Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
TÖNK SZÉLÉN teült mellém a padra. Nagyon szomorúnak, elkeseredettnek látszott. Maga elé meredt, ajka megremegett, de szóra nem nyílt. — Olyan jólesik Itt eltűnődnöm, újra szabadon szívnom a friss levegőt — kezdi hosszabb hallgatás után, lopva rám pillantva ismeretlen szomszédom. — Nem tudom, mihez is fogjak. Az élet csúfosan kibabrált velem. Ügy vélem, legjobb lesz, ha viszatérek szülőfalumba. Otven éven felül az ember már nehezen kezdi újra az életet. Beesett szemét, mély ráncokkal szántott arcát figyelem. Azon tűnődöm, vajon mi döntötte ezt a megtört embert lemondó, céltalan lelki állapotba. — Az embernek nem szabad elvesztenie a fejét — vígasztalom ismerősömet. — De mi történt, miért olyan elkeseredett? — A családomért mindent megtettem. Házat építettem. A közeli városba jártam munkába, az asszony a szövetkezetben dolgozott. Rendes keresetünk volt. Három szép gyermeket neveltünk, akiknek minden jót megadtunk. Rendezett körülmények közöt éltünk. — Később feltűnt, hogy feleségem túl gyakran jár a városba, munkáját elhanyagolja, sokszor kimaradozgat. Kutatni kezdtem ennek okát. Rájöttem, hogy feleségem szeretőt tart. Ezt barátaim is megerősítették. Bujkáltak előlem, sejtették, hogy ismerőseink, akik itt-ott együtt látták őket, előbbutóbb felhívják erre a figyelmemet. A faluban is híre ment, suttogtak rólunk, ujjal mutogattak ránk. S tetszik tudni, kis helyen, ahol tulajdonképpen mindenki ismeri egymást, a pletyka gyorsan terjed. Nem akartam jelenetet rendezni. Egy alkalommal kérdőre vontam. Tagadott, de amikor bebizonyítottam, színt vallott. Sírt, zokogott, ne haragudjak rá, nem teszi többé. Ogy gondoltam, futó fellángolásról van csupán szó, átmegy rajta. Hiszen több mint tíz éve éltünk együtt. Keserűen tévedtem ... — S a háztartással, családjával sem törődött? — vetem közbe. — Sajnos nem. Éppen ebből keletkezett első komoly összetűzésünk. Magam főztem. Az asszony kijelentette, nem hajlandó ránk dolgozni, csak magát látja el. A tarthatatlan helyzet gyakori perpatvarra adott okot. Azon a bizonyos vasárnapon annyira kihozott a sodromból, hogy tettlegességre vetemedtem. Gyermekeim, szerencsére nem tartózkodtak odahaza. — Feleségem csak erre várt. Tüstént beadta a válókeresetet. Láttam, ez így nem mehet, tehát beleegyeztem. Ogy reméltem, elköltözik barátjához, de nem így történt. S éppen ez okozta szerencsétlenségemet. A bíróság kimondotta a válást, de az asszony egy házban maradt velünk. Ez még egyelőre nem lett volna baj. Ám egy szép napon azzal állt elő, hogy odaköltözteti a szeretőjét is. Belátja uram, ez már több volt a soknál! A leghatározottabban elleneztem. Kijelentettem, hogy a házba idegen embert tudtom és beleegyezésem nélkül ne merészeljen hozni. Erre volt feleségem rámtámadt, mondván, hogy megmutatja, nem fogok neki parancsolni, neki is van része a házban. Kihasználta távollétemet, odahozta szeretőjét. Amikor hazatérve ezt megpillantottam, mérhetetlen haragra gerjedtem. Képzelje el helyzetemet. Nem tudtam magam türtőztetni, hirtelen felkaptam a kezemügyébe akadt kalapácsot — és az asszonyt fejbevágtam. Ebben a pillanatban elvesztettem ítélőképességemet, józan gondolkozásomat ... Nem emlékszem, hányszor sújtott le a kezem. Belátom, végzetesen cselekedtem... De ekkor már késő volt. Később tudtam meg, hogy majdnem az életébe került. Három évre ítéltek el. * Lehajtotta fejét, megtörölte izzadt homlokát. Hosszú hallgatás következett. Majd így folytatta. — Jó magaviseletem miatt egy évet elengedtek. Mi haszna, hiszen közben anyagilag is teljesen tönkrementem. Amíg büntetésemet töltöttem, volt feleségem benyújtotta a közösen szerzett vagyon felosztására vonatkozó keresletet. Ügyvédi furfang segítségével elérte, hogy a rám eső vagyonrész a gyermektartási díj fedezésére esett. Semmim sem maradt, családom széthullott. Az asszony férjhezment szeretőjéhez, a sok fáradtsággal felépített házban laknak. Gyermekeim közül egyik sem akar velem maradni. Az asszony időközben teljesen elidegenítette őket tőlem. Reméltem, felnevelem utódaimat, öreg napjaimra akad majd némi támaszom, ez elveszett. Még szerencse, hogy jó apám él, ellakhatom egy ideig nála. Az öreg már közel jár a nyolcvanhoz, nem nagyon számíthatok rá. De azért talpra állok. Minden erőmet összeszedem, s új életet kezdek ... Hornyánszky Tibor — Motorzúgást hallok, apjuk! Nézze meg már, kend, nem a ml Wartburgunkat lopják? ... Hí utazásnak is megvan a maga illemtana Csaknem mindennapi kép ez azok számára, akik vonaton utaznak: talán a leggyakoribb az egész úton étkező, a mások ruháit zsíros papírokkal veszélyeztető utas-típus. Nem ritka látvány az olyan nő sem, aki utazáshoz praktikus, szellős és kényelmes szoknya-blúz vagy kosztüm helyett ruhatárénak legcsodálatosabb költeményébe öltözik — gondolván, hogy ez az elegáns. És minden fülkében akad olyan, aki történeteivel szórakoztatni igyekszik a véletlenül összekerült társaságot. Mint mindennek, az utazásnak is megvan a maga illemtana. Aki hosszabb-rövidebb útra készül, elsősorban olyan ruhát öltsön, amiben kényelmes a mozgás. Erre szükség van a csomag cipelése, le- s feltevése miatt. A nőknek a könnyű kosztüm, a férfiaknak a vászonöltöny vagy ingkabát a legjobb. Számolni kell azzal is, hogy tisztán, tartható, mosható holmik legyenek ezek, mert hoszszabb utazás végén a galléron, vállon ott a lerakódott korom. Hosszabb úton az étkezés is sokkal higiénikusabban megoldható, mint ahogyan általában azt az emberek teszik. Szalvétába csavart, otthon elkészített vajas,, sajtos, szalámis zsemle, nylontasakban legyen mindig a csomag tetején. Nem mindig nyílik lehetőség és mód a vonaton kézmosásra. Ezért jő, ha a zsemle papírszalvétában van. , A büfékocsi nem arra való, hogy az ajtajában csoportot alkotva az iszogató társaság elfogja az utat. A mozgó árus ma már a legtöbb vonaton kiszolgálja az utasokat, sörrel, fröcscsel, szörppel. Az utazás nem ok arra, hogy a pohár fenekére nézzünk. Az ittas, akaratának parancsolni nem tudó útitárs visszataszító látvány. Az igényes utas általában olvas. Könyvet, újságot, képeslapot. Az udvariasság megköveteli, hogy ha útitársaink kérdeznek, feleljühk. Az érdekes, szórakoztató beszélgetés tartalmasabbá teszi az utazást, de felesleges kérdésekkel, történeteinkkel ne úntassuk ütitársainkat. Az utazás lehet kellemes és nagyon fárasztó: hogy minél kevésbé legyen terhes, az elsősorban rajtunk múlik. Nyáron — kalap a legjobb! A széles karima védi az arcbőrt, jejet a tűző nap sugaraitól. (Foto: Jozo Teslík), * Újfajta ruhaanyag Textiliparunk újfajta, praktikus ruhaanyag gyártását kezdte el. A „Marcela“ nevű új kelme B7 százalék poliészter és 33 százalék pamut keverékéből áll, s tizenkét különféle szövésmegoldással a pasztellszínek minden árnyalatában készül. Előnye, hogy jóformán alig gyűrődik. Az pedig ismert, hagyományos ruhaanyagokkal szemben formatartóbb, s hosszabb ideig is nyugodtan ülhetünk benne (moziban, vonaton, stb.) anélkül, hogy összegyűrődnék. Tehát kiválóan alkalmas nyári ruhákra, kiskosztümökre, blúzokra, szoknyákra. A tusrajzon látható két modell bármelyikét megvarrhatják — vagy varrathatják — olvasóink. Ugyanis az idén nyáron az egyenes és bővülő vonalú szoknya egyaránt divatos. Az első modellünk szoknyája négy részből szabott. A kerek nyakkivágású ujjatlan felsőrész hátul villámzárral csukódik. A derékben lezser ruhát megköthető öv fogja össze. A másik modell csinos, modern vonalú strandruha. Hátul mélyen kivágott. Az eleje kerek nyakpánthoz van erősítve. A szellős, bő szoknya nyáron kellemes viselet. P. J. A komáromi Járási Pionírotthon testnevelési és turisztikai osztálya az idén gazdag műsort készített a turistaidényre. Pionírjaink e lehetőséget ki is használják. Eddig is már számosán élvezték a turisztika örömeit, szépségeit, kivált azok, akiknek az időjárás is kedvezett. A páti pionírtáborban, amely állandó, június elsejétől kezdve három naponként váltakoztak a pionírcsapatok. A 45 személy befogadására alkalmas pionírtábor jólfelszerelt, s gondoskodik a napi műsorról; délelőttönként rendszerint a turisztikának hódolhatnak a pirosnyakkendősök, délután pedig az úszás alapismereteit sajátíthatják el a melegvizű medencében. Míg a járás iskoláinak egyes csapatai Paton táboroztak, addig a pionírház turistaköreinek tagjai szép túrák-TEVÉKENYEK A KOMÁROMI IFI-TURISTÁK ra készülődtek, majd azokat meg Is valósították. így a hatodik osztályosokból álló kerékpáros turistakör tagjai háromnapos kerékpáros túrán vettek részt a Tatai tónál. Hozzájuk csatAz út szélén hatalmas, végeláthatatlan búzatáblát ringatott a szél. Ebben a hatalmas búzatengerben lakott Kalászka ts számtalan testvérkéjével egyetemben. Egyforma szépek voltak valamennyien, hisz egyszerre csókolták őket a napsugarak és a lágy esőcseppek. Kalászkát azonban mindez nem w» érdekelte. Ö a körülötte elterülő vtlágot is ismerni szerette volna. Tekintete mindig a közelében hú- IA zódó országúton függött. Egyre csak nyúlt, 'nyúlt, hogy minél töb- 4 bet lásson. — Vigyázz, Kalászka ..., pórul jársz! — intették féltőén testvérkéi.- Ti nem láttok semmit a világ- ^0 ból — válaszolt félvállról s széles örömében még táncra is kerekedett. W Teltek-múltak a napok, a többi búzafejben szépen érlelődött, fejlődött a termés, csak Kalászka nem akart leszokni kíváncsiskodó természetéről. Egyre nőtt, növekedett. Egyszer azonban szomorú dolog történt. A napocska is elbújt ijedtében. Villám villámot kergetett, a szél pedig egyre jobban hajigálta a súlyos esőcseppeket. A kalászok lehajtották 'fejüket, hogy minél jobban elrejtőzhessenek. Kalászka is szíves-örömest lapult volna testvérkéihez, de nem tehette, mert messze volt tőle a föld. így hát állt egy helyben. Tépázta a vihar és szépsége beleveszett az ég dübörgésébe. Egyszer aztán jött egy erős szél, alaposan megrázta Kalászkát, s derékben kettétörte. Mire jött az aratás tdeje, testvérkéi mind szép, kövér magokkal rakták teli a zsákokat. Belőle pedig csak hasznavehetetlen, aszott szalmaszál lett. öllős Márta lakoztak még a búcsi magyar tannyelvű kilencéves alapiskola sportköreinek tagjai is. A kirándulás nagyon jól sikerült, hiszen a szép környezet mellett sok mindent tanulhattak, s gazdag tapasztalatokat szereztek a további tevékenységükhöz, elsősorban az önálló ételkészítéshez. A kör tagjai a nyári hónapokban a terv szerint négynapos túrára mennek a Nyitra melletti Ghymesre. A vízi turisztika kedvelői is megtalálták a számításukat; feladatukat kitűnőre teljesítették. Június utolsó napjaiban a Kis-Duna vizével ismerkedtek meg. Csónakjaikat Vereknyére szállíttatták, s innét eveztek le Komáromba. A lassú folyón az ifi-turisták öt napon át derekes munkát végeztek. Gyönyörű környezettel ismerkedtek meg, csupán az bosszantotta őket, hogy nem kedvezett a horgászszerencse. Talán majd a legközelebb ... Ugyanis a kör tagjai a nyáron Trencsénbe utaznak, hogy onnan a Vágón csónakjaikkal térjenek viszsza szülővárosukba. Kolozsi Ernő erdei Éléskamra Kirándulásainkat használjuk ki gombagyűjtésre is, így összeköthetjük a hasznosat a kellemessel. Étlapunkat pedig ízletes gombaételekkel egészíthetjük ki. VÍZSZINTES: 1. Sárgásfehér, húsos kalapú gomba. 6. Én — latinul (EGO). 7. Mutató szó. 8. Zamat (ford.). 10. Strázsa. 11. Vízvezeték faluhelyen. 12. Betűt vet. 13. Elme. 14. Fohász. 15. Ékezettel: lángol. 17. Helyqag. 18. Ágy betűi. 20. E napon. FÜGGŐLEGES: 1. Szegfűszegre emlékeztető illatú gomba. 2. Kis Ágnes. 3. Nem rossz. 4. Sportág. 5. Az ami múlik. 9. Világos, sárgásbarna, gödrös süvegű, fehér tönkjével teljesen öszszenőtt gomba. 16. Lóösztökélés. 17. Fogoly. 19. A fa része. 20. Római kétezer. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 1. és 9. számú sorok megfejtése. P. R. DÉL... Aranytányér az égen, Sugárkéve a réten. A földműves jóízűen — Hfis fa alatt ebédel. ESTE ... Szelíd, álmos alkonyat Bujkálgat a kert alatt. Csillagfénnyel hímezi, — A világot csend fedi. (Böszörményi Ilona) A Szabad Földműves 29. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: Prága, Brünn, Bratislava. Könyvjutalomban részesülnek: Pitóczky Katalin, Klstárkány, hsz. 253. és Fekete Károly, Libád. RECEPTEK GYÜMÖLCSTORTA 35 dkg lisztet 20 dkg vajjal', 2 tojássárgájával, 1 evőkanál cukorral, 1 deci tejföllel, csipetnyi sóval omlós tésztává gyúrunk. Vékonyra nyújtjuk, és kibéleljük vele a tortaforma alját és oldalát. Ezután a tésztára három sor kimagozott meggyet rakunk. 2 deci édesített tejszínhabba belekeverünk 4 tojássárgáját, és ráhalmozzuk a meggyre. A tetejét tésztával borítjuk le. Tojással megkenjük és előmelegített sütőben, lassú tűznél sütjük. GYÜMÖLCSRIZS A szokott módon cukrozott tejberizst készítünk. A felét egy vajjal kikent tűzálló tálba tesszük, erre ujjnyi vastagon bármilyen lé nélküli kompótot vagy gyümölcsöt teszünk, majd beborítjuk a rizs másik felével. 2—3 tojás keményre vert habjába savanykás lekvárt és kevés cukrot keverünk, és a rizs tetejére kenjük. Forró süőtben, kis láng mellett 8—10 percig sütjük. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. július 29. IB'ÜMdfffH ff 11 i ^ REGGEL... Kihúnytak a csillagok, Szellő hozza a napot. Kalapjával most köszön Napfényes virradatot.
