Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-22 / 29. szám

Lelkesedésből jeles Csallóközaranyos a komáromi Járás egyik nagyközsége. Szorgoskezű nép lakja, amit legjobban a szövetkezet eredményei bizonyítanak. A sportélet fejlesztésében is nagy segítséget nyújt a szövetkezet. Külö­nösen a mostani viszonyok között. Mert bár nagy faluról van szó, egy jó ideig sok minden nem volt rend­ben a sportszervezet házatáján. Pedig valamikor az aranyosi futballisták nagy hírnevet szereztek maguknak messze vidéken is. Az árvíz, amely hatvanöt nyarán a vidéket sújtotta, náluk is hathatós nyomokat hagyott. És ez a tragédia elkísérte a sportszer­vezetet is egészen az idei bajnokság befejezéséig. De hogy az igazsághoz hűek le­gyünk, mindent nem lehet csupán ennek a nagy tragédiának tulajdoní­tani. Sok, nagyon sok körülmény ját­szott közre. De erről inkább hadd be­széljen majd a legilletékesebb, a test­­nevelési egyesület titkára, Kollár László. Vasárnap délután volt. Rekkenő hőség, a riporter ezer ember között tolongott a sportpályán Csallóközara­­nyoson. Most az egyszer a szokások­tól eltérően nem labdarúgómérkőzés­re gyűlt össze ennyi ember — hanem 'a budapesti vendégművészek szerep­lése vonzotta ide a tömeget. A pálya közepén elhelyezett pódiumon Faze­kas Nikolett, Horváth Tivadar, Mátrai Zsuzsa, Medgyesi Mária és Tompa Sándor szórakoztatta az egybesereg­­lett nézőközönséget. Hogy mit keres itt ez a rövid pár mondat? Talán ezzel kellett volna kezdenem. Ügy érzem, hogy ez a pár mondat is egybefonódik a csallóköz­­aranyosi sportszervezet tevékenységé­vel. Ugyanis a sportszervezet render zésében tartották meg a jól sikerült esztrádműsort. Nagy felelősség hárult a sportszer­vezet vezetőségére, amikor vállalni merte ennek a rendezvénynek minden ügyes-bajos intézését. De elvállalták, mert ezzel is bizonyítani akarták, hogy a sportszervezet életképes. A sporttitkár rövid beszélgetésünk so­rán sok mindent elmondott, vázolva a múlt évek nehézségeit, azokat ame­lyek a jól sikerült esztrádműsort meg­előzték. Mert ami igaz, az igaz, az aranyosi labdarúgók és az egész sportszervezet feje felett Damoklész kardja függött. Olyannyira, hogy szét­hullás fenyegette az elmúlt időkben oly sok dicsőséget szerzett labdarúgó­­csapatot. Sőt, mondhatnánk úgy is, hogy a járási labdarúgó-bajnokság II. osztályában szereplő csapat ez idén tavasszal nem tudja folytatni a sze­replést. Mert minden előjel erre en­gedett következtetni az őszi forduló befejezése után. Laza volt a fegye­lem, a játékosok egymás után szállin­góztak el különböző egyesületekhez — és a vezetőség képtelen volt meg­állítani az elindult lavinát. Nem cso­dálkozhatunk tehát azon, hogy a csa­pat az őszi fordulóban mindössze nyolc pontot szerzett. Az év elején jelentős változás állt be a község sportéletébe. Oj vezető­ség, új irányítás, izig-vérig sport­emberek vették kezükbe a sportszer­vezet újjászervezését. Igyekeztek rend­­betenni a csapat házatáját, új játéko­sokkal próbálkoztak és a várt siker nem is maradt el. Pedig de nagyon sokan eltemették már a sportszerve­zetet ebben ,a faluban. De a sportve­zetők bíztak. Még annak ellenére is, hogy szinte a semmiből varázsolták újjá a sportszervezetet. Anyagi támo­gatás nem nagyon volt az újrakezdés­nél, a közönség is elpártolt. Volt amikor csupán a, vezetőség és egyné­hány ember „lézengett“ a pálya szé­lén. De ami a legfontosabb volt, ta­vasszal a vezetőség „szívet öntött“ a csapatba. Oj edző került a csapat élére Moravcsík sporttárs személyé­ben. És a sikerek egymást követték. Olyannyira, bogy a tavaszi bajnokság­ban csupán két vereség és egy dön­tetlen — a többi nyert mérkőzés lett a csapat mérlege. S az őszi utolsó helyről feltornászták magukat az ötö­dikre!— De másként lett volna min­den — ha ősszel nem adjuk el potyán a pontokat — sóhajt a titkár. De úgy hiszem a múlton most már kár keseregni. Inkább az elkövetke­­kezendő időszakra kell nagyobb gon­dot fordítani Csallóközaranyoson. És ezt tudják nagyon jól a sportvezetők is. S hogy a jövő eredményés legyen, ennek érdekében meg is mozdítanak mindent. Nagy súlyt fektetnek az ifjú­sági csapat felkészítésére. Az ifik — huszonnégyen — nem is vallottak szégyent a járási bajnokságban. A ne­gyedik helyen végeztek. A felnőtt csa­patnak is megvan a törzsgárdája újra. És ami a leglényegesebb mind hazai, mondja a titkár. S jövőre még kilenc jó játékos tér haza a katonai szolgá­latból. „Lesz még nálunk nagy csa­pat“ mondogatják mostanában a vér­mes szurkolók. Mert ők valóban bíz­nak a hazai játékosokban. Az idegen­ből hozott futballisták úgy sem na­gyon válnak be és a sporttitkár sza­vai szerint a cél nem az, hogy „fut­­ballcirkuszt" rendezzenek évenként. Most már rendeződtek a sportszer­vezet anyagi gondjai is. Ez idén a szövetkezet vezetősége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy új felszere­lést tudjon a csapat vásárolni. — Mi tagadás, az a hatezer korona jól jött, amit a szövetkezettől kaptunk — Vissza kell szerezni az elvesztett bizalmat Hálátlan mesterség a bírálat, má­sok hibáinak nyílt feltárása — még akkor is, ha ez a közösség jól felfo­gott érdekében történik. Másrészt a társadalommal szemben elkövetett mulasztás lenne hallgatni a hibákról, csak azért, hogy elkerüljük a kelle­metlen nehezteléseket. Bűnbe esni nem szeretnénk, így hát hadd említ­sük meg midazokat a fonákságokat, tudatlanságból vagy kényelemszere­tetből fakadó mulasztásokat, amelyek a losonci járás községeinek egészsé­ges sportfejlődését gátolják, különö­sen a járás déli vidékein. Hallgassuk meg tehát KOPCSIK LÁSZLÖ-t, a zsé­­lyi Druzstevník sportszervezet elnö­két: — Mi úgy érezzük, hogy a járási sportközpont ténykedése során két­féle mércét használ. Az egyikkel ak­kor mér, amikor a járási székhelyhez közelebb fekvő falvak sportszerveze­teinek ügyeit intézi, a másikkal pedig akkor, ha a távolabbi falvak sport­járól van szó. Nyugodtan teheti, hi­szen a losonci járás déli, távoli fek­vésű községeinek sportszervezetei nincsenek képviselve a járási labda­rúgó-szakosztályban. Ott Tomasovce, Brezniéka, Halié és Ruzina viszik a prímet, a déli községek nem hallat­hatják szavukat, nézetüket. Így például ősszel Tomasovcén mér­kőztünk és nem fizettek ki bennün­ket; 1450 koronával maradtak adó­saink és tartozásukból eddig csak 650 koronát törlesztettek. A hátralékos összeget nem is hajlandók megfizetni. A járási szakosztály Losoncon pedig hallgat, nem intézkedik. Most vegyük a másik mércét: Ta­vasszal mi is adósai maradtunk Halié­nak. (Hiába, nehéz sorsa van a falusi sportszervezetnek!) Tartozásunk hat­száz korona volt. Ez esetben azonban 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 22. megjött a hangja a járási futballszak­osztálynak! El is rendelte, hogy há­rom napon belül fizessünk, máskülön­ben felfüggesztik játékjogunkat. S mi fizettünk, mert náluk nincs pardon! Vagy pedig: A nyéki mérkőzésünk­re kirendelt játékvezető nein jelent meg, ellenben megbízatását egysze­rűen átadta egy nagykürtösi, alacso­nyabb osztályú mérkőzések vezeté­sére jogosult játékvezetőnek. Hol te­gyünk panaszt? De minek is panasz­kodjunk? Leszoktattak már bennün­ket arról. Süket fülekre találtak pa­naszaink már a múltban is ... Ősszel Tomasovcén a hazaiak ka­pusa eltörte egyik játékosunk lábát, a mérkőzés után pedig inzultálták a játékvezetőt. Nincs tudomásunk róla, hogy felelősségre vonták volna a to­­masovceieket. Tavasszal Kokaván úgy fejbe rúgták a kapusunkat, hogy utá­na 22 napig feküdt kórházban, és csak műtéttel menthették meg az éle­tét. Még legalább egy évig marad munkaképtelen, és ezáltal mint inas nem szabadulhat fel! Futballozni ta­lán már sohasem fog. Tudomásunk szerint ezzel a szomorú esettel az OV CSTV még csak nem is foglalkozott!" A zsélyi sportfunkcionárius szavai­ból teljes bizalmatlanság érezhető. És ha csak ő lenne az egyetlen, aki a járási futballszakosztály működésére panaszkodik ... De sajnos, nincs egye­dül, és ez nagy baj, mert a bizalmat­lanság minden érdemes munka és a haladás rákfenéje! Súlyom László mondja Kollár sporttárs. És természe­tesén, ebben a csallóközi nagyközség­ben a sportbarátok is kezdtek vissza­szállingózni a mérkőzésekre. Sőt volt úgy, hogy ötszáz ember is buzdította a csapatot, ami némi pénzt hozott a szervezet pénztárába. Megoldódott az anyagi gond, a baj­nokságban megállta helyét a csapat — mégis akad egy fájó pontja a testnevelési egyesületnek. Oj öltözőre lenne szükség, de minél hamarább. Bár a helyi nemzeti bizottság sokat segített a sport újjáélesztésében, úgy gondolom, az öltöző felépítésénél most is nagyon sokat segíthetne. És azt hiszem, ezt meg is érdemelnék az aranyosi labdarúgók. A jelenlegi öl­töző már nem felel meg a követelmé­nyeknek — ennek vasárnap voltunk éíő tanúi — és a sportvezetőkkel mi is azt szeretnénk remélni, hogy az el­következendő években a különböző rendezvényeken a korszerű környezet is öregbítse Csallóközaranyos hírne­vét — ne csak a vendégszeretet. (czita) Sikerül-e a mesterhármas ? fl VASAS Dunaszerdahelyen A dunaszerdahelyi Jednota stadionjában július 16-án nemzetközi mér­kőzésnek lehettünk tanúi. A budapesti VASAS, a magyar bajnokcsapat látogatott át a tatai edzőtáborból Szerdahelyre. A nálunk is annyira köz­ismert, szimpatikus együttes, mely külföldi élcsapatokkal is mérkőzéve világszerte öregbíti a magyar futball hírnevét, ötven évvel ezelőtt alakult, s többször megnyerte már a magyar bajnokságot. A pályára kifutó csapatot az alanti összeállításban nagy ovációval fo­gadta a környékről szép számban összesereglett szurkolótábor: Varga — Bakos, Köves, Ihász — Matesz, Berendi — Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Vidács. Jednota: Könözsy — Turek, Táncos, Gödölle — Székács, Kántor — Petes, Dömény, Vimi, Már, Lázás. Valójában ez a kérdés foglalkoztat­ja most Uzapanyit és a környék sport-közvéleményét, amikor a vár­ható bajnoki esélyeket latolgatják. Va­jon sikerül-e a ritka sportbravúr? Mindössze két évvel ezelőtt alakult a kis együttes az újoncokat jellemző nagy ambícióval és elszántsággal. Már egyéves ottlét után, a legalsóbb osz­tályban kiharcolták a tovább jutást. Maga a feljutás még komolyabb és célszerűbb munkára ösztökélte a spor­tolókat és vezetőket. Demeter Dénes edző irányítása mellett olyan edzés­munkához láttak, melyet rajtuk kívül aligha végzett más kis csapat a já­rásban. A tél folyamán kultúrotthon­­ból rögtönzött tornateremben hetente háromszor tartottak edzést. Eleinte sokan húzódoztak a szokatlanul ke­mény edzéstől, de aztán összeszorí­tott fogakkal végezték kemény' mun­kájukat. Valami különleges erő haj­totta őket, élükön a sportág olyan megszállottjaival, mint Angyal, Bán, Túrós. Aztán jöttek az első mérkőzések és nem várattak magukra az eredmények sem. A harmadik osztály bajnokságát négy ponttal nyerték meg. — Vajon mi következhet ezután? — kérdeztem a népszerű Dénes bácsitól, az edzőtől. A mérkőzést megelőző zászlócsere után a helybeli pionírok virágokkal üdvözölték a játékosokat, majd a sérült válogatott Mészöly ünnepélyes kezdőrúgása után igen szép sportot nyújtó játéknak lehettünk tanúi. Az első félidőben váltakozó hazai és Vasas-támadások folytak. Egyik szellemes támadásszövés és egyéni megoldás a másikat követte. A mérkőzés 5. per­cében Vidács a Vasas javára megszerezte a vezetést, Vimi a 25. percben kiegyenlített. Egy perccel a félidő lejárata előtt Molnár újra a Vasast hozta előnybe. Szerdahelynek itt még alkalma nyílt az egyenlítésre, később aztán a pesti vendégek jobb erőnléte győzött és a 22. percben Vidács és Puskás (30. perc) góljaival 4:1 arányban győzött a Vasas. A nézők mindkét csapat játékával elégedettek voltak, bár a Vasas nagyobb klasszisa természetesen kidomborodott — különösen a II. félidő­ben, amikor a vendégek csatársora alaposan próbára tette Könözsyt, a hazaiak kapusát, aki azonban kitett magáért. Szarka játékvezetőnek kevés oka volt sípja használatára és a 8000 főnyi nézősereg megelégedéssel vonult haza. (Könözsy) NYÁR —■ Munka, munka és még egyszer munka! Nincs megállás, mert mi sa­ját magunkon tapasztaljuk a szorga­lom szívetmelengető hatásét — a si­kereket. A jegenyefák nem nőhetnek az égig. Ezzel mi tisztában vagyunk. De minden reális latolgatás közepette is kereshetünk valamit a második osztályban még akkor is, ha ott olyan előkelő társasággal leszünk kényte­lenek megküzdeni, mint Tornaija, Ti­­szolc vagy Ajnácskő. A gárdában kétségkívül benne van akár az újabb bajnokság megnyerése is. Tisztában vagyunk persze azzal is, hogy ez nemcsak rajtunk múlik. Többek kö­zött a jószerencsétől is függ, ami valljuk be őszintén, nem hagyott cserben bennünket az eddigiek során. Számíthatunk-e lényeges változásra a csapat összetételét illetően? — Tizenhatos kerettel, közöttük egy újorfnan átigazolt játékossal, Balog­gal vágunk neki az új idénynek. A csapatban nincs bérelt hely még a legjobbak számára sem. Mindig a szorgalom és a forma a döntő. A ti­zenhatos keretünk különben az aláb: biakból áll: Bán, Tokár, Kocsis, An­gyal, Péter, Demeter, Bozó,, Varga, Szabó, Babik I., Hacsí, Túrós, Borbély, Balog, Bercik és Babik IL Tehát minden téren megalapozot­tan várják a rajtot? — Lényegében igen. Persze, ennek érdekében ml is tettünk egyet-mást. A helybeli EFSZ-nél például 1200 munkaórát dolgozunk le a nyári csúcsmunkák idején. Ezek után ért­hető, hogy ők sem tagadják meg tő­lünk a támogatást. Most is 5500 ko­rona pénzösszeget kaptunk tevékeny­ségünk még eredményesebb kifejtésé­hez. A falu szeret és bízik bennünk. Nem szeretnénk visszaélni bizalmuk­kal, s így minden erőnkkel dolgozunk — talán a mesterhármas megszerzé­séért is. (ha) VÍZSZINTES: 1. Idézet Szabó Lő­rinc „Nyár“ című verséből, folytatva a függőleges 9. sorban. 9. Kicsi­nyítő képző. 10. Mező. 11. Város Jugoszláviában. 12. Szintén. 13. A haló hátsó része. 15. Jó­kedvű. 16. N. T. 18. A nyak része. 20. Csont — ola­szul. 21. Trombita­hang. 23. Bizonyta­lan. 24. Becézett Ilona. 25. Macska. 27. Sorsjegy több idegen nyelvben. 28. Forma. 29. Fon­tos ásvány. 30. Szid. 32. Hamis. 33. Szlo­vák személyes név­más. 34. Nagy eu­rópai város. 35. Fehér latinul. 36. Ismeretlen adakozó névjele. 38. Római ezeregy. 40. Ének­hang. 41. É. I. 42. Nagy színésznő. 44. Irány. 46. És az­tán? 48. Becézett női név. 49. Palást. 50. Hasznos rovar. 51. Ételízesítő. 52. Rakás. 54. É. Ä. 55. Testrész (fon.). 56. Dolog — latinul. 57. Lélegzik. 59. Vízben él. 61. Ünnepi lakoma. FÜGGŐLEGES: 1. Én — németül. 2. Állam Közel-Keleten. 3. Fogadási ösz­­szeg. 4. Tett vége. 5. Izomkötő. 6. Szín­vonalas. 7. Sáv. 8. Személyes névmás. 9. A vízszintes 1. folytatása. 14. Haj­tógép. 17. Három hangszerre írt ze­nemű. 18. Évszak. 19. Végnélkül rest. 20. Zsiradék. 22. Á. C. 24. Olasz név­elő. 26. Zamat. 28. Európai nép. 31. Becézett nagymama. 32. Nem ül. 37. Színvonal. 39. Gabonaőrlő. 41. Ék! 43. Római hat. 44. Nem jobb. 45. íme. 47. Német előszó. 49. Esetleg. 52. Hím­méh. 53. Fere ikerszava. 56. Omladék. 58. Kettősbetű. 60. Kátéi 61. Bizalmas megszólítás. 62. Folyadék. (Segítség: vízsz.: 13. tat — 20. os — 35. alba — 49. talár, függ.: 24. il.) Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 9. számú sorok megfejtése. A SZABAD FÖLDMŰVES 26. számá­ban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A földművesek szövet­kezeti csoportosulása ma már világ­mozgalom.“ Könyvjutalomban része­sülnek: Bartal Ilona, Ipolyvisk, Dankó Ferenc, Bodrogszerdahely, Dobsony Erzsébet, Kőhídgyarmat, Markovics Istvánné, Dolny Peter, Hangya Magdolna, Sikenícka. ERESZTREJTVÍRY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents