Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-02 / 48. szám

Húsgalambok A másfélszáznál több galamb­­fajta és változat közül csak ke­vés a haszontenyésztésre alkal­mas. Ebben szerepet játszik, hogy kevés tenyésztő van tekin­tettel a gazdaságossági kérdé­seikre. A húsgalambtől széles, rövid, mély testalkatot és köze­pes testsúlyt, jó szaporodó-ké­pességet és lehetőleg fehér pehelytollazatot kívánunk meg. E szempontok alapján tenyész­tették ki a Király (King) ga­lambot Amerikában. Ilyet Euró­pa még nem mutat fel, de ez nem jelenti azt, hogy a húsra alkalmas fajtákkal még nem rendelkezik. A Mondain (Mon­dén), a Carneau (Karnó), a Strasszer, a Hiúz, a Renaisien (Renaizia) esetleg a Fehér Pos­ta jöhet számításba. (Érdemes figyelmet fordítani a Magyar Óriásra, a külföldön magyarnak nevezett (Hongrois, Hungárián) tyúktarkára és a tiszántúli csir­kegalambra. Szerk.) A tyúktenyésztéshez hason­lóan a húsgalambbal is végez­nek keresztezéseket, hogy élet­erős, gyorsan növő ivadékot nyerjenek. Franciaországban és Angliában a Karnó és Strasszer, Fehér Posta és Mondén, vagy Sotto-Banca, Bagdetta és Mon­dén keresztezések gyakoriak. A Mondén a legjobb francia húsgalamb fajta. Bár súlya ki­sebb a Rómainál, vagy a Mon­­taubannél, szembetűnik zömök alkatával. Testsúlya a látszat ellenére is nagyobb mint az említetteké, mert igen széles mellű. Nem ritkák az 1200— 1400 grammos példányok. Az utóbbi időben nem törekszenek az ilyenek elérésére, mert ke­vésbé jól szaporodnak. A gaz­dasági előnyök fokozása érde­kében a francia galambtenyész­tők szövetsége a hím kedvező súlyát 800—900 grammban, a tojóét 700— 800 grammban ál­lapítja meg a szabványban. A Mondain jól örökít, egy­szerre 7—8 fiókát nevel. A fió­kák súlyosak, jól izmoltak, 4—5 hetes korban már piacképesek. A haszontenyésztő csak olyan állatokkal foglalkozik, amelyek teste kellő szélességű és hosz­­szúságú, mélyen fekvő, indexé­ben a hossz és szélesség ará­nya 1:1. A gatyás láb nem kí­vánatos. A hústermelés érdeké­ben a magas állású, hosszútes­tű, vagy gyenge mellcsontú pél­dányokat selejtezni kell. A Karnó nevében már benne van a húsossága. Franciaor­szágban, Belgiumban elterjedt és megbecsült fajta. Hasonlít a Mondainra — abból tenyésztet­ték ki — csak annál valamivel könnyebb. A szabványos: a hím súlya kb. 600 g, a tojóké 550— 600 gramm körül ingadozik. Jól repül, ezért nem törekszenek testsúlyának növelésére. Jó éle­lemkereső, az északfrancia ház­táji gazdaságban igen elterjedt. Keresztezésre alkalmas, robusz­tus, termékeny, életerős fajta, színről felismerhető fajták te­nyésztéséhez is felhasználják. Vörös és sárga változata a leg­gyakoribb. A Királygalamb (King) Észak-Amerika elterjedt hús­­fajtája, főleg fehér és ezüstös színben ismert. Magasabb test­állású, mirit a Mondain, ez a máltai fajta vérbevitelének tud­ható be. Húsos, rövid alakú, majdnem vízszintes farok a jel­lemzője. A fiatal kifejlett állat átlagos súlya 900 gramm körül van. A tenyésztésben megbíz­ható, termékeny, gyorsan növő. A Renaisien belgiumi fajta, a Fehér Posta és az olasz Pian­­centíni keresztezése. Fehér tol­lú. A Sotto Banca a felső-olasz vidékek kedvelt húsgalambja, a Rómaira emlékeztet, annál kis­sé rövidebb, de tömegesebb, szélesebb testtel. Fehér színben elterjedt. A Strasszert több országban kedvelik. Erős, tömzsi, széles­mellű. Tenyésztésénél a gyors növekedésre és jő termékenyü­lésre kell ügyelni. Sok színvál­tozata ismeretes, egyedei 700— 900 grammot is elérnek. A Kóburgi pacsirta testalaku­lása hosszú, eléri a 800 gram­mot is, jól növő, eleven, jő ne­velő. A Lengyel hiúz testsúlya 600 gramm körüli, széles, rövid, zö­­mökalkatú. Tollazata igen tet­szetős. Szalagos, kék King hím Kék színrajzú, fiatal Mondain tojó Az arany Wyandotte sportfajtáról A baromfit sportból, kedvtelésből tartók kedvenc fajtája a Wyandotte „arany“ és ezüst változata. A Wyandotte múltja hosszú, a mai fajta-variánsok kitenyésztése mintegy 100 évvel ezelőtt kezdődött, elsősorban az Egyesült Államokban. A nyolcvanas években ismerték el az ezüst színű Wyandot­­teot, ennek kitenyésztésével majdnem egyidöben hozták létre az arany változatot, barna tollazatú tyúkok felhasználásával. Ez időben a küllemi előírás világos arany színű kakast és söté­­tebb árnyalatú tojót kívánt. A tapasztalat szerint egy törzsből nem, legfeljebb kettőből lehetett előállítani őket. E tenyésztési móddal a kakasoknál hegyes tollakat alakítottak ki. Az első világháború után az egytörzses tenyésztést már nem kifogásol­ták. Melyek a mai követelmények a fajta iránt? Jó növekedési erélyű, jól tollasodó, legömbölyített testformájú tojót kívánnak. Rövid vedléstől eltekintve, folyamatos teljesítményt várnak tőle. Mivel kotlási hajlama gyenge, az utódok biztosításához gépi keltetésre is szükség van. A küllemi jegyek tekintetében a fősúly a törzsön van. Jellemző a kerek és az erőteljes, haj­lott csőr. Az arc vörös, a rózsataraj finoman gyöngyözött, nem széles, a szemek szivárvány-hártyája piros, a középnagyságú állebenyek harmonizáltak a tarajjal, a füllebenyek közepes nagyságúak, hosszúkás alakúak A nyak rövid, a vállak széle­sek, a hát gömbölyded, legmélyebb pontja mindjárt a nyak mögött található. Az erősen lejtős hát nem kívánatos. Rövid farok, tetőszerű evezőtoliakkal. Ezek a kakasnál rövidek, de a fart takarják. A gömbölyített alakú törzsből a mérsékelten hosszú combok éppen csak kilátszanak. A szárnyak könnyedén behúzó ttak. Az arany Wyandotte középmagas testtartású, lába csupasz, sárga színű. Tollazata lágy, pehelydús. Az egyes tollak széle­sek, inkább rövidek. A kakas feje aranyszínben tündöklik, nyaktollai is aranylók. A zászlót ragyogó fekete toll szegé­lyezi. A tojónál a nyak és fej szintén aranyszínű, úgyszintén a test javarésze is. A farok- és evezőtollak feketék, a far szür­kével átszőtt fekete színű. A pehelytollak sötétszürkétől feke­téig terjedő árnyalatokban fordulnak elő. (Geflügelhof) Lengyel hiúz tojó

Next

/
Thumbnails
Contents