Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-30 / 52. szám
Egy éti. marg. MÁSNAPOSAK Ha valaki nem érti meg a fenti rövidített címet, ne is csodálkozzon rajta. Én is csak azért értem, mert a saját találmányom. Ezt jelenti: egy étlap margójára. Azt viszont, hogy ilyen önkényesen is lehetséges rövidítgetni nem magamtól eszeltem ki. Tapasztaltam. Mégpedig a tornaijai étteremben. Kezembe véve az étlapot ugyanis, a következő ételféleségeken akadt meg a szemem: „Hág. pár. ser. máj. búr. kása ubo.“ Amint a későbbiek során k derült ez a hagymán párolt sertésmáj, horgony akása, uborka tornaijai fedőneve. De voltak ezen az étlapon még szebbek is. Így például: mag. gulyás búr. kása uborka, avagy: Sz. ser. oldalas búr, ka. uborka, avagy: ctg. marha hús búr. kása ubork. E továbbiak megfejtését az olvasóra bízom, szórakozzék, élesítse az elméjét egy kicsit. Nekem is nagyon használt ez a betürejtvény-játék. Annyira sikerült vfejleszteni megfejtő képességemet, hogy ma már egyből kitalálom mit jelent az ilyesmi például: „1st. v. Pir.“ — ez ugyanis többek között az „Isten véled édes Piroskám ...“ közismert refrénjének a rövidítése. S mivel meglehetősen elfoglalt ember vagyok, a családomban is bevezettem ezt a módszert. Remek időmegtakarítás. Így társalgunk a nejemmel: Kérdi ő: „Ho. k. fiz.? jHolnap kapsz fizetést? I Mondom én: „I.“ jlgen.l Kérdi ö: „Le. pr. i.? ( Lesz pré mium is? I Mondom én: „T." (Talán.) Nem állítom, hogy teljesen tökéletes ez a módszer, de a célnak megfelel. Gyors kapcsolásra készteti az elmét s az sem elhanyagolandó, hogy nem egész egy óra alatt meg lehet besy*lni az ügyes-bajos dolgokat. Melegen aiánlom széleskörű bevezetését, h'sz a távlatok valóban kecsegtetőek. Elsősorban a pedagógusok vennék hasznát, megszűnnének a helyesírás tanításával kapcsolatos problémák, ugyanakkor a tanítási időt a felére lehetne csökkenteni. A könyvek, hírlapok, egyéb kiadványok megjelentetése is sokkal olcsóbbá válna, népgazdasági szempontból is jelentős öszszegeket takarítanánk meg a papíron. Hogy mégis akadnának olyanok, akiknek nem sikerülne ezt a nyelvet elsajátítania, hát istenemI... Aki nem feilöd'k, lemaradt ... Így van ez a tornaijai étteremben is. Aki nem tudja megfejteni a rojtieles étlapot, azt eszik ami sikerül. Ha pont olyat rendel amit nem szeret, pechje van!... Balogh P. Imre — Rémesek ezek a fiataloki — mondtam barátomnak a buszon, fejemet csóválva. — Nézd, milyen hosszú ha jat van annak a fiúnak! Ez nem férfias1 — Az nem fiú, hanem lány! — figyelmeztet a barátom. — Ügy?,Rémes, milyen rövid haja van! Ez nem nőies! Alacsony a Duna vize Növekszik a csizma szára ... de meddig? SZAMÁR VAGY AUTÖ? Félegyházán némi feltűnést keltett, hogy a helybeli Dózsa téesz juhásza egy szép napon eladta a szamarát és vett egy Skoda ezrest. A kocsi azonban egy ízben megmakacsolta magát és a juhász hamisítatlan félegyházi káromkodás közepette próbálta jobb belátásra bírni. Történetesen éppen arra tartott egy konzervatív kollégája szamárháton, aki nem minden kárörvendés nélkül így szólt: — Na komám, mi ér többet, a Skoda vagy a szamár? —A szamár — ismerte be a gépesített juhász —, mert ha a szamár megköti magát, legalább rá lehet húzni a fütykössel, nem megy le róla a zománc. A tanító bácsi kérdez: — Benőke, mondj egy példát az udvarias viselkedésre. — Például valakit elüt egy autó, a sofőr beviszi a kórházba, s az áldozat megkérdi, hogy mivel tartozik a fuvarért? — És mondja, eb adó kartárs, a patkányok beveszik ezt a patkánymérget? — Mi az hogy, amelyik csak egyszer megkóstolja, soha többé nem hajlandó mást enni! Még kibőg magának egy külföldi vadászt Gépesített gólya — Képzelje el. már két hete. hogy Mecseki megnősült, és még mindig nem veszekedtek. — És melyikük a hibás? „Víz a borban, viz a tejben!“ — olvasom az újságban a felháborító címet. Felháborító az, hogy vannak égitesteik, amelyeken egyetlen csepp víz sincs, s nálunk így pazarolják ezt a világegyetemben ritka anyagot. Beszélgetés egy talponállóban: — Éjjel, amikor hazamegyek, a feleségem nem szól semmit, csak megnézi az órát. — Te egy mázlista vagy! Az én feleségem a naptárt nézt meg! Optimista tragédia Szigorú és elvszerű volt az a vita. Az elnök felolvasta a határozati javaslatot: „Rossz munka, szemfényvesztés és állami értékek eltulajdonítása miatt, az állami gazdaság igazgatóját, Bezsebelin elvtársat „tisztségétől megfosztjuk .. Egyperces, néma gyász. Aztán egy együttérző hang: — Igen! Ez tragédia! Egy éve volt hátra a nyugdíjig ... Mások is csatlakoztak: — Munkát kéne biztosítani neki! — De milyen szakképzettsége van Bezsebelth elvtársnak? — Milyen!... Milyen!... — Agronómusnak jó lenne? — Nem. Kevés hozzá a tudása. — Brigádvezetőnek? — Nem alkalmas Túlságosan gőgös. — Traktoristának? — Még sohasem szántott. — Számvivőnek? — Még kohasem számolt. — Akkor csak egy lehetőség marad: legyen éjjeliőr! Mindenki viharosan tiltakozott: — Nem, nem! Szó sem lehet róla! Csak tisztességes ember lehet őr. Egy hang az elnökségből: — És ha ... egy másik gazdaságba menne? ... — Minek? — kérdezték néhányon. — Hát... igazgatónak ... Általános megkönnyebbülés: — Helyes! Helyes! — Ezt a munkát ismeri! — Egy évig csak kihúzza valahogy. .. Szavaztak: jóváhagyják-e? Az elnök optimista hangon jelentette be: — Egyhangúan! (Oroszból fordította: B. P. KARRIER A hallgatás — olvasom — olyan érv, amelyet igen nehéz megcáfolni.- ♦ Addig segíts a gyereknek a házi feladat elkészítésében, amíg tudsz. Jövőre már másodikos lesz.-*♦Telefonon egyszerűen nem lehet vele érintkezni. Ott is' állandóan mellébeszél. A lustálkodás és a lógás csak akkor élvezetes, ha az embernek sok dolga lenne. • ♦ Ogy tűnik, némely vállalatnál egyesek csak azért járnak elöl, hogy a többiek menetét fékezzék. Virágot préselni úthengerrel is lehet. A meztelen igazságot gyak-Bölcselkedés ran fel kell öltöztelni, hogy elhiggyék. Az autós szerint jó a gyalogosnak, mert ha netán rosszul közlekedik, legfeljebb pénzbírságot fizet. Bezzeg a gépkocsivezető! Ha elveszik a három ellenőrző lapját, agyő autó, nem vezethet. Persze a kiegyenlítés kedvéért elképzelhető az az állapot, hogy a gyalogosnak is van három ellenőrző lapja, nála is ugrik egy-egy szabálytalankodásnál. Ha meg mind a hármat elveszik, nem húzhat cipőt. Egy házmester hadilábon állt a lakókkal, most elment kéményseprőnek. Felfelé buktatták. A közmondás azt tartja, hogy jobb szegénynek lenni, de boldognak, mint gazdagnak, de boldogtalannak. Jó. De azért nem lehetne megtalálni az arany középutat? Például vala mivel tehetősebbnek, s legfel jebb egy kissé „cvidernek“ lenni? Félek a jövőtől, amióta azt olvastam, hogy az irodaházak üvegből épülnek majd. Hogy tagadhatja le magát az ember egy átlátszó hivatalban? Nagyon kellemetlen dologra jöttem rá. Nem idő előtt öszü lök. ♦ Kifelé jövet a színházban, hallom a tömegben: „Még jó, hogy előtte elolvastam a kritikát, különben tetszett volna a darab'.“ V. T. Heten mint a gonoszok A rádió, az a fecsegő vén-* asszony az oka mindennek. Még talán hozzá sem láttak az ártatlan fenyők irtásához, amikor beharangozta, hogy 60 ezer karácsonyfa érkezik a fővárosba. Ettől a perctől vége lett a nyugalmas életemnek. összeült a családi konferencia, s rám rótta feladatul a fa beszerzését. De nemcsak megbíztak, hanem unos untalan figyelmeztettek, hogy mikor hozorh már a zöldköntösü vendéget. A „pletykos“ nemsokára azt is berecsegte, hogy a fenyők 90 százaléka már beosont a városba és ott szomorkodnak a piacon. Ekkor nem kaptam először reggelit, s mivel állítólag még jártattam a lepényiesőmet, egy repülő tányérral is öszszeütközött a fejem. Mivel aznap az ebéd is csak víz és kenyér volt, jobbnak láttam a fa után nézni. Nagy dulakodás közepette vettem is egyet. Mivel nem volt valami formás, busás borravalót adtam az elárusítónőnek, hogy a legközelebbi szállítmányból hozzon egy épkézláb fát. Hazavittem az árván maradt fácskát. Alig helyeztem kényelembe, amikor berregni kezdett a telefon. A nejem adta tudtomra, hogy egy tehetetlen alak vagyok és ő a törékeny testével megszerezte a fát. Másnap kettő volt hát a balkonon s így legalább nem unatkoztak. A harmadikat nemsokára hozta az elárusítónő és újból tartotta a tenyerét. A negyedikkel, a borókafenyővel a sofőr kedveskedett. Az ötödiket. egy ezüstfenyőt az ünnepekre korán érkező nagybátyám hozta. A hatodikat a fiamnak varrta nyakába eay barátja, akiknél már szintén fenyőfaerdő volt. Egyszóval kicsi lett a balkon. Kínálgattam hát fünek-fának, de mindenütt volt kettő-három a karácsonyfának valóból. Néhány nappal az ünnep előtt, ahogy gondterhelten ballagok a járdán. Frici barátom ragadott karon. — Öregem, ezt meg kell venned... — Mi a csodát? ... — Ne kérdezd. — s máris magával ragadott s néhány perc múlva 65 koronát számolt egy müajtyag karácsonyfáért. Szóhoz sem jutottam a szóáradattól, amivel dicsérte a csodálatos új gyártmányt, amely húsz esztendeig is üde zöld marad. Hazavittem hát azt fs. és így heten voltak, mint a gonoszok. Még szerencse, hogu nem kértek enni... TÖTH DEZSŐ TÁVOZÁS
