Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
Juhtenyésztők téli teendői Juhtenyésztőink javarésze a téli hónapokban a farm körül marad a nyájakkal, amelyek sokszor napokon át ki sem kerülnek az akolból. Részben érthető is ez a szokás, mert hiszen rövidek a nappalok, az állatok amúgy is többnyire az akolban tartózkodnak. Mindezek ellenére a juhtenyésztők mégis hibásan járnak el. A szaporulatot szem előtt tartva arra törekszenek, hogy kellő meleget biztosítsanak az akolban. Amellett megfeledkeznek a szellőztetés hiányának, a levegő túlzott páratartalma és az ammónia ártalmasságáról. Mindezek a tényezők károsan hatnak a juhok egészségi állapotára és a gyapjú minőségére. Ezért a juhtenyésztónek télen a következőkre kell ügyelnie: <0 Az akolban száraz, tiszta levegő legyen, amelynek széndioxidtartalma ne haladja meg a 0,3— 0,4 százalékot, .míg a páratartalom 70 és 80 százalék között ingadozzon. • Előzzük meg az állatok túlzsúfoltságát. Télen 1,6—1,7 négyzetméter férőhely jusson minden anyaállat számára, valamint 0,8 négyzetméter a jerkébárány és toklyók részére. # A levegő hőfoka megfelelő szellőztetési lehetőség mellett 12—13 fok Celsius, ellés idején pedig 8 és 15 fok Celsius között mozogjon. Jerkék, kosok és toklyók számára legelőnyösebb a 7—8 fokos hőmérséklet, amelynek sosem szabad 4 fok alá süllyednie. Ha betartjuk ezeket ax irányelveket, jelentékeny veszteségnek vehetjük elejét, amelyet különböző betegségek, mint például rühesség, a gyapjú befülledése és kihullása idéznek elő. Az Irányelvek be nem tartása legalábbis a gyapjú minőségének romlását vonja maga után. Q A juhok gyapjúja állandóan száraz maradjon és hőszigetelőként védje az állatok testét. • Az állatok télen is a szabadban tartózkodhassanak, legalábbis a kifutóban, ha hiányzik a farm körüli legelő. A szabadban történő tartózkodás célja, hogy ne kelljen a juhok gyapjúját túlzott meleggel szárazon tartani, sem pedig nagyobb kalóriaértékű takarmányt adagolni. A juhok haszonhozamának további döntő tényezője a biológiailag teljes értékű takarmány adagolása. A takarmányozást akár az akolban, akár a kifutóban végezhetjük. A legelészés télvíz idején az előbbinek csak afféle kiegészítője és az egészség fenntartását célzó testmozgás. A téli időszakban különös gondot kell fordítanunk az anyák csoportosítására, főleg a vemhesésg utolsó stádiumában. Ezért a lelkiismeretes juhász elválasztja, elkülöníti az előrehaladott vemhességű állatokat. Az osztályozást maga a juhász végzi egyrészt nyilvántartása alapján, másrészt az anyaállat testalkatának figyelembevételével. A vemhesség időtartamának második felében ugyanis aránytalan az anya testalkata, főleg a has jobb oldalán. A vemhességet különben is kitapogathatja, ha enyhe nyomást gyakorol ujjával a magzatra vagy ha kinyomja a csecs váladékát. Ezek a legbiztosabb jellegzetességek. A meddőjuhokat Ilyenkor a jerkébárányokhoz tereli, hogy több férőhelyet nyerjen az akolban. Ezzel könnyebb áttekintést nyer a juhok különböző csoportjainak takarmányozásánál is. Ma már feltétlenül meg kell követelnünk minden juhásztól, hogy felhagyjon a hagyományos, egyoldalú takarmányozással. A terimés takarmányt is el kell készíteni, a száraz eleséghez silót, reszelt répát és abraktakarmányt kell keverni. A nyitrai mezőgazdasági főiskolán ellenőrizték ezt a takarmányozási rendszert és a következő összetételeket ajánlják: # 1 kg jő minőségű réti széna, 2 kg takarmányrépa, 0,2 kg abraktakarmány hozzáadásával, # 2 kg jő minőségű hüvelyes-szalma, 3 kg takarmányrépa, 0,3 kg malomipari takarmány, # 1 kg réti széna, 2—3 kg siló, 0,25 kg szárazszelet, ® 1 kg hereszéna, 0,5 kg réti széna, 2 kg takarmányrépa, • 2 kg jő minőségű réti széna, 1 kg silő és 0,20 kg korpa. Ha terimés takarmányt adagolunk, ne legyen fagyott, fülledt vagy poshadt, és minőségét idomítsuk az egyes juhcsoportokhoz. Ez annyit jelent, hogy előrehaladott vemhességű juhokat, elléstik előtt vagy után, etessünk egy adag szénával vagy herefélével s egyre fokozzuk a tápanyagok, a korpa, a malomipari takarmány vagy az olajos pogácsa mennyiségének hozzáadását. Ásványi eredetű pőttakarmánynak, mint takarmánymésznek, sónak, kobaltnak, vasnak vagy a medlcinális nyalősőnak (amelyet a Bloveta cég állít elő) semmilyen takarmányadagban, nem szabad hiányoznia egyetlen juhcsoport etetésénél. Mindent egybevetve állíthatjuk tehát, hogy az előrehaladott vemhességű juhokra fokozott gondot kell fordítanunk, mert különleges pőttakarmányozásra, vitaminokban, főleg A-vitaminban gazdag, dús adagokra van szükségük. A bárányok fejlődése ugyanis nemcsak születésük után, hanem már embrionális stádiumukban nagyban függ a takarmány minőségétől és mennyiségétől. A vitaminhiány a bárányok embrionális stádiumában hátráltatja a magzat fejlődését és sokszor elhulláshoz vezet az állat megszületése után. Ha már a vemhesség utolsó mozzanatáról beszélünk, arra kell figyelmeztetni a juhászt, hogy a téli hónapokban és a naptárnak megfelelően elsőrendű feladatának kell tekintenie az anyaállatok előkészítését az ellésre. A december még az előkészületek hónapja, amikor a juhász még sok mindent megtehet. Az említetteken kívül a lelkiismeretes juhász biztosítja magának a hőszigetelő lécberendezés szállítását és átrendezi az akol belső térségét. A fiatal juhokat, azaz a vemhes anyákat egyénileg elkülöníti, mert azoknál nehezebb szülések Is előfordulnak. A fülkék, az ún. rekeszek nagysága 1,5 X 1,5 méter legyen. Száz anyára 40— 50 ketreccel számolunk. Ugyanakkor ajánlatos nagyobb részt elkeríteni, az anyaállatok különböző csoportjai számára. Azaz 3—4 m hosszú lécekből könnyűszerrel készíthetünk járókákat, úgynevezett „aluljáró kisurranókat“ a fiatal állatok részére. Ezeket a nyílásokat egyúttal a báránykák póttakarmányozására is felhasználhatjuk. Ellés előtt lizol- vagy kloramín-oldattal fertőtlenítjük az egész berendezést, ellés idején pedig a rekeszeket is. A magzatvíztől átnedvesedett almot tiszta, száraz szalmával szórjuk be, amikor a fertőtlenítést elvégeztük. A magzatburkokat sohasem hagyjuk a trágyában. összegyűjtve elégetjük, vagy fertőtlenítés után elássak azokat. A juhászok gyakran megfeledkeznek az ellés esedékes tőgytisztításról, majd a föcstej kifejéséről, pedig mindkettő az állatgondozás elengedhetetlen kelléke. Az újszülött bárányok helyes gondozásáról, magáról az ellésről, az anyaállat kezeléséről nehéz szülés esetében Dr. LaktiS állatorvos írt tanulságos könyvet, melyben aprólékos magyarázatot találunk, mely ez időszakban nagyon fontos a juhtenyésztés területén. Ha elléskor valamilyen rendellenességet, vagy betegséget észlelünk, hívjuk a zootechnikusd, indokolt esetben az állatorvost, akiknek beavatkozása sokszor lényegesen növelheti az elválasztott bárányok életbenmaradásának arányszámát. Továbbá ne feledkezzünk meg a többi juh és tenyészállatok gondozásáról sem. Biztosítsuk a fiatal kosok, kos- és jerkébárányok teljes értékű táplálékát és fejlődését. A hiányosan táplált állatok fejlődésükben elmaradnak és nem nyújtanak biztosítékot későbbi haszonhozajnukra. Más szóval: a jerkébárány oknak már decemberben el kell érniük átlagos súlyukat, mégpedig a merino fajtának a 45 kg-ot, a Olgájának a 40—42 kg-ot és a valaskának a 30—35 kg-ot. A fiatal kosoknál még igényesebb a súlygyarapodás. A vonatkozó tenyészet meghatározott súlyának kb. 78 százalékát kell elérnie. Mivel a jövőben egyre nagyobb hasznot hajtó állatokat szándékszunk kitenyészteni, elengedhetetlen a folyamatos kiválasztás, a szelekció. A kiválogatáshoz szervezetten kell hozzáfognunk, a’ gyengén fejlett egyedeket kiselejtezzük. Nem bízhatjuk magunkat a jövőben a nyáj vér felfrissítésére alkalmi egyedek’ felhasználásával, amelyeknél nem ismerjük a szülőik származását és haszonhozamát. Gyakran előfordul, hogy az ilyen eísatnyult egyedek csak két év múlva érik el fejlődésük előírt fokát. Jaroslav janik mérnök Somorján minden lehetőséget kihasználnak a juhok legeltetésére. tKuesera Szilárd' felvétele)' 7
