Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
Az ipát. a tudomány és a társadalmi tényezők szerepe a mezőgazdaság további fejlesztésében A társadalmi fejlődés utolsó évtizedeinek egyik legjellemzőbb vonása a technika és az automatizáció előretörése. Ez megnyilvánul a társadalmi élet minden szakaszán, de legnagyobb mértékben az élő emberi munka termékenységének a növelésére van kihatással. A technika rohamos fejlődésére a termelési tapasztalatok mellett nagyban kihat a tudomány is, amely hatékony, újszerű termelő erővé vált. A technika és a tudomány fejlődése elsősorban az ipari termelés terén ért el magas színvonalat és a mezőgazdasági termelést törvényszerűen a későbbiekben érinti. A modern, tökéletesen gépesített, ipari jellegű mezőgazdaság objektivan megköveteli az ipari termelés erőfejlettségét, a mezőgazdasági és azzal összefüggő tudományok hatékony színvonalát, valamint a jelentős társadalom-struktúra változást. Ezen tényezők az elkövetkezőkben nagymértékben kihatnak az új mezőgazdaság-élelmiszeri népgazdasági komplexum építésére is. A fejlett ipar a modern mezőgazdaság fontos feltétele A társadalom-fejlődés egyik legfontosabb feltétele az ipari termelés magas, termelékeny színvonala. A népgazdaság ipari ágazatai termelik a társadalomnak a legfontosabb termelőeszközöket (gépek, szerszámok, műszerek stb.j, amelyek lényegesen kihatnak a társadalmi termelés nem Ipar! ágazataira, így természetesen a mezőgazdaságra is. Amíg a primitív mezőgazdasági termelési módoknál az egyszerű munkaeszközöket leggyakrabban a mezőgazdász készíti (pl. a őskorban a faekét, kapát, ásót stb.j, a nagyüzemi, modern mezőgazdaságban ezen eszközöket az ipar állítja elő, amely így közvetlen befolyásolja a mezőgazdaságot. Az ipar által előállított gépek minőségétől nagymértékben függ a talajművelés minősége, a veszteségek nagysága, a termékek megsértése a begyűjtésnél és az ápolásnál. A gépek minőségétől függ az állatokra gyakorolt hatás is, például fejőgépeknél, önitatóknál stb. A gépek teljesítményétől függ a fontos agrotechnikai határidők betartása és az ezzel összefüggő veszteségek nagysága. Az egyes termelési folyamatok komplex gépesítésétől függnek a munkaráfordítások és a munkaerőszükséglet. Így például a cukorrépa termelésénél nincs megoldva tökéletesen a teljes gépesítés, ami kedvezőtlenül kihat ezen növény rentabilitására. Ez megmutatkozik abban is, hogy a mezőgazdasági üzemek igyekeznék a legkisebbre csökkenteni a cukorrépa vetésterületét. Nem utolsó sorban a gépek árától és élettartamuktól függ azok alkalmazásának a hasznossága és kifizetődése. A felsoroltakból tehát világosan kitűnik, hogy az ipari termelés, ha nem is közvetlen úton, nagyban kihat a mezőgazdaságra. A társadalmi munkamegosztás szerepe a mezőgazdaság fejlesztésénél A fejlett államokban a különböző társadalmi rendszerektől eltekintve a társadalmi munkaelosztás fejlődésében főleg a huszadik században bizonyos törvényszerűség tapasztalható. Ez a törvényszerűség a társadalmi munkaelosztás fejlődésének három szakaszában nyilvánul meg. 1. az első fázisban, amire jellemző, hogy az eddig legfontosabb termelő ágazatból, azaz a mezőgazdaságból a munkaerő az egyéb ágazatokba, illetve az iparba szivárog, 2. a második fázisban, amire jellemző az ipari fejlődés magas szintje és az ide való munkaerőáramlás véget ér, 3. a harmadik fázisban, amelyben rohamos fejlődés áll be a szolgálatok, piac, üzlet és irányítás terén, ami természetesen magával hozza a munkaerőáramlását. Ezen törvényszerűség világosan megmutatkozik az Egyesült Államok fejlődésénél is, ami a következő táblázatban megfigyelhető: 1. sz. táblázat: A munkások száma és aránya a mezőgazdaságban 1947 és 1980-ban Ágazat: 1947 1960 dolgozók dolgozók milliókban °/o-ban milliókban %-ban A mezőgazd. 10,4 41,8 7,1 28,3 A mezőgazd. szolgálatokban 5,0 20,1 7,0 27,9 Üzlet, ipar, tárolás 9,5 38,1 11,0 43,8 összesen 24,9 100,0 25,1 100,0 Amint a táblázatból kitűnik, a mezőgazdaságban levő dolgozók száma 3,3 millióval csökkent, ezzel szemben a mezőgazdasági szolgálatokkal foglalkozó dolgozók száma lényegesen növekedett, úgyhogy a hatvanas években a foglalkozott lakosság 37 százaléka a mezőgazdaságban volt alkalmazva. Elméleti és gyakorlati étékelések szerint Csehszlovákia a fentebb említett fejlődés második szakasza kezdetén áll, amire jellemző a mezőgazdaságból való munkaerő elszivárgás, főleg az ipari ágazatokba. Érdekes figyelemmel kísérni ebből a szempontból Csehszlovákia munkaerői számának és elosztásának a fejlődését az elkövetkező években. 2. sz. táblázat: A munkaerők várható száma milliókban Év 1965 1970 1975 1980 Mezőgazdaság és erdészet: ,1,33 1,20 1,08 0,98 Ipar és építészet: 3,01 3,16 3,28 3,36 Forgalom, üzlet, szolgálatok: 2,12 2,28 2,48 2,63 összesen: 6,46 6,64 6,84 6,97 Amint a táblázat mutatóiból kitűnik, a munkaerő társadalmi elosztása és fejlődése az elkövetkező években nem a legkedvezőbb, mivel nem teljesíti teljes mértékben a mezőgazdasági és élelmezési komplexum szükségleteit. Nem kedvező jelenség, hogy az iparban foglakozottak száma tovább növekszik és nem elégséges a munkaerő növekedése a szolgálatok terén. A mezőgazdasági dolgozók számának a csökkenése világviszonylatban mutatkozó jelenség, de csak abban az esetben kívánatos, ha a csökkent munkaerőt képes teljes mértékben és minőségben helyettesíteni a gépesítés. Mezőgazdaságunk munkatermelékenységének növelésénél, főleg a szolgálatok terén, mutatkoznak nagy lehetőségek. Hazánkban a mezőgazdasági szolgálatok legfőbb képviselői a mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemek, amelyek felvásárló szerepükön kívül már ma is számos szolgálatot nyújtanak mezőgazdasági üzemeinknek. A szolgálatok építésénél nagy figyelmet szentelnek majd a növények trágyázásának és tápanyagokkal történő ellátásának. Ezen a téren a mai helyzetre jellemző a nem gazdaságos trágyakezelés, keverés, a műtrágyaszállítás úgy a felvásárló üzemből, mint az üzemen belül. Nagy hiányosság mutatkozik a trágya kezelésénél is, ahol a veszteségek némely esetekben elérik a 40 százalékot is. A jó tapasztalatok alapján a jövőben a mütrágyaszükséglet 60 százalékát kevert formában fogják alkalmazni, ami nagy igényeket követel a keverés gépesítésére. Ebből kifolyólag országszerte nagy teljesítményű mütrágyakeverők épülnek, amelyek biztosítják a keveréssel párhuzamosan az optimális arányokat is. Már ez év folyamán több ilyen keverő épül. A szolgálátok terén a jövőben tovább fejlesztik a takarmánykeverékek előállítását. Mezőgazdasági üzemeink ma mintegy három millió tonna keveréket kapnak. A szolgálatok kiépítésénél nagy jelentősége lesz a szemes termények begyűjtés utáni ápolásának. Tovább fejlődik a gépjavító szolgáltatás, valamint a szükséges pótalkatrészek biztosítása. Szükségesnek mutatkozik a beruházási szolgálatok kibővítése és tökéletesítése is. Az építkezési vállalatoknak nem engedélyezik a hosszan tartó és nem tökéletes munkálatok végzését, ami sajnos manapság még nagyon gyakran előfordul. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szolgálatok és ezzel kapcsolatos ágazatok kiépítése fontos feltétel lesz a modern, ipari jellegű mezőgazdasági komplexum építésénél. A tudomány mint új termelőerő A fejlett termelési módok egyik fontos feltétele a tudomány magas színvonala, ami az utóbbi években új, nagyon hatékony termelőerővé válik a mezőgazdaságban is. A modern tudomány eredménye például a nagyhozamú búzafajták kinemesítése, a kémiai hatóeszközök előállítása (például a jól ismert CCC hatóanyag), a gazdasági állatok leghatékonyabb keresztezése és egyéb nemesítési módszerei. így az új irányítási rendszer nagy figyelmet szentel majd a mezőgazdasági tudomány továbbfejlesztésének és az elért eredmények gyakorlatban való alkalmazásának. Tóth Endre mérnök Amíg fal és borsó lesz, * hiábavaló a bírálat ■ Ahol nem használták ki az öntözési lehetőségeket. Erről kellene írnom. Stefan Fojtik mérnök, a Földművelés és Élelmiszeripari Megbízotti Hivatal dolgozója hasonló, de fontosabb témára hívja fel a figyelmemet. Tőle tudtam meg, hogy a pozsonypüspöki szövetkezetben évek óta készül egy 350 hektáros öntözőberendezés, melyet 1965-ben kellett volna átadni rendeltetésének. Sajnos, még most sincs teljesen üzemben. Kivitelezője a Kerületi Meliorációs Vállalat bratislavai üzeme. Fennállása óta minden oldalról számos bírálat érte e vállalatot. Úgy látszik, amíg fal és borsó lesz, nincs segítség?! Amikor a pozsonypüspöki szövetkezetben az öntözőrendszer felől érdeklődtem, előrebocsájtották, hogy bármennyire is szeretnének, semmi jót nem mondhatnak róla. Mint ilyenkor szokás, a panaszok özöne következettt. Előzőleg ugyanezt minden szinten elmondták, ahol sejtették, hogy segíthetnek. Sajnos, ekkor következett a borsó ... Ján Vojtek ökonómus és mások annyira^ ismerik ezt a kirívó esetet, hogy talán már álmukban is erről beszélnek. Emésztik, törik magukat, hogy valamicskével előbbre jussanak, de nem és nem megy. Ott kezdődött, hogy 1962- ben egy 180 hektáros hígtrágyás öntözőrendszer építését vették tervbe. Az illetékesek az ügy mellé álltak, beleegyezésüket nyilvánították. A szövetkezet 48 ezer koronáért elkészítette a hígtrágyarendszer kivitelezési tervdokumentációit, a keverő és a tárolómedencék építésére pedig 32 ezer koronát áldozott. Mikor jórészt elkészültek, jelentkeztek a villamoserőművek, s közbenjárásukra leállították a munkálatokat, mert a tárolók fölött húzódó magasfeszültségű vezeték veszéllyel fenyegetett. A befektetett 70 ezer korona fölöslegesen kidobott összeg lett. Ezután a szövetkezet — mivel földjei aszályos esztendőkben minimális eredményt sem adtak — 350 hektáros tisztavizes öntözőrendszer létesítésére adott be igényt. A felsőbb szervek természetesen beleegyeztek. A Kerületi Meliorációs Vállalat megkapta a kivitelezést. A hat csőkút építésére két és fél millió koronát irányoztak elő, s a szövetkezet a szívó-nyomó pumpákért és csövekért további 340 ezer koronát fizetett. Szeptemberig négy csőkutat úgyahogy komplettizáltak, de a beindításnál kiderült, hogy azok környékén a talaj mintegy 20 méteres sávon árammal telített. így a szívónyomó berendezések beindítását elhalasztották. Ezután bizottság bizottságot követett. A szövetkezet különféle ellenőrző szerveket fogadott. A szakemberek megállapították, hogy különleges áramszűrő biztosító elemekre van szükség, melyeknek beszerzése nálunk állítólag lehetetlen. Nagy utánjárással azonban mégis sikerült beszerezni, s most a négy szivattyú üzembiztos, de a további kettő még mindig nem ad vizet. Most persze nincs is rá szükség, hanem az idei nyári szokatlan szárazságban nagyon kellett volna az öntözővíz. Az öntözésre tervezett területeken a szövetkezetnek 60 hektár lucernása s 30 hektár füves keveréke. valamint 20 hektár silókukoricája ment tönkre, kénytelenek voltak kiszántani. Ezenkívül a búza után tarlókeverék vetését tervezték. Öntözővíz híján erre sem kerülhetett sor. A Kerületi Meliorációs Vállalat halogató taktikája tehát félmilliós kárt okozott a szövetkezetnek. A vezetőség és a tagság kiváncsi, hogy ezt az összeget ki téríti majd meg. Ha jól megvizsgáljuk a dolgot, a szövetkezet tulajdonképpen további károkat is szenvedett, mert három-négy hektárnyi terület a munkálatok megkezdése óta állandóan hasznavehetetlen. Csak alapos ipari trágyázás és komposztozás után 2—3 év múlva válik majd termővé. Érthető, hogy a szövetkezet vezetői kíváncsian várják a fejleményeket. Területeiken folynak a munkálatok, de még mindig nem tudják, hogy tulajdonjogilag megkapják-e az öntözőrendszert. Tény, hogy a föld fölötti berendezéseket ők vásárolták, s a villamosenergiát is ők fizetik. Mire várnak hát az illetékesek? Vojtek elvtárs abban bízik, hogy a Vízgazdálkodási Kísérleti Intézet, mely védnökséget vállalt a szövetkezet öntözőrendszere felett, segít abban is, hogy végre elkészüljön és az átadásra is sor kerüljön. Akárhogyan is lesz, a meliorációs vállalat nem halasztgathatja a befejezést, hiszen az okozott kár nemcsak a szövetkezet tagjait, hanem egész népgazdaságunkat érinti. A dologban az a legfurcsább, hogy míg a szövetkezet félmillióval kisebb jövedelemmel zárja majd az évet, a kerületi meliorációs vállalat dolgozói nagyokat kuncognak magukban, ök a vontatott, minőségileg erősen kifogás alá eső munkáért is teljes bért kaptak, s nem károsodtak. Hasonló eset persze a meliorációs szövetkezeteknél nem fordulhatna elő. Sajnos, azonban a járási meliorációs szövetkezet éppen abban az időben alakult, amikor az öntöző rendszer építését kezdeni kellett, így nem volt más választás, mint a kerületi meliorációsoknak adni a munkát. Vajon mi ebből a következtetés? Mindenesetre tanácsos, hogy a szövetkezetesek s az alakulóban levő járási mezőgazdasági társulások a jövőben alaposan válogassák meg partnereiket. Ne reméljék, hogy azok a vállalatok, melyekben oly sokszor csalódtak, a jövőben megemberelik magukat. Hoksza István lyl agyarországon, hasonlóan, mint ■ * nálunk, szintén átszervezték a mezőgazdaság irányítását. Amíg hazánkban járási mezőgazdasági társulások alakulnak, addig a déli szomszédainknál termelőszövetkezeti területi szövetségeket létesítettek. A két szerv között jelentős különbségek is vannak. Amíg nálunk minden mezőgazdasági üzem tagja lehet a társulásnak, addig Magyarországon az állami gazdaságok nem lépnek a szövetségbe. Az is lényeges eltérés, hogy Magyarországon nem egy-egy járáson belül alakulnak a szövetségek. Ott főleg a hasonló minőségű földalap, gazdasági körzet, termelési struktúra a főtényező, és így több járás területén is lehet egy területi szövetség. A Magyar Népköztársaságban 48 termelőszövetkezeti területi szövetség alakult és kezdte el a tevékenységét. A területi szövetségek több mint egymillió szövetségi tag társadalmi, képviseleti, együttműködési s önkormányzati szervei. A termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusának határozatai, tanácsadásai alapján az alakuló közgyűlések erősítették meg a szövetség alapszabályzatát, és a szövetkezet ügyrendjeire vonatkozó elképzeléseket és jelölték ki a munkabizottságokat. A elmúlt hetekben, hónapokban minden szövetségben megkezdődött a munka. Sok még a buktató, de már az első lépések is biztatóak, s az apparátus kiépítése után megkezdődött a feladatok megoldása. A Vásárhely—Makó Járási Városi, Termelőszövetkezeti Területi Szövetség (a városi szó azért került az el„Hagymaországban“ nevezésbe, mert Vásárhely a 80 ezer katasztrális hold földjével járási rangú város), az elsők között alakult. A területi szövetség vezetőségét a szövetkezetek egyik küldöttje négyéves időtartamra választotta. A tsz-ek 34 képviselője 11 tagú elnökséget választott. Az ellenőrző bizottság öttagú. Emellett van még öttagú közigazgatási és versenybizottság, valamint háromtagú kulturális, szociális bizottság. A szövetség elnöke Janovszky József lett. Ez a funkció tiszteletbeli, s csak bizonyos honoráriumot kap havonta. A bizottság elnökének 300 forint havi tíszteletdíjat fizetnek. A függetlenített apparátus hét tagú lesz (titkár, agronómus, jogász, hivatalvezető, beszerző, propagandista, áruértékesítő). A 150 ezer katasztrális hold földdel rendelkező területi szövetségben legfeljebb 12-re növelhetik az apparátus létszámát. A Csongrád megye délnyugati csücskében alakult termelő szövetséget kenyérgabona, kukorica, takarmánygabona és hagymatermesítésre specializálták. A világhírű Makó környéki hagymát több mint 10 ezer holdon termesztik. A szövetség tervszerűen dolgozik. Egyéves közép és hosszúlejáratú terveket dolgoznak ki. Az apparátus legfőbb feladata lesz a termelés elősegítése, a közvetítő és egyeztetési szerep, vagyis az érdekvédelem, továbbá a beszerzés. (Műtrágya, növényvédőszerek, gépek alkatrészek stb.) Mivel a jövedelemnek közel a fele hagymából van, a szövetség különös gondot fordít a termesztésére. A tudományos kísérletezést szakemberekből álló 15 tagú bizottság végzi. A bizottság munkájának fő célja a hozamok emelése és az önköltség csökkentése. Az idén kiváló hagymatermés volt (közel 100 mázsa egy holdról), de az önköltség is magas volt, mintegy 15 ezer forintot tett ki holdanként, s így a tiszta jövedelem nem haladta meg a 6000 forintot. Éppen ezért az a céljuk, hogy szoros kapcsolatba lépjenek a gépgyárakkal, és amit csak lehet, gépesítenek a hagyma termesztésnél, s így jelentősen csökken majd az önköltség. Eddig a hagymát a külkereskedelmi vállalaton keresztül exportálták. A jö vőben mindent elkövetnek, hogy a szövetség szerezze meg az exportjogot és ez minden bizonnyal emeli majd a tsz-ek jövedelmét. A tervek alapján a közeljövőben egy sertésnagyhizlaldát is létesítenek majd. Hogy legyen elegendő szemestakarmányuk, bővítik a kukorica vetésterületét az árpa rovására. Ugyanis Jugoszláviából behozott kiváló kukoricahibridek 40—50 mázsa hozamot adnak, árpából viszont alig érik el a 13 mázsa holdanként! hozamot. Az utóbbi időben az apparátus mun kájának legfontosabb része a szerződések megkötése volt. A múltban a legtöbb felvásárló üzem előre elké szített nyomtatvánnyal jött, s azon nem volt hajlandó változtatni, Most megtört a jég és ha nem felelt meg a szövegezés, változtattak rajta. A területi szövetség a jövőben a traktoros képzést, a tsz-tagok és a vezetők iskolázását is irányítja. A szociális és kulturális bizottság, feladata a szakkáderekkel való ellátás egyeztetése, a gyakornoki idő betartása és ellenőrzése lesz. Ök szervezik a szocialista munkaversenyt és törődnek azzal is, hogy az alacsony járadékot élvező volt tsz-dolgozókat anyagilag támogassák. A területi szövetségbe tartozó szövetkezetek több mint 12 millió forint biztosítási díjat fizetnek az állami biztosítónak. Most azon gondolkodnak a szövetség irányítói, hogy lényegesen jobb lenne, ha a biztosítási díjat a területi szövetségnek fizetnék a mezőgazdasági üzemek. Így pontosabb lenne a károk megállapítása, kifizetése, s a megmaradt összeget pedig fontos beruházásokra használhatnák fel a szövetségen belül. A területi szövetség kiadásait ará nyos elosztásban az odatömörült tsz-ek fedezik. A Makó—Vásárhely-i szövetség évi bevétele közel egymillió forint lesz. Ebből az apparátus fenn tartására és egyéb kiadásokra előreláthatólag félmillió forint szükséges. A fennmaradt összeggel a közös beruházásokat segíti a szövetség. A területi szövetség eddigi tevékenysége még csak szárnybontogatás. De már az első lépések is azt igazolják, hogy a szövetkezetek társadalmi, képviseleti és együttműködési szervezete jelentősen segíti majd a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kialakulását és erősíti a munkás-paraszt szövetséget. Tóth Dezső SZABAO FOrOMÜVES 5 1967. december 2.
