Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
AZ „IFIÜ SZIVEK“ ES A CSMTKfi NYÁRI TERVEI Teremtsük meg falun is a feltételeket Kulturális életünknek a nyár folyamán is megvannak a maga eseményei. Egymást követik a különböző dal- és táncünnepélyek, találkozók, fesztiválok, tehát sző sincs uborkaszezonról. Együtteseink útra kelnek, hogy műsorukat vidéken bemutassák. Ezúttal Viczay Pállal, a CSISZ KB mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes (Ifjú Szívek) igazgatójával, valamint Dukon Józseffel, a CSEMADOK Központi Bizottsága dolgozójával, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara titkárával beszélgettünk el nyári terveikről, illetve az eddigi fellépéseken szerzett tapasztalatokról. — Elsősorban is az érdekel bennünket Viczay elvtárs, mikor indul el hagyományos nyári kőrútjára az együttes? — Július huszonkilencedikén van az indulás. Előtte még rövid összpontosítást rendezünk Bratislavában. — Megkérjük, tájékoztasson főbb vonalakban milyen vidékeket látogatnak meg? — A dunazserdahelyi járásba utazunk először, Abonyban és Kolozsnémán lépünk fel. Utána Trencsén következik, majd a cseh, illetve morva országrészekbe látogatunk el, főleg Ostrava vidékére. Visszafelé jövet a martini és a ruüomberoki járásban lépünk fel, de elvisszük műsorunkat a Tátra környékére is. Ezután a rimaszombati és losonci járásban szerepelünk. Megvalósul egy fellépés a lévai járásban is, kőrútunkat a dunaszerdahelyi járásban fejezzük be, augusztus húszadikán. — Mindebből kitűnik, hogy szlovák, cseh és magyar vidékeket is meglátogatnak. Módosítják-e ennek megfelelően a műsort? — Természetesen. Szlovák vidékeken kibővítjük műsorunkat néhány szlovák számmal is. — Egy szervezési kérdés. Műsorukkal fel tudnak lépni kisebb színpadokon Is? — Sajnos, nem. Ügy terveztük, hogy ebben az évben csak a nagyobb helyeket látogatjuk meg. A jövő év folyamán lényegében ugyanezt a műsort kettéosztjuk, s így módunk nyílik kisebb községekben, illetve kisebb színpadokon is fellépni. — Az eddigi fellépések alapján milyen visszhangot váltott ki az új műsor? — Elégedettek vagyunk. A sajtóvisszhang is kedvező volt, a közönségnek is tetszik programunk. — A nyár folyamán külföldre is ellátogat az együttes? — A nyáron már nem jutunk el. Eredetileg terveztünk két magyarországi fellépést, de különböző okokból kifolyólag el kellett halasztanunk az utat novemberre. — Félhivatásos együttesről lévén sző mindig akadnak különféle specifikus problémák. Jelenleg mi akadályozza leginkább munkájukat? — Mindenekelőtt a káder-kérdés. Egyre nehezebb új tagokat toborozni. De még ezen belül is a legégetőbb a zenekar körül kialakult probléma. Köztudomású ugyanis, hogy zenészeink a Konzervatórium hallgatóinak a soraiból toborzódtak. Nos, a közelmúltban két zenekar is alakult a Konzervatóriumban, a diákoknak természetesen elsősorban ott kell működniük. Ugyanakkor a Lúőnicá-nak is szüksége van diákzenészekre. Nekünk jut is, marad is... De meg kell oldanunk azt is, hogy a katonai gyakorlaton levő főiskolás szereplőinket felmentsék, illetve más időpontban hívják be gyakorlatra. — Tehát a nyári körút szervezésekor sokmindenre kell gondolni!... — Hát igen, és el sem jutunk mindenüvé, ahová szeretnénk. Most is tulajdonképpen csak egy hónap áll rendelkezésünkre. Az iskolai év folyamán viszont nagyon nehéz kimozdulni. — Mit tartana megoldásnak? — Végső megoldás mindenképpen egy hivatásos együttes megalakítása lenne. Lehetne úgy is, hogy a jelenlegi együttesen belül kialakítanánk egy negyven tagú hivatásos magot, akik az egész év folyamán felléphetnének. Hisz talán nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy ez a nyári időszak nem is éppen a legalkalmasabb fellépésekre, körűtekre. — A tanítók énekkara eddigi fellépései kedvező hatást váltottak ki. Tájékoztatna-e bennünket Dukon elvtárs a további tervekről? — Mi már csak augusztusban jövünk össze Bratislavában egy összpontosításra, amelyet lényegében budapesti vendégszereplésünk előkészítésének szentelünk. Természetesen szeretnénk fellépni egy járási dal- és táncünnepélyen is. — A legutóbb melyik vidéken tartózkodtak? — Ipolyságon volt összpontosításunk, itt rendeztünk egy hangversenyt is. — Magát a műsort, Illetve a repertoárt illetően milyen terveik vannak? — Mindenekelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kell felkészülnünk. Szovjet forradalmi dalokon dolgozunk. — Tehát akkor van munka bőven! ... — Hogy van-e? Meghívást kaptunk a III. Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválra a jövő év tavaszára. Mondanom sem kell, hogy már most komolyan kell készülnünk. Aztán itt az előbb említett budapesti vendégszereplés. Két hangversenyt adunk, s műsorunkból átvesz a Kossuth Rádió és a budapesti televízió is. Az év végén szeretnénk Lengyelországba ellátogatni ... Szóval munka van bőven. — Csak örülünk annak, hogy a tanítók énekkara aránylag rövid idő alatt ilyen jó névre tett szert, hisz ezt bizonyítják a külföldi meghívások. Ám olvasóinkat leginkább az érdekli, mikor jutnak el vidékre, falukra. . — Meg kell mondanom, hogy mi nagyon szívesen látogatunk el vidékre. Ellenben a fellépések sokszor akadályba ütköznek. Csak kevés helyen van megfelelő színpad, jó akusztikájú terem. Sok helyen tapasztaltuk, hogy kissé idegenkednek is a műsorunktól, mondván, hogy falura túl nehéz. Viszont ott, ahol már felléptünk nagyon elégedettek voltak. Például Jókán, Búcson, Paláston nagy sikert arattunk, a közönség élvezte a műsort. Érdekes, hogy eleinte inkább a fiatalok Idegenkednek, de végül a szárnyaló dal magával ragadja őket is. — Vissza tudna-e emlékezni valamilyen kedves kis epizódra falusi vendégszerepléseik alkalmából? — Kérem. Az előadás után megkérdek egy nénit vajon tetszett-e neki a műsor. így válaszolt: „Nem találok rá szavakat. Nem hittem, hogy az életemben valaha is hallok még ilyet. Hogy száz ember egyszerre ilyen szépen, halkan énekeljen, el sem tudtam képzelni!...“ — Száz embert a helyszínre szállítani, élelmezést, szállást biztosítani bizony sok pénzbe kerül. Nem túl drága a műsor? — Ügy intézzük, hogy elfogadható áron léphessünk fel. Nem nyerészkedünk, azt tartjuk szem előtt, hogy a kiadások térüljenek meg. — Milyen fogadtatásban részesítik az énekkart vidéken? — Bátran elmondhatom, hogy a fogadtatás minden esetben valóban szívélyes. Az előadás után rendszerint elbeszélgetünk a helyi Iskola tanítóival. Így aztán fellépéseink azt a célt is szolgálják, hogy ismerkednek a kollégák, kicserélik tapasztalataikat stb. — Az iskolák lehetővé teszik, hogy az énekkar tagjai eljussanak az összpontosításokra? — Ilyen problémáink nincsenek. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara vezetősége nevében köszönetemet kell kifejeznem minden kollégának, aki lehetővé teszi a tagok működését az énekkarban. Továbbra is kérjük az igazgatóságokat és általában a tantestületeket, hogy támogassanak bennünket. Amint a két beszélgetésből is kitűnik, mind az „Ifjú Szívek“, mind a tanítók énekkara vezetői komoly fellépésekre készülnek a nyár folyamán. Mind a két együttes szívesen látogat el falvainkba. Ám szükséges, hogy a falu vezetői is igyekezzenek megteremteni a kellő feltételeket fellépéseikhez. (Beszélgetett: B—pi.J Ez a művészi felvétel az 1F]0 SZIVEK által bemutatott KeleUSzlovákiai Táncok című kompozíció egy mozzanatát örökítette meg. A SZIRÉNFALVIAK GOMBASZÖGÖN ARANYOS ÖREGEK Nem tudok találóbb címet adni ennek a cikknek. Mert olyan aranyosak voltak ők, a szirénfalviak Gombaszögön, mikor abban a tikkasztó hőségben bemutatták — izzadva ugyan, de szívesen és fáradhatatlanul — a már-már feledésbe merülő szép táncaikat és dalaikat. A közönség meg-megújuló tapssal jutalmazta őket, nem is sejtve, mennyi akadályt kellett leküzdeni, míg eljutottak Gombaszögre. S hogy ez sikerült, főleg Titka Róbertne tanítónőnek és segítőtársának Márczi Ferencének köszönhető. Jó pár hete kaptunk hírt arról, hogy a szirénfalviak a tanítónő kezdeményezésére fel akarják újítani és színpadra vinni régi népi hagyományaikat. Hamarosan útrakeltünk, hogy megnézzük, s ha kell, segítséget nyújtsunk nekik. Mikor érdeklődtünk, hogy merre is van Szirénfalva, nevetve mondták a helmeciek, hogy a világ végén. Ugyanis onnan már sehova sem visz az út, mert szorosan a szovjet és a magyar határszélen fekszik a falu. Amikor megérkeztünk, a öultúrháznál várt a kedves tanítónéni és páran a csoportból. Kértük az asszonyokat, a nótás Erzsi nénit és Ilona nénit, hogy amíg a többiek összegyülekeznek, énekeljenek nekünk. Nem sokat kérették magukat, mindjárt felhangzott a „Szirénfalvi szegelet“, a „Kertek alatt egy kis patak“ és ki tudná felsorolni mind a sok szép népdalt, ami csak úgy ömlött a szájukból. < egyik pénztárnál tizenhét rubelt, a másik pénztárnál kilencvenhat rubelt kapott. Úgy látszik, mégis a zöldfülűeknek kedvez a szerencse. A tribünre, ahol Marija várta, Zarokov nagy lendülettel rohant fel. — Nahát! — kiáltotta. — Ha hiszi, ha nem, száztizenhárom rubelt nyertünk! Fele a magáé. Kipirult arccal mutatta a markába szorított pénzt. Marija nevetve tiltakozott. — Nem, nem! Szó sem lehet róla, én nem vettem tikettet. — Ez igazságtalanság! Ha már nagyon precízek akarunk lenni, levonjuk a nyeremény feléből a fele tikett árát, a többit tiszta lelkiismerettel elteheti. Marija azonban kategorikusan viszszautasította a pénzt. — Menjünk, kezdek fázni. — Belekarolt Zarokovba, és a lejáratok labirintusán keresztül lassan kiértek az utcára. Akkor hát üljünk be egy vendéglőbe — ajánlotta Zarokov. — De ha ezt is visszutasftja, akkor Igazán megharagszom. — Vendéglőbe szívesen megyek. A lóversenyen eltöltött három és a vendéglőben eltöltött két óra alatt úgy megbarátkoztak, mintha már időtlen idők óta ismerték volna egymást. Amikor kijöttek a vendéglőből, Zarokov megkérdezte: — Miért van egyedül? Rosszul sikerült a házassága? — Sajnos. Hosszú történet... — Ha'megengedi, hazakísérem. Nagy pelyhekben esni kezdett a hó, s az utcán nyomban világosabb lett. Zarokov és Marija szótlanul ballagott, míg végre Marija megállt: — Megérkeztünk. Viszontlátásra. Zarokov kissé tovább tartotta t§nyerében Marija kezét, aztán az aszszony hirtelen megfordult és felszaladt a lépcsőn a harmadik emeletre. Zarokov pedig hallgatta, hogy koppannak Marija léptei. (Folytatjuk.) Közben p tanitónéni elpanaszolta, hogy milyen ellentéteket váltott ki ez a kezdeményezés a faluban. Voltak, akik kinevették a csoportot, hogy „vén“ fejjel kiállnak táncolni, mások kijelentették, hogy felsülnek stb.... Csak a tanítónő végtelen türelme és faluja iránti szeretető tartotta össze a kis csoportot. Pedig neki is épp elég a gondja, baja. A tanítás mellett a háztartását vezeti, három kiskorú gyermeke van, a férje betegeskedik az utóbbi időben. De sem ez, sem a falu ellenvéleménye nem akadályozták abban, hogy az elkezdett munkát folytassa. De meg is volt az eredmény, hiszen Gombaszögön filmezték a csoportot, s a táncuk alatt fel-felcsattanó taps is jelezte, hogy általános tetszést arattak Fel kellene említeni a 28 tagú lelkes csoport mindegyikét, akik a fárasztó munka után, napról napra összejöttek próbálni, de ez helyszűke miatt lehetetlen. Ám mégis meg kell említenünk Tóbiásékat, Gyilányiékat, Pásztorékat, Erzsi nénit és Ilona nénit, akik mind olyan lendülettel, fiatalos hévvel járták a „Dübörgöst“, hogy az embernek szinte viszketett a talpa, hogy velük járja. (De nem olyan egyszerű ám ezl Én próbáltam!) Ez a fellépés iskolapéldája annak, hogy mit lehet egy kis, határszéli falu közösségével elérni szeretettel, türelemmel és a népi kultúráért lelkesülő hitel. Bárcsak sok ilyen tanító akadna szertea hazában! Hemer ka Olga, Kassa SZABAD FÖLDMŰVES "f 1967. július 29. , A utrfnfalvl együttes ropfa a táncot. Egy oszlop mellé álltak a tizedik sorban. Zarokov a mellette álló férfitől megkérdezte, hogyan jut el a pénztárakhoz, és magára hagyva Martját, leszaladt, hogy tikettet vegyen. Találomra vett tízet befutóra. Ötöt magának, ötöt pedig Marijának. Amikor zsebre tette a visszajáró pénzt, megszólalt a csengő, a lóversenytér közönsége fülsiketítő ordításban tört ki, és Zarokov azon kapta magát, hogy teljesen megfeledkezett Idejövetele fő céljáról, annyira magával ragadta a játék öröme. Lealacsonyítónak érezte, hogy Marija előtt eljátssza a tervezett komédiát. Ám mindez csak egy percig tartott, s eltávolodva a pénztártól, erőt vett magán ... Marija csillogó szemmel nézte a pályát, ahol az újabb futam előtt tarkaruhás hajtők futtatták a gumikerekű kocsikba fogott lovakat. Zarokov tréfásan kijelentette, hogy ők, a zöldfülűek, biztosan nyerni fognak. Kétfelé osztotta a tiketteket, és ötöt a kabátja jobb, ötöt pedig a bal zsebébe tett, mondván, hogy a baloldaliak Marija tikettjei. Elkezdődött a következő futam, és a tribünök elcsendesedtek. Zarokov belekarolt Marijába, oldalról nézte az arcát és hallgatott. Ojre csengettek, a tribün felélénkült, aztán újabb futam következett. Ojabb csengetés. így ismétlődött hétszer vagy nyolcszor. Mivel Zarokov nem értett a fogadás mechanizmusához és nem figyelte, hogy milyen lovak futottak be, Marijának azt mondta, hogy majd úgyis megtudnak mindent, ha befejeződnek a futamok. Itt minden új és érdekes volt számukra. De a legérdekesebb mégis az volt, amikor Zarokov, magára hagyva Mariját, lement a kifizető pénztárakhoz, és megérdeklődte, hogy milyen tikettek nyertek, kiderült, hogy nem kell eljátszania a nyertes szerepet, mert hat tikettje nyert: három a jobb, három pedig a bal zsebéből. A nyereményük is egyforma volt. A kissé meghökkent Zarokov a« jutott eszébe a kocsmai beszélgetés. A kolléga akkor azt mondta, hogy kedden, csütörtökön és szombaton vannak futamok. Ma éppen csütörtök van. Tehát kimehet a lóversenyre. Az volna csak az igazi, ha Marija is vele tartana. Zarokov felöltözött, és a legelső utcai telefonfülkéből felhívta a garázst. — Jónapot, Marijai — Üdvözlöm, Zarokov elvtárs. — Marija hangja vidáman csengett. — Hogy van? — Kitűnően. Csak nincs kedvem itt bent üldögélni ilyen szép időben. — Valóban szép napunk van. És mit csinál munka után? — Még nem tudom. Nem csináltam programot a mai napra. — Van egy javaslatom. Volt már valamikor lóversenyen? — Nem, még soha. — Menjünk el. még én sem voltam. Azt mondják, nagyon érdekes. — Menjünk. Zarokov nem is gondolta, hogy enynyire megörvendezteti Marija beleegyezése. Csak jól öltözzön fel. — Nem fagyok meg. — Akkor hol találkozunk? — A cirkusznál. A telefonfülke mellett. — Pontban négykor ott leszek. Negyed ötkor találkoztak. Zarokov csodálkozva nézett Marija kipirult arcára. Ki hitte volna hogy Marija egész nap a telefüstölt pletykafészekben ült. Zarokov nagyon boldog volt, hogy ilyen csinos, fiatal nővel van találkája. Zarokov megállított egy taxit, és tíz perc múlva már a lóversenytéren voltak. A központi tribünre vettek jegyet, s felkapaszkodtak oda, ahol zúgott a felajzott tömeg. Már sötétedett. A tribünök előtt bekapcsolták a fényszórókat, melyek nagyszerűen megvilágították a pályát, a fehér jelzőtábla fekete betűit. A második futamnál tartottak. A lovak a pálya túlsó oldalán futottak.
