Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-29 / 30. szám

Mit tudunk a fekete hollóról A „Magyar Vadász“ 1967. áp­rilis 4. számában a hírek rova­tában felkeltette érdeklődése­met a fekete hollóról szóló írás. A hír szerint, a gerencsei erdők felett megjelent egy hol­lópár, amelyekről feltehető az esetleges fészekrakás lehető­sége is. A hír további része szóváteszi ezen madár ritkasá­gát magyarországi viszonylat­ban. Talán nem lesz érdektelen, ha vadászainkat tájékoztatom a Hunyadiak híres címer-madará­nak előfordulásáról Szlovákiá­ban. Teszem ezt szeretettel mint vadász és természetvédő. Cikemmel szolgálatot szeretnék tenni a vadásznemzedéknek, hi­szen hét évtizedes vadászta­pasztalataim bátorítanak erre. A fekete holló élettere igen nagy. Egész Európában él, Ázsiában egy néhány félszige­tet kivéve. Nem él Délkelet- Ázsiában, Indiában és Kelet- Kínában. Ezzel ellentétben szíve­sen lakja Afrika északi felét, majdnem egész Észak- és Kö­­zép-Amerikát. Ezen a földré­szen tíz geografikus fajtája tartózkodik, míg Európában, Nyugat- és Közép-Szibériában csak egyetlen fajtája él. Szlovákiában a második vi­lágháború kitöréséig kevés fe­kete holló fészkelt. Tartózko­dási helyük főleg a Kárpátok és Vihorlát volt. A második háború befejezése után számuk jelentősen fölszaporodott, és rövidesen elfoglalták egész Ke­­let-Szlovákiát, a pelsőci és mu­rányi fennsíkot. Majd délnyu­gatnak tartva elfoglalták az Alacsony-Tátrát. Feltűntek a Magas-Tátrában, a Liptói he­gyekben, ahol már öt éve fész­kelnek. Ez idő szerint már fészkelnek a Nagy- és Kis-Fátra sziklás bércein. Egyébként a vonulási irány tovább tart dél­nyugati irányban. Fészkeiket már a nyitrai járás északi ré­szeiben és a Vág mentén is fel­fedezték. A vonulási irány a Kis-Kárpátokban fejeződik be, a onnan könnyűszerrel Ausztria vendégei lesznek. Tehát felte­hető, hogy a gerencsei erdők feletti megjelenés fészekrakási lehetőséget rejteget magában annál inkább, mert február fé­szekrakási hónap a hollóknál. Életemben először Kárpátal­ján láttam fekete hollót, mint Dr. Fencik Jenő vadász vendé­ge 1924-ben. Egy évvel később a Vihorláton volt szerencsém újból hollót látni. 1955-ben vet­tem át Ribbentropp és Göring vadászterületét Vöröskőn, ahol hét esztendeig mint vadászgaz­da működtem. Nagyon csodál­koztam, amikor 1956 őszén szarvasbika-bőgéskor a leadott lövés ntán kru .. .kru ... han­got hallató fekete madár körö­zött a levegőben. Messzelátón o VADÁSZ / * HAIASZ azonnal felismertem az új ven­déget. Ezentúl mind gyakrab­ban láttam ezeket a fölöttébb érdekes madarakat. A közép­­szlovákiai kerületben az összes fészkelési helyeiket ismerem, mert tanulmány tárgyává tet­tem a fekete hollók életét. A fészkelési helyeket kezdem a rőcei Kakassal, Murányi fenn­sík, Vöröskő, Királyhegy, Fabo­­vá Hola, Orlová, Gyömbér, Cho­­pok, Prasivá, Rakytovec, Krizná, Gader, Vricko, mártoni hava­sok, továbbá Certovica, Vepor, Pofana és végül a dobroői ős­erdő. A múlt században Szlovákia összes hegyvidékén tartózko­dott fekete holló, viszont Cseh­országban csak szórványosan fordult elő. jelenleg Csehor­szágban nem található. Ezzel szemben az utóbbi évek folya­mán Szlovákiában számuk ag­gasztó mértékben megnöveke­dett. Egyrészt védett madár, másrészt az életfeltételei na­gyon kedvezőek, különben is hosszú életű. Táplálék után né­ha 200 km utat is megtesz. Egyébként a varjúfélék legna­gyobb válfaja. Igen intelligens, okos madár. Szereti az öreg erdőket, vágásokat, nehezen meközelíthető sziklafalakat, egyszóval keveset látogatott, csendes helyeket. A párzás a tél folyamán kezdődik, rend­szerint februárban. Fészkét sziklarepedésekbe, magas fákra rakja. Érdekes, hogy a fészket csak a nőstény építi, s a hím hordja a hozzávalót. A fészek nagy gonddal épül. Először na­gyobb, erősebb gallyakat rak­nak le, majd vékonyabbak ke­rülnek a fészekbe s azontúl már csak fűszál és szőrrel bé­leli a fészket a leendő mama. Igazán figyelemreméltó lát­vány a hoHó lakodalmi repülé­se. A hímek repülés közben összezárják szárnyaikat és sa­ját testük meghosszabbított ten­gelye körül forognak, vagy szárnyaikat különös módon emelgetik. Ha a hím ül, nya­kát összehúzza és hangokat hallat. A tojásokon csak a nőstény ül. A hím eteti őt és mindig a fészek közelében tar­tózkodik, hogy ha kell, segítsé­gére siethessen a párjának. Négy vagy hat tojást tojik. A tojások színe zöldeskék, barna faltokkal. A kicsinyek három hét múlva kelnek, amelyek gon­dozásában mindkét szülő egy­formán részt vesz. Csak egyszer költenek évente. A fiókák ne­velése hosszantartó. Körülbelül 40 napig tart, melyek május végén hagyják el a fészket, majd ezután is sokáig marad­nak a szülőkkel. A fiatalok két év elteltével lesznek ivaréret­tek. A holló szigorúan egyncjű, tehát párosán él és hűsége példás. Étlapja nagyon válto­zatos. Főként a húst szereti, de tipikusan mindenevő. Megeszi a magot, gyümölcsöt és a zöld­ségfélét is. Szereti a csigákat, gilisztákat, egyéb rovarokat (ezekkel eteti fiókáit), de a madárfészkek kirablására és az élő madárkák elfogására is rá­vetemedik. A nyűitől kisebb állat nincs biztonságban előtte. Jaj a fácánnak és fogolynak! Nagyszerű halász is. Volt al­kalmam látni, hogyan fogta a Garamból a pisztrángot és to­­molykát, melyeket a fészekbe hordott fiókáinak. A fészket több éven keresz-A solymászat a vadászat egyik legősibb módszereként ismeretes. Valamikor nálunk is nagyon elterjedt, aztán feledés­be merült, de újabban ismét sokan érdeklődnek iránta. Ez­zel számot vetettek központi hivatalaink, igyekeztek tehát számára jogalapot és szervezeti létjogosultságot találni. Erről szól a Tt 4/1967. számú rendelet 14. szakasza, amely felöleli a Solymász-klub szervezeti sza­bályrendeletét, egyúttal pedig meghatározza a solymászvizs­­gák feltételeit. Solymászkodás alatt héja, karvaly esetleg más, hatósági­lag engedélyezett ragadozó ma­dár tartását, valamint annak felhasználásával történő vadá­szatot kell érteni. Solymászatra alkalmas ragadozó madarat ki­zárólag a Solymász-klub tagjai nevelhetnekű és csupán klub­tagoknak szabad ilyen madara­kat eladni. Kivételt csak az élő­vad-fogással megbízott vállalat engedélyezhet. Sólyomfiókák ki­szedését a fészekből solymá­­szati célokra csupán a JNB en­gedélyezheti. tül használják, ezért lehetséges jól álcázott helyről figyelni ■ fészkelés folyamatát és a benn­lakók életét. Érdekes volt megfigyelni, amikor a gyámoltalannak lát­szó, szépen kitollasodott fiókák kint ültek a fészek körül és az öregek egyenként lökdösték le a szikla repedéséből a mély­ségbe, hogy végre megtanulják a repülés mesterségét. Ebben igazán nem volt rosszindulat. A fészekből kirepülő fiókákat azonnal körülvették a szülők, és bizony sok gondjukba ke­rült, míg végre repülni tudtak. jÄN HABROVSKY, Zvolen A Solymász-klub a Csehszlo­vák Vadászszövetség egyik szer­vezeti tagozatát képezi. A klub­ba csak az olyan vadászszövet­ségi tag kérheti felvételét, aki letette a solymászvizsgát, lefi­zette a 10 korona beiratási dí­jat és az 5 korona évi nyilván­tartási illetéket. A belépési nyi­latkozatot minden évben feb­ruár végéig kell benyújtani. A vizsgák határidejét többnyire novemberben vagy december­ben írják ki. A vizsgatételek tárgyköre hasonló a vadászje­löltekéhez. A következő öt tárgykörből szoktak vizsgáz­tatni: 1. Politikai nevelés — a soly­mászat keletkezése, fejlődése és jelentősége társadalmi rend­szerünkben. 2. A ragadozó madarak zoo­lógiája, biológiája és alkalma­zása vadászati célokra. A só­lyomfélék betegségei és azok gyógyítása. 3. Sólyomidomítás és soly­mászat, annak kellékei, felsze­relése és segédesz­közei, valamint va­dászkutya bevetése solymászás közben. 4. Vadászati zoo­lógia és biológia. 5. A vadászatra és természetvéde­lemre irányuló tör­vényes előírások, a Csehszlovák Va­dászszövetség alap­szabályai, a Soly­­mászklub szerve­zeti rendje, a soly­mászati-vadászati szabályok. Aki ragadozó ma­darat használ va­dászatra, annak a vadászjegyen kívül külön engedéllyel is kell rendelkez­nie a vadásztör­vény 31. szakaszá­nak értelmében. R. F. Vadászatra betanított héja Solymászvizsga

Next

/
Thumbnails
Contents