Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-09 / 49. szám

EGY IÁRÁS MEGMOZDUL X CSKP XIII. Kongresszusa kitüzta ft mezőgazüaság to-vábbi fejlődésének és fejlesztésének útját, amelynek lé­nyege, hogy kielégítse a lakosság szükségleteit, növelje a munka terme­lékenységét, a tudomány és a tech­nika vívmányainak messzemenő ki­használásával, s hogy a mezőgazdasá­gi munka társadalmi értékelése az őt megillető helyre kerüjön népgazdasá­gunkban. A fenti irányelveket szem előtt tart­va dolgozta ki az SZKP Járási Bizott­sága a terebesi járásra vonatkoztatva azt a fejlesztési tervet, amely a járás mezőgazdasági termelését hivatott előbbre vinni 1970-ig, s távlatilag 1980-ig. Ebben a komoly és nagy kö­rültekintést igénylő munkába a járási pártbizottság s a járási termelési igaz­gatóság dolgozói egyaránt bekapcso­lódtak. A terv célja, hogy megmutassa a mezőgazdasági üzemeknek azokat a koncentrációs és koordinációs lehető­ségeket, amelyek a járás egészére vo­natkoztatva előbbre vihetik a terme­lést. A feltételekről A terebesi Járás termelési-ökonó­miai szempontból mezőgazdasági jel­leggel bír, ahol az Ipar kevésbé fej­lett, s főleg a mezőgazdasági termé­kek feldolgozásával foglalkozik. Így a járásban van cukorgyár, amelynek keretén belül zöldség- és gyümölcs­­feldolgozás Is folyik. Ezenkívül van még néhány .tejfeldolgozó üzem, ma­lom, kisebb gépipari létesítmény. Ezzel szemben a járásban közel száz mezőgazdasági üzem — szövet­kezet és állami gazdaság — termel és ad munkát a járás lakóinak. A termelési feltételek szerint a já­rást országos viszonylatban is azok közé kell sorolni, amelyekben kedve­zőek a termelési feltételek. Ez vonat­kozik egyaránt a talajviszonyokra és az éghajlati tényezőkre is. A járás fekvése túlnyomó részben síkság, csu­pán az észak-nyugati részén találha­tók hegyek, de mezőgazdasági szem­pontból ezek is hasznosíthatók (szőlő­­termesztés, állattenyésztés stb.j. A talajviszonyok is kedvezőek. A já­rás területének több mint a felét (51,43 százalékát) mezőségi talajok alkotják, ezek mellett nagy százalék­ban fordul elő fekete föld és barna föld. A klimatikus viszonyok is kedve­zőek, bár nem olyan egyértelműen, mint az előbbi tényezőnél, ugyanis az a helyzet, hogy a hőmérsékleti érté­kek között aránylag nagy az eltérés, s emellett nagy ingadozások és elté­rések mutatkoznak a csapadékelosz­tásban is. Sok esetben hosszú száraz­sági periódusok mutatkoznak, máskor viszont nagy gondot okoz járási mére­tekben a felgyülemlett csapadékfeles­leg. Ez a hidrológiai viszonyokkal ma­gyarázható, amelyet a járást átszelő folyók, az Ondava, a Labore, a Bod­rog, a Latorca s a Tisza határoznak meg. A folyómedrek a felgyülemlett tavaszi vizeket képtelenek levezetni, részben fekvésük miatt (síkvidékJ, részben pedig azért, mert a folyó­medrek karbantartása s a csatorna­­hálózat nem kielégítő. így gyakoriak a kiöntések és az áradások, amelyek károsan befolyásolják a földalapot, főleg szerkezeti, de aápanyaggazdál­­kodás szempontjából is. Ha a termelési feltételekről van szó, beszélni kell . a munkaerőállo­mányról is. A terebesi járásban jelen­leg 11618 ember dolgozik a mező­­gazdaságban. Ebből 7154 a szövetke­zetekben és 4464 az állami gazdasá­gokban. A szövetkezetekben egy állan­dó dolgozóra 7,58 s az állami gazda­ságokban pedig 6,72 hektár mezőgaz­dasági terület jut. Ezek a számok azonban nem egyértelműek, mivel nem mutatják meg pontosan azt a tényleges munkaerőbázist, amely a valóságban létezik. Ha erről van szó, okvetlenül figyelembe kell venni a dolgozók korösszetételét is. S ha ezt nézzük, az előbbi kedvezőnek tűnő adatok megváltoznak, mégpedig nega­tív irányban. Ugyanis a járásban levő mezőgazdasági dolgozók átlagos élet­kora aránylag magas. A férfiaknál az átlagos életkor 47 év, s ennek 44 szá­zaléka 50 és ennél több éves, míg a nőknél az átlagos életkor 42 év, de ennek is a 28 százaléka 50 éven felüli. Ebből kitűnik, hogy a mezőgazdaság-, ban dolgozó egyének 72 százaléka túllépte az 50 éves korhatárt. Ez a tény annál Is súlyosabb, mivel a 15— 19 évesek munkábaállása a mezőgaz­daságban évi 27 százalékos csökke­nést mutat. S még enné! is kedvezőtlenebb a szakemberek aránya. Ennek bizonyí-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967, december 9. tására néhány példa: 60 szövetkezet­ben mindössze két agronómus-mérnök és egy mechanizátor-mérnök dolgo­zik. A középkáderek arányszáma már némileg kedvezőbb, de még Itt is sok pótolnivaló akad. Mindezek a tényezők feltételezik a járás mezőgazdasági termelését. Az a tény, hogy a természeti feltételek kedvezőek mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés számára-, nem kétséges. Viszont az eddigi termelési eredmények járási viszonylatban nem kielégitőek. Vajon miért? Az okot minden esetben azok a tények is ma­gyarázzák, amelyekről már fentebb szóltunk. S mindezen túl a kezdeti évek helytelen irányítási módja is közrejátszott ebben. Ma azonban már más a helyzet. A járási szervek ala­pos megfontolás és felmérés után olyan reális termelési és fejlesztési tervet dolgoztak ki, amely által az eddigi termelés alapjaiban változik meg. Nincsenek olyan mutatók, ame­lyek nem a szövetkezetek és állami gazdaságok adottságaiból Indulnának ki, s ez a legfontosabb tényező abban a munkában, amelyet járási méretben a következő évben kezdenek el. Egy társulás lehetőségei Az 1960-as évtől számítva a tere­besi járásban már találkozunk egy bizonyos fokú koncentrációval, vagy olyan törekvéssel, amely ebben látja a mezőgazdasági termelés emelésének útját. E koncentrációs törekvés első jelel az ipari növények termesztésé­ben mutatkozik meg. Míg 1960-ban például 60 üzem foglalkozott burgo­nyatermesztéssel, addig az elmúlt év­ben csupán 39. Hasonló a helyzet a cukorrépa, a dohány, a len s egyéb ipari növények termesztésénél Is. Ez a szakosított termelési mód nem vé­letlenszerűen keletkezett, hanem a természeti adottságok figyelembevéte­lével. Az évek során ennek helyessé­gét a kedvező irányban megváltozott terméseredmények igazolták. Hasonló koncentráció jött létre a zöldség- és gyümölcstermesztésben Is. Az állattenyésztésben is változások történtek az utóbbi években. E téren is bizonyos fokú konszolidáció jött létre. A cél az volt, hogy olyan te­­nyészállományokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják a tervezett hoza­mokat. Ez bizonyos fokú szelektációt igényelt. Az értéktelen, kishozamú egyede'k kiselejtezését, s helyettük friss, nagyobb termelékenységű állo­mány tenyészetbe vételét. A 100 hek­tárra eső számosállatok aránya így bizonyos mértékben csökkent, ennek ellenére a termelésben nem mutatko­zott visszaesés. A koncentráció talán legerősebben a baromfitenyészetben mutatkozott meg. Korszerű, nagy befogadóképes­ségű pavilonokban folyik jelenleg a tyúktenyészet, s az össz-tojóállomány meghaladja az 50 ezer darabot. . Az első kísérletek tehát kedvező eredménnyel zárultak, s ezek alapján szándékoznak tovább haladni.-A me­zőgazdasági üzemek saját kereteiken belül dolgozták ki a specializáclós és a koncentrációs terveiket, kiindulva azokból a természeti és termelési adottságokból, amelyek egy-egy üzem­re jellemzőek. Ezek a körülmények érlelték meg azt a gondolatot, hogy a járásban lét­re lehetne hozni a járási mezőgazda­sági társulást. Mint ismeretes, ennek lényegét és szervezeti felépítését a CSKP KB ez év március 23-1 és 24-i plenáris ülése vitatta meg és hagyta jóvá. Eszerint „az eddigi fejlődés és a jelenlegi hely­zet elemzése alapján, valamint az anyagi-termelési alap szervezési elren­dezésére ható tényezők általános jel­lemzéséből annak szüksége és köve­telménye adódik, hogy a mezőgazda­ságban az önálló elszámoláson alapu­ló irányítás komplex termelés-területi közegét kell létrehozni. Erre legjob­ban megfelel a járási mezőgazdasági társulás (az állami gazdaságok és szövetkezeti vállalatok tagsági szerve­zete) létrehozására tett javaslat.“ A szervezés jelenlegi helyzete A terebesi járásban az alapvető fel­tételek megvolnának egy ilyen társu­lás létrehozására. Ezt azonban csak leírni és kimondani egyszerű. Annál nehezebb a gyakorlati megvalósítás. Az elvi kérdéseket még könnyebb vol­na tisztázni, de a gyakorlatban sok olyan probléma mutatkozik, amelyek nem kis gondot okoznak. Hogy me­lyek ezek, azokról az alábbiakban Stefan D r o c á r elvtárs, az SZKP JB dolgozója tájékoztatott. — Véleménye szerint a járásban megvannak azok a feltételek, ame­lyek az Ilyen jellegű társulást lehe­tővé teszik? — Részben igen. Az adottságaink megvolnának hozzá, de csak abban az esetben, ha a társulás létrejövetele fokozatosan történhetne. Nagy előny volna elsősorban a szakember-kérdés megoldásában. Hogy csak egy példát mondjak. Az állami gazdaságok tár­sulásával 44 technikust tudnánk más feladatok megoldásával megbízni, mi­vel a jelenlegi 144-ből a társulás lét­rejötte után 100 technikus elvégezhet­né a meglevő feladatokat. Megszűnne a felaprózód ás. Terveink szerint az igazgatóságok megmaradnának, de munkájuk jellege megváltozna. Sokkal többet foglalkozhatnának termelési és szakkérdésekkel. A ml elképzeléseink és számításaink szerint ez a fajta tár­sulás az, amely járásunkban a leg­célravezetőbb volna. — A felsőbb szervek egyetértenek ezzel az elképzéssel? — Eddig még nem döntöttek. Az ő szempontjukból az a kérdés, hogy mit hozna egy ilyen társulás az álla­mi gazdaságok részére. Nézetünk sze­rint elsősorban a termelés színvonalá­nak emelését, mivel a gazdaságokban kizárólag szakemberek tevékenyked­nének, olyan szakemberek, akik értik a dolgukat. Megint példát mondok. Ma minden állami gazdaságnak van jogi képviselője, de mindegyik külön­­külön a maga részlegével törődik csu­pán. A társulásban viszont egy olyan jogi képviselet lenne, amely az egész gazdaság problémáit áttekinthetné. — Eddig csupán az állami gazda­ságokról volt szó. Milyen szerepük lesz a szövetkezeteknek a társulás­ban? — A mi elképzelésünk szerint a szö­vetkezeteknek külön társulásuk 'en­ne. Egy közös társulást járásunkban nézetünk szerint még nem lehet ösz­szehozni. A szövetkezetek más szerve­zési-ökonómiai rendszer szerint dol­goznak, sok helyen más és más a ju­talmazás, mások a stabilizációs hite­lek s más a pénzügyi alap. A tervek szerint azonban a szövetkezetekben is át akarunk térni az állami gazdasá­gokban meglevő normarendszerre. A munkaegység ugyanis jelenleg már nem reális mutatója és kifejezője a szövetkezeti gazdálkodásnak s az élő munkának. Ez terv. A megvalósu­lás után a két gazdasági szervezet közötti különbség kiegyenlítődne, és akkor már szó lehetne a mezőgazda­­sági társulás létrehozásáról járási mé­retben. Ezzel kapcsolatban számolunk a vezetők speciális jutalmazásával, amelyet a termelési eredményektől teszünk függővé. Ezt a továbbiakban szeretnénk még elmélyíteni a sládeö­­kovcei példa szerint. — így az volna az ésszerűbb, ha a járásban két mezőgazdasági társu­lás jönne létre, s ha a kettő egy szín­vonalra jut a termelésben, csak az­után volna értelmes és célszerű össze­fogni egy egésszé. Vagyis a kiegyen­lítődés után jönne létre a vertikális és horizontális integráció. Jelenleg milyen a helyzet a társulás szervezé­sével kapcsolatban? — Előkészületi stádiumban van. Reá­lis eredmények ezidáig még nincse­nek. Most tárgyaltuk meg a speciali­­záció koncepcióját 1970-ig. Ebben pontosan meghatároztuk, hol mit fo­gunk termelni, az állattenyésztés mi­lyen szakosításra szorul, s ennek ér­telmében megyünk előre. Ez a kon­cepció reális alapokon nyugszik, a tényleges lehetőségekből Indul ki, ez­által a járás egészének fejlődését tar­talmazza. — Milyen szerepük lesz a társulá­son belül az olyan üzemeknek, mint például az állami gép- és traktorállo­más vagy a felvásárlási vállalat? — Ha létrejön a társulás, a gép- és traktorállomás vagy tag lesz, vagy társüzem. A jelek szerint egyelőre nem lesz tagja a társulásnak. Ezzel csak akkor számolunk, ha a társulás egész járási méretben megvalósul. — Ez tehát távlati szempont? — Igen. Jelenleg azonban elhamar­kodott cselekedet lenne megbontani ezt a termelési egységet. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az új fejlesz­tési koncepció alapján ne számoljunk az ilyen lehetőségekkel. Vonatkozik ez a felvásárló s egyéb társüzemekre is. — Milyen a specializáciő iránya? — Már a jövő évben 200 hektár gyümölcsöst telepítünk. Erre megvan­nak az anyagi feltételeink. Ezenkívül a két meliorációs szövetkezetét egye­sítjük, hogy a szőlőtermelés, s főleg az új telepítések előmunkálatait gon­dosabban elvégezhessék. A teraszos művelést — bár e téren kedvező ta­pasztalatokat szereztünk, — egyelőre mellőzni kell. De ha találunk rá anyagi fedezetet, akkor ezt is folytat­juk, mert ha valamibe, akkor a szőlő­­termelésbe a ml járásunkban érdemes invesztálni; a 2200 órás évi napsütés legalábbis emellett szól. — Ha létrejön a társulás a belépő üzemek jövedelmük hány százalékát fizetik be tagsági díjként? — Ez még nincs meghatározva. — A társulástól milyen pozitív ered­ményeket várnak? — A specializációs fejlesztési terv szerint az egy hektárra eső termelés a szövetkezetekben 4480 koronával, az állami gazdaságokban 3570 koronával emelkedik a jelenlegivel szemben. Ha ezt sikerül elérni, óriási lépéssel ju­tunk előbbre 1970-ig. — Ismeretes, hogy sok problémát jelent a munkaerő-ellátás megoldása. Ez egyaránt vonatkozik a szövetkeze­tekre és az állami gazdaságokra is. Ha megtörténik a specializáció, vagy továbbmenve, ha létrejön a mezőgaz­dasági társulás, egyre több szakem­berre lesz szükség. Hogyan szándé­koznak ezt a kérdést megoldani? — Véleményem szerint a fiatalok számára mindenekelőtt meg kell te­remteni a megfelelő munkakörülmé­nyeket. Ez egyaránt vonatkozik a fi­zikai és a technikai munkaerőre is. A mi járásunkban minden faluban van kultúrház, s ez nagyban hozzá­járulhatna ahhoz, hogy a fiatalok ott­hon maradjanak. Például a Bodrog­­szerdahelyl Állami Gazdaságban, ahol Igazán szép környezetben dolgoznak a fiatalok az állattenyésztésben, érett­ségizett lányokat is találni már. A má­sik a lakáskérdés, amely főleg az állami gazdaságokban probléma; de hasonló a helyzet a szövetkezetekben Is. Megpróbálunk segíteni ezen is. Az idén a járásban 140 fiatal kapott sta­bilizációs hitelt 30 ezer koronáig. Sok és külön gondot jelentenek azok a lányok, akik technikumot végeztek. Nem tudnak megkapaszkodni a szö­vetkezetekben. Az idősebb vezetők sok esetben nem adnak nekik lehetőséget az érvényesülésre. Az idén egy szö­vetkezetben helyeztük el őket, ahol fél évet tapasztalatszerzéssel töltenek el, s csak azután kerülnek a terme­lésbe, oda, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk. — A tervek szerint milyen kooperá­ciós munkákat valósítanak meg azo­kon kívül, amelyekről már szó volt? — A baromfitenyésztést már emlí­tettem. Nyolc nagytenyészetünk van, amely évente 16 millió tojást ad a közellátás számára. De van még ezen­kívül egy nagyon fontos probléma, amit a közeljövőben szeretnénk meg­oldani. Nálunk nagy gondot okoz a tavaszi fejtrágyázás idejében való el­végzése, mivel a talajviszonyok kedve­zőtlenek, nem tudunk idejében a föld­re menni, s így a növények általában későn kapják a fejlődésükhöz szük­séges tápanyagot. Ezért öt repülőteret létesítünk, ahonnan az Agrolet gépel mindig felszállhatnak, s elvégezhetik a fejtrágyázást mielőtt még a száraz szelek jönnének. ■fr Egy járás mezőgazdasági termelé­sének változását készítik elő. Nagy és alapos munkával állnak szemben. Az adottságok megvannak, de az adottságok önmagukban még nem hozzák meg azokat az eredményeket, amelyeket magukba rejtenek. Kell. hozzá az ember, az emberi tudás és akarat, s olyan közösségi szellem, amely hosszabbtávú elképzelések és tervek megvalósítására törekszik. T—4K—12 csehszlovák gyártmányú kistraktor jól bevált és legnehezebb talajművelésnél is alkalmas. Ahol nem lehet használni vagy gazdasági szempontból nem kifizetődő rendes traktorral dolgozni, ott ez a 280 cm hosszú, 1 m széles traktor kiválóan dolgozik, s lényegesen kevesebb haj­tóanyag felhasználása mellett. Szőlőben, gyümölcsösben, kertészetben, fa­iskolában, növénynemesítő állomásokon használják főleg, s az üzemen belüli szállításra is nagyon jól bevált. —tt—. Oá! Sándor A kelet-szlovákiai kerületben a legtöbb szőlőt a terebesi járásban telepítik. A telepítések döntő többsége kordonosan lesz művelve.

Next

/
Thumbnails
Contents