Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-06 / 1. szám
Konferenciák után A múlt év utolsó napjaiban befejeződte a szövetkezetek járást konferenciái. Ezek a tanácskozások azért voltak különösen jelentősek, mert a VII. sz'etkezetl kongresszus előkészítőiként összegezték az EFSZ-tagok véleményét a vitaanyaghoz. A konferenciákon az volt a legörvendesebb, hogy bátran mondtak véleményt a küldöttek. Legtöbb helyütt amellett szálltak síkra, hogy valóban a növiytermesztés az alapja a mezőgazdaság gyors fejlődésének. De arról Is beszéltek, hogy a növénytermesztés gaiaságossága nagyban függ a gépek minőségétől. Ezen a téren még nagyon sokat várnak gépiparunktól és a bb alkatrész-ellátástóL Mindenütt szó esett a takarmány helyes felhasználásáról is. Sokhelyütt termelni mácudnak, de a betakarításnál és a gazdaságos felhasználással még baj van. A szövetkezeti tagság szociális hely.-te is felvetődött legtöbb helyen. Jónéhányan bírálták a Jelenlegi nyugdíjrendszert. Természetesen sokat fdalkoztak a megalakulás előtt álló járási társulásokkal is. A konferenciák küldöttei közül többen adtak ötleket, milyen közös vállalkozások segíthetnék legjobban a mezőgazdasági üzemek fejlődését. A lévai és újvári járási konferenciák: utolsóként tartották Dél-Szlovákiában és móst azokról számolunk be. MEGERŐSÖDTEK A SZÖVETKEZEK A lévai járási konferencián a buszúméban azt hallottuk, hogy a legutóbbi három évben 6 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés. E azt is jelenti, hogy a gyengén gazdálkodó szövetkezete'megerősödtek és ma már csak öt EFSZ van a járásba amely segítségre szorul. Mivel az utóbbi években nagy gonde fordítottak a növénytermesztésre, az 19B4-es évhez vúonyftva, a hústermelés majdnem megkétszereződött ésí tejtermelés az átlagos 1833 literről 2500-ra emelkedőt A beszámolóban és vitában sok szó «ott a járást társulás megalakulásáról. Bár a mezőgazasági üzemek új szerve az EFSZ-ek VI. konferenciája ián alakul meg, máris létrejött egy üzemközi vállalkzás. A termelési igazgatóság ás az alsószecsei szövetkzet kezdeményesésére egy tojásgyár építését kezdték *g. A vállalatnak nemcsak a környékbeli szövetkezetek ísznek részvényesei, hanem az ivánkai baromfikombiirt és a felvásárló üzem is. A több mint 40 milliós berházással nemcsak baromfikombinát épül Alsészecse mllett, hanem egy takarmánykeverő üzem is. örvendetes volt, hogy a konferencin bátran mondtak véleményt a mezőgazdasági üzemekképviselői. Többen bírálták a gépek árait és minőségét Ha már jelentősen emelkedett a mezőgazdasági gépek ira, akkor elvárják a szövetkezetek, hogy jobb minőségfuniverzálls gépeket gyártson az iparunk. Orbán Ferenc, a nagyölvedi szövetkezet elnöke a felvásárlást bírálta. Több mint 60 mázsa marha- és 220 mázsa sertéshúst nem akartak tőlük átvenni az év végén. Pedig az illetékesek jól tudták, hogy a rendelet értelmében kötelesek átvenni az állatokat. De nem ezt tették, húzták, halasztották az átvételt, s ezzel sok boszsúságot okoztak a szövetkezet irányítóinak és végeredményben elvonták a további hizlalásra szánt állatoktól a takarmányt. Drbán elvtárs arról is szólt, hogy mennyire fontos a saját takarmányalap megteremtése és gazdaságos felhasználása. A legnagyobb baj, hogy sokhelyütt csak a takarmányt tudják megtermelni, viszont gazdaságos felhasználásával édeskeveset törődnek. Náluk ez másképp van, ezért lettek takarmányból önellátók és a súlygyarapodás is évről-évre emelkedik. A nagyölvedi szövetkezet elnöke a szőlőtermesztés jelentőségével is foglalkozott. Annak idején egyeseknek náluk sem nagyon tetszett a telepítés, azt emlegették, hogy nem lesz kifizetődő. Az eddigi eredmények mást igazolnak, mert két év alatt megtérül az összes beruházás, amelybe a telepítés és a három évi kezelés kerül. Mindent összegezve az egy-két hosszú lére engedett okoskodás ellenére a szövetkezetek lévai járási konferenciája hasznos munkaértekezlet volt, ahol sok olyan kérdés vetődött fel, ami elgondolkodtatta a résztvevőket és bizonyára sokat közülük a VII. szövetkezeti kongreszs zu son is felvetnek majd a járási küldöttek. —tt— ÚJ feladatok előtt Az érsekújvári járás szövetkeztél te jó eredményekről számolhattak be a konferencián: 1300 vagon gabonáral, 40 vagon here- és lucernamagal, 8 millió liter tejjel és 220 vagon íússal többet termeltek ez évben, nint tavaly. Az egy hektár mezőgazdeágl területre eső brutto mezőgazdisági termelés értéke átlagban eléte a 9300 koronát, tehát körülbelül 500 koronával meghaladta a tavalyi. A jó eredményeket több szemszögből lehet mentéim, s ezt Vajda mérnök, a mezőgazlasági termelési igazgatóság Igazgatók meg Is tette. A tavalyi eredmények iez viszonyítva (amint az előző belezdésben tettük), vagy pedig az 1912 óta, tehát a mezőgazdaság irányításának eddigi formája révén elért Eredmények szemszögéből, amelynek segítségével a járás mezőgazdasági termelése 44,7 százalékkal emelkedett. Ha ebből a szemszögből nézzük az eddigi eredményeket, akkor örömet és megelégedést váltanak ki. Ám ugyanezek az adatok figyelemre Intenek, ha más, hasonló feltételek között termelő járások termelési eredményeit, vagypedig az érsekújvári járásban jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek által elért eredményekkel állítjuk szembe őket. Például az érsekújvári járás gabonaneműekből elért átlagos hektárhozama csupán a kerületi átlagon maradt, s ugyanakkor a hasonló termelési feltételekkel rendelkező járásokban, például a lévai járásban ezt az átlagot 1,7 mázsával, a komáromi járásban 3,7 mázsával, a galántaí járásban pedig 4,6 mázsával lépték túl. Sőt, még az érsekújvári járásban legjobb hektárhozamot kimutató surányl szövetkezet termésátlaga (41,06 mázsa) is 3,7 százalékkal alacsonyabb a dunaszerdatoelyi járási átlagnál (42,6 mázsa). Ezek szerint semmi ok az elégedettségre. Be kell hozni a lemaradást, hiszen ez nemcsak a társadalom, de a járás érdeke is. Ugyanis, ha a gabonaneműek terméshozamának járási átlagát sikerül csupán három mázsával fokozni hektáronként, ez a terméstöbblet teljes mértékben fedezni tudná a járás jelenlegi abraktakarmány-hiányát. Abban nem kételkednek, hogy ez elérhető, mivel rájöttek az említett járások magasabb terméshozamának titkára: amíg az érsekújvári járásban a búza vetésterületének csupán a 19,4 százalékát vetették be a Mironovi és Bezosztája nagyhozamú fajtákkal, addig a lévai járásban a vetésterület 43 százalékát, a komáromi járásban az 51,3 százalékát, a galántaiban a 40,4 százalékát, a dunaszerdahelylben pedig a 75,8 százalékát! Amint látjuk, az átlagos terméshozam nagysága egyenes arányban áll a nagyhozamú gabonafajták vetésterületének százalékarányával. Ezért a jövő évben a búza vetésterületének lehető legnagyobb részét nagyhozamú fajtákkal vetik be. Nagy rejtett tartalékokra mutat a járáson belül azonos feltételek között gazdálkodó szomszédos mezőgazdasági üzemek brutto mezőgazdasági termelése között mutatkozó nagy különbség, amely esetenként meghaladja a 20 százalékot is. Például a bánoví szövetkezet gabonából 46,4 százalékkal, cukorrépából pedig 51,7 százalékkal kisebb átlagos hektárhozamot ért ed, mint a vele szomszédos gurányi szövetkezet. Hasonló a helyzet az Állattenyésztésben Is. Például a sertések átlagos súlygyarapodása az egyes szövetkezetek szerint állatonként napi 0,380 és 0,602 kg között mozog — tehát az eredmények között 58 százalékos eltérés mutatkozik. A szövetkezetek termelési költségei szintén eltérőek. Így a búza mázsájának termelési költségei szövetkezetenként 45—80 Kés, a kukoricáé 60—130 Kős, a cukorrépáé pedig 10—16 Kés között mozognak. A tej literjét az egyik szövetkezet 1,82 koronáért, a másik 3,28 koronáért, a marhahús kilóját 11,50 koronáért vagy 17 koronáért állítják elő, s ugyanígy a sertéshúst 6,80 Kés-tői 9,50 Kés-ig, a tej literjét pedig 60 fillértől 1,50 Kés-lg terjedő költségekkel termelték. Ezek az eltérő eredmények az egyes szövetkezetek termelésének belső irányításában található hiányosságokra mutatnak rá, amelyek természetesen megszüntethetők. Például akadtak olyan szövetkezetek, amelyek a termelési költségeket a talajba dolgozott műtrágyamennyiség csökkentésével akarták leszállítani. Ennek következtében alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a rosszabb termelési feltételek között gazdálkodó, de nagy műtrágyaadagokat alkalmazó koltai, brenovol és Iubal szövetkezet nagyobb termelési eredményeket ért el, mint más, a járás legjobb termelési feltételei között gazdálkodó szövetkezetek. A növénytermesztésben nagy lehetőségeket kínál az öntözött területek kibővítése. Például az udvardi szövetkezet dohányhozama az öntözött területen hektáronként elérte a 32,05 mázsás átlagot, ami a járási átlag kétszerese. Ezért a járásban kiterjesztik az öntözött területek nagyságát a mezőgazdasági talajterület 10 százalékára. A lemaradás okainak elemzése mind az egyes szövetkezetek esetében, mind járási méretben a rejtett tartalékok feltárásához vezet, ez pedig a gyors előrehaladás egyedüli útja. Elmondhatjuk, hogy a járás szövetkezetei az új tökéletesített Irányítási rendszer keretében a helyi termelési adottságokat a keresett,. legrentábilisabb termékek lehető legnagyobb terméshozamának elérésére Igyekeznek kihasználni. Az egyes főbb mezőgazdasági termékek rentábilttása között! jelentős különbségek a növénytermesztés struktúrájának fokozatos változásához vezetnek. Mivel a gabonaneműekből az új, nagyhozamú fajták vetése révén nagy hektárhozamokat lehet elérni, a szövetkezetek a gabonafélék vetésterületét a sakkal kevésbé jövedelmező kukorica ős cukorrépa vetésterületének rovására bővítik. Amennyiben rövid időn belül nem rendezik az említett termények árát, és nem tökéletesítik termesztésük gépesítését, számolnunk kell azok vetésterületének további csökkenésével. Ami pedig a járásban két évvel ezelőtt megkezdett szakosítást illeti, ennek további elmélyítésében és kibővítésében látják a termelés fellendítésének egyik legmegbízhatóbb űtját. Sok érdekes gondolatot és megoldásra váró feladatot vetett fel az érsekújvári járási konferencián elhangzott beszámoló. A konferencia végeztével összeültek a mezőgazdasági üzemek képviselői, hogy megalapítsák a járási mezőgazdasági társulást, valamint a járási baromfitenyésztő társulást Is. E két üj intézmény elnökségére és tagüzemeire vár az a feladat, hogy 1970-ig további 55 millió koronával fokozzák a járásban állami alapokra kitermelt mezőgazdasági termékek mennyiségét. Cidemé G. Irén péntek este meglátogatott egyet* * len komám, Csukás Aladár. Amint belépett, nyakába ugrottam a kis öregnek. Őszintén szólva, rlt* kán találkozunk. Néha napján a kocsmába s évenként egyszer náluk, egyszer nálam. Kivétel az ilyen látogatás, mint a mostani. Segítségül hívott disznóöléshez. Az áldott szabadszombat jóvoltából azt is megígérhettem, egész nap a vendége leszek. Sót... kézzel-lábbál igyekszem majd a hízó körül, hogy a háziak tetszését elnyerjem. Ko* mámra, Aladárra, nem sokat hede* rítek, de a felesége. Ujjuj, micsoda fehérnépi Szeme fénylik, mint orgo* navirágos éjszakákon a csillagok. Ha rámvett csábító tekintetét, oly bizsergést érzek ereimben, hogy no ... Erről talán ne is beszéljünk, mert a falnak is füle van. Marad* jurtk csak a gondolatnál. Ha meg* fogom a kezét és érzem vére lüktetését, tnztsten... A gondolat is bűn ilyenkor. Nem csoda tehát, hogy hajnalt négykor elsőként érkeztem komámhoz. Kisüstivel és forralt borral várt. A nyirkos hajnalon jól esett a gőzölgő borocska. Nyakalgattuk ts szaporán, amíg a böllér megérkezett. Tréfás kedvű ember a böllér. Ügyesen dolgozik s finom kolbászt és hurkát készít. Egyetlen hibája, hogy sűrűn felönt a garatra. Már most sem józan, pedig hazulról jött. Egy fél liternyivel még megtoldja, mielőtt munkához áll. Kell A Nyitrai Állandó Mezőgazdasági Kiállítás szőlészetében lévő épületben van egy reprezentatív helyiség, amelyben minden Nyitván járó jelesebb külföldi vendég eltölt egy-két őrét -tt-99Kftették a szűrét • • Mindjárt az elején elmondom, nem a sokak által Ismert szőlásmondásről lesz sző. Sokkal komolyabb dologról, olyan problémákról írok, amelyek józan megfontolás szerint minden mezőgazdasági dolgozót érintenek, vagy legalábbis kellene hogy érintsenek. Gyakran hallunk manapság faluhelyen Ilyen vagy hasonló szöveget: „A szomszéd falu szövetkezetéből megléptették a mérnököt. Jó, hogy nekünk még nem küldtek, úgyis csak teher, költség lenne a nyakunkon.“ Sajnos, sokan így vélekednek, de gondolkodásuknak többször nincs logikus alapja. Talán konzervativizmusból ered e nagy „bölcsesség“. Tényekkel szeretném alátámasztani, hogy helytelen úton járnak, akik így gondolkoznak. Kevesen törődnek azzal, milyen óriási összeget emészt fel jelenlegi via szonyaink között a szakemberképzés. Mindenki előtt világosnak kellene lenni a ténynek: azért csináljuk a költséget, a beruházást, hogy az a tér* vezett időre meghozza a gyümölcsét, megtérüljön, vagyis a befektetés haszonnal járjon. Ismételnem kell, hogy hihetetlenül nagy összeget fordít az állam a szakemberképzésre, s hogy csak a legszembetűnőbbeket említa sem, a szociális viszonyoknak és a tanulmányi előmenetelnek megfelelően magas ösztöndíjakat biztosít, a tanuláshoz, előnyös és kellemes lakásfeltéa teleket teremt a tanuló ifjúság száméra, nem lg beszélve a modernül fela szerelt iskolákrőL Természetesen, ennek tudatában van a jövő szakemberek nagy része és tudja azt is, hogy kötelességgel és felelősségérzettel tartozik az államnak. Statisztikát készítettem, melynek adatait nem közlöm, csupán a lényeget szeretném hangsúlyozni. Diplomás, fiatal mezőgazdasági mérnöktől érdeka lődve igyekeztem teljes képet alkotni az Ifjú szakkáderek jelenlegi helya zetéről. Az általános tanulság az, hogy mezőgazdasági üzemeink félnek egy-egy szakember befogadásától. Persze, nem akarok általánosítani, ezért, akinek nem inge, ne vegye magára. El kell Ismernünk, kevés azoknak a főiskolai hallgatóknak a száma, akik tanulmányaik befejezése után megmaradnak egy-egy mezőgazdasági üzemben. Elég nehéz meghatározni az okát, miért van ez Így. Így mindenekelőtt tárgyilagosan meg kell Jegyezni: a végzett szakemberek tehetségben, tudásban nincsenek azonos színvonal Ion. De hát így van ez bármely más társadalmi rétegnél, akár a fizikai munkást, akár az értelmiséget vesszük tekintetbe. Ennek alapján felteszem a kérdést. Miért Ítélkezünk két-három ember rossz tulajdonságai, felelőt* lensége alapján? Kevés EFSZ-ben számítottak a közelmúltban önköltséget vagy vizsgálták meg a termelés gazdaságosságának, intenzitásának és a munka termeié* kenységéjiek mutatóit. Ezek a dolgok azok, amelyek megmutatják, hogy a jövőben milyen úton kell haladnunk, hogy fokozzuk üzemeinkben a jőve* delmezőséget. Hiszen egy üzemnek sem kifizetődő alacsony munkaegység gek mellett olyan üzemágat erőszakolni, amelyik nem kifizetődő, esetleg ráfizetéses. Rá kell döbbenni mindannylunknak arra, hogy a termelés nem állhat egy szinten, hanem a fogyasztót igényeknek megfelelően állandóan emelkednie kelL Ehhez pedig szakemberek kellenek. No de elég az elmélkedésből. Egy bizonyos, hogy a fiatal szakember a pálya kezdetén szeretne valamit alkotni, bizonyítani: igazolni a tanultakat. Viszont ezen túl szinte általánosítható, hogy az ember ilyenkor a legbizony* talanabb, a legkönnyebben lehet elvenni a kedvét attól, amit hivatásának választott. Mindig szem előtt kell tartanunk a mezőgazdasági termelés bio* lógiai jellegét, hogy a természeti tényezőket az ember csak kevésbé be* folyásolhatja. Egy szélsőséges esztendőben még a gazdag gyakorlati tapasz* tálatokkal rendelkező szakember is megbotlik, s nem mondhatjuk, hogy nem érti szakmáját. Az emberek nagyobb része az őszinte bizalommal nem él vissza. Igyekez* zünk tehát Inkább bizalommal, bátorítással fordulni a fiatal szakkáderekhez, mintsem állandó kritikával. Jóba Mihály az erő mondván, hisz néhány perc múlva az ördöggel birkózunk. Valóban! Három mázsára becsül* jük az állatot. A házigazda újra körülkínálja a társaságot, de lm* már pálinkával. Legyen bátorság a küzdelemhez. Többet ésszel, mint erővel. Hurkot vetünk a halálra Ítélt első és hátsó lábára, majd a kötéllel föld* Komám, és a böllér re rántjuk. Nem vtstt, csak nyöszörög. Az egész disznó egy zstrtömeg. Jóformán hadakozni sincs ideje, piros vére vastag sugárban lövell komaasszonyom sóval hintett tál* jába. Hej, micsoda disznóölés! Erre inni kell. Igazi hősként vonulunk a konyhába. Ki bort, ki pálinkát kér. Komám az asztalra helyezi az italos üvegeket. Virradni kezd, amikor a böllér a házigazdával kitámolyog a tetemhez. Géppel egy-kettő kész a perzselés, csak legyen, aki a munkát végezze. Tüzet csinálunk a pörkölőbe és kezdődik a ... A böllér orrabuktk. Okkal-móddal feltdpászkodlk s bizonytalan mozdulatokat tesz. Nem nézhetem tehetetlenségét. Kezembe veszem a pörkölőgépet és hajtom kerekét. Azután forró és hideg vízzel tisztára mossuk az állatot. Komám se rest. Egyre sűrűbben adja kézhez a féldects poharakat. Ügy látom, önmagához sem fukar. Övé az első és az utolsó pohárral. Már alig forog a nyelve. Művész, ki szavát érti. A kezét még bírja, de a lába jobbra-balra ingadozik. Kettéhasítjuk a hízót. Belseje hájtömeg. Zsír, szalonna mindenütt. Eltávolítjuk a beleket, majd a böllér a disznó orrához lép. Kisfejszéjét magasra emelt, hogy kettévágja a koponyát. A fejsze nagy lendülettel indul, hogy elvégezze mit tennie kell. Sajnos, célt téveszt. Az acéldarab a semmibe vág. A lendület akkorát ránt a bölléren, féljél zuhan a zsírtömeg kellős közepébe. Komám a segítségére siet. Oly buzgón nyúl a fekvő után, hogy ő is a sorsára jut. Kacagtató látvány. Két részeg fekszik a hatalmas állat gyomrában. De milyen nyugodtan. A hűvös reggelen bizonyára jól esik a zsírral fűtött ágyacska. Akadt dolgunk, míg a két embert becipeltük és a dikóra fektettük. Ml történt azután? A komaasszony közvetlen-közeiről a fülembe sóhajtotta: „Komauram, most mutasd meg tudományod. Kedvemért vállald a böllérséget." Vállaltam... Mi lett a fizetésem? Bocsás.sanak meg, a békesség kedvéért ezt nem árulhatom el... Sándor Gábor
