több kép és több szó közül kell hogy kiválassza az összetartozó­­kat. Az egyes szavak megkülönbözte­tése után jön sorra az egy-egy szót alkotó szótagok, majd a betűk felis­merése, ezt követőn pedig új szavak, mondatok és történetek megszerkesz­tése. Correll professzor szerint azonban nem helytelenítendő, hogy az iskola­­köteles életkor csak a hatodik évvel kezdődik: amíg az iskolákban a jelen­legi oktatási rendszer, vagyis a ha­gyományos módszerek alkalmazása van érvényben, nem szükséges a kor­határt csökkenteni. Ha azonban idő­vel elterjedtek az oktatási programok és az oktatógépek, ajánlatos lesz a gyerekeket már 4—5 éves korukban rávezetni a kultúra alapelemeinek el­sajátítására. Ezáltal, vagyis az egyéni tanulás rendszeresítésével, lényegesen könnyebbé válik majd a társadalmi alkalmazkodás problémáinak megoldá­sa is. Az önoktató módszer lehetővé teszi a gyermeknek, hogy a saját ké­pességeinek megfelelő ütemben tanul­jon. Az új módszer gyakorlati alkalma­zásának legjárhatóbb útját Correll professzor az óvodák bekapcsolásá­ban látja. Miután általánosan észlel­hető, hogy a gyermekekben már hat­éves koruk előtt felébred az olvasás­vágy, az óvodák kitűnő lehetőséget nyújtanak a programvezéreit írás-, olvasás-, számolás- és nyelvtanulás rendszeres alkalmazására. M. Sz. %# alamikor az egyszerű dolgozó ® emberek azért sürgették fiuk nősülését, hogy mielőbb „asszonyt hoz­zon a házhoz“. A családnak a mezei és házimunkákban egyaránt szüksége volt a fiatal munkaerőre. A fiatalasz­­szonynak bizony keményen ki kellett vennie a részét a munkából. Segítő­társa volt a férjének, s egyben az egész családnak. De vajon ki ne tudná, hogy nem minden menyecske sorsa volt fenékig tejföl. Nem egy magyar nóta énekli meg a szegény fiatalasszony sorsát, aki elsírja, hogy: „Menyecskének nem jó lenni...“ Néhány évtized alatt társadalmi vi­szonyaink, életkörülményeink lényege­sen megváltoztak. Ennek következté­ben határozottan kevesebb a súrlódási felület az anyós és a menyecske kö­zött. Azonban még ma is gyakran elő­fordul, hogy a korán házasodó fiata­loknak nincs lakásuk, s így kénytele­nek egy fedél alatt élni szüleikkel. — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha a lány szüleihez költöznek a fia­talok, kevesebb a nézeteltérés. For­dítva azonban sokkal gyakoribb. Bár általánosítani az esetben sem lehet. Mi az oka az anyós és a menyecske közötti titkolt vagy nyílt harcnak? A „menyecske" Elsősorban talán az a három-négy év­tized okozza, ami a két generációt, a fiatalokat és az öregeket elválasztja egymástól. Más a nézetük, más az életfelfogásuk, mások a szokásaik. Az idősebbek természetesen azt szeret­nék, ha a fiatalok mindenben alkal­mazkodnának hozzájuk, úgy rendez­nék be életüket, mint annakidején ők. A fiatalok viszont legtöbbször képte­lenek megérteni az idősebbeket. Pedig ennek a problémának egyetlen orvos­sága a kölcsönös megértés, elnézés és szeretet. Nem lenne szabad nyelvünkre venni a fiatalasszonyt azért, mert véletlenül kifutott a leves, mivel éppen a mun­kából hazatérő férjét fogadta. Ha ta­pasztaltabb háziasszony lesz, ez úgy sem fordul elő vele. A menyecskének viszont nem kell zokon vennie, ha az anyósa ebben vagy abban tanácsot ad neki. Hiszen a hosszú élet során a háztartási mun­kában jócskán szerzett tapasztalato­kat. Ha a fiatalasszony nem tud vala­mit, ne röstellje megkérdezni az anyó­sától. Bizonyára szívesen ad felvilágo­sítást. A sütés-főzés körül előforduló né­zeteltéréseknél sokkal veszélyesebb dolog, ha a feleség az édesanyja ellen igyekszik hangolni a férjét; a mama pedig a menyecske ellen hecceli a fiát. Az okos, bölcs asszony, akár öreg, akár fiatal, ilyesmit sohasem tesz, mert tudja, hogy ezzel nemcsak hoz­zátartozói, hanem a saját életét is megmérgezi. P. J. Örömteljes fürdésről szólunk, mert ilyennek kellene lennie voltaképpen egy jó fürdésnek. Szép és modern fürdőszoba, meleg víz, szagos fürdösó, jó minőségű szappan dús habja, frissítő zuhanyozás — ez aztán élvezet és öröm. Egy ilyen fürdés pihenés is. Már a gőz is, amely keletkezik a fürdő­szobában, nagyon jó hatással van a bőrre. A pórusok kitágulnak, a bőr lazább lesz és ezáltal a zsíros krém, amelyet fürdés után hasz­nálunk, jobban puhítja a bőrt és könnyebben beszívódik a pórusokba. A jól alkalmazott fürdő a test alakjának is nagyon előnyös. Pró­báltunk már egyszer tornászni a vízben? Ez nagyon hasznos és ké­nyelmes. A víz alatti gyakorlatok az egész testre nagyon jó hatással vannak. A fürdőkefével való alapos masszázs nagyon egészséges, már csak azért is, mert eltávolítja a felesleges zsírlerakodásokat. Ezt a masszázst kétféleképpen alkalmazhatjuk: először állva a fürdő­kádban, másodszor pedig ülve, amikoris habos szivaccsal vagy frotír­­kesztyűvel, jól ledörzsöljük testünket. A frotírkesztyűt, a szivacsot, valamint a fürdőkefét gyakran kell kimosni, kifőzni, mert a fürdőzés alkalmával ezekkel dörzsöljük testünket és így különféle fertőzések forrása is lehet. A fürdést tanácsos hidegebb zuhannyal vagy le­­öntéssel befejezni, ezáltal a pórusok újból összehúzódnak. A vizet, mellyel leöblítjük magunkat a fürdés végén, csak fokozatosan hűtsük le, hogy a test fokozatosan kapja a hideg vizet. Az edzett test jobban ellenáll a különféle betegségeknek, fertőzéseknek, az edzést azonban fokozatosan végezzük és csakis teljes egészségi állapot mellett. A gyakori fürdés, meleg víz és szappan zsírtalanítják a bőrt. Aki­nek száraz bőre van, az fürdés előtt, de főleg a fürdés után jól kenje be testét olajjal vagy krémmel. A bőrt jól átzsírozza az enyhén felmelegített olaj. (Az olajat egy kis üvegecskébe, meleg vízben fel­melegítjük.) Az enyhén felmelegített olajjal átdörzsöljük az egész testet. Ettől a masszázstól kellemesen átmelegszik a test, a bőr pu­ha, bársonyos lesz. Nagyobb figyelmet kíván a térd és a könyök, ahol a bőr különösen száraz és érdes. A fürdő után jól meg kell szárítani testünket, mert a nedves bőr könnyen reped és fertőződik. Különösen szárazra kell törölni a bőr­­hajlásokat, hónaljat, az ujjak közt, mely részeket még enyhén púder­rel is behinthetjük. A fürdés utáni felfrissítésre használhatunk még kölnivizet vagy sósborszeszt. Fürdésre legalkalmasabb 37—40 °C fokos víz. Túlságosan meleg fürdő bágyaszt, elálmosít és a bőr rugalmasságát, szilárdságát csök­kenti. A hosszantartó fürdő sem egészséges. Mit tegyünk a fürdővízbe? A zsíros bőrre használjuk ezt a keveréket: szappanpelyhet vagy leforrázott pipereszappant, rozslisztet és búzakorpát egyenlő arány­ban. Ezt a keveréket betesszük egy gézzsákba és ezzel dörzsöljük le magunkat. A víz lágyítására boraxot használunk vagy asztali sőt (300 gr egy fürdőhöz). Búzakorpával vagy burgonyakeményítővel kevert fürdő megnyugtatja a bőrt és bőrbetegségeknél, ekcémáknál is használják. Fenyőkivonatok, tengeri- vagy egyéb fürdősók kellemesen üdíte­nek. A test ledörzsölése koncentrált sóoldatba mártott szivaccsal vagy frotírkesztyűvel elősegíti a vérkeringést. Még egy alapvető kérdés Mi jobb, a kádfürdő vagy a zuhanyozás? Mindenesetre higiéniku­­sabb a zuhanyozás, mert a fürdőkádban sosem lehet olyan tökéle­tesen lemosni magunkat, mint a zuhanyozásnál, illetve a folyó víz alatt. Erre különösen figyelmeztetjük a leendő anyákatl P. R. bImun I- TANÁCSADÓ Az orrvérzés több okra vezethető vissza. A helyi jellegű okok közül megemlíthetjük az orr nyálkahártyá­jának gyulladásos folyamatait, továb­bá az orrba került idegen testek in­gerlését, a daganatokat, a baleset okozta sérüléseket, az orr melléküre­geinek gyulladását, az orr lobns duz­zanatait (polipokat), az erezet rend­ellenességeit stb. Az orr nyálkahártyá-Oercfci sem állhatta a rókát az erdő & vadjai közül. Nem is járt senki sem a ravaszdival, akinek csak abban tellett a kedve, ha rászedte egyiket vagy másikat. Csakhamar kivétel nél­kül minden erdei vadnak okozott a róka valami bosszúságot. Ezért az erdő vadjai azon tanakodtak, hogyan fizes­sék neki vissza a sok ártást. Sok-sok fejtörés után végül is a majom találta el, hogyan bosszulhat­ják meg rajta magukat legjobban. Majd megbolondult hát az örömtől. Csak úgy repült ugrálva ágról ágra a fák között. Az egyik cserje tövében ekkor megpillantotta a nyulat. Nosza, bele is avatta rögtön a tervébe. De a nyuszi nem tudott vele örülni, és igen-igen hitetlenül csóválta a fejét. — Hát ha nem hiszed — makogta a majom —, gyere velem. Majd én beszélek a rókával. Te meg bújjál csak el a fák között. Nyakába vette a majom az erdőt s hosszas bolyongás után rá is buk­kant a rókára. — Édes barátom — lelkendezte a majom — tüdődbe mi a világ legjobb eledele? Amint evésről volt szó, érdeklődés­sel hegyezte fülét a róka s gyorsan meg is kérdezte: — Nem én. Te talán tudod? — Épp ma tudtam meg. Semmi egyébnek a földön nincs olyan jó íze, mint a lóhúsnak. De hát nem egy­­könnyü hozzájutni. A rókának összeszaladt a nyál a szájában. — Miért lenne olyan nehéz hozzá­jutni? — Mert a ló olyan gyorsan szalad, hogy a nyomába sem érsz. Ha mégis fáj rá a fogad, férkőzz a közelébe, s farkad kötözd a farkához. Épp az imént láttam itt a közelben egy alvó lovat. A róka már alig bírta türtőztetni magát, de közömbösséget tettetett: — Hogy mi a világon a legjobb étel, így egyszerre nehéz eldönteni. Majd még gondolkodom rajta. De tu­dod mit? Ne szólj erről senkinek! A RÓKA, MAJOM, NYÚL ÉS LÓ Elvált a róka a majomtól nagy gyor­san és erősen csóválta lompos farkát. A majom is úgy tett, mintha eltávo­zott volna. Ahelyett azonban felmá­szott egy magas fa tetejébe s elbújva a sűrű lombozatban figyelte, mi tör­ténik odalent. A róka settenkedve ha­ladt előre egy darabig, de nem nagyon messzire. Akkor megfordult, s neki­látott a ló keresésének. Mert a majom szava csak ott motoszkált benne. Való­ban a közelben egy tisztáson rá is talált a mélyen alvó lóra. Nehezet dolgozott a ló egész napon át. Most pihent. A róka nagy óvatosa és pisszenés nélkül odalopakodott hozzá. Végtelen gonddal összekötözte kettőjük farkát azután teljes erejéből beleharapott a ló combjába. A ló hirtelen felébredt. A harapástól származó fájdalomtól féktelen vad VÍZSZINTES: 1. Itt született V. I. Lenin. 3. Satú egyik típusú betűi. 4. Lágy fém. 6. Magot hinteni (ford.). 7. Bánat. 9. Zamat. FÜGGŐLEGES: 1. Járunk rajta. 2. Nem rossz. 3. A vízszintes 1. szám alatti város régebbi neve. 5. Igen — szlovákul. 8. Régebbi megszólítás. 9. Aroma. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 3. számú sorok megfejtése. nyargalásba fogott, mert nem tudta elképzelni, hogy ml ts történt. Ezzel a mozdulatával a ló földhöz verte a rókát, hiszen farkaik össze voltak kötözve, s maga után vonszolta az egész erdőn át fergeteges vágtá­jában. Csak nem jött meg persze a róká­nak a világ legjobb ételétől a szájíze. Hamarjában nem is tudta, mivel tö­­rődjék előbb? A földhöz verődő fejé, vei, vagy szép lompos farkával, mely tövéből majd kiszakadt. A majom a fa tetején most már nem türtőztethette nagy jókedvét. Ugrán­dozni és viharosan tapsolni kezdett. De hogy, hogy nem, lezuhant, s épp a fenekére. Az eséstől egészen piros lett ez a testrésze. Rejtekéből a nyúl mindhármukat látta. Látta, hogy járt pórul a róka, de látta, hogyan pottyant le a majom is és úgy elkezdett hahotázni, hogy a nagy gyönyörűségtől felső ajka meg* hasadt. Ettől az időtől kezdve vörös a ma* jóm feneke és hasadt a nyúl szája. Ettől kezdve nem fekszik le a ló, amikor alszik, hanem lábon marad. Ha nagyon elfárad, akkor is csak meghempergőzik egyszer-kétszer a fű­ben és ismét talpra áll. A róka szőrméjében pedig barna és szürke sávok vannak a földdel való kényszerű érintkezéstől. Csak igen rit­kán látni egyszínű rókát. Románból ford.: Mohr Gedeon ♦j* «J» «j* *2» ♦j» «J» »J* **• »J» «J* KEDVES GYEREKEK! A Szabad Földműves 10. számában közölt kis-keresztrejtvény meg­fejtése a következő: Kanál, Sás, Só, Kel, Villa, Kés, Teríték, Sótartó. Könyvet kapnak jutalmul: Suba Sándor, Vezekény, Jávorka Dénes, Für, Slamenka Erzsiké, Érsekújvár, Csernák Anna, Pinc. Dicséretet érdemelnek: Varga Erzsiké, Párkány, Gulis Gábor, Zselíz, Petrécs László, Csicsó, Sima Gyuri, Érsekújvár, Berecz Zsuzsi, Berencs, Bese Tibor, Mursla, Torna Gizella, Nagymegyer, Korponai Géza, Losonc. Az orrvérzésről jának erezet-áteresztő hajlamát fertő­ző baktériumos és vírusos betegségek is előidézhetik éppúgy, mint az orr szőrszálainak veleszületett törékeny­sége és az orr belső felépítésének anatómiai rendellenessége. Mivel az orr nyálkahártyájának erezete kevés­bé ellenállóképes, azért a hajszálerek különböző sérülése esetén többnyire megindul az orrvérzés. Az orrvérzést ugyancsak előidézheti a tüsszentésnél, köhögésnél beálló heveny vérnyomás­emelkedés. Az orr nyálkahártyájára ingerlőén hatnak különféle vegyi anyagok, szennyezett levegő, egyes gázok stb. Az orrvérzésből származó betegsé­gek véralvadásgátlást okozhatnak. A véralvadást gátló sérülés oka lehet a véralvadási folyamathoz szükséges veleszületett vagy kifejlődött elégte­len tényező. Orrvérzés keletkezhet a vérnyomás emelkedése folytán, mely­nek további stádiumában az erek ve­szítenek rugalmasságukból, töréke­nyebbé válnak és minden nagyobb fi­zikai megerőltetésnél megpattannak. Érelmeszesedésben szenvedőknél is gyakori az orrvérzés éppúgy, mint a különböző vese- és szívbántalmaknál, hemofíliánál (vérzékenységnél), az Osler- és Werlhof-féle betegségeknél, leukémiánál (fehérvérűségnél), stb. Orrvérzést válthat ki a légnyomás hir­telen süllyedése vagy emelkedése, va­lamint egyéb fizikai-vegyi behatások. Ismeretes ugyancsak a nők orrvérzése havi tisztulásuk idején. Gyengébb orrvérzésnél az elsőse­gélynyújtás abban áll, hogy a beteget félig ülő, félig fekvő helyzetbe he­lyezzük, tarkójára, esetleg homlokára is hideg borogatást, illetve jégtömlőt alkalmazunk. A legtöbb esetben erre magától eláll az orrvérzés, nincs tehát ok különösebb aggodalomra. Ha azon­ban rövid időn belül nem áll el a vér­zés, ujjunkkal enyhe nyomást gyako­rolhatunk a páciens orrcimpáira, he­lyesebben csak a vérzés sújtotta oldal­ra. Egyéb beavatkozás nem ajánlatos, sőt még az orrüregek öblítése sem javallott, mert az csak súlyosbíthatná, ingerelhetné a vérzést. Ha azonban semmiképpen nem áll el a vérzés, fel­tétlenül orr-, fül- és gége-szakorvos­hoz kell fordulnunk. SZABAD FÖT.DMÜVES $ 1968. március 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents