Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-15 / 28. szám
Látogatás egy kiváló állattenyésztőnél Kasztler József, a Stupavai Kisállattenyésztő Szervezet raktárosa a nyúltenyésztés szakaszán országos méretben is kiváló eredményeket ért el. Nem csoda, hiszen gyerekkora óta szeYivedélyes nyúltenyésztő. Édesapja alapító tagja volt az akkori stupavai első kisállattenyésztő szervezetnek, 1922- ben. Beszélgetésünk alkalmából Kasztler elvtárs elmondotta, hogy az utóbbi években a következő kiállításokon vett részt: Stupaván, Martinban, Trnaván és Malackán. A kiállított nyulai közül csupán egy jutott második minősítési osztályba, míg a többiek első díjat nyertek a kiállításon. A lelkes tenyésztő számos fajta nyúlial foglalkozik, mint Cseh albino, Nagy csincsilla, Francia bárány, Belga óriás, jelenleg pedig a Bécsi fehérrel és Morva kékkel kísérletezik. E fajták közül a Belga óriással nincs kibékülve, mert tenyésztésével nem ért el érdemleges eredményt. Jelenleg 12 darab Bécsi fehér anya és 96 darab növendék, 4 darab Morva kék anya és 32 darab növendék van birtokában. Igaz, ennyi termérdek állat takarmányozása nem kis gond, de a nyugdíjas tenyésztőnek akad erre Ideje elegendő. Ugyanakkor a helyi szervezet a nemzeti bizottsággal karöltve lehetőséget nyújtott az állatok számára szükséges széna és egyéb takarmányok beszerzésére. A tenyésztéssel kapcsolatban Kasztler elvtárs elmondotta, hogy egész év folyamán kétszer etet naponta. Télen reggel szemet, kevés répát kever darával. Este pedig főzelékmaradékba kever száraz kenyérhéjat, szárított csalánt, kukoricadarát és főtt burgonyát. Nyáron szintén kétszer ad szemet a nyúl testsúlya szerint, továbbá egy kevés lucernát vagy szénát, este pedig a fent ismertetett főzelékkeveréket és szénát adagol. Évente háromszor-négyszer A jövőben több naposcsibét Lassan lezárul az 1967-es keltető szezon. Leállnak a keltetőgépek, kezdetét veszi a javításuk, tisztításuk. Időszerű tehát, hogy visszapillantsunk mi volt a való helyzet a csibekeltetés körül. Ősszel és tavasszal számos cikk jelent meg az újságokban, szaklapokban, melyek hírül adták, hogy idén elegendő naposcsibe áll a háztáji gazdaságok rendelkezésére. Természetes ezt a jó bírt a tenyésztők örömmel fogadták. Mit mutatott a valóság? Sajnos, csibék helyett sok volt a bosszúság. Ugyanis akinek nem volt ismeretsége, „szociális összeköttetése" az egyszerűen a koratavaszi hónapokban nem jutott naposcsibéhez. Számos helyen még a kisállattenyésztők helyi vezetőinek is gondot okozott a tagok naposcsibével való ellátása. A baromfikeltető üzemekben az egyéni tenyésztőket mostohán kezelték. Sokszor a szerencsére voltak bízva, hogy a hoszszabb utazás után naposcsibével, vagy üres dobozzal térnek-e haza. Mennyi pénz és mennyi munkaidő veszett kárba. Igaz, hogy a nagyobb farmoknak előbb a kisebb telepeket kellett ellátni naposcsibével. A Hydinárstvo n. v. idén több helyen naposcsibe eladására üzletet nyitott. Itt sem volt jobb a helyzet. Több helyen megtörtént, hogy szám szerint több vevő várakozott hajnaltól naposcsibére, mind amennyit délfelé az autó hozott. A csirkék megérkezése után az eladóhelyiséget valósággal megostromolták a vevők. De az is megtörtént, hiába várt többszáz vevő reggeltől délig, nem jött „áru" Ez az, ami helytelen) A mezőgazdaságban a felelős szervek ezen az áldatlan állapoton végre valahára segítsenek. Hassanak oda, hogy a kistenyésztők a jövőben idejében s kevés fáradsággal beszerezhessék a számukra szükséges csibéket. A baromfitelepek, keltetőüzemek vezetőinek több csirke keltetését kellene szervezni. Hiszen a naposcsibe eladása jövedelemmel és nem ráfizetéssel jár. Vagy a tökéletesített irányítás keretében erre nincs szükség? A sokszázezer kistenyésztő és háztáji gazdaságok nevében a jövőben több korai naposcsibét kérünk. Lehetőleg ne fékezzük az egyéni termelőket és ne vegyük el kedvüket a baromfitartástól. p. L. pároztatja az anyaállatokat. A vemhesség első felében a táplálék a megszokott, de a negyedik hétben erőteljesebb az etetés, mert ilyenkor fejlődik leggyorsabban a magzat. A szoptatós anyát megkülönbözteti gonddal takarmányozza, mert csakis ügy várható egészséges növendék, ha az állat szoptatás alatt is megtartja kondícióját. A Bécsi fehér fajtával Kasztler elvtárs elégedett, mert nagyon jő tenyésztulajdonságai vannak, továbbá a bőripar szívesen vásárolja a fehér gereznát. Bár hazánkban mintegy 45 fajta nyulat tenyésztenek, jelenleg kitart az említett fajta mellett. A tyúktenyésztés terén többéves kísérlet után a csíkos és fehér Plimuth fajta mellett döntött. Évi tojáshozama 180— 200 darab tyúkonként. Nagyon sok hasonló tenyésztőre lenne szükségünk, mint amilyen Kasztler elvtárs. Básti Gyula, Stupava Érdekességek a postagalambokról Távrepülésben a világcsúcsot az a postagalamb tartja, amely Amerikában 3270 kilométert repült a Manitoba állambeli Churchill városából a texasi San Antonióba. A több ezer kilométeres távrepülések különben sem mennek már ritkaságszámba. Következményeit képezik a postagalambok célirányos tenyésztésének, a legtehetségesebb fajták és egyedek keresztezésének, valamint a lelkiismeretes gondozásnak és edzésnek. Ezzel szemben ma is még rejtély számunkra, hogyan találnak vissza otthonukba az állatok távoli útjaikról. Ugyanúgy elcsodálkozunk hihetetlen ösztönükön, mint az ókori népek, amikor Julius Caesar kétezer évvel ezelőtt postagalambok segítségével juttatta el Rómába Gallia fölött aratott győzelmének hírét. Csupán annyit tudunk, hogy a galamb látásának és emlékezőtehetségének segítségével tájékozódik házatáján. Hazafelé röptében biztonságosan felismeri „háztetejét“, az ismerős épületeket és tornyokat, vízfolyásokat, ligeteket, utakat. Ami a röptávolságok kilométereinek százait, ezreit illeti, feltehető, hogy a legfőbb szerepet a galamb honvágya játszsza, amely hazatérésre készteti. Nemrégen még azt a nézetet vallották a tudósok, hogy a galambok olyan, előttünk ismeretlen szervvel rendelkeznek, amely radarkészülékhez hasonlóan Földünk magnetikus pólusaihoz idomítják röppályájukat. A megejtett kísérletek azonban megcáfolták ezt a tévhiedelmet. Valószínűbbnek tűnik Dr. Mathews-nek, jelenleg még vizsgálat tárgyát képező elmélete, amely szerint a galámbok röplrányukat a Nap állásához idomítják az égboltozaton, sőt annak napkelte és napnyugta közti elhajlásait is képesek „számításba“ venni. Ezt a nézetet alátámasztja az a tény, hogy a hosszabb útra készülő postagalambok felette nehezen tájékozódnak, ha borús az égbolt és nem igazodhatnak a Nap állásához. Tapasztalt galambtenyésztők azt állítják, hogy az idegen helyen átmenetileg fogva tartott postagalambnak feltétlen szüksége van arra, hogy egy ideig a Nap állását figyelhesse, mielőtt elszánja magát hosszú útjára hazafelé. Angliában a következő kísérletet hajtották végre: az egyik postagalamb-tenyésztő állatjait két csoportban bocsátották szabadon hazafelé vezető útjukra. Az egyik csoport borús időben kerekedett fel, amikor nyoma sem látszott a napsugárnak. Ezek hosszasan köröztek, amíg megállapodtak az útirányban. A csoportnak csupán egyetlen egyede ért haza időben, a többiek egy, sőt két napot késtek. — A másik csoportot verőfényes időben Indították útnak: valamennyien még aznap hazaérkeztek. A postagalamb-tenyésztők soraiban nevezetes személyiségeket találunk. Ezek közé tartozik Tito jugoszláv államelnök, az angol királynő, számos író, tudományos és kulturális dolgozó. A legértékesebb postagalambot 900 font sterlingért adták el nemrégen Angliában, ami a mi koronánkra átszámítva bizony csinos kis összeg. A derék „asszonyság“ jelenleg kilenc éves, Cinderella (hamupipőke) névre hallgat és számos világbajnokság többszörös győztese.
