Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-09 / 49. szám

Bratislava, 1967. december 9. Ära 1,— KCs XVIII. évfolyam, 49. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát KÉZFOGÁS A szovjet—cseh­szlovák együttmű­ködési és barátsági szerződés nagyon sokoldalú. A szovjet gyárt­mányú kétéltű né­hány perccel ez­előtt még vígan gurult Csallóköz egyik mellékútján. Nemsokára a kétél­tűek közül kettő, hidraulikus nyo­­mássra „összeháza­sodott" és ponton­­hidként szállítja a tankot a Duna má­sik oldalára. -tt-FIATALOKKAL FIATALOKRÓL A barátságot hangzatos szólamok­kal lehet hirdetni, látványos gesztu­sokkal bizonyítani, ám azok a szálak, amelyek két népet szorosan összefűz­nek nem teremthetők meg az egyik napról a másikra. Történelmi sors­fordulók, ádáz küzdelmek során ed­­dződik igazivá, méllyé s egyszersmind felbonthatatlanná két nemzet testvé­risége. Hazánk népei a Szovjetuniónak mindent köszönhetnek: létüket, emberségüket, szabadságukat. Negy­venötben mindannyiunk számára az orosz szó jelentette vágyaink betelje­sülését. Biztonságunkat, nemzeti ön­érzetünket kaptuk ajándékul a hős szovjet néptől, önzetlen, nagy ajándék volt, nem szabták feltételekhez rideg, hivatalos hangú jegyzőkönyvekben. S ma, amikor a két nép baráti kéz­fogásának évfordulójára emlékezünk, elsősorban ezt az önzetlenséget kell megbecsülnünk. A kölcsönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának napja ünneppé vált nemzeteink életében. Évről-évre meg­emlékezünk róla s hálával gondolunk azokra az áldozatokra, amelyeket ér­tünk a szovjet nép tett. Kenyeret, ipa­ri gyártmányokat, nyersanyagokat kaptunk és kapunk a Szovjetuniótól. Vajon elképzelhető lenne nagyüzemi mezőgazdaságunk gyors ütemű gépe­sítése szovjet segítség nélkül?... A kölcsönösségen alapuló tapasztalat­­csere hány és hány probléma áthida­lása során segített bennünket!... A barátság szálait a találkozások fűzik egyre szorosabbá. Nap mint nap kapcsolatba kerülünk szovjet embe­rekkel. Szinte mindannyiunkat mara­dandó élmények kötik ezekhez a ta­lálkozásokhoz. Komoly, őszinte szavak, baráti kézfogások, felcsendülő nóta­sző teszik emlékezetessé találkozá­sainkat. Sokszor szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy két ország viszonya más is lehet. Mégis, ha szétnézünk a vi­lágban meggyőződhetünk róla, hogy az úgynevezett barátság leple alatt több esetben alattomos szándék húzó­„Tizennyolc év nagy idő egy ember életében. Például sokan vannak a te­remben, akik még nem is él­tek, amikor 1949-ben meg­alakult a nád­szegi szövetke­zet. Az akkor javakorbeli emberek pe­dig deres hajjal ülnek előttünk, s gon­dolataik visszaszállnak az első lépé­sekre, a sok gondterhes napra, amivel a közös gazdálkodás alapjainak lera­kása járt." Puskás János, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke mondotta, a fent idézett szavakat, amikor a jubiláló szövetke­zet pénzügyi jutalomban részesítette a közös legrégibb 23 tagját. Bizony abban az Időben nehéz volt a szövetkezet alapítóinak, de a pa­rasztság helyzete is. Az újat kereső élharcosok mindent megmozgattak a közös megalakulásának érdekében, ugyanakkor a földművesek többsége ragaszkodott ősi jussához. Pedig a régi végrehajtós világban alig akadt porta, ahol nem kopogtatott a tör­vény embere. A kisgazdák többsége a falu nincstelen proletárjaival nap­számba jártak a szomszédos nagybir­tokokra. Ugyanakkor a község határa 18 760 parcellára tagozódott. Mind­megannyi barázda okot adott a vesze­kedésre, torzsalkodásra, állandó per­patvarra. Ilyen körülmények között vette kez­detét a közös gazdálkodás 1949. októ­ber 23-án 121 hektár szántóval és 8 hektár gyümölcsössel. Az első ko­moly lépés 1951—52-ben történt, ami­kor 1246 hektárra bővült a szövetke­zet földterülete. Ezt követően 1953- ban, akárcsak másutt az országban, sokan hátat fordítottak a szövetkezet­nek. Mindezek ellenére 1957-ben a falu kollektivizálása befejeződött, tme dióhéjban a szövetkezet első évtizede. Az utóbbi tíz év alatt szinte ugrás­szerűén fejlődött a közös. Évről-évre dik meg. Gondoljunk csak az Egyesült Államok álszenteskedésére, amikor népelnyomő, a szabadságot lábbal tip­­ró politikáját a baráti közeledés ha­bitusába akarja öltöztetni. A vietnami példánál nem is kell szembeöltőbbet keresni. Csupa „barátságból" irtják e hős nép fiait. Vajon a vietnami vá­rosok és falvak embertelen bombá­zása a baráti megnyilvánulás szükség­­szerű velejárója? Nehéz elhinni, ám ha figyelemmel kísérjük a Fehér Ház urainak nyilatkozatait, pózoló béke­­szólamait meggyőződhetünk róla mit is jelent az ilyen barátság. Nem töb­bet mint az emberi kapcsolatok de­valvációját, a kézfogás piszkos üzletté alacsonyítását. Mindössze egyetlen példát említet­tünk meg, persze oldalakat lehetne teleírni, napszám lehetne felsorolni az ilyen, „barátsága" öltöztetett gaz­tetteket. És éppen ezért kell megbe­csülnünk az igazi jó barátot. A szovjet külpolitika immár félévszázados tö­rekvése nem maradt eredménytelen. Sikerült bebizonyítania a világ előtt, hogy igenis lehet és kell ápolni a nemzetek közötti jó kapcsolatokat. Ám mint mindenütt, itt is elsődleges a szándék. Lehet-e barátságot alapozni a haszonhúzás, a kiszipolyozás tala­ján? ... Lehet-e barátságot egyáltalán feltételekhez kötni? ... Egyszerű a válasz: nem lehet! Az egyedül járható út e téren a kölcsönös megbecsülésen, tiszteleten alapszik: És pont erre ekla­táns példa a szovjet és a mi népünk közötti kapcsolat. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jubileumi évében járunk. Dol­gozó népünk jól tudja mit jelentett számunkra ez a forradalom. Baráti jobbját nyugodt lelkiismerettel nyújt­hatja a szovjet emberek felé. Mert ezen a barátságon nem esett folt, mert ezt a barátságot egyik oldalról sem szennyezi aljas szándék. S éppen ezért emlékezünk meg hálával és sze­retettel a kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának az évforduló­járól. nagyobb eredmények születtek. Annak ellenére, hogy 1960-ban három millió és 1965-ben közel 12 millió korona kárt okozott az árvíz, jelenleg a ga­­lántal járás 47 szövetkezetének első soraiba küzdötték magukat a nádsze­­giek. Nagy István, a szövetkezet alelnöke ünnepi beszédében számokban ismer­tette a végbement fejlődést. Elmon­dotta, hogy amíg a szövetkezet va­gyona 1957-ben 12 millió 839 ezer ko­rona volt, tíz évvel később 34 millió 723 ezer korona. A közös pénzügyi be­vétele akkor négy és fél millió, 1967- ben már 21 millió 611 ezer koronára rúgott. Jelentős évforduló A sok szám közül legjellemzőbb és a közös tagjai számára sokatmondó, hogy amíg egy évtizeddel ezelőtt az évi átlagkereset csupán öt és félezer korona volt, addig jelenleg 17 857 ko­rona. öszegezve ez annyit jelent, hogy a szövetkezet csupán munkabér fejé­ben nyolc és fél millió koronát fizet tagjainak évente. A vezetőség részéről Bartalos Lajos elnökkel az élen, nagy erőfeszítésre volt szükség, amíg a közös megszilár­dult és a jelenlegi gazdasági helyzet bekövetkezett. Az elért eredmények tudatában méltán mondhatjuk, hogy a nádszegi szövetkezet nemcsak a ga­­lántai járásban, de szlovákiai viszony­latban is a legjobbak közé sorolható. Az elmondottakon kívül legjobban példázza ezt az a tény, hogy a mező­­gazdasági terület minden hektára után 10 ezer 334 korona bevételt könyvelnek el. Bartalos elvtárs be­szédében leszögezte; az eredmények mögött mindenre kész, szorgalmas emberek és kitartó vezetők állanak. A Szomotori Állami Gazdaság fiatal­jai baráti beszélgetésre gyűltek össze a közelmúltban. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és a ma — ez alkotta a beszélgetés tárgyát. Amint a beszélgetés folyamán kitűnt, fiatal­jaink élénken érdeklődnek a szovjet nép élete iránt. Elsősorban a szovjet ifjúság helyzetét és lehetőségeit ille­tően hangzottak el kérdések. A való­ban jólsikerült rendezvény befejezté­vel módunkban állt közelebbről is megismerkedni az állami gazdaság fiataljainak életével. Fiatalokkal beszélgettünk fiatalok-­­ról, s hozzá kell tennünk azt is, hogy egyes kérdéseket illetően valóban fia­talos hévvel vitáztunk. Hogy a témá­nál maradjunk itt is elsősorban a le­hetőségekről folyt a szó. Nos, talán furcsán hangzik, de olyan vélemény alakult ki, hogy a szövetkezetekben dolgozó fiatalok előtt tágabb' lehető-: Az elnök állításához nem fér két­ség. ő maga is a szövetkezet megala­kulásától vezetőként működik, s im­már 14 éve becsülettel viseli az elnöki tisztséget. A sok-sok küzdelem, erő­feszítés a közös előrehaladásáért, a régi harcokban megedzett kommu­nista egészségét is megrongálta. Sza­vaival élve nagyon nehéz ilyen hosz­­szú időn keresztül igazságosan szol­gálni a közösség javát. Az elnök szavaihoz még hozzátehet­jük, hogy az évforduló alkalmából nagyon is nfegérdemelte a Szlovák Nemzeti Tanács emlékérmét, melyet Sárkány József, a Galántai Járási Párt­­bizottság dolgozója nyújtott át. Az el­nökön kívül jó munkájukért Gombos Tibor és Erdélyi Károly is emlékér­met kaptak. Az évforduló alkalmával szólnunk kell a szocialista munkabrigádok hosszú éves tevékenységéről. A bri­gádok élén az egyes munkaszakaszo­kon dolgozó párttagok álltak, akik abban az időben a termelés motorjai voltak. Ekkor Nagy Alajos volt az üze­mi pártszervezet elnöke. Nagy elvtárs emellett felelősséget vállalt a brigá­dok tevékenységéért s hőnapról-hó­­napra az e célból összeállított bizott­ság élén értékelte tevékenységüket. Ezen idő alatt számtalanszor előfor­dult, hogy egyes munkaszakaszokat éjjel kellett ellenőrizni. Amikor a bri­gád tagjai késő ősszel a mélyszántást két váltásban végezték, az éjjeli órák­ban meleg teát vittek nekik. Ezek té­nyek, és a jelenlegi eredmények el­választhatatlan tartozékai. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy nehéz, küzdelmes volt az út idáig. A jövő útja — bár nagy felada­tok előtt áll a szövetkezet — már sokkal simább, zökkenőmentesebb. Az utóbbi évtizedben olyan szilárd ala­pokra helyezkedett a közös gazdaság, melyre minden tag büszke lehet. Az elnök zárószavait idézve, köszönet mindazoknak, akik tudásukkal, szor­galmas munkájukkal elősegítették egy virágzó szövetkezet létrehozását. SÁNDOR GÁBOR ségek nyílnak. A szövetkezeti klubnak, pláne ha fizetett klubvezető áll az élén, nincs párja, a végső megoldást ez jelenti. Persze nem hanyagolandó el a klubvezető képesítésének a kér­dése sem. Feltétlenül jó szervezőnek kell lennie, ám ez még nem minden; bő szakmai ismeretekre is szüksége van. Az állami gazdaságokban ilyen értelemben még nem beszélhetünk klubokról, bár a lehetőségek adva len­nének. Mégis, milyen munkát végez a Szo­motori Állami Gazdaság majdnem két­száz fiatalja? A hangsúlyt természe­tesen a szakmai továbbképzésre he­lyezik. S meg kell mondanunk, hogy a fiatalok élnek is ezzel a lehetőség­gel. Ezen felül különböző iskolázta­tások, előadások szolgálják politikai továbbfejlődésüket. Mindennél jobban bizonyítja' ezt az előbb említett ren­dezvény is. Ami a kulturális tevékeny­séget illeti, senkinek sem lehet oka panaszra. Az ifjúsági szervezet Bodro­gon állandó színpadot létesített, és eredményeik valóban figyelemre mél­tóak. Ugyanakkor gondoltak nyelv­­tanfolyamok rendezésére is, bár ezen a téren még lenne javítani való. Mindezen kívül más téren is gon­doskodnak a gazdaság vezetői az ifjú­ságról. Ami a lakásépítést illeti min­den igyekezetei kifejtenek, hogy az igényeket kielégítsék. Szeretnénk, ha — Az’ idei szárazság ellenére örven­detesen fokozódott a mezőgazdasági termelésünk — hangsúlyozta Bohda­­novsky elvtárs bevezetőjében. Ezt a növénytermesztésben főleg a műtrá­gyák fokozott használatának köszön­hetjük. fgy Szlovákiában gabonafélék­ből ezideig 61900 tonnával többet sikerült felvásárolni, mint az elmúlt évben. December 1-ig az állattenyész­tési termékek 1967. évi felvásárlási tervét 109 %-ra sikerült teljesíteni. Ebből például a szarvasmarha 115,4 %-ot, a baromfi 115,6 %-ot, a sertés 102,3 %-ot, a tej 102,5 %-ot, a tojás pedig 102,2 %-ot képvisel. A tehenen­ként! átlagos tejtermelés már október elsejéig 87 literrel nagyobb volt a ta­valyi átlagnál. A szocialista szektor­ban ez év végéig 22J0 literes tehenen­ként! évi fejési átlagot várunk. A vá­lasztott malacok száma 9,7-ről, anyán­ként évi 10,7-re emelkedett. A szava­tolt sertéshizlalásra 571 mezőgazda­­sági üzem szerződött Szlovákia terü­letén, amelyek 0,52 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el 3,96 kg ta­karmánykeverék felhasználásával. Legjobb eredményeket a nyugat-szlo­vákiai kerület mutat ki, ahol 395 me­zőgazdasági üzem a sertéseknél átla­a fiatal munkaerő stabilizálódna, úgy­mond otthont találna a gazdaságban. Erre a célra például az elmúlt idő­szakban nem kevesebb mint két mil­lió koronát fordítottak. A lakások kor­szerűsítése és tennészetesen új laká­sok építése tekintetében a fiatalok kaptak előnyt. A gazdaság egyes részlegein klub­­helyiségek állnak a dolgozók rendel­kezésére, igaz, a gazdaság vezetői is belátják, hogy ezek a klubok még nincsenek komplettízálva. Gondoltak a leszerelő fiatalok anyagi megsegí­tésére Is, ugyanakkor az ifjú házaso­kat, amennyiben kötelezik magukat, hogy legalább öt évet ledolgoznak a gazdaságban, hat, Illetve nyolcezer korona pénzjutalomban részesítik. Ilyen körülmények között a fiatalok természetesen jól viszonyulnak a gaz­dasághoz, érzik vezetőik gondoskodá­sát, törődését. Módunkban állt elbe­szélgetni néhány fiatallal, s bár a problémákat bátran feltárták, kivétel nélkül elismerték, hogy a gazdaság vezetői minden tőlük telhetőt megtesz­nek érdekükben. S ez nagy szó, min­denképpen arra enged következtetni, hogy az ifjúság problémáival rendsze­resen foglalkoznak az elvtársak s nyil­vánvalóan ez az oka annak, hogy a munkában a fiatalok is becsülettel helytállnak, (-mre.) gos napi 0,535 kg-os súlygyarapodást értek el 3,82 kg takarmánykeverékkel. Doc. Navrátil tervosztályvezető szerint az agrokomplexum mindhárom tagja, tehát a mezőgazdaság, a felvá­sárlás és az élelmiszeripar túlteljesíti ezévi tervét, s a termelés az leőző év­hez mérten ezidén 3—5 %-al fokozó­dik. A következő három évben évente 3,5 %-os termelésfokozást irányoz elő az átdolgozot távlati terv. Hiányossá­gok tapasztalhatók azonban a burgo­nyatermesztés területén, ahol főleg a burgonyarák által megtámadott terü­leteken Ultetőanyag-cserét kell végre­hajtani. A kukorica hektárhozama nem kielégítő, ezért külföldről hozunk be vetőmagot. A műtrágyafogyasztást a hektáronkénti 119 kg tiszta táp­anyagról 132 kg-ra kell a következő évben fokozni. Szlovákia területén hétszázezer hektárnyi területet kelle­ne öntözni, amiből jelenleg nyolcvan­­ezer, 1970-ben pedig háromszázötven­ezer hektárnyi terület kap öntözővi­zet. A tejtermelést évente átlag 190 literrel szükséges emelnünk. Az élel­miszeripar legfájóbb kérdése a hűtő­házak hiánya, de számos egyéb prob­léma is megoldásra vér. —ksz—■ Eredményesen gazdálkodunk A Mezőgazdasági Újságírók Klubja az elmúlt napokban sajtóértekezletre hívta tagjait, ahol Tibor Bohdanovsky az SZNT mezőgazdasági és közélel­mezési megbízottjának első helyettese, valamint a megbízotti hivatal több vezető dolgozója tájékoztatta az újságírókat az időszerű mezőgazdasági kér­désekről. | MÉHÉSZ|

Next

/
Thumbnails
Contents