Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-16 / 50. szám
Egyszerű munkaértekezlet A terebesi járásban a közelmúltban adták át ünnepélyes keretek között azokat az emlékérmeket, jelvényeket és okleveleket, amelyeket a szövetkezetek megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a Mezőgazdasági- és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatal adományozott a jubiláló szövetkezeteknek és tagjaiknak. A 22 jubiláns szövetkezet körül a kistárkányit kerestem fel. Nem csupán azért, mert a kistárkányi szövetkezet járási viszonylatban az eisők között áll, hanem azért, mert így jött ki „a lépés“. A járási termelési igazgatóságon tudtam meg ugyanis, hogy legközelebb Kistárkányban lesz ünnepi taggyűlés. Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor Csupík László mérnökkel, a GTÁ igazgatójával Tárkányba értünk. De a szövetkezet elnöke, Fazekas Béla talán méglnkább meglepődött. De elvtársak — mondta csodálkozva, — ma nem készültünk erre. Egyszerű munkaértekezletet tartunk ... A kultűrház kistermében valóban nem volt jelen a szövetkezet egész tagsága, ahogy azt az ünnepi taggyűlések alkalmával megszoktuk. Az emberek egyszer munkaértekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék azokat a teendőket, amelyek a téli időszakban fontosak, és amelyeket a közeljövőben meg kell oldaniuk. Az értekezlet megnyitása után a szövetkezet elnöke ezekről a problémákról beszélt; nem értékelt, nem szólt az eredményekről, csupán arról, ami előttük áll, amit a közeljövőben el kell végezni. Ez a tény azonban semmit sem vont le a lényegből. Ilymódon is ünnepivé lehet változtatni azt, ami megérdemli az emelkedettebb szót és hangulatot. Az elmúlt tizenöt év eredményei a mostanihoz hasonló ünnep nélküli értekezleteken születtek meg és érlelődtek valósággá. Minden különleges cicoma és sallang nélkül, a célra, s csakis a célra figyelő szemek és szándékok tükrében. Mert hát mi más lehetne a lényeg? I Az ünneplés egy kicsit mindig a lényeg felett áll; a mindennapok tennivalója azonban a valóság talajában gyökerezik. Az előbbi szebb, ám az utóbbinak valahogy nagyobb az ereje és értéke. S ezt a valóságszülte, egyszerű ünnepi hangulatot adta a jelenlévőknek az a megváltozott helyzet, amelyben a szövetkezetnek és a szövetkezet tagjainak átadták az emlékérmet és az oklevelet. —gg— Gépesítés és gazdaságosság MOZAIKOK A MÉHI EFSZ-BÖL Az 1900 hektárnyi össz-mezögazdasági területtel rendelkező szövetkezetben 166 tag dolgozik. Az EFSZ tagjainak átlagos életkora 45 év alatt van. Sok itt a fiatal, a növénytermesztésben több ifjúsági kollektíva is dolgozik. A tagok átlagos hávi keresete az év folyamán megközelítette az 1900 koronát. Ilyen kereseti lehetőségekkel kevés ipari és még kevesebb mezőgazdasági üzem büszkélkedik nemcsak a rimaszombati járásban, hanem talán szlovákiai méretben sem. A méhi EFSZ ilyen kedvező gazdasági helyzete elsősorban a gépesítés széleskörű bevezetéséből és szakszerű kihasználásából ered. Egyöntetű véleménye ez Kosztúr Barna elnöknek és Gyökér Jánosnak, a szövetkezet közgazdászának. Kezdetben a munkaerőhiány ösztönzött a fokozott gépesítésre, később, a tapasztalatok gyarapodásával egyre inkább előtérbe került a gépesítés minőségi oldala. — A mi szövetkezetünkben nem ismerünk munkaerőhiányt — jelentette ki Kosztúr Barna elnök, aki már közel 10 éve áll a méhi EFSZ élén. Ma nagyon meg kell gondolnunk, hogy felveszünk-e valakit munkába. Gyökér János közgazdász számadatokkal bizonyít: — Mintegy 13 000 000 korona értékű mezőgazdasági géppel és felszereléssel rendelkezik a szövetkezet. A növénytermesztési munkák java része gépesítve van. Legkifejezőbben a cukorrépa tremelése mutatja a gépesítés színvonalát. Idén 60 hektáron termeltünk cukorrépát és az egyelésen kívül az egész területen minden munkát gépek végeztek. A tervezett 300 q helyett 310 mázsa répát adtunk el egy-egy hektárról. Jövőre tovább fejlesztjük a cukorrépatermesztés gépesítését. Külföldről importált speciális gépet vásároltunk, amellyel 45 cm sortávolság mellett 2 hektáron 6 cm, 2 hektáron 12 cm, 56 hektáron pedig 8 cm távolságra vetjük majd a répamagot, s ezzel kiküszöböljük a kézi egyelést. Hasonlóan magas színvonalon van Méhiben az állattenyésztés gépesítése is. A teljesen automatizált sertéshizlaldában 600 darab sertést hizlalnak egyszerre. A szövetkezet egyik leggazdagabb pénzforrása a kacsatenyésztés. Idén 3000 darab vágókacsát adtak a közellátásra s ezenkívül 1500 darabból álló tenyészállományuk is van, amelyből 200 kacsa a B tenyészetbe tartozik. A kacsatenyésztés évente mintegy 800 000 koronát forgalmaz, ebből 35—40 százalék tiszta haszon. A magas fokú gépesítés természetesen fokozott követelményeket támaszt a szövetkezet dolgozóinak szakképzettségével szemben. A méhi EFSZ messzemenően igyekszik eleget tenni e követelményeknek és rendszeres munkával gondoskodik a szakemberképzésről. Jelenleg 4 szövetkezeti fiatal mezőgazdasági szakközépiskolában, egy pedig a szövetkezet költségén a mezőgazdasági főiskolán tanul. így fejlődik, gazdagodik a méhi EFSZ évről évre és vele gyarapodnak szorgalmas, és az újat mindig szívesen elfogadó tagjai. Kovács Zoltán Kiváló eredmények a növénytermesztésben Gazdag volt a termés az idei száraz nyár ellenére az érsekújvári járás „Béke“ földművesszövetkezetének ebedi részlegén. Kukoricából 106 hektáron az átlaghozam hektáronként több mint 47 q, szemes állapotban, cukorrépából pedig 34 hektáron 539,8 .q. A 34 hektár cukorrépából 14 hektáros öntözött területen a hektárhozam 565,97 q, míg a 20 ha nem öntözött területen 521,35 q. Jó termést adtak a gabonafélék is, amelyekből az átlagtermés hektáronként a következő: Búza...................................35,— q Tavaszi árpa .... 32,24 q Zab ...................................31,35 q Az elért eredmények az agrotechnika betartásának, a magashozamú és minősített vetőmagok használatának, valamint a szövetkezeti dolgozók és vezetők szorgalmas és lelkiismeretes munkájának köszönhetők. B a r u s z Ernő mérnök, a III. KMB elnöké Vigyázat! Fagyveszély A beálló téli fagyok tetemes kárt okozhatnak a gondtalanul kezelt öntözőberendezéseken. Főleg az elosztófejekben visszamaradt víz, vagy a szivattyúkban ottfelejtett hűtővíz idéz elő pótolhatatlan veszteségeket az öntözési évad kezdetére, ha megkárosodik. Ezért múlhatatlanul szükséges, hogy a tél beállta előtt nézzük át az öntözési berendezéseket és azokat víztelenítsük. Óvakodjunk a tél folyamán végzett karbantartási munkálatok elvégzése alatt is attól, hogy nagy fagyokban nyomáspróbát végezzünk, mert ez növelné a károsodás veszélyét. A karbantartási munkálatokat lehetőleg olyan időben végezzük, amikor a fagyveszélv még nem, vagy már nem áll fenn. Célszerű az elosztóaknák befödése is, amivel megelőzzük az esetleges fagykárt s egyben a téli s a tavaszi munkálatoknál az odarakott kukorica-kóró vagy egyéb takaróanyag figyelmeztetőül szolgál a gépi járműveknek ezek megkerülésére. Korábbi években sok-sok vitát hallgattam végig — magam is részt vettem bennük — az öntözés és a vízművek hasznosságáról, felhasználásáról és szükségességéről. Voltak akik drágállották a termény előállítási költségeit az öntözés folytán. Mások azt várták, hogy az öntözéssel termelt terményeknek megkülönböztetett árat szabjanak. A többéves tapasztalat viszont egészen mást mutat. Ezt a „mást“ így summázta Muzslai elvtárs a szárazság után, amikor az őszi munkálatok menete felől érdeklődtem. „Az őszi szántással le vagyunk maradva a szárazság miatt, s ha egy héten belül nem esik, ügy a földet öntözni fogjuk, hogy szánthassunk.“ Tehát az öntözés árán is szántani akartak, hogy a magot kellő időben a földbe vethessék. Ügy vélem az öntözés hasznos voltáról a fenti vélemény mindennél többet mond. S ha nem lett volna az a minimális csapadék októberben, megvagyok győződve róla, hogy a lekérjek „szántás alá“ Is öntöztek volna. D. I. Az „őrtállás" nem ért véget A GALÁNTAI JÄRÄSBAN OKTOBER 10-ÉN VÉGÉTÉRT A TBC FELSZÁMOLÁSA A közelmúltban jelentős összejövetelre került sor a nagyfödémesi szövetkezet klubhelyiségében. A galántai járás valamennyi mezőgazdasági üzeme képviseltette magát az ünnepi jellegű gyűlésen. Nagy munkát hagytak maguk mögött a mezőgazdasági szakemberek. A járás területén felszámolták a szarvasmarha veszedelmes betegségét, a TBC-t. Még örömteljesebb az a tény, hogy az állatorvosok és az állattenyésztésben dolgozó felelős személyek jóvoltából egy évvel hamarabb hajtották végre a betegség felszámolását, mint azt tervezték. Hat évvel ezelőtt került napirendre a TBC felszámolásának kérdése. Abban az időben, pontosabban 1961-ben az ország területén a fiatal állatok 32 százaléka, míg a tehenek 40 százaléka szenvedett e betegségben. A galántai járásban még súlyosabb volt a helyzet, mert a szarvasmarhák ötven százaléka beteg volt. Szám szerint 18 751 darab. Ebből 11 649 tehén. A TBC által okozott kárt 200 millió liter tejre és 7 millió kiló húsra becsülték. Ugyanakkor ez az alattomos betegség számos esetben emberekre is átterjedt. A kimutatások alapján 1967-ig a püspöki tüdőszanatóriumban a betegek tíz százalékát állati eredetű TBC-re kezelték. Ez időtájt a galántai járásban már nem fordul elő az említett megbetegedés, mert — amint mondottuk, — október tizedikén minden mezőgazdasági üzemet mentesítették a beteg állatoktól. A betegség felszámolása jó szervezést és alapos munkát igényelt. Az állatorvosi szolgálatnak ebben nagy segítséget nyújtott a járási pártszervezet, a termelési igazgatóság, és nem utolsó sorban az érintett üzemek vezetői. Az arra hivatott felelős személyek pontos tervet dolgoztak ki, majd ennek végrehajtását szakaszokra osztották. Első lépésként havonta ellenőrizték az állatok egészségi állapotát s amelyik állat beteggyanúsnak mutatkozott, azonnal elkülönítették. A TBC-s tehenek borjait születésük hamadik napján ugyancsak elkülönítették. A beteg állatok gondozói nem járhattak. egyik istállóból a másikba, ugyanakkor állandó orvosi felügyelet alatt voltak. A borjak kivizsgálását szintén havonta végezték, majd etetésük különböző vitaminokkal dúsított, egalizált tejjel történt. Ha ezekután az állat mégis fertőzést mutatott, azonnal vágóhídra küldték. Továbbá azon gazdaságokban, ahol baromfiak is voltak a telepen, azok kivizsgálását is elrendelték, mert az utóbbi időben számos esetben előfordult, hogy a szarvasmarha-állomány körében baromfi típusú TBC-t találtak. Ha betegséget észleltek, a gazdasági udvart és a baromfiólakat állatorvosi felügyelet mellett fertőtlenítették. Bár az említett betegség felszámolása megtörtént, az „őrtállás“ nem ért véget. Jelenleg az a feladat, hogy helyes takarmányozással, az istálló- és állat-higiénia betartásával a zootechnikai szolgálat minden lehetőt elkövessen, ne üsse fel újra fejét a mindenkire nézve veszélyes betegség. Az újabb tervek szerint pedig a baromfiállományt is mentesítik a TBC-től. Az ünne ség keretében 51 mezőgazdasági üzem és az állatorvosi szolgálat dolgozói közül 16-an kaptak a járási nemzeti bizottságtól különféle kitüntetéseket. Remélhető, hogy ez még jobb munkára serkenti a zootechnikai szolgálat dolgozóit az egész járás területén. Bugár István, a galántai állategészségügyi szolgálat dolgozója Hagyományos módon készül a pontonhídtag A komáromi műszaki alakulat újoncai a Bratislavai Erdészeti Igazgatóság egyik fatelepén sajátítják el a padlók és a faanyag készítését a hidakra. A fatelepen minden gépesítve van. Uszóhidak a Dunán A kétéltű „összeölelkezik“ a Duna vizével. Szlovákia egyik legöregebb kaszárnyája a komáromi. Az ódon falak között, most is, mint hajdanában, hidászokat képeznek, avagy az újabb elnevezés szerint műszakiakat. Az ottani alakulatot néhány év óta a csehszlovák-magyar barátság ezredének nevezik. Ez a név nem formális, mert az együttműködés valójában példás a két baráti hadsereg tisztjei és legénysége között. A kaszárnya klubjában egész kis katonai múzeum emlékeztet a múltra. Képekkel illusztrálva az is látható, amikor 1956-ban munkaérdemrenddel tüntették ki az alakulatot. A baráti együttműködést is egész sor kép igazolja. Egy egész sor fénykép, kitüntetés, emlékkönyvbe írott nevek igazolják a komáromi katonák hőstetteit a csallóközi árvíz idején. Azonkívül sok minden látható még, ami igazolja a műszaki alakulat kiváló harci készségét. A klubban látott fényképeknek a valóságban is szemtanúi lehettünk. Az újoncok, bár még csak néhány hónapot töltöttek a katonaságnál, már ügyesen készítik a pontonhídtagokat. Nehéz, férfias munka egy ilyen hídrész elkészítése, s bizony elég gyakran kisebb-nagyobb sérülés is előfordul. A „fogd meg“ munkát gyorsan kell elvég^ni, ezért kiváló fizikai felkészülést kíván. A fiatal katonák villámgyorsan engedik vízbe a csónakokat, kötik össze, s egy röpke fél óra elteltével a Vág-Duna másik partjára szállítják a teherautókat. Mint mindenütt, a korszerű technika a hadseregben is tért hódít. Ez másnap derült ki, amikor a kétéltűek pillanatok alatt átalakultak iker szállító eszközökké. A Duna-meredek oldalán két vaskol'oszsus ereszkedett le, s néhány másodperc múlva már vígan úszott a Duna Jéghideg vizében. Bent, a folyó közepén aztán egymáshoz simultak a kétéltűek, s alig telt el egy negyedóra, máris a Duna túlsó oldalon futott le róluk az átszállított tank. A szovjet gyártmányú kétéltűekre az elmúlt hetekben tartalékosokat képeztek ki. Szabó Imre Gútáról, Nagy Vince és a többi csallóközi katonák a legnagyobb elismerés hangján beszélnek arról a korszerű szállítójárműről, amelynek kitűnő irányítói lettek a gyakorlaton eltöltött idő alatt. Tóth Dezső Parancsnok a kétéltűből összeállított iker-pontonhíd részen
