Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
A házinyulak szakszerű leprémezése és a bőr kezelése A nyúl bőrét szakszerűen lenyúzni és a bőrt kezelni csak akkor érdemes, ha érett állat gereznájáról van szó. A leölt állat vérét teljesen csurgassuk el és nyúzás előtt egy rongyba tegyük, nehogy bevérezzük a gereznát. A szakszerű nyúzáshoz tartozik, hogy ne vágjuk le a leütött állat fejét, hanem elkábítás után az ütőerét nyissuk meg s ezen keresztül vezessük el az állat vérét. Ezután következik az állat felfüggesztése. Sok helyen láttam már, s magam is Így csináltam valamikor, hogy az udvar egyik vastagabb fájába — egymástól 20—25 cm-re — egyegy erős nagy szöget beleverünk, s a két hátsó lábon és combvég közötti lágy részt hegyes^, éles késsel átdöfve, a nyúzó felé hassal felakasztjuk az állatot. Majd itt körülvágják az irhát s a comb belső oldalát a combtövig felnyitva éles késsel lefejtik a bőrt a húsról. Amikor ezt a farktőnél Is kibontották, egyszerűen lehúzzák a testről a gereznát. Kibujtatják a két mellső lábat is, ujjhegynél megint körülmetélík s mivel a fejet előre levágták, egyszerűen lehúzzák a bőrt. Nagyjából a szakszerű nyúzás folyamata is ez. A nyúzásnál csak kezdeténél használunk éles kést, hogy az irha elválasztását a hátsó lábak combvégénél megejthessük. Az állatot azonban ne két szegre akasszuk egy fán, mert így nem tudunk a farok és hőtrészhez hozzáférni, hanem egy ruhaakasztóhoz hasonló, csak valamivel rövidebb, keményfából faragott tartórudat készítünk s erre húzzuk rá két végén az inakkal megnyitott nyílásnál fogva. Ezt a vállfa alakú rudacskát — amely középen kampóval ellátott — akasszuk fel egy deszkára, vagy vastag fába vert kampós szegre. így tetszésünk szerint fordíthatjuk meg a nyúzandó állatot. A comb tövéig mindkét oldalon éles késsel felmetszett bőrt azután most már egy a kárpitos és bőrkészítő üzemekben, cipészműhelyekben használatos csontkéssel fejtjük le az állatról. Az irhát ne sértsük meg, mert ha azt több helyen Előtérben a minőség Egy neves amerikai szakember érdekes megjegyzéseket tett a jövőről. Szerinte az USA- ban rövidesen csak márkanévvel ellátott tojás és vágottcsirke értékesíthető. A baromfihúst majd minőségi, finomrostúsága és íze szerint értékelik. Ezeket a mutatószámokat elektromos vizsgálatokkal ellenőrzik majd. A jóslat szerint a legnagyobb változás a farmon következik be. A baromfi-istállókat a maximális „kényelemmel" látják majd el, hogy a legnagyobb, legjövedelmezőbb termelést biztosítsák. Az ólakat ezért a jövőben valószínűleg a föld alatt (!) fogják elhelyezni, mert ilyen körülmények között biztosíthatók leginkább mesterségesen a környezeti feltételek. A felszabadult területet a farmerek növénytermesztésre és egyéb célra használják majd fel. A takarmányozás legnagyobb változását a folyékony takarmány bevezetése hozza. Ennek értékesülése sokkal jobb lesz, és a takarmány összeállítása is pontosabb lehet majd. Ma az egyik legnagyobb probléma a baromfitrágya hasznosítása, holott rengeteg jól hasznosítható anyagot tartalmaz. A íegíogikusabb értékesítési mód lenne az algatenyésztésre való felhasználása. (Az alga takarmányalapanyagként hasznosítható. ) Figyelemre méltó, hogy egyes vidékeken, így a távol-keleti Thaiföldön a baromfitrágyát előszeretettel használják halastavak termékenyebbé tételére. jóllehet úgy látszik, hogy a baromfifélék gyors növekedése és tojástermelő-képessége terén már a fiziológiai lehetőség határának közelébe értünk, mégis úgy tűnik, hogy a képességeket nem tudjuk kellőképpen kihasználni. A meglevő potenciálhoz képest kevés a hasznosítási eredményünk a növekedés, a tojástermelés tekintetében, éppen úgy, mint ahogyan nem használjuk eléggé ki a meglevő keltethetőségi képességet, az állatok ellenállóképességét a betegségekkel és a stresszekkel szemben. Az idézett szakembér szerint még mindig lehetne tökéletesíteni a keltetést, illetve a keltetőgépeket, mert a „jó öreg kotlóstyúk még mindig többet tud". Nagy problémának említi a broiler-késztermékek kezelését, szállítását, s ennek a munkának a megfelelő gépesítését. (Poultry Meat) Jó gereznafeszítők A nyúlgerezna gyűrődésmentes, jó kiszáradását ilyen feszítő fémhuzalok segítségével lehet elérni. (Kucsera Szilárd felvétele) bevágjuk, vagy megsértjük, értékét veszti. Ne húzzuk a bőrt, hanem fejtsük. Ha szépen vigyázva, csontkéssel végezzük a gerezna fejtését — igaz, hogy egy nyúzás így 5—10 percig is eltart — tökéletes lesz. Szépen ki tudjuk fejteni a farok tövét, a fejet és a fülek helyükön maradnak. A lenyúzott bőrt kétféleképpen feszíthetjük ki. Ha saját használatunkra gyűjtjük a gereznákat, s magunk akarjuk kikészíteni, fordítsuk ki a bőrt, s a has közepét követve (ez jól látható) éles késsel, zsilettel vagy borotvával lágyéktól a nyakig (a fej bőrét ne vegyük igénybe) vágjuk fel. A kinyitott és szétterített gereznát szépen keféljük át s egy gyúródeszkára, vagy nagy rajztáblára 5 ómként hosszú szegekkel szépen szegezzük fel. Az irhás rész marad felül. A szegek beverésekor egy-egy apró, fél cm-es nagyságú kartonlapocskát helyezünk a szegek alá és így szegezzük át körül a gereznát. Ha kifeszítettük s leszögeztük a gerenát, mindenütt húzzuk fel a szegek fejéig. így a gerezna szőrzete nem törik, hanem sima marad és levegőzik. Ezután szépen tisztogassuk meg az irhát, puha nedves ronggyal mossuk le, csontkéssel kaparjuk le a faggyút, majd árnyékos, szellős, hűvös helyen szárítsuk'meg. Vigyázzunk arra, hogy be ne köpjék a legyek. Házilag is kikészíthetjük a bőrt. A frissen nyúzott (a szárított gereznát ugyanígy kell) és kifeszített gereznát lemosás után ecsettel kenjük be páccal. A pác receptje a következő: xk liter vízben forraljunk fel 10 deka timsót és 3 deka konyhasót. Pár perces főzés után a timsó is, a só is tökéletesen feloldódik. Ha kihűlt, ecsettel bekenjük az irhát. Ezt mindannyiszor ismételjük meg, ahányszor az oldat megszikkad. Ilyenkor az irha mindig vízszintes helyzetben is legyen. A kikészítés idejére a szegek fejéig felhúzott irhát a deszkáig nyomjuk le. így egyenletesen sima és vízszintes lesz. Három-négyszeri bekenés után a már fentebb ismertetett csontkéssel keresztirányban haladva kaparjuk le a visszamaradt, megszikkadt pácanyagot. Szép lassan ezzel együtt az irhafoszlányok is lejönnek. 3—4 nap alatt — mindig megismételve a bekenést és kaparást — kifehéredik, megpuhul az irhája. Végül látni fogjuk, hogy egyes helyeken, rendszerint a hát közepén sárgás-fényes foltok maradnak. Ezeket ismételten pácolni és kaparni kell. Ha nem kopik, dörzspapírral (smirgli) vigyázva alaposan dörzsöljük át, s mindaddig csináljuk ezt, amíg a gerezna irhaoldala hófehér nem lesz. Ha kellően megpuhult a bőr, egy-két napig korpával, ha ez nincs, fűrészporral vastagon szórjuk be s ezzel itassuk fel az irha zsíranyagát. Ezt is ajánlatos többször megismételni. Fontos, hogy ne csak pihenni hagyjuk az irhán a korpát vagy a fűrészport, hanem tenyerünkkel nyomkodjuk rá, dörzsöljük jól bele. A fent leírt eljárás nem hoszszadalmas, semmi esetre sem fáradságos, de annál szórakoztatóbb pepecselés, s látva a szép hófehér kikészített selymesen lágy, szépen átkefélt nyúlprémet, nem fogjuk sajnálni ezt a fáradságot. Még egyet. A lenyúzott állat bőre csak akkor alkalmas kikészítésre, ha nem kékesszürke, hanem fehér színű. A kékes-szürke árnyalatú vagy foltos irha éretlen. Az ilyen kidolgozásra alkalmatlan, ha kísérletezünk vele, bosszúságot fog okozni, beszakad, a prém hullani fog. Házi kikészítésre a 7—8 hónaposnál idősebb állatok gereznája a jó. A legszebb prémet január közepe — február 10-e között levágott állatok adják. Ha nem magunk akarjuk kikészíteni a nyúlprémet, nem szabad felvágni, hanem az irhával kifelé, egy erre alkalmas kúp alakú deszkára, még jobb, ha rugalmas, kettéhajtott, de feszítőerővel bíró acél, vagy keményfa „hajtűre“ húzzuk rá és így szárítjuk meg. Ez esetben is alaposan mossuk le az irhát. Major Ákos 4
