Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-09 / 49. szám

A SIKERES MÉHÉSZKEDÉS ELŐFELTÉTELE:

Elegendő mézelő növény

II. SZÁNTÖFÖLDÖN TERMESZTETT KULTŰRNÖVÉNYEK

A mézelő fásnövények után azokkal a kultúrnövényekkel szeretnénk foglalkozni, amelyek termesztése mezőgazdasági üzemeinkben rendszeres, és mint mézelőnövények is szerepet játszanak méhészeteink fejlesztésében. Ide tartozik több tökféle, a pillangósok számos fajtája, a mákfélék, fészkesek és más haszonnövények, amelyek minden gazdaságban kisebb-nagyobb területen termesztődnek évről-évre.

Görögdinnye (Colocynthis L.) a trópusi Amerika jellegzetes növénye. Termesztése középeurópai területeken jóval az „újföld“ felfedezése után terjedt el. A nektárja virágporzói tövében képződik. 50—60 napig virágzik július hónaptól kezdve. A méhek gyűjtik virágporát, de főként nektárjáért látogatják. Hektáronként átlagosan 25—30 kg mézet nyújt behordásra, de az időjárástól és a talajviszonyoktól függően ez a mennyiség kevesebb is lehet. A méhek virágporközvetítésével 40—50 %-os lehet a terméskötődés növekedése.

A sárgadinnye (Cucumis meló L.) India és Afrika trópusi vidékein honos, a keresztesháborúk után jutott el Európa egyes országaiba, július, augusztus, esetleg szeptember elején virágzik. Nektárjának cukortartalma 40—48 %o-s. Hektáronként 25— 30 kg méznek megfelelő nektár képződik, ez szép csendes, napos időben nagyobb is lehet.

A tök (Cucurbita pepo L.) az előzőkkel együtt közös családba tartozik. E számos változatban termesztett gazdasági haszonnövény Délnyugat-Ázsiából indult hódító útjára. Idegenmegporzású rovarporozta növény, aminek terméshozama szorosan összefügg a méhek' tevékenységével. Az akác után kezdi virágzását és ez fokozatosan egész végleges betakarításáig húzódhat el.

Egy-egy virágja több napig pompázik, miközben az est közeledtével becsukja szirmait. Tömegvirágzása a nyári hónapokra esik. A fajtától és a környezeti tényezőktől függ a róla behordható méz mennyisége. Mézelésre legkedvezőbb a párás meleg idő. Cukortartalma meghaladhatja a 30 °/o-ot, amely összetételében főleg a nádcukor játszik szerepet. A sárga, sárgásbarna mézéből 28—35 kg hordható be hektáronként. Virágpor gyűjtésekor a méhek majdnem mindenütt sárgák és legtöbbet nyernek a porzős virágokból. Szőrzetük ennek következtében gyorsan kopik.

Az uborka (cucumis sativus L.) szintén rokon a tökkel. Ez az egylaki, váltivarú növény Indiából származik. Porzós virágai korábban fejlődnek ki, mint a termő virágok. Tenyészideje rövid, 12—15 hét. Virágai egész nap nyílnak júniustól szeptemberig. Jó mézelő, nagyobb vetésterület esetében a téli készletek meghagyásával pergetni is lehet. Nektárjának cukortartalma meghaladja az 50 °/o-ot. Hektáronként 30—35 kg méz hordható be, kedvező meleg napok esetében ez növekedhet. A méhek munkájukkal 20-szorosára növelhetik a tarméskötődést. Vahnak azonban olyan fajtái is, amelyek nem igénylik az idegen megporzást.

Káposztarepce (Brassica napus L., syn: B. campestrls). Az olajtartalmáért termesztett repce méhészeti szempontból figyelemre méltó. A vetéstől függően kora tavasztól nyárutóig virágozhat. Nálunk főleg a gyümölcsvirágzás és az akác virágbaborulása közötti időben van nagy jelentősége a családok megerősödésénél. Virágzása rendszerint három hétig tarthat, és 50—70 kg mézet biztosíthat minden hektárja. Kedvező időben virágzására vándorolni

is kifizetődő. Színtelen vagy kissé sárgás méze hamar ikrásodik, zsírszerű fehér színűvé válik. Nagy mennyiség esetében idejében kell kipergetni, mert az ikrásodása már a lépekben megindulhat. A repcéről való hordás kedvező a fiasítás megerősödésére, de hordás idején a méhek — még nem megállapított okok miatt — kissé ingerültek.

Facélia vagy mézontófü (Phacelia tanacetifolia Benth.j. Kaliforniából került Európába, és kezdetben csak a kertek dísznövényeként ismerték. Ma már gazdaságilag Is hasznosítják, főleg a hordástalan időszak kiküszöbölésénél játszik figyelemreméltó szerepet. Forgószerű, bogas virágzata a csúcsa felé bekunkorodó. Rövid tenyészideje miatt tavasztól az ősz érkezéséig többször is vethető. Ezt az időt jól megválasztva a méhcsaládokat állandó erőnléten tarthatjuk. A vetéstől virágzásig tartó idő 6—10 hét, attól függően, mikor kerül földbe a mag. A virágzás időtartama is egykét'hónap. Tömegvirágzása idején a méhek reggeltől estig szállják, de nektárkiválasztódása délben a legnagyobb. Cukortartalma 30—58 % között ingadozik. A környezeti tényezők és a vetés sűrűsége következtében a behordható mézmennyiség hektáronként 300—1000 kg között ingadozik. Az enyhe zamatú, halványbarna, kissé opálos fénytörésü méz ritkán kerül tisztán forgalomba. A facéliaméz begyűjtésére hektáronként 1—10 családot számíthatunk.

Ez az értékes mézelő növényünk a talajban nem nagyon válogat, de előnyben részesíti a termékeny középkötött vagy laza vályogtalajokat. Foszforos műtrágyák adagolásával elejét vesszük a megdőlésnek, míg a nitrogéntrágyák • hatnak elágazására, s így a tövenkénti vi6 reran-TR

Amint a cikkben olvasható, a káposztarepce bő nektárhozamot ad. Idén soha nem tapasztalt mennyiségben nyújtott nektárt. Képünkön vándorkocsi látható a virágzó repcétábla közepén.

(s)

rágmennyiség alakulására. A csillagfürttel együtt zöld trágyának is vetik, magában vetve zöldtömege 300—400 q. Takarmányozásra érdessége miatt kevéssé alkalmas közvetlenül, azért 4—5 hetes virágzás után silózásra alkalmazzák. Egyes kutatók szerint a silózott facélia 200—400 kg maghozamot biztosíthat hektáronként, amely olyan értéket képvisel, ami a facélia termesztésével kapcsolatos valamennyi kiadást fedezi.

Mák (Papaver somniferum L.) Perzsia növénye, mint gyógy- és olajnövény terjedt el nálunk. Június—július folyamán virágzik. Nektárt nem termel, de szürkéssárga virágpora jelentős lehet a család számára.

A fészkesek közül a napraforgó (Helianthus annuus L.) Mexikóból származik, Európába a XVI. században honosodott meg dísznövényként. Ma viszont már az egyik legfontosabb olajnövényünk. Főleg júliusban kezdődő és hosszú ideig elhúzódó virágzása miatt bő virágpor- és nektárgyűjtési lehetőségeket nyújt, azért méhészeti szempontból fontos termesztett növény. Nagyban elősegíti a méhek jó téli beteleltetését is. Virágzata kétféle: a fészek szélén látható kb. 2 cm széles és 6—10 cm hosszú meddő nyelves virágok és ezeken belül található apró csöves virágok. Az utóbbiak virágonként 700—1600 db között mozognak. Ezek pártájának tövében alakulnak ki a nektáriumok. A nektár a rovarok számára könnyen hozzáférhető, de a virágport is szívesen gyűjtik róla. A méhek közreműködése 30—50 °/o-os termésnövekedést jelent.

Szeles vagy esős időben nem képződik nektár, erre a legkedvezőbb a meleg fekvések 20 “C hőmérséklete. A . talajviszonyok hatása még nincs teljesen felülvizsgálva, az állítások részben ellentmondóak. Egyesek szerint homokos talajon legjobb a mézelés, mások a kötött talajokat tartják kedvezőbbnek mézelésre. A virágzás fajtájától és a vetés idejétől függően júliusaugusztusra esik a tömegvirágzás időszaka. Átlagosan ez egy hónapig tarthat. Nálunk a napraforgóhoz közelálló méhesek családjainál virágzás idején 10 —20 kg hordást jegyeztek fel családonként. Megfigyelések arról számolnak be, hogy a virágzatban képződő ragadós anyag hatására gyűjtés közben sok méhecske hullik le a földre bódultán, csak hosszabb pihenés után kelnek szárnyra ismét.

Bab vagy paszuly (Phaseolus coccineus L.j. Dél-Amerikából származott hozzánk. Idegenmegporzású virágai július elejétől szeptemberig nyílnak. Nektárjához könnyen hozzájuthatnak a méhek. Virágpora is kedves a dolgozó méhek számára. A begyűjthető mézről megbízható adataink nincsenek.

Juhász Árpád (Folytatjuk.)