Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-29 / 30. szám

TÖNK SZÉLÉN teült mellém a padra. Nagyon szo­morúnak, elkeseredettnek látszott. Maga elé meredt, ajka megremegett, de szóra nem nyílt. — Olyan jólesik Itt eltűnődnöm, újra szabadon szívnom a friss leve­gőt — kezdi hosszabb hallgatás után, lopva rám pillantva ismeretlen szom­szédom. — Nem tudom, mihez is fog­jak. Az élet csúfosan kibabrált velem. Ügy vélem, legjobb lesz, ha viszatérek szülőfalumba. Otven éven felül az em­ber már nehezen kezdi újra az életet. Beesett szemét, mély ráncokkal szántott arcát figyelem. Azon tűnő­döm, vajon mi döntötte ezt a meg­tört embert lemondó, céltalan lelki állapotba. — Az embernek nem szabad el­vesztenie a fejét — vígasztalom is­merősömet. — De mi történt, miért olyan elkeseredett? — A családomért mindent megtet­tem. Házat építettem. A közeli város­ba jártam munkába, az asszony a szövetkezetben dolgozott. Rendes ke­resetünk volt. Három szép gyermeket neveltünk, akiknek minden jót meg­adtunk. Rendezett körülmények kö­zöt éltünk. — Később feltűnt, hogy feleségem túl gyakran jár a városba, munkáját elhanyagolja, sokszor kimaradozgat. Kutatni kezdtem ennek okát. Rájöt­tem, hogy feleségem szeretőt tart. Ezt barátaim is megerősítették. Bujkáltak előlem, sejtették, hogy ismerőseink, akik itt-ott együtt látták őket, előbb­­utóbb felhívják erre a figyelmemet. A faluban is híre ment, suttogtak ró­lunk, ujjal mutogattak ránk. S tetszik tudni, kis helyen, ahol tulajdonkép­pen mindenki ismeri egymást, a plety­ka gyorsan terjed. Nem akartam jele­netet rendezni. Egy alkalommal kér­dőre vontam. Tagadott, de amikor be­bizonyítottam, színt vallott. Sírt, zoko­gott, ne haragudjak rá, nem teszi többé. Ogy gondoltam, futó fellángo­lásról van csupán szó, átmegy rajta. Hiszen több mint tíz éve éltünk együtt. Keserűen tévedtem ... — S a háztartással, családjával sem törődött? — vetem közbe. — Sajnos nem. Éppen ebből kelet­kezett első komoly összetűzésünk. Magam főztem. Az asszony kijelentet­te, nem hajlandó ránk dolgozni, csak magát látja el. A tarthatatlan helyzet gyakori perpatvarra adott okot. Azon a bizonyos vasárnapon annyira kiho­zott a sodromból, hogy tettlegességre vetemedtem. Gyermekeim, szerencsére nem tartózkodtak odahaza. — Feleségem csak erre várt. Tüs­tént beadta a válókeresetet. Láttam, ez így nem mehet, tehát beleegyeztem. Ogy reméltem, elköltözik barátjához, de nem így történt. S éppen ez okozta szerencsétlenségemet. A bíróság ki­mondotta a válást, de az asszony egy házban maradt velünk. Ez még egy­előre nem lett volna baj. Ám egy szép napon azzal állt elő, hogy odaköltöz­teti a szeretőjét is. Belátja uram, ez már több volt a soknál! A leghatáro­zottabban elleneztem. Kijelentettem, hogy a házba idegen embert tudtom és beleegyezésem nélkül ne meré­szeljen hozni. Erre volt feleségem rámtámadt, mondván, hogy megmu­tatja, nem fogok neki parancsolni, neki is van része a házban. Kihasználta távollétemet, odahozta szeretőjét. Amikor hazatérve ezt meg­pillantottam, mérhetetlen haragra gerjedtem. Képzelje el helyzetemet. Nem tudtam magam türtőztetni, hir­telen felkaptam a kezemügyébe akadt kalapácsot — és az asszonyt fejbe­vágtam. Ebben a pillanatban elvesz­tettem ítélőképességemet, józan gon­dolkozásomat ... Nem emlékszem, hányszor sújtott le a kezem. Belátom, végzetesen cselekedtem... De ekkor már késő volt. Később tudtam meg, hogy majdnem az életébe került. Há­rom évre ítéltek el. * Lehajtotta fejét, megtörölte izzadt homlokát. Hosszú hallgatás követke­zett. Majd így folytatta. — Jó magaviseletem miatt egy évet elengedtek. Mi haszna, hiszen közben anyagilag is teljesen tönkrementem. Amíg büntetésemet töltöttem, volt fe­leségem benyújtotta a közösen szer­zett vagyon felosztására vonatkozó keresletet. Ügyvédi furfang segítségé­vel elérte, hogy a rám eső vagyon­rész a gyermektartási díj fedezésére esett. Semmim sem maradt, családom széthullott. Az asszony férjhezment szeretőjéhez, a sok fáradtsággal fel­épített házban laknak. Gyermekeim közül egyik sem akar velem marad­ni. Az asszony időközben teljesen el­idegenítette őket tőlem. Reméltem, felnevelem utódaimat, öreg napjaimra akad majd némi támaszom, ez elve­szett. Még szerencse, hogy jó apám él, ellakhatom egy ideig nála. Az öreg már közel jár a nyolcvanhoz, nem nagyon számíthatok rá. De azért talp­ra állok. Minden erőmet összeszedem, s új életet kezdek ... Hornyánszky Tibor — Motorzúgást hallok, apjuk! Nézze meg már, kend, nem a ml Wartbur­gunkat lopják? ... Hí utazásnak is megvan a maga illemtana Csaknem mindennapi kép ez azok számára, akik vonaton utaznak: talán a leggyakoribb az egész úton étkező, a mások ruháit zsíros papírokkal veszé­lyeztető utas-típus. Nem ritka látvány az olyan nő sem, aki utazáshoz praktikus, szellős és kényelmes szoknya-blúz vagy kosztüm helyett ruhatárénak legcsodálatosabb költeményébe öltözik — gondolván, hogy ez az elegáns. És minden fülkében akad olyan, aki történeteivel szórakoztatni igyekszik a vélet­lenül összekerült társaságot. Mint mindennek, az utazás­nak is megvan a maga illem­tana. Aki hosszabb-rövidebb útra készül, elsősorban olyan ruhát öltsön, amiben kényelmes a mozgás. Erre szükség van a csomag cipelése, le- s feltevése miatt. A nőknek a könnyű kosz­tüm, a férfiaknak a vászonöl­töny vagy ingkabát a legjobb. Számolni kell azzal is, hogy tisztán, tartható, mosható hol­mik legyenek ezek, mert hosz­­szabb utazás végén a galléron, vállon ott a lerakódott korom. Hosszabb úton az étkezés is sokkal higiénikusabban meg­oldható, mint ahogyan általá­ban azt az emberek teszik. Szalvétába csavart, otthon elké­szített vajas,, sajtos, szalámis zsemle, nylontasakban legyen mindig a csomag tetején. Nem mindig nyílik lehetőség és mód a vonaton kézmosásra. Ezért jő, ha a zsemle papírszalvétában van. , A büfékocsi nem arra való, hogy az ajtajában csoportot al­kotva az iszogató társaság el­fogja az utat. A mozgó árus ma már a legtöbb vonaton kiszol­gálja az utasokat, sörrel, fröcs­­csel, szörppel. Az utazás nem ok arra, hogy a pohár fenekére nézzünk. Az ittas, akaratának parancsolni nem tudó útitárs visszataszító látvány. Az igényes utas általában ol­vas. Könyvet, újságot, képes­lapot. Az udvariasság megköve­teli, hogy ha útitársaink kér­deznek, feleljühk. Az érdekes, szórakoztató beszélgetés tartal­masabbá teszi az utazást, de fe­lesleges kérdésekkel, történe­teinkkel ne úntassuk ütitár­­sainkat. Az utazás lehet kellemes és nagyon fárasztó: hogy minél kevésbé legyen terhes, az első­sorban rajtunk múlik. Nyáron — kalap a legjobb! A széles karima védi az arcbőrt, jejet a tűző nap sugaraitól. (Foto: Jozo Teslík), * Újfajta ruhaanyag Textiliparunk újfajta, praktikus ru­haanyag gyártását kezdte el. A „Mar­­cela“ nevű új kelme B7 százalék po­liészter és 33 százalék pamut keveré­kéből áll, s tizenkét különféle szövés­megoldással a pasztellszínek minden árnyalatában készül. Előnye, hogy jóformán alig gyűrődik. Az pedig is­mert, hagyományos ruhaanyagokkal szemben formatartóbb, s hosszabb ideig is nyugodtan ülhetünk benne (moziban, vonaton, stb.) anélkül, hogy összegyűrődnék. Tehát kiválóan alkal­mas nyári ruhákra, kiskosztümökre, blúzokra, szoknyákra. A tusrajzon látható két modell bár­melyikét megvarrhatják — vagy var­rathatják — olvasóink. Ugyanis az idén nyáron az egyenes és bővülő vo­nalú szoknya egyaránt divatos. Az el­ső modellünk szoknyája négy részből szabott. A kerek nyakkivágású ujjat­lan felsőrész hátul villámzárral csu­kódik. A derékben lezser ruhát meg­köthető öv fogja össze. A másik modell csinos, modern vo­nalú strandruha. Hátul mélyen kivá­gott. Az eleje kerek nyakpánthoz van erősítve. A szellős, bő szoknya nyáron kellemes viselet. P. J. A komáromi Járási Pionírotthon testnevelési és turisztikai osz­tálya az idén gazdag műsort készített a turistaidényre. Pionírjaink e lehetőséget ki is hasz­nálják. Eddig is már számosán élvez­ték a turisztika örömeit, szépségeit, kivált azok, akiknek az időjárás is kedvezett. A páti pionírtáborban, amely állan­dó, június elsejétől kezdve három na­ponként váltakoztak a pionírcsapatok. A 45 személy befogadására alkalmas pionírtábor jólfelszerelt, s gondosko­dik a napi műsorról; délelőttönként rendszerint a turisztikának hódolhat­nak a pirosnyakkendősök, délután pedig az úszás alapismereteit sajátít­hatják el a melegvizű medencében. Míg a járás iskoláinak egyes csapa­tai Paton táboroztak, addig a pionír­ház turistaköreinek tagjai szép túrák-TEVÉKENYEK A KOMÁROMI IFI-TURISTÁK ra készülődtek, majd azokat meg Is valósították. így a hatodik osztályo­sokból álló kerékpáros turistakör tag­jai háromnapos kerékpáros túrán vet­tek részt a Tatai tónál. Hozzájuk csat­Az út szélén hatalmas, végelát­­hatatlan búzatáblát ringatott a szél. Ebben a hatalmas búzatengerben lakott Kalászka ts számtalan test­­vérkéjével egyetemben. Egyforma szépek voltak valamennyien, hisz egyszerre csókolták őket a napsu­­garak és a lágy esőcseppek. Kalászkát azonban mindez nem w» érdekelte. Ö a körülötte elterülő vtlágot is ismerni szerette volna. Tekintete mindig a közelében hú- IA zódó országúton függött. Egyre csak nyúlt, 'nyúlt, hogy minél töb- 4 bet lásson. — Vigyázz, Kalászka ..., pórul jársz! — intették féltőén testvér­­kéi.- Ti nem láttok semmit a világ- ^0 ból — válaszolt félvállról s széles örömében még táncra is kereke­dett. W Teltek-múltak a napok, a többi búzafejben szépen érlelődött, fejlő­dött a termés, csak Kalászka nem akart leszokni kíváncsiskodó ter­mészetéről. Egyre nőtt, növekedett. Egyszer azonban szomorú dolog történt. A napocska is elbújt ijed­tében. Villám villámot kergetett, a szél pedig egyre jobban hajigálta a súlyos esőcseppeket. A kalászok lehajtották 'fejüket, hogy minél jobban elrejtőzhesse­nek. Kalászka is szíves-örömest la­pult volna testvérkéihez, de nem tehette, mert messze volt tőle a föld. így hát állt egy helyben. Tépáz­ta a vihar és szépsége beleveszett az ég dübörgésébe. Egyszer aztán jött egy erős szél, alaposan meg­rázta Kalászkát, s derékben ketté­törte. Mire jött az aratás tdeje, testvér­kéi mind szép, kövér magokkal rakták teli a zsákokat. Belőle pe­dig csak hasznavehetetlen, aszott szalmaszál lett. öllős Márta lakoztak még a búcsi magyar tan­nyelvű kilencéves alapiskola sportkö­reinek tagjai is. A kirándulás nagyon jól sikerült, hiszen a szép környezet mellett sok mindent tanulhattak, s gazdag tapasztalatokat szereztek a további tevékenységükhöz, elsősorban az önálló ételkészítéshez. A kör tagjai a nyári hónapokban a terv szerint négynapos túrára men­nek a Nyitra melletti Ghymesre. A vízi turisztika kedvelői is meg­találták a számításukat; feladatukat kitűnőre teljesítették. Június utolsó napjaiban a Kis-Duna vizével ismer­kedtek meg. Csónakjaikat Vereknyére szállíttatták, s innét eveztek le Ko­máromba. A lassú folyón az ifi-turis­ták öt napon át derekes munkát vé­geztek. Gyönyörű környezettel ismer­kedtek meg, csupán az bosszantotta őket, hogy nem kedvezett a horgász­szerencse. Talán majd a legköze­lebb ... Ugyanis a kör tagjai a nyá­ron Trencsénbe utaznak, hogy onnan a Vágón csónakjaikkal térjenek visz­­sza szülővárosukba. Kolozsi Ernő erdei Éléskamra Kirándulásainkat használjuk ki gombagyűjtésre is, így összeköthetjük a hasznosat a kellemessel. Étlapun­kat pedig ízletes gombaételekkel egé­szíthetjük ki. VÍZSZINTES: 1. Sárgásfehér, húsos kalapú gomba. 6. Én — latinul (EGO). 7. Mutató szó. 8. Zamat (ford.). 10. Strázsa. 11. Vízvezeték faluhelyen. 12. Betűt vet. 13. Elme. 14. Fohász. 15. Ékezettel: lángol. 17. Helyqag. 18. Ágy betűi. 20. E napon. FÜGGŐLEGES: 1. Szegfűszegre em­lékeztető illatú gomba. 2. Kis Ágnes. 3. Nem rossz. 4. Sportág. 5. Az ami múlik. 9. Világos, sárgásbarna, gödrös süvegű, fehér tönkjével teljesen ösz­­szenőtt gomba. 16. Lóösztökélés. 17. Fogoly. 19. A fa része. 20. Római két­ezer. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 1. és 9. számú sorok megfejtése. P. R. DÉL... Aranytányér az égen, Sugárkéve a réten. A földműves jóízűen — Hfis fa alatt ebédel. ESTE ... Szelíd, álmos alkonyat Bujkálgat a kert alatt. Csillagfénnyel hímezi, — A világot csend fedi. (Böszörményi Ilona) A Szabad Földműves 29. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: Prága, Brünn, Bratislava. Könyvjutalomban részesülnek: Pitóczky Katalin, Klstárkány, hsz. 253. és Fekete Károly, Libád. RECEPTEK GYÜMÖLCSTORTA 35 dkg lisztet 20 dkg vajjal', 2 to­jássárgájával, 1 evőkanál cukorral, 1 deci tejföllel, csipetnyi sóval omlós tésztává gyúrunk. Vékonyra nyújtjuk, és kibéleljük vele a tortaforma alját és oldalát. Ezután a tésztára három sor kimagozott meggyet rakunk. 2 de­ci édesített tejszínhabba belekeverünk 4 tojássárgáját, és ráhalmozzuk a meggyre. A tetejét tésztával borítjuk le. Tojással megkenjük és előmelegí­tett sütőben, lassú tűznél sütjük. GYÜMÖLCSRIZS A szokott módon cukrozott tejbe­­rizst készítünk. A felét egy vajjal ki­kent tűzálló tálba tesszük, erre ujj­nyi vastagon bármilyen lé nélküli kompótot vagy gyümölcsöt teszünk, majd beborítjuk a rizs másik felével. 2—3 tojás keményre vert habjába sa­­vanykás lekvárt és kevés cukrot ke­verünk, és a rizs tetejére kenjük. Forró süőtben, kis láng mellett 8—10 percig sütjük. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1967. július 29. IB'ÜMdfffH ff 11 i ^ REGGEL... Kihúnytak a csillagok, Szellő hozza a napot. Kalapjával most köszön Napfényes virradatot.

Next

/
Thumbnails
Contents