Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
Húsgalambok A másfélszáznál több galambfajta és változat közül csak kevés a haszontenyésztésre alkalmas. Ebben szerepet játszik, hogy kevés tenyésztő van tekintettel a gazdaságossági kérdéseikre. A húsgalambtől széles, rövid, mély testalkatot és közepes testsúlyt, jó szaporodó-képességet és lehetőleg fehér pehelytollazatot kívánunk meg. E szempontok alapján tenyésztették ki a Király (King) galambot Amerikában. Ilyet Európa még nem mutat fel, de ez nem jelenti azt, hogy a húsra alkalmas fajtákkal még nem rendelkezik. A Mondain (Mondén), a Carneau (Karnó), a Strasszer, a Hiúz, a Renaisien (Renaizia) esetleg a Fehér Posta jöhet számításba. (Érdemes figyelmet fordítani a Magyar Óriásra, a külföldön magyarnak nevezett (Hongrois, Hungárián) tyúktarkára és a tiszántúli csirkegalambra. Szerk.) A tyúktenyésztéshez hasonlóan a húsgalambbal is végeznek keresztezéseket, hogy életerős, gyorsan növő ivadékot nyerjenek. Franciaországban és Angliában a Karnó és Strasszer, Fehér Posta és Mondén, vagy Sotto-Banca, Bagdetta és Mondén keresztezések gyakoriak. A Mondén a legjobb francia húsgalamb fajta. Bár súlya kisebb a Rómainál, vagy a Montaubannél, szembetűnik zömök alkatával. Testsúlya a látszat ellenére is nagyobb mint az említetteké, mert igen széles mellű. Nem ritkák az 1200— 1400 grammos példányok. Az utóbbi időben nem törekszenek az ilyenek elérésére, mert kevésbé jól szaporodnak. A gazdasági előnyök fokozása érdekében a francia galambtenyésztők szövetsége a hím kedvező súlyát 800—900 grammban, a tojóét 700— 800 grammban állapítja meg a szabványban. A Mondain jól örökít, egyszerre 7—8 fiókát nevel. A fiókák súlyosak, jól izmoltak, 4—5 hetes korban már piacképesek. A haszontenyésztő csak olyan állatokkal foglalkozik, amelyek teste kellő szélességű és hoszszúságú, mélyen fekvő, indexében a hossz és szélesség aránya 1:1. A gatyás láb nem kívánatos. A hústermelés érdekében a magas állású, hosszútestű, vagy gyenge mellcsontú példányokat selejtezni kell. A Karnó nevében már benne van a húsossága. Franciaországban, Belgiumban elterjedt és megbecsült fajta. Hasonlít a Mondainra — abból tenyésztették ki — csak annál valamivel könnyebb. A szabványos: a hím súlya kb. 600 g, a tojóké 550— 600 gramm körül ingadozik. Jól repül, ezért nem törekszenek testsúlyának növelésére. Jó élelemkereső, az északfrancia háztáji gazdaságban igen elterjedt. Keresztezésre alkalmas, robusztus, termékeny, életerős fajta, színről felismerhető fajták tenyésztéséhez is felhasználják. Vörös és sárga változata a leggyakoribb. A Királygalamb (King) Észak-Amerika elterjedt húsfajtája, főleg fehér és ezüstös színben ismert. Magasabb testállású, mirit a Mondain, ez a máltai fajta vérbevitelének tudható be. Húsos, rövid alakú, majdnem vízszintes farok a jellemzője. A fiatal kifejlett állat átlagos súlya 900 gramm körül van. A tenyésztésben megbízható, termékeny, gyorsan növő. A Renaisien belgiumi fajta, a Fehér Posta és az olasz Piancentíni keresztezése. Fehér tollú. A Sotto Banca a felső-olasz vidékek kedvelt húsgalambja, a Rómaira emlékeztet, annál kissé rövidebb, de tömegesebb, szélesebb testtel. Fehér színben elterjedt. A Strasszert több országban kedvelik. Erős, tömzsi, szélesmellű. Tenyésztésénél a gyors növekedésre és jő termékenyülésre kell ügyelni. Sok színváltozata ismeretes, egyedei 700— 900 grammot is elérnek. A Kóburgi pacsirta testalakulása hosszú, eléri a 800 grammot is, jól növő, eleven, jő nevelő. A Lengyel hiúz testsúlya 600 gramm körüli, széles, rövid, zömökalkatú. Tollazata igen tetszetős. Szalagos, kék King hím Kék színrajzú, fiatal Mondain tojó Az arany Wyandotte sportfajtáról A baromfit sportból, kedvtelésből tartók kedvenc fajtája a Wyandotte „arany“ és ezüst változata. A Wyandotte múltja hosszú, a mai fajta-variánsok kitenyésztése mintegy 100 évvel ezelőtt kezdődött, elsősorban az Egyesült Államokban. A nyolcvanas években ismerték el az ezüst színű Wyandotteot, ennek kitenyésztésével majdnem egyidöben hozták létre az arany változatot, barna tollazatú tyúkok felhasználásával. Ez időben a küllemi előírás világos arany színű kakast és sötétebb árnyalatú tojót kívánt. A tapasztalat szerint egy törzsből nem, legfeljebb kettőből lehetett előállítani őket. E tenyésztési móddal a kakasoknál hegyes tollakat alakítottak ki. Az első világháború után az egytörzses tenyésztést már nem kifogásolták. Melyek a mai követelmények a fajta iránt? Jó növekedési erélyű, jól tollasodó, legömbölyített testformájú tojót kívánnak. Rövid vedléstől eltekintve, folyamatos teljesítményt várnak tőle. Mivel kotlási hajlama gyenge, az utódok biztosításához gépi keltetésre is szükség van. A küllemi jegyek tekintetében a fősúly a törzsön van. Jellemző a kerek és az erőteljes, hajlott csőr. Az arc vörös, a rózsataraj finoman gyöngyözött, nem széles, a szemek szivárvány-hártyája piros, a középnagyságú állebenyek harmonizáltak a tarajjal, a füllebenyek közepes nagyságúak, hosszúkás alakúak A nyak rövid, a vállak szélesek, a hát gömbölyded, legmélyebb pontja mindjárt a nyak mögött található. Az erősen lejtős hát nem kívánatos. Rövid farok, tetőszerű evezőtoliakkal. Ezek a kakasnál rövidek, de a fart takarják. A gömbölyített alakú törzsből a mérsékelten hosszú combok éppen csak kilátszanak. A szárnyak könnyedén behúzó ttak. Az arany Wyandotte középmagas testtartású, lába csupasz, sárga színű. Tollazata lágy, pehelydús. Az egyes tollak szélesek, inkább rövidek. A kakas feje aranyszínben tündöklik, nyaktollai is aranylók. A zászlót ragyogó fekete toll szegélyezi. A tojónál a nyak és fej szintén aranyszínű, úgyszintén a test javarésze is. A farok- és evezőtollak feketék, a far szürkével átszőtt fekete színű. A pehelytollak sötétszürkétől feketéig terjedő árnyalatokban fordulnak elő. (Geflügelhof) Lengyel hiúz tojó
