Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-06 / 1. szám
,Posoni kertitől a nemzetközi tapasztalatcseréig Népeink történelmének találkozása, hogy éppen Bratislava nevéhez fűződik a magyar tudományos kertészkedés egyik első nyoma. Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1664-ben Pozsonyban Jelent meg több mint ezer nyomtatott oldalon, jórészt ma is helytálló szöveggel Lippai. János jezsuita páter és prímási főkertész munkája a „Posoni kert“, kiben minden kerti munkák, rendeléfek, virágokkal, veteményekkel, fákkal, gyümölcsökkel és kerti csömötékkel való baimojodáfok: azoknak neme, Hafznok, bé-csináláfok bővségefen magyar nyelven leírattak, kivált-képpen azok, az kik esztergami érsek urunk ő maga posoni kertében találtatnak.“ A mű emlékét őrzi, hogy Budapesten évről-évre Lippai János tudományos ülésszakot rendeznek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán, ahol beszámolnak az előző évi tudományos kutatás eredményeiről. A következő ülés 1968 májusában lesz, előreláthatólag 35—40 előadás hangzik majd el. A főiskola vezetői erre a rendezvényre már most szeretettel meghívják Csehszlovákiában élő barátaikat h A magyar mezőgazdaság területének a kertészeti termelés mindössze körülbelül a 10 százalékát foglalja el. Jelentősége azonban ennél jóval nagyobb és egyre növekszik. A népgazdaság összes exportjában például a kertészeti üzemág már 30 százalékkal szerepel, a dollárt eredményező kivitelben pedig jelentősége van akkora, mint az elmúlt két évtizedben rengeteget fejlődött magyar gépiparé-REZGŐPENGÉS SARABOLÖ A Ransomes Ipswich angol cég fijrendszerfi, rezgőpengés kertészeti sarabológépet hozott forgalomba. Üzemelése benzinmotorral történik. (Kucsera Szilárd felvétele) g-yzv nak. Az elmúlt öt esztendőben friss zöldség-gyümölcs és szőlőexportunk a három és félszeresére növekedett. A második ötéves terv telepítéseinek eredményeként gyümölcsös területünk egyharmadával, szőlőterületünk egynegyedével növekedett és elérte a 170 ezer, illetve 250 ezer hektárt. ‘ Az üzemág belterjességéből és dinamikus fejlődési tendenciájából egyaránt következik, hogy a vezetés megkülönböztetett figyelemmel tartja szem előtt. Mégpedig úgy, hogy az 1968 január elsején életbelépő új gazdasági mechanizmus egész szellemének megfelelően egyre közelebb igyekszik kerülni a gyakorlathoz. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériummá átszervezett volt Földművelésügyi Minisztérium kertészeti osztályán például mindössze nyolc ember dolgozik, igaz hogy ezek valamennyien egyegy ágazat országos szaktekintélyei. Még a kertészettel leginkább foglalkozó Bács, Pest, Szabolcs, Heves megyék tanácsi apparátusában sincs több mint két kertészettel foglalkozó munkatárs. Megerősödött viszont az üzemek szakvezetése és egyre többet költünk a kutatásra, a legjobb eredmények gyakorlatba történő átültetésére. A kertészeti kutatás hazánkban sokágú, többszáz szakemberrel dolgozó apparátus végzi. Van külön kertészeti és külön szőlészeti kutató intézetünk, országos hatáskörrel. Ezenkívül a tájegységenként működő agrárkutató intézeteknek is van kertészeti osztályuk. Mindezen belül azonban kiemelt szerep jut a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolának, amely immár 1853 óta működik mai helyén, Budán. Előbb mint magánkertészképző iskola, majd állami középiskola, 1938-tól akadémia, 1942-től főiskola. 1945-ben önálló karként beolvadt az akkor még szomszédjában működő agráregyetembe, 1953 óta azonban nagy építkezések után önálló főiskolaként fejti ki tevékenységét. Mint a szocialista országokban általában, úgy nálunk is a tudományos kutatás^ központi irányítással, sokoldalúan megtárgyalt centrális döntések szerint folyik. Kiválasztják az egyes témákat, s kijelölik ezek felelőseit. Az eredményeket évről-évre számos csatornán nyilvánosságra hozzák. A mezőgazdasági kutatások 1966. évi főbb eredményeiről szóló 300 oldalas könyvben például a kertészeti eredmények kerek 100 oldalt töltenek meg. A kutatási témák, feladatok száma igen magas. Bárhol lapozgatjuk is azonban a tématervet, vagy a beszámolókat, a kertészeti főiskola, illetve az ott dolgozó professzorok, kutatók neveivel gyakran találkozunk. A zöldségtermelés, mint fő téma felelőse például a főiskola. Oktatói között találjuk több koordinációs bizottság elnökét, a fajtaminősítő tanács több tagját. Ezen túl is olyan fontos résztémákkal foglalkoznak, mint például az üvegházak legmegfelelőbb kialakítása, a fóliák alkalmazása kertészeti célokra, a palántanevelés, a csemegepapri-ka-termesztés, a gyümölcsösök tápanyag-visszapótlása, a szőlőfajták termelése értékének megállapítása, a hagymabetakarítás gépesítése és számos gyümölcs- és szőlőfajta nemesítése. A feladat megoldására a főiskolának nemcsak kiváló kuta^ tói, de korszerű felszerelése és elegendő területe is van. Budapest nyugati oldalát északtól délig szinte fél-gyűrűben veszik körül a főiskola gazdaságai, összesen kerek 7 ezer hektáron. Ez, valamint a dolgozó nép által előállított anyagi javakból való viszonylag bőséges juttatás eredményes munkát tesz lehetővé. Nálunk most éljük az egyetemi oktatás — talán így mondhatnánk — „második reneszánszát“. Az első a túlságosan szerteágazó, szubjektív oktatói elképzelések egységes irányba állítása, a pedagógiai célok felé fordulás volt. A mostani második viszont a pedagógiai eredmények megtartása mellett fokozottabban fordítja az általános elméleti és gyakorlati kérdések, a kutatás irányába a tanszékeket, az oktatókat, sőt a hallgatókat is. A kertészeti főiskolások például már harmadéves korukban tudományos témát kapnak vagy választanak és további tanulmányaik során ennek megoldásán működnek a tanszékeken és az iskola kutatóbázisain. Végeredményben ezekből a témákból készülnek fel az államvizsgára, vagy ha akarják, készítik el később doktori disszertációjukat. Ennek jelentősége elsősorban az, hogy az életbe majd kutatási szemlélettel is alaposan felvértezett kertész-mérnökök kerülnek ki, (évente mintegy 200) de munkájuk nem egyszer az üzemág fejlődésére is kihat, eredményeik beleolvadnak a kertészet általános fellendülésébe. A szorosan vett kutatáson túl a kutatóintézetek és egyéb kertészeti jellegű oktatási intézmények (szakközépiskolák, technikumok, felsőfokú technikumok), valamint a főiskola természetesen egyéb módon is kapcsolatot tart a gyakorlattal. Bekapcsolódnak abba az országos tanácsadó hálózatba, amelynek szervezeti keretei az új gazdasági mechanizmus születésével kapcsolatosan most vannak változásban, végleges kialakulásban. A kertészeti főiskola oktatói például igen gyakran járják az országot. A már lezárt kutatási témákból kísérleti parcellákat, bemutató táblákat állítanak be az egyes termelőszövetkezetekben, ott a vegetáció fejlődését figyelemmel kísérik. Gyakran tanácskoznak a gyakorlati gazdálkodás felelős vezetőivel, tartanak előadásokat akár a legegyszerűbb szövetkezeti vagy állami gazdasági kertészeknek. Sőt a fogyasztási szövetkezetek hálózatán át a nemzetközi tekintélyű kutatók gyakran a legkisebb láncszemig, a háztáji gazdaságokig is eljutnak. És viszont: a termelők is sűrűn keresik fel az oktatási és kutatási intézményeket. Rendkívül érdekes módon rendezett például tanfolyamot a közelmúltban a főiskola. A magyar termelőszövetkezetekben most terjedőben van a gombatermesztés. Számos ilyen kezdő tsz-nek gombatermelő szakmunkást nevelt a főiskola olymódon, hogy a tanfolyamra beiratkozott hallgatókat saját gombatelepére hívta fel minden fontosabb munkafázis elvégzése alkalmából. Azok itt előadást hallgattak, gyakorlatban végezték a munkát és felhívták figyelmüket a fenyegető buktatókra. Azután hazamentek és a tsz-gombatelepén végezték el ugyanezt a munkát. Közbenközben az egyetemi oktatók látogatták meg őket odahaza és tekintették meg munkájukat Ennek a tevékenységnek azonban ezernyi árnyalata van, valamennyit végigsorolni nem is célunk. A legújabb hajtás, hogy a kutatóintézetek — és így a főiskola is — pénzért is vállalnak feladatot. Egyik műtrágyagyárunk például most készül fel egy kettős hatású tápanyagvisszapótló-szer gyártására. Megkérte egyik főiskolánkat, hogy a szer alkalmazásához szükséges kutató munkát végezze eL Mivel ez a feladat a tématervben nem szerepel, a gyár megtéríti a főiskolának az ezzel kapcsolatos külön kéltségeket. A Kertészeti Főiskola is vállal ilyen és ehhez hasonló megbízatásokat, de természetesen, ha munkájáért anyagi térítést fogad el, akkor annak gyakorlati eredményeiért anyagi felelősséget is vállal. Mindehhez talán azt kellene még hozzátenni, hogy a kertészeti kutatásban, a világszínvonal eléréséért folytatott harcban egy akkora terület, mint a Magyar Népköztársaság, túlságosan is kicsi. Szükség van a nemzetközi együttműködésre. A mi kutatóink valóban dolgoznak is KGST témákon és vesznek át eredményeket más országoktól. A témával kapcsolatos beszélgetéseink során például rendkívüli elismeréssel beszéltek a bratislavai intézet bortechnológiai kutatásairól, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó fajtakutatásról és nemesítésről, a nyugati gyümölcsfajták elszaporításának módszereiről, valamint különösen a káposztafélék termelésével kapcsolatos eredményekről. Barátunktól és szomszédunktól hálával vesszük át ezeket az eredményeket és mindig készek vagyunk arra, hogy saját eredményeinket viszont velük oszszuk meg. FÖLDEÁKI BÉLA, a Szabad Föld főmunkatársa 2
