Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-22 / 29. szám

Szeretni kell a melleket Vasárnap délután. Alsópéte­­ren a Bilkó portára igyekszem. A ház udvarán példás a rend. A gondozott, kert, szépen ápolt szőlőlugas, a házigazda rend­­szeretetét dicséri. Érkezésem­kor is ott matatott a gazdag termést ígérő szőlőtőkék között. Itt is, ott is talált valami igazí­tani valót, Keze különös lágy­sággal simogatta a fejlődő für­töket. A kert házmögötti részében gyümölcsfák diszlenek. Rajtuk is fellelhető a gondos kéz mun­kája. Alattuk katonás rendben kaptárak sorakoznak. A levegő a kaptárakból kiáramló párától terhes. A szorgalmas méhek jö­vés-menését figyeljük. Jövetelem célja, hogy megtudjam, mikor és hogyan lett méhész Kálmán bácsi. A válasz nem váratott soká magára. Kálmán bácsi bel­jebb invitált. Az emlékezés csa­pongó hullámai korbácsolődtak a vasárnap csendjében. — Fiatalon veszítettük el édesapánkat. Apám halálával nagy gond szakadt édesanyám nyakába, mert rajtam kívül még három gyerekről kellett gondos­kodnia. A testvérek között én voltam a legidősebb. Tizenhá­rom éves. Elszegődtem Baranyai Lajos földbirtokoshoz lovász­gyereknek. A munka, melyet végeztem nem volt sok, sem igényes. Azért nem tétlenked­hettem, mert a kertésznek kel­lett segítenem, aki egyben az úr méheit is gondozta. A föld­­birtokos maga is kiváló méhész volt, amit az is bizonyított, hogy arany-diplomával rendelkezett. A gazdaságban 260 méhcsalád volt, melyeknek gondozására sok időt fordítottunk. Többet időztem a méhészetben, mint az istállóban. Már ekkor megsze rettem a méheket és elhatároz­tam, amint csak tehetem, mé­hész leszek. Teltek, múltak az évek, de Bilkó Kálmán gyerekkori álmai csak nem akartak beteljesedni. Hosszú évek peregtek le az Idő „homokóráján", míg sor kerül hetett megvalósulására. — 1931-ben kerültem Alsópé­­terre. Ezt követően két rajjal fogtam munkához. A családok számát évről-évre növeltem, és a 40-es évek elején már befutott méhész voltam. A második vi? lágháború ismét porrá zúzta re­ményeimet. Méhészetem nagy­része elpusztult. Akkor még job­bára csak kasokkal méhészked­­tem. A felszabadulás után lát­tam ismét munkához. Kitartó szorgalommal igyekeztem fej­leszteni ismét a családokat és ma 26 méhcsaládom van. — Miben látja a méhészet fellendítését? — A mézlegelők megteremté­sében. Döntő fordulat csak ak­kor következik be, ha elegendő mennyiségű pillangós növényt termesztenek a mezőgazdasági üzemek. Ez nemcsak a méhé­szet szempontjából előnyös, de az állattenyésztés takarmány­alapjának megteremtését is elő­segítené. Nagyobb gondosságot igényel a gyomnövények és kár­tékony rovarok ellen való vegy­szeres védekezés is. A szaksze­rűtlenül alkalmazott vegyszeres eljárás következtében egész mé­hészetek pusztulnak ki. — Mondjon valamit a saját tapasztalataiból. — A vérbeli méhész úgy bá-i nik a méhekkel, mint az édes­anya a gyermekével. Mert a mé­heket szeretni kell. A méhek körüli munkát mindig időben kell elvégezni. A késedelem végzetes következményekkel járhat. Én a méhek etetését a kedvező idő beálltával azonnal megkezdem. Idén már január­ban 40 kg cukorlepényt feletet­tem. Célom az volt, hogy mi­nél népesebb családjaim legye­nek a hordás idejére. Ugyan­akkor ügyeltem arra, hogy a rajzás idő előtt be ne következ­zék. Ezért gyakran ellenőriztem a családokat. De azért is, hogy meggyőződjem az anyák élet­­képességéről, küldetésük mara­déktalan teljesítéséről. Vélemé­nyem szerint a kétéves anya a legtermékenyebb. — Többféle kaptárral dolgo­zom. Méhészetemben megtalál­ható a Balogh-rendszerű, a Szlo­vák Normalizált és a kétanyás fekvőkaptár. Az utóbbiakkal folytatott többéves kísérlet nem járt kellő eredménnyel. Ezzel szemben jól beváltak a félkere­tes mézterek. Az utóbbi évek folyamán az időjárás kedvezőtlen a méhé-: szék számára. Az eddigi tapas* tálatokból kiindulva Bilkó elv? társ a röpnyílásokhoz támasztó lécet alkalmaz, hogy a szeles, hűvös időben elfáradt vagy meggémberedett méhek, melyek a kaptár elé lehullanak, repülés nélkül is feljuthassanak a kap? tárakba. Bár az idei időjárás — főleg akácvirágzás idején •— nem volt valami kedvező, elé-­­gedett a hordással. Több mézes? keret súlya meghaladta a há? rom, illetve megközelítette a négy kilogrammot. T Beszélgetésünk során szó esett a méhek fertőzéséről, betegségé­ről is. Bilkó Kálmán elégedett len a védőanyagok beszerzésé? nek lehetőségével. Főleg azért, mert nem kaphatók pl. a leg? fontosabb fertőtlenítőszerek, az ecetsav, a karbolsav stb. A Fu?. meagir is csak kivételes eset? ben szerezhető be, mely pedig a nozéma leghatásosabb ellen­szere. Befejezésül talán még annyit, hogy Bilkó Kálmán izig-vérig méhész. Minden szavából a mé? hek iránti szeretet, rajongás cseng ki. Az egykori nincste­len árva vágya teljesült. Saját méhészettel bír. Lassan közele­dik a jól megérdemelt pihenő ideje. Nyugdíjba készül. A nyu­galom békés napjait méheinek szentelheti. Andriskin József Egyszerű méhnemesités |^|ár sok méhésztől hallot­­tam, még több újságban olvastam, hogy méheink neme­sítése könnyen elérhető, ha ki­váló teljesítményű családoktól szaporítunk, illetve neveltetünk anyákat. Ez így igaz, de azt ritkán hallottam és olvastam, hogy a méhcsaládok nemesíté­séhez kiváló családoktól szár­mazó hereméhek is szükségesek. Már pedig nagyon fontos, hogy erről idejében gondoskodjunk. Jó eredményre vezet, hogy a kijelölt családok heréi a többi családdal szemben mind meny­­nyiségben, mind párzási készsé­gükben előnyben legyenek. Csakis ezek után érhetjük el, hogy párzó anyáink 75—80 %-a ezektől a kiválasztott heréktől pározzanak. Gondos kitartó munkával szép eredmény érhető el. Példáért nem megyek messzire. Közsé­gemben, ahol régebben a kasos méhészet dívott és a rajoztatás volt a fő cél, nálam pedig a mézeltetés. Méhészkedésem alatt erre is törekedtem. Ezért mindig a jól sós méhcsaládok lassan felhagy? tak a rajzással, dacára annak, hogy erre minden feltételük megvolt. Közeli szomszédom új­ságolta, hogy a kas alatt levő aljdeszkán rés támadt, ezen raj­ként ülnek a méhek s bár az akác virágzik, mégsem rajza­nak. Sőt, ott a szabadban lépet építettek, telehordták mézzel, de a rajzás elmaradt. Ezt a jelenséget nem magya­rázhattam mással, mint méheim rajzó hajlamának megszünteté­sével. Igaz ugyan, hogy anyákat nem adtam a szomszédoknak, de a hereméhek két-három ge­nerációja révén ez a fajtatulaj­donság a szomszéd méheire is átterjedt. Mert nem tudom mi­tetőállomásra nem viheti pá­­roztató kaptárjait, ugyanakkor kiváló minőségű családoktól nevelt anyákat hasonló minősé­gű hereméhekkel szeretné pá­­roztatni, részükre a következő­ket ajánlom: Családjai közül válassza ki a legjobb tulajdonságút, s ennek egy kereten engedjen szabad teret herelép építésére. A kere­tet ne szélső lápként építtes­sük, de úgy, hogy fiasításos lép is legyen mellette. Ezt a műve­letet tanácsos időben, rendsze­rint a gyümölcs- és repcevirág­zás idején megkezdeni. Ha nincs nektárforrás, úgy etetéssel ser­kentsük a családot, később azonban figyeljünk a bő méz­készletre, nehogy a már befe? dett herefiasítást a méhek le­rázzák. A korai kezdet nagyon fon? tos, mert a herék teljes párzási hajlamukat a pete lerakása utá? ni 6—7-ik héten érik el. Tehát a korábban világrajött herék J*í? niusban és júliusban hangos döngicséléssel cirkálnak a leve­gőben, anyák után kutatva. Megjegyzem, hogy a többi méhcsaládnak is engedjünk tért herék nevelésére, mert ha ezen ösztönükben korlátozzuk, még a műlépre is képesek heresejte? két építeni. Ellenben a szaba? dón épített hereiépet, a fészek többi lépeit nem tűzdeli tele herefiasítással. Ugyanakkor a herefiasításos lépeket kikelés előtt vegyük el a családtól és tartalmát adjuk a csibéknek. Ezután a kiürített lépeket tisztítás végett adjuk vissza a családnak. Egy öreg méhész UH 51^-1 5 mézelő és nem rajzó családok­kal neveltettem az anyákat és ugyancsak a heréket. Tízéves munkám nyomán elértem, amit tulajdonképpen nem is akartam. Ugyanis megtörtént, hogy a ká­véi indokolni, hogy a jó idő és a kiadós nektárforrás mellett a közel 100 családból két-három évenként jön ki egy-egy raj. Tehát az a méhész, aki jól védett, illetve szigetelt fedez­

Next

/
Thumbnails
Contents