Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-17 / 7. szám
Dráma a levegőben Először Is kedves olvasóink elnézését kérem, ha a cím után ítélve nem egy „krimit“, vagy egy izgalmas légikaland borzalmai! nyújtom olvasmányul. Mondanivalómat évek óta készülök megírni, de amikor elhatározásomat tett követte volna, mindig a címen akadtam meg. Saját tapasztalatomból tudom, hogy ha az olvasó elé újból és újból előránclgált, unalomig Ismert téma kerül, elég, ha annak címét elolvassa, máris egy lappal tovább fordít. Ezért nem adtam címül a valóságot, gondolva, hogy egy kis Izgalom „begerjeszti“ az olvasót, megbocsátja bűnömet és bizonyára elolvassa írásomat. Mivel a dráma valóban a levegőben játszódik le, a cím fedi a valóságot. Az anya az, amelyről sokszor és sokat olvasnunk kell, ha akarjuk, vagy nem. Negyven éve egy előadáson hallottam, hogy a méhészet az anyán áll vagy bukik. Ez anynyira megtetszett akkor, hogy minden, az anyára vonatkozó szakirodalmat megszereztem és elolvastam. Később a szakirodalom, a gyakorlatom nyomán magam is hirdetni kezdtem ezt az igazságot. Mint a legtöbb méhész, magam is beleestem egy „egyedül üdvözítő“ anyanevelési rendszerbe. A sok olvasás után az első és legtermészetesebb tennivalóm az volt, hogy 2—3 éven át figyeltem legjobb családjaimat. Ezekről a legjobbakat gondosan feljegyeztem. Jegyzeteimben ilyen megjegyzések szerepeltek: Nem szúr, jól épít, keveset ragaszt, nem rajzik, jól fejlődik, mézelése kiváló. Később egyik-másik jobb családhoz már azt is hozzáfűztem, hogy „anyanevelésre alkalmas“. Anyanevelési módszerül legkönnyebbnek a svájci rendszert találtam. Lényege a nagyítóval vizsgált egy napos álcák kiszúrása, lemetszése és felragasztása zárkákba illő dugókra. Kelésük előtti napon zárkázás, majd a kikelt anyák szétosztása pároztatókba. Pincézés, kihelyezés stb. A választott munka jól ment, különösen akkor, amikor úgy éreztem, hogy mindent csinyjátbínját elsajátítottam. Tanítóm Széchenyi Gyula volt. Az eredmény sokszor elérte a 80 százalékot, de néha előfordult a majdnem teljes kudarc is. A saját nevelésű anyákat elsősorban saját állományom váltására használtam. És itt kezdődött a dráma a levegőben! A szelíd törzsből származó anya népe esténként szúrós, a citromsárga anya népe vegyes, vagy barna lett. Volt olyan anya, amely küllemben Derbygyőztes lehetett volna, a családfejlődésben mégis lemaradt. A másik anya népe korán fejlődött erős családdá, hogy rajtól kellett tartani. Mézet egyformán jól csak azok gyűjtöttek, amelyek idejében rajzó erősségűre fejlődtek. A pocakos, nagytestű, és néha az átlagsúlyt 10—20 százalékkal meghaladó anya lomhaságával, lemaradásával arra kényszerített, hogy kicsavarjam a nyakát. Az anyák között nagy volt a különbség, pedig valamennyien testvérek voltak. Kísérleteztem álca-áthelyezéssel Is. Talán remegő kezeim miatt eredményeim nem voltak kifogástalanok. Egyes anyák korcs lábbal, mások sodrott, hiányos szárnnyal keltek ki, de a hibátlanok legtöbbje Is idő előtt here-fiasitóvá lett. Abbahagytam! Közben egyre több Írás figyelmeztetett arra, hogy menynyire kell ügyelnünk a fajta kiválasztására. Olvastam olyan Írást is, amely összehasonlítást mert tenni a tenyészállat és a méhek vérvonalának megőrzésére, tisztaságára. Máshol a mesterséges termékenyítő állomások szerepe is szóba került a méhanyákkal kapcsolatban. Talán egyetlen írást olvastam, amely pároztató állomásokról, vagy mesterséges termékenyítésről tesz említést, de ennek eredményét még bizonytalannak látja. Nem olvashattunk soha arról, hogy mindezek az elővigyázatosságok szinte céltalanok, — mert a legkorosabb, szúrósabb méhcsaládok heréi okozhatják a levegőben a drámát. Anya-eladási hirdetések ma Is még hemzsegnek a legszebb jelzőktől, bár az anyával foglalkozók sokszor találkoztak gyakorlatukban olyan esetekkel, amit fentebb leírtam. Leírom — ha azért mindjárt meg is köveznek — semmi, de semmi értelme arról hasábokat írni, Klikoletti János elvtárs 1940-* ' ben ismerkedett meg a méhekkel. Tényleges katonai szolgálatot teljesített, ahol Kiss Ferenc barátja számos éjszakán oly lelkesedéssel beszélt méheiről, a méhész munkájáról, hogy amikor leszerelt, ellátogatott Kisshez, Százdra, ahonnan egy kas méhvel tért haza. Nikoletti elvtárs fúró-faragó ember volt egész életében, így maga készítette el kaptárjait. Négy év alatt 15 családot mondhatott magáénak. A második világháború azonban tönkretette méhészetét és újra kezdhetett mindent elölről. A szerencse továbbra is mellette állt. Állandóan bővítette méhcsaládjait oly mértékben, hogy eladni is tudott belőle. A méhekkel együtt szívesen adott tanácsot, felvilágosítást, így a fiatal kezdő méhészek bizalommal fordultak hozzá. Nem csoda tehát, amikor a felsőbb szervek a nagyüzemi méhészet felállítását szorgalmazták, hogy Nikoletti elvtárs szívesen vállalta ennek létrehozását. A szövetkezet kevés amíg az anyák otthon a faluban, vagy az erdő felett szabadon párosodnak. Okulásképpen, de semmiesetre sem követésre méltó például elmondok egy esetet. Egyik pároztatőm anyját felhasználtam. A pároztató felül etetős, három keretes, elegendő mézzel és néppel magára maradt. Kb. három hét múlva sor került a pároztató kiürítésére, újratöltésére. Mielőtt népét rajládába sepertem volna, feltűnt, hogy a kereteket jól takarják. Egy korcs testű anyát találtam, amely alaposan telepetézte az üres kereteket. Pároztatók fiatal népével és a korcs anyával kísérletül egy családot képeztem. Jól áttelelt, de tavasszal még nem érte el a termelő erősséget, csak jól betelelt. Ez a család három éven át még jó eredménnyel működött, a negyedik évben magam váltottam le, mert féltem, hogy a következő telet már nem bírja ki. Újabban sokat olvastunk a petés áthelyezéssel nevelt anyákról. A szakcikkek szerint petetömlő számuk és testsúlyuk nagyobb a más úton nevelt anyákénál. Hogy a rajanyák értékét eléri-e, arról még nem olvastam ... Nyitott kérdés marad, hogy mai kaptárrendszereink meHett a 2 évente váltott anyák melletti gazdálkodásunkban szükség van-e ilyen nagy fáradsággal és költséggel termelt extra-anyákra? Hagyjunk fel tehát az unalomig űzött jótulajdonságok hangoztatásával, hiszen valamennyien tudjuk, hogy kitűnő anyánk szabad prédájává válik a levegő nem mindig kiváló kalózainak. Németh László családdal kezdett, mégis néhány év leforgása alatt százra szaporította a méhcsaládok számát. Ekkor Korbei János vette át a méhészetet, mivel Nikoletti elvtárs a szövetkezet irányítását vállalta. Fájó szívvel búcsúzott a méhektől, de tudta, rövidesen visszatér hozzá-Jubiláló méhész juk. így is történt. Amikor 1965-ben Zsiduliak József átvette a szövetkezet kormányát, Nikoletti elvtárs újra méhész lett. A Nagypallag pusztán ideális körülmények vannak a méhek számára. Köröskörül erdők, akácosok, így a 100 család mellnek kitűnő legelője van. Idegen, illetve vándorméhészek ide nem járnak. így 1966-ban 22,5 kg-ns mézhozamot ért el családonként, ezen kívül 120 gramm méhpemnőt értékesített. Tavaly gyengébb volt a hordás, de ek-Asomorjai pionír otthonban 1966 október 1-től működik a „pionír méhészszakkör“. Szervezése nem volt a legkönynyebb. Fontos, hogy mikor tanoncokat viszünk a méhesbe, előre megmagyarázzuk, hogyan kell viselkedni a méhes körül. A kaptár kinyitásakor védő sisakot vagy egyéb más védőt adunk a tanonc méhészeknek, így pár hónapon belül megszokják a támadó méhek járását és megbátorodnak. Később már Sikeres kezdet egy-két csípést észre se vesznek. Jelenleg 2 méhcsaládjuk van, amit 1967 tavaszán vásároltak az EFSZ-től. Ezek rossz állapotban voltak, a siker mégsem maradt el. A két családtól 16 kg mézet pergettek és egy műrajt készítettek. A kis méhészek minden vágya, hogy továbbfejlesszék a családok számát és szaktudásukat gyarapítsák. Ágh Mária, a pionírotthon igazgatónőjének szavai szerint ennek semmi akadálya, mert megvásárolt 2 db kaptárt a jövendő méhcsaládok számára. A somorjai helyi méhészszervezet vezetősége sok szerencsét és sikert kíván a kis méhészeknek és türelmes tanítóiknak. H e r v a y József, Somorja HIRDETÉS A somorjai pionírotthon megvásárolna 30—40 db kiépített 1—2 éves kereteket, normáliséit B-kaptárok részére. Cím: Dorn pionierov a mládeZe v Samoríne, okr. Dunajská Streda. kor is 17,5 kg mézet pergetett. Meg kell mondanunk azt is, hogy a szövetkezet vezetősége pártfogolja a méheket. Minden évben 30 hektárnyi repcét vetnek a méhes közelében, ezen kívül évelő pillangósokkal is bővítik a méhlegelőt. Nikoletti elvtársat már többször megjutalmazták a felsőbb szervek. Az idei méhészkonferencián például a járási méhészszövetség oklevelet nyújtott át számára 60 éves születésnapja alkalmából. A méhész legfőbb kívánsága az, hogy a rátermett fiatalok közül jelentkezzen valaki méhésziskolába és sajátítsa el a legfontosabb tudnivalókat. Utóvégre egyszer elérkezik az ideje, hogy el kell köszönni a méhektől. Jó lenne, ha ekkora már valaki a gyakorlatban is elsajátítaná a méhészkedés fortélyait, amelyhez Nikoletti elvtárs segítséget nyújtana. Hatvan éves születésnapja alkalmából a méhésztábor nevében kívánunk jó egészséget és további sikert Nikoletti elvtársnak. Belányi János
