Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-17 / 7. szám

Kísérlet jobb méz termelésére A termés növelése megkíván­ja, hogy akácról akácra vándo­roljunk. Ez az első akác mézé­nek korai kipörgetésére kény­szeríthet. Már pedig a méz ér­leléséhez idő kell a méheknek. A mennyiségre és a minőségre való törekvés tehát ütközik. Fekvőkaptárból sok és jó mé­zet remélhetünk, ha az első akác elején gyűjtött mézet el­különítjük a kaptárban a vége felé gyűjtött hlgabbtól. Az érettjét kipörgetjük. A hígját az érlelés folytatására a csa­ládban hagyjuk, s később szed­jük el. Régi fogás főképpen a termés növelésére, hogy a méz­kamrának a fészek közelében megtelt lépett a kaptár végé­ben levő üresekkel cserélik ki hordás közben. Az életrevaló gondolat ilyen megvalósításának gyengéi: 1. A kétféle méz elválasztása nem teljes, a méhek szétszórják a frisset, a határ a régi és az új mézes lépek közt nem éles. 2. Rossz időben vagy gyengébb gyűjtéskor a méhek visszahord­ják a mézet, az áttett lépekből régi helyére. 3. A lépek átcso­portosítása kaptárbontást kíván. A gödöllői intézetben 1965 óta másképpen próbálkozunk a kétféle méz biztos elkülöníté­sével. Nagy Boczonádi kaptár­ban az anyarácsokkal határolt fészek oldalain két mézkamrát rendezünk be. A gyűjtő méhe­­ket előbb az egyikbe, aztán a másikba repültetjük. Míg a mé­hek az új mézkamrába gyűjte­nek, a régi tartalma érik. A fé­szek 6 keretes, a mézkamrák 9—9 keretesek. A keretbeosztás módosulhat. Keretváltó módszer. A fészket álca, a híg mézet ritkás ponto­zás, a sűrű mézet sűrű pontozás jelzi. A kaptárt csak egy új kijá­róval kellett kiegésztítenünk a hátán, az egyik sarok közelé­ben. Ez a szokásoshoz hasonlít, vele egyező helyen van, 20 cm hosszú, 3,5 cm magas. (Boczo­nádi eredeti kaptárján volt is ott kijáró, de tartalékcsalád­nak. ) A család a kaptár elülső kijá­­rós végében fejlődik. Az akác­virágzás előtt kb. 12 nappal a fészket középre tesszük, és két anyarács közé zárjuk. A rácsok közé jut az anya, négy fiasítá­­sos és két műlépes keret. A töb­bi, főképpen födött fiasításos lép a rácson kívül, közvetlenül 4 Elül*** a fészekhez sorakozik kétoldalt. Ha válogatni lehet, a legidősebb fiasításosak, tehát leghamarabb megürülök a régi fészekben le­gyenek a rácsnál. A hiányt mindkét mézkamra végében üres lépekkel pótoljuk. Az ere­deti kijáró nyitva marad. A hát­só továbbra is csukva van. A méhek a megszokott kijá­rón közlekednek. Az első akác mézét a kaptár végében, a fé­szek helyén öntik sejtekbe, ér­lelik, raktározzák az I. méz­kamrába. Amikor ez a mézkam­ra jócskán megtelt, kb. a gyűj­tés 6.—7. napja után, a kaptárt estefelé átfordítjuk: eleje há­túira, háta elülre kerül. Az új kijárót megnyitjuk, ez az üres II. mézkamrába vezet. A régi kijáró nyitva marad kb. a kö­vetkező nap deléig, hogy a gyűjtők szabadabban távozhas­sanak belőle. Másnap a méhek a megszokott kijáró helyén köz­lekednek, Az új II. mézkamrába hordják a friss nektárt. A régi I. mézkamrában pedig érik, sű­­rősödik a méz. Sohasem tapasz­taltuk, hogy az új helyzet más­nap reggel zavarta volna a gyűjtőket, hiszen a kijárónyílá­sok egyeznek. Vándorlás előtt csak az I. mézkamrából pörge­tünk, s a lépeket visszaadjuk. Az új vándortanyán a legelső helyzetben rakjuk le a kaptára­­kat: az eredeti kijárós oldal újra elől lesz, a méhek megint a most már üres I. mézkamrába fognak gyűjteni. A II. mézkam­ra méze érik, hátsó kijáróját csukva hagyjuk. A tudomány lassan, lépésről lépésre éri el célját. Mindenek­előtt azt kellett eldönteni, hogy van-e jelentős különbség a két mézkamra mézének minőségé­ben. A vizsgálat egyelőre a néznek eladáskor legfeltűnőbb írtékmérőjére, sűrűségére ter­edt. Mindkét mézkamrából egyszerre, elkülönítve kellett pörgetnünk. 1965- ben 10 családdal kísér­leteztünk Gödöllőn. A rossz idő­járás meghiúsította munkánkat. Sokára gyűlt valamicske méz, a kaptárakat későn fordíthattuk meg, s korán kellett pörgetni a hordás megszűnte miatt. A mézet I. és II. mézkamránként különíthettük el pörgetéskor, családonként nem. A víztarta­lom az I. mézkamrában 26,3 °/o, a II.-ban 32,4 °/o volt, a különb­ség 6,1 °/o. Egyik méz sem tu­dott megérni. A tetemes víz­különbség mégis azzal bízta­tott, hogy helyes nyomon já­runk. 1966- ban 20 családunk vett részt a kísérletben Gödöllőn. A virágzás és az időjárás ked­vezett. A gyűjtés akácról május 12-én indult az I. mézkamrába. A kaptárakat 19-én estefelé for­dítottuk meg. 23-án pörgettünk mindkét mézkamrából. A mérő csupán 20-án jelzett 0,2 mm csapadékot 24 óráról. Ez az erős harmatnál nem jelentő­sebb. Az I. mézkamrába 8 na­pig, a II-ba 3 napig gyűjthet­nek a méhek. Pörgetéskor az I. mézkabrában 4—11 napja, a Il-ban 0—3 napja gyűjtött méz volt. Külön pörgetőket használ­tunk az I. és II. mézkamrák ki­ürítésére, s minden család mé­zéből egyenként is mintát vet­tünk. Az I. táblázatban a víztarta­lom különbségének növekedése szerint sorakoztattam a csalá­dokat. Minden kaptárban kü­lönbség volt a két mézkamra mézének víztartalmában. Ez csak 4 családban maradt 2 % alatt, legtöbbször 3 %-nál több volt, s elérte az 5,9—6,7 °/o-ot is. I. táblázat tovább érik, sűrűsödik a méz, javul a minősége, a Il.-ban el­lenben nem, mert oda azalatt is új gyűlik. Hasonlóképpen még jobb lett volna az I. mézkamra méze, ha a kaptárakat egy-két nappal előbb fordítottuk volna meg. A két mézkamrás mézeltetés előnyei: 1. A méz jobb. A sűrű és a híg mézet a fészek elvá­lasztja egymástól. 2. A régi kap­tár használható. Az új kijáró készítése jelentéktelen munka. A kaptár az eddigi mézeltető módokra is alkalmas marad. 3. Az átfordítás gyors. 4. Az idő­A méz víztartalma (°/o) mézkamrák (mk) szerint I. mk II. mk Különt 20.4 20,6 0,2 21,— 21,66 0,66 20.8 22,2 1,4 18.9 20,4 1,5 18.5 20,7 2,2 19.2 21,4 2,2 19.3 21,7 2,4 18.6 21,2 2,6 19,8 22,8 3,0 19,14 22,55 3,4 18,7 22,3 3,6 18,6 22,3 3,7 18.4 22,1 3,7 21,— 24,85 3,85 21.2 25,6 4,4 19,56 23,96 4,4 20.2 24,8 4,6 19,36 25,26 5,9 19,76 25,76 6 19.3 26,— 6,7 A kísérleti kaptár fölülről. A kijárókat szállódeszka jelzi. beosztás kényelmes, az átfordí­tás olyan napszakra jut, amikor könnyebb segítséget kapni. 5. Nem kell kaptárt bontani az új mézkamra megnyitására. Nem méhészek is megfordíthatják a kaptárt. 6. Az átfordított kap­tárban a méhek új raktározó helyhez jutnak. 7. A méz elsze­­désekor a kaptárbontás a kijá­rótól távoli mézkamrára szorít­kozik, csak kevéssé zavarja a gyűjtő családot. 2. táblázat A vásárolt mézet 1966-ban a következő víztartalom szerint osztályozták: 1. rendűben 19 %, 2. rendűben 20 %, 3. rendűben 22 %. A 2. táblázat szerint a II. mézkamrákra a rosszabb csoportok uralkodása jellemző. A kannákba csurgatott méz az I. mézkamrából 19,76—20,95 százalék, a II. mézkamrából 22,16—24,23 % víztartalmú volt. Az I. mézkamrákból 1 kg méz­re 3,49 g viaszfedél jutott, a II. mézkamrákból 0,74 g, tehát kb. csak ötödrésze. Ez is az érett­ség fokának különbségét fejezi ki. Az új szabvány szerint egy kicsit eltolódnak a méz minő­ségi csoportjaiban közölt szá­maim. A fél százalék tűrés miatt több volna a jó méznek nyilvánított. A lényeg azonban nem változnék: a nagy különb­ség az I. és II. mézkamra mé­zének minőségében. Az I. méz­kamra termésénél föltétlenül rosszabbat kellett volna kap­nunk az egész termés egybepör­­getésével. Más vidéken, más évben, más családokkal a rész­letek változhatnak, de a lényeg akkor is ugyanaz maradna. Ha egy-két nappal később pörget­tünk volna, az I. mézkamrában Osztály I. mk II. mk 1. 6 — 2. 8 — 3. 6 7 rosszabb — 13 Hátrányai, nehézségei: 1. A megfordításhoz ketten kellenek. 2. Valamivel több hely szüksé­ges. Ha a kaptárak szorosan állnak, de előttük vagy mögöt­tük némi tér van, legegyszerűbb őket abban az irányban elmoz­dítva s megfordítva lerakni. Űj sor alakul tehát valamivel a régi előtt vagy mögött. Az egész sor némi továbbvonulása ezek­ben az irányokban nem zavar­ja a méheket. 3. Egyenetlen föl­dön a kaptár új helyre jutó lá­ba alatt megint igazgatni kell a magasságot. Kivált a három­lábú kaptárak kívánják meg ezt. Az egész sor átforgatása után juthat rá idő. Aki nem lábon tartja kaptárait, nincs ilyen gondja. 4. Az átfordítás után a tető sarokpántja az ellenkező irányba jut. A családot nem le­het hátulról kezelni. Segítség: annyi hely két kaptár közt, ahová a kezelő oldalra fordulva beállhat. Csak rövid ideig za­var, az I. mézkamra kiürítése­kor és üres lépeinek visszaraká­­sakor. A következő akácon már eredeti helyzetükben rakjuk le a kaptárakat. 5. A második akácra mézes II. mézkamrával kell vándorolni. Ez a méz azon­ban híg, könnyebb, és érlelése végett még szét van szórva a sejtekben. A lépeket tehát ke­vésbé terheli, mint az érett. Kellő vigyázattal nem okoz bajt. 6. Hibának látszik, hogy a herék nem távozhatnak az anyarácsok közötti fészekből és megfordí­tás után a csukott kijárós I. mézkamrából. Többféle segítség lehetséges. Pl. néha kissé ki­nyitjuk a fészek kijárőját dél tájban; az I. mézkamra kijárőja kb. 1 cm-re a fészekre is át­terjed; a fészek kijárózáróján 1 cm tágas lyukat fúrunk, s eb­be esetleg jó arasznyi csövet dugunk belül színelve, így a herék távozhatnak, de csak a nagy kijárón térhetnek vissza. Az átfordítás után az I. méz­kamrából a herék nagy része kirepül, míg a kijáró néhány órára nyitva marad. Alig kell hangoztatnom, hogy ilyen mézeltetésre csak fejlett, nagy család alkalmas, bő hor­dáshoz. Ugyanezt a mézeltetést el le­hetne érni a kaptár megfordí­tása helyett olyan váltós kijárő­­val is, mely a méheket hol az egyik, hol a másik mézkamrá­ba téríti. A kaptár azonban el­vesztené egyszerűségét. A kísérlet még nem fejező­dött be. Ezért ismertettem már most ezt a módszert, hogy a folytatáshoz olvasóim tapaszta­latából is okulhassak. űrösi Pál Zoltán A híg (ritkássan pontozott) és a sűrű (sűrűn pontozott) méz elválasztása kaptárfordítással. A fészket álca jelzi. Ha az időjárás melegre fordul és szélcsen­des, úgy már februárban is várhatjuk a méhek első tisztuló kirepülését. Ezért a vándorméhészeknek már ezt megelőzően a télen elhullott méhek hulláiból legalább 30-at kell laboratóriumi ki­vizsgálásra az állategészség­ügyi szervekhez beküldeni, hogy megállapítsák, nem tartásuk kellő szervezeti­társadalmi szinten történjék, a szervezeti demokrácia el­vei betartásának szellemé­ben. Az alapszervezetek évzáró taggyűlésein hívjuk fel a Szövetség tagjainak figyel­mét az idén megrendezésre kerülő országos méhészeti kiállításra, hogy kellő pro­­pagációval a kiállítás lehető saját körükből képviselője­lölteket válasszanak ki és javasoljanak a nemzeti bi­zottságok valamennyi foko­zatába és e jelöltek nevét közöljék a Nemzeti Front választási bizottságaival. A nemzeti bizottságok ősz szes fokozatába történő vá­lasztások előkészületeinek első szakaszában a válasz­tási bizottságokat a nemzeti Méhészgondok, tennivalók februárban fertőzött-e a méhcsalád at­kakórral vagy más veszélyes betegséggel. Ezzel kapcso­latban feltétlenül társuk be a Csehszlovák Méhészszövet­ség Szlovákiai Bizottsága ál­tal kiadott, érvényben levő utasításokat. A vándorméhészeknek gondolniuk kell arra is, hogy legkésőbb február vé­géig a Csehszlovák Méhész­szövetség illetékes alapszer­vezeténél kérvényezzék az 1968-ra érvényes vándorlási engedély kiadását. A Csehszlovák Méhész­szövetség alapszervezetei ebben a hónapban komoly feladat — az évzáró taggyű­lések megtartása előtt áll­nak. Előkészítésük és meg­legnagyobb látogatottságát biztosítsuk. Az országos mé­hészeti kiállítást ez év októ­ber 12. és 20-a között ren­dezik meg Olomoucban. A Csehszlovák Méhészszö­vetség járási- és alapszerve­zeteinek a kiadott irányel­vek értelmében aktívan be kell kapcsolódniuk és haté­konyan részt kell venniük a Nemzeti Front többi szer­vezetével együtt a nemzeti bizottsági választások előké­születeiben és megvalósítá­sában. Ezek szerint kötelességük, hogy 1968. februárjában köz­vetlen kapcsolatot létesítse­nek a kialakított választási bizottságokkal. Választmá­nyi és tagsági gyűléseiken bizottságok január 8. és március 3. között megtartott plenáris ülésein alakítják meg. A Csehszlovák Méhészszö­vetség Szlovákiai Bizottságá­nak az 1968-as évre készített munkaterve elvégzésének ütemterve szerint februárban megvalósítjuk az egyes ke­rületekben a járási szerveze­tek könyvelőinek és az el­lenőrző bizottságok elnökei­nek, valamint az alapszerve­zetek pénztárosainak isko­lázását a könyvviteli rend­szer új irányelveiről és meg­tartjuk a racionalizálási va­lamint az egészségügyi albi­zottságok munkaülését. K a n d e r a Ford.: Oy Betelt a mérce A Csehszlovák Méhészszövetség titkárainak II. szlovákiai értekezletén nagyon sok szó esett méhészetünk egészségügyi állapotáról. A vitá­­zók túlnyomó része követelte, hogy a legszigo­rúbb intézkedéseket foganatosítsák azok ellen, akik az idevonatkozó Irányelveket nem tart­ják be, és újabb zárlatok meg védőövezetek keletkezésének okozói. Ezzel tetemes nemzet­­gazdasági kárt okoznak nemcsak a méhészet­nek, hanem egész társadalmunknak is. Erélye­sen követelték, lépjenek fel azok ellen, akik nem tartják be a méhcsaládok költöztetésére vonatkozó tilalmat a cseh kerületekből, és nem veszik figyelembe az állategészségügyi szolgálat intézkedéseit. Ilyen hangokkal csak egyetérthetünk és a felszólalókat támogatjuk. Hiszen Szlovákiában az utóbbi időben 11 új fertőző járvány gyújtó­pont keletkezett. Tizenegy körzetben költséges kezeléssel kell majd gyógyítani és a méhcsa­ládok egészségi állapotát ellenőrizni. Mindez százezer koronán felüli összeget igényel, nem beszélve más korlátozásokról és károkról (a méhészetek áthelyezése, a költöztetés korlá­tozása stb.). És miért? Azért, mert még mindig akadnak egyesek, akik nem veszik figyelembe a méhek költözte­tésének tilalmát a cseh körzetekből. (Az 1962. 19-i, vet. odb. 60 679/62-43 sz. MZLVH-rendelet megszegése). Vannak méhészek, akik az állat­egészségügyi szolgálat intézkedéseit semmibe véve, a kiadott tilalom ellenére méheiket oda­viszik, ahová akarják. Legfőbb ideje, hogy ennek a fegyelmezetlen­ségnek egyszer s mindenkorra véget vessünk. Ezért a Szövetség elhatározta, hogy azok ellen, akik a gyújtópontok keletkezését előidézik, nemcsak büntető feljelentést nyújt be, de be­hajtja rajtuk az összes, a gyújtópontban és védelmi övezetben levő méhcsaládok ápolásá­val kapcsolatos költségeket, beleértve az egészségi állapot ellenőrzésével járó kiadáso­kat is. Százezer korona! Mi minden hasznosat lehe­tett volna ezért az összegért alkotni. Ily mó­don a Szövetségnek a hibák kiküszöbölésére el kell tékozolnia a méhészek pénzét. Az újabb fertőző járvány gyújtópontok keletkezését a következő méhészek okozták: Stanislav Lang, Medzev, Stefan Rezák, Nesluáa, Peter Cuboii, Dlhé Pole, Vladimír Fábián, Ivanovce, Ladislav Gmuc, Vojkovce, Gerhát, Bosany, Anton Slivka, Nagykeszi. A felsoroltak ellen bírósági eljárást indíta­nak. Ezenkívül követelik a gyújtópontokban, valamint a védőövezetekben a kivizsgálás és a kezelés következtében keletkezett összes ká­rok megtérítését. Hogy senki se mentegetőzhessen azzal, hogy „nem volt tudomása“ a méhek cseh körzetek­ből való behozatalának tilalmáról, a Csehszlo­vák Méhészszövetség körlevélben felkérte a szlovákiai bizottságot, hogy a helyi hangszó­rókban a következő figyelmeztető felhívást közöljék: „Összes polgártársainkkal közöljük, hogy egészségügyi okoknál fogva tilos a mé­hek cseh kerületekből Szlovákiába történő át­telepítése. Ezen tilalom megszegői ellen eljá­rást indítunk. A behozott méhcsaládokat le­­kénezik, valamint behajtják a védőövezetnek nyilvántartott területen levő méhcsaládok ke­zelésével kapcsolatos összes kiadást, éspedig egyenesen azon személyektől, akik a rendeletet megszegték. A már behozott méheket minden esetben le­­kénezik. Amint megállapítják a méhcsaládok kivizsgálásával és kezelésével kapcsolatos ki­adások összegét, a követelést bíróság útján behajtják. A Csehszlovák Méhészszövetség 40 ezer pél­dányban röpiratokat terjeszt, amelyben figyel­meztet az állategészségügyi intézkedések meg­szegésének következményeire. A szlovák és magyar nyelvű röplapokat a Szövetség vala­mennyi alapszervezete megkapja, azzal a meg­hagyással, hogy tagjai közvetítésével összes ismerőseiket értesítsék (a nem tagokat is) a rendelet megszegésének következményeire. —Ka— (ford, fii.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents