Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-15 / 28. szám

Ilyen táblácskák Jelzik, hogy milyen mütrágyaadagot kapnak az egyes parcellák.

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1957. július 15.

A raktár melletti „bunker", ahová beöntik a gabonát

A raktár végénél van a most befejezett szárítóberendezés Is,

A szovjet mezőgazdaság az új ötéves terv első évében

Irta; VLAGYIMIR MACKEVICS, a Szovjetunió mezőgazdasági

minisztere

Lágyszárú növények

Mezei zsurló — Equisetum arvense L.

Zsurlófélék családja (Equisetaceae), békarokka, bábaguzsoly, macskafarok, kannamosó.

Évelő, erősen tarackosodó, Igen kitartó gyom. Főleg föld alatti gyökértörzzsel és az ebből vízszintesen elágazó tarackokkal ivartalan úton szaporodik, ezért nehéz irtani.

Kétféle szárat fejleszt: a kora tavasszal található 20—30 cm magas piros-barna ágtalan termőszárat, mely a spórák megérlelése után elszárad, valamint a később fejlődő, dúsan elágazó seprűszerű meddő szárat. A takarmányt az utóbbi szennyezi.

Előfordulása: főleg savanyú jellegű talajokon, réteken, legelőkön és szántókon találjuk tömegesen, de sovány talajokon és homokon is felelhető. Szénát, takarmány és alomszalmát egyaránt szennyezheti. Savanyú talajt jelző növény.

Mocsári zsurló — E. Palustre L.

Évelő, 40—50 cm magas gyom, hasonlít a mezei zsúrlóhoz, de kevesebb és rövidebb az oldalelágazása, a főtengelyhez közelebb eső elágazása pedig fekete színű. Az egész növény élénkzöld. A spóratartó termőfüzér ugyanazon növényegyed csécsi részén található, júniustól szeptemberig. Erőteljes tarackja 40— 60 cm mélyre ható és ott vízszintesen hálózza be a talajt. Igen szapora. Főleg ivartalan úton szaporodik.

Előfordulása: az ország minden részében elsősorban savanyú, nedves, tőzeges lápréteken és legelőkön tenyészik.

Téli zsurló — E. Hiemale L.

Szára 30—80 cm hosszú 15—20 egyszerű vagy alapja körül elágazó széles barázdával. A levélhüvelyek szorosan a szárra simulnak, alapjukon vagy egész hosszukban feketék.

Előfordulás a. Erdős és bokros helyek szélén csak nagyon szórványosan található.

Hatóanyagaik. Equizetln nevű alkaloidák equizetonin nevű szaponinszerfi anyagot, nagymennyiségű kovasavat és a Bi-vitamint bontó tiamináz fermentumot tartalmaznak.

Friss vagy szárított zsúrlóval szennyezett szálastakarmány tartós (40—90 nap) etetésekor vagy nagy mennyiségű zsúrló elfogyasztása után, főleg lovakban, ritkábban szarvasmarhákban és juhokban, de néha sertésekben is a Bi-vitaminhiányra jellemző mérgezési tünetek jelentkezhetnek.

A megbetegedés tünetei. A lovak eleinte fokozottan ingerlékenyek, nyugtalanok, ijedősek. A bőr nyomásra érzékeny, a fej és a végtagok nyújtóizmainál fibrilláris izomrángások figyelhetők meg. Néha kólikás nyugtalankodás is előfordul. A vemhes kancák rendszerint elvetélnek. Később a kórkép teljes kifejlődésekor az állatok elerőtlenednek, majd félbénulásos tüneteket mutatnak; járásuk bizonytalan, támolygó, rogyadozó. A reflexek kialszanek. Végül az állatok nem tudnak felállni és általános bénulás vet véget életüknek. A tudat rendszerint végig ép, és az étvágy is végig kielégítő.

Szarvasmarhákon hasmenést, görcsös rohamokat és a hátulsn végtagok teljes bénulását eredményezheti. A tejtermelés csökken. A tej kékes színű, vízszerű és kissé csípős ízű. Juhok zsúrló etetésekor lefogynak, elvetélnek, a gyapjúnövekedés szünetel.

Védekezés és megelőzés. Mivel a melegerjesztéssel készült szilázs egyes kísérletekben akkor sem betegitette meg az állatokat, ha 50 %-ban zsúrlót tartalmazott, a zsurlóval szennyezett zöldtakarmányt szárítás helyett ajánlatos silózni. Csökken mérgező hatása barnaszéna készítésekor és hosszantartó tárolás közben is. Ha zsurlóval erősen szennyezett szénát kell feletetni, keverjük azt össze jóminőségű szénával és vele egyidejűleg etessünk Bi-vitamint bőségesen tartalmazó takarmányt.

frtásuk: a savanyú talajok meszezésével, istállótrágyázásával, a nedves talajok lecsapolásával, esetleg a talaj feltörésével és utána 3—4 évi kapásmüveléssel történhet.

Az 1966-os esztendő a Szovjetunió íj ötéves tervének első éve volt. Rendelkezésűnkre állnak már a mezőgazdasági termelés előzetes számadatéi. Ezek arról tanúskodnak, hogy a aeovjet földművelők jól dolgoztak, eseményeik szembetűnőek. A Szovjetunió történetének legnagyobb termését aratták le 1966-ban: 171 millió

tonna szemestermény került a raktárakba. A Szovjetunió még sohasem rendelkezett annyi kenyérrel, mint most.

Valamennyi köztársaság teljesítette és túlteljesítette felvásárlási tervét. Az ország kenyérgabona mérlegére a legnagyobb hozzájárulást Oroszország, Kazahsztán és Ukrajna tette. Sok oroszországi és ukrajnai szovhoz és kolhoz nagy táblákon igen magas hozamot ért el: hektáronként 40 mázsát, Ukrajnában az átlagtermés hektáronként 20 mázsa volt.

Igen jó termés volt még napraforgóból, gyapotból, gyümölcsből és zöldségfélékből.

Szép eredményekkel zárták az esztendőt az állattenyésztők is. A kolhozokban és szovhozokban gyarapodott a szarvasmarha és a baromfiállomány, növekedett a hús-, a tej-, a tojás- és gyapjútermelés.

Figyelemre méltó a kolhozok gazdasági megerősödése. A termelés növekedésével, a terven felüli áruértékesítéssel együtt jelentősen emelkedtek a kolhozok bevételei és a kolhoztagok személyes jövedelme, természetbeni részesedése. Növekedett a kolhozok fel nem osztható alapja is. * * •

Á kolhozok és szovhozok eredményei a termelés emelkedésében vitathatatlanok. De korántsem akarjuk ezeket túlbecsülni vagy kisebbíteni. A szovjet mezőgazdaság némelyik *,ismerője“, aki a nyugati sajtó hasábjain elemezgeti helyzetünket, szedetné az eredményeket kizárólag a jó Időjárás javára írni. Az ilyen szemlélet helytelen, egyoldalú. Sem 1965 őszén, a vetés idején, sem 1986 tavaszán nem volt kedvező az időjárás számos fontos mezőgazdasági vidéken. Ezenkívül Ukrajna egyes kerületeiben Észak-Katikázusban 1965 nyarának végén és őszén kizárólag szárazság uralkodott.

A talajnedvesség hiánya miatt, ezeken a vidékeken a nagy gabonaterületek egyáltalán nem adtak termést vagy nagyon alacsony hozammal fizettek. Ezért igen sok kiegészítő munkára volt szükség; másodvetésre, ta• • •

GÁTÉPÍTÉS AZ IPOLY PARTJÁN

Az ipolyszakállasl szövetkezetnek nagyon sok bosszúságot okozott a kacskaringé* Ipoly folyó. 1961-ben tizenegyszer, tavaly ötször lépett ki medréből a rakoncátlan folyócska. Amellett, hogy a földeket elöntötte, veszélyeztette a lakóházakat is. Ezért sürgősen kérvényezték és kérték a gátak megerősítését. A Lévai Járási Nemzeti Bizottságon megértésre találtak és még tavalyelőtt megkezdték 3100 méter hosszúságban a gát építését. Egyidőben az Egres patak szabályozására is sor került és a jövőben már nem folyik a falun keresztül, mint eddig. A kálnai Talajjavító Vállalat dolgozóinak augusztus elejéig kel! befejezni az építkezést és átadni rendeltetésének.

Az ipolyszakállasiaknak eddig 60 hektár földet tett termővé az új gát, ahol már ebben az évben virágzó kertészet van. Sajnos, még 300 hektár mindig veszélyeztetve van. és ez csak akkor kerül biztonságba, ha az egész Ipoly völgyét szabálvozzék.

un *nvt jávnc;

Keleten is van új a nap alatt

• A MAGAS HEKTARHOZAMOKÉRT MINDENT ELKÖVETNEK • LÁTNI ÉS A JÖT MEGVALÓSÍTANI • EGYSZERŰ DE NAGYSZERŰ GABONASZArITÓ

Határt járni örömet vagy bosszúságot jelent? Nos, a kassai járásban levő kenyheci (Hranica pri Hornáde) EFSZ birodalmában az örömteli a mérvadó, mert szemgyönyörködtető minden a sokszínű határban.

Érdekes, mégsem a ringó kalászok, a sötétzöld cukorrépa és kukoricalevelek a legfeltűnőbbek, hanem a búza, a kukoricatábla végén fehérlő táblácskák. Vajon mi célból állíthatták őket a növénykultúrák közé?

Tóth Imre, az elnök jól tudja, miért vannak kint a táblák, de azért mégis az agronőmusra hivatkozik. Az agronómusra, Pataki Gyulára, aki nyitott szemmel jár a világban, és a hallottakat, látottakat igyekszik is megvalósítani.

A tanácskozásokon hallottak alapján kerül sor ebben az évben a nitratációs kísérletekre Is. öt részre osztott egy hektár búzával bevetett területet az agronómus. Az első húsz ár semmilyen műtrágyát nem kapott a vegetációs idő alatt, a második parcellára február végén már 200 kg-ot votettPk. A harmadik rJ—r» kitűzHtt

táblácskán azt olvashatjuk, hogy oda bokrosodás után 300 kg-ot adagoltak. A negyedik táblára ugyanannyit szórtak, plusz virágzás előtt még 100 kg-ot. Az ötödikre, az említett 300 kg-on kívül virágzás előtt még 200 kg-ot szórtak. A műtrágya négyféle keverékből tevődött össze. A cukorrépánál hasonlóan más-más időszakban különböző mennyiségű műtrágya adagolással kísérleteznek.

Az agronómus jelszava,_ közelebb vinni a tudományt a gyakorlathoz. Ezért nem elégszik meg az eddig elért hektárhozamokkal. Pedig tavaly is, most is szép eredményeket értek el, illetve várhatnak. Mironoszkájáből előreláthatólag jóval 40-en felül lesz a hektárhozam.

De nemcsak termelni, hanem betakarítani is tudni kell. Betakarítani gyorsan, olcsón és minél kevesebb veszteséggel.

Eddig Kenyhecen is nagy gondot okozott a gabona szárítása. A szemfüles agronómus sokat törte a fejét a megoldáson. Tavaly aztán seftségére sietett egy tanulmányút. Hradec Králové mellett látott egy gyakorlatban bevált szárítót, ezért a helyszínen mindent alaposan feljegyzett és napjainkban már a hasonló berendezés vészen várja a gabonát, mely mindössze 35 ezer koronába került és 36 óra alatt 2—2,5 vagon gabona szárad meg 15 százalékos nedvességtartalmára. Két és fél vagonnal jóformán emberi kéz beavatkozása nélkül kerül naponta a raktárba.

Milyen a berendezés és szárítóeljárás?

A gabonát a pótkocsiról a raktár mellett épült bunkerszerű betonmedencékbe öntik, onnan a raktár falánál épített mélyebb, kockaszerű medencébe ömlik át. A betonmedencéből aztán a gabonát a szárítóba fújatják. Amikor a hideglevegős szárítással (36 óra után) készen vannak, visszafújatják a gabonát a betonmedencébe s onnan tovább a raktárba.

Sokféleképpen végzik napjainkban a gabonaszárltást. Tény azonban, hogy legtöbb esetben sok kézierőt vesz igénybe. A kenyheci megoldás azért dicsérendő, mert olcsó s amellett tökéletes. Azt hiszem nem ártana, ha mezőgazdasági üzemeink irányítói megtekintenének hasonló szárítóberendezéseket, a látottak alapján bizonyára úgy döntenének, mint a kenyheci szövetkezet vezetősége, s felépítenék az egyszerű, de nagyszerű szárítóberendezést.

Szöveg és foto: Tóth Dezső

Tóth Imre elnök bízik benne, hogy a Mironovszkája fajtából 40 mázsán felült lesz a terméshozam

még sok a megoldatlan feladat. Sokat kell még tenni azért, hogy állandóan magas hozamokat érjünk el, és anynyi szemesterményt, ipari növényt, takarmányt és más mezőgazdasági cikket állítsunk elő, amennyi teljes mértékben fedezi a népgazdaság szükségleteit.

Tudni kell, hogy a gazdálkodás a Szovjetunióban igen sokrétű, és egyes kerületekben eléggé bonyolult talaj- és éghajlati körülmények között folyik. Elég egy pillantást vetni a Szovjetunió térképére, hogy némi elképzelésünk legyen, milyen sokfélék a természeti viszonyok. Délen szubtrópikus övezet húzódik, Közép-Ázsiában sivatagos és félsivatagos vidékek terülnek el, Északon pedig tundrák örök hidege vonul végig. Vannak olyan termékeny talajú részei az országnak, ahol viszont az aszály pusztít, és vannak gyenge termőképességű földek, ahol ráadásul állandóan feltör a belvíz.

Az SZKP Központi Bizottsága sokoldalúan tanulmányozta a mezőgazdasági termelés további növelésének problémáit. A kitűzött cél érdekében meg kell valósítani — és ez már el is kezdődött — a komplex fejlesztés tervét, amely kiterjed a föld termőerejének növelésére, a nagyszabású talajjavítási munkákra.

Az 1967. évi mezőgazdaságfejlesztési terv előirányozza a mezőgazdasági termelés általános növelését, különösen pedig a szemestermények hozamának emelését és minden növény átlagtermésének fokozását. Ugyancsak fontos feladat tovább növelni a hús, a tej, a tojás és a gyapjú termelését, és általában az állattenyésztés hozamait, továbbá gazdaságosan hasznosítani a mezőgazdasági technikát.

A terv felöleli a mezőgazdaság anyagi-technikai alapjainak további erősítését is. 1967-ben a kolhozok és szovhozok 287 000 traktort, 150 000 teherautót, 96 500 gabonakombájnt, 175 000 pótkodsit és sok más gépet kapnak. Műtrágyából 32 millió tonna jut majd a mezőgazdaságnak. Ezenkívül újabb intézkedések történnek a falu teljes villamosítása érdekében. A mezőgazdaság villamosenergia fogyasztása 1967-ben 28 milliárd kilowattóra lesz, ami 15 százalékkal több, mint tavaly volt.

összegezve az ötéves terv első esztendejének eredményeit, a kolhozok és szovhozok dolgozói, a tudósok, szakemberek, gazdasági vezetők igyekeznek jól felkészülni az idei mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésére. Ezzel méltóan akarják köszönten! a nevezetes dátumot — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját.

vaszi felülvetésre és erőteljes talajerőutánpótlásra. Az ország keleti részein, a fő gabonatermő területeken, 1966 tavasza hűvös volt, és sokáig elhúzódott. A tavaszi vetés ezért a szokásosnál sokkal később kezdődött és nehézséget okozott.

Ami pedig a nyári-őszi időjárást illeti, arról elmondhatjuk, hogy kedvező volt. De hasonló feltételek akadtak az előző években is, mégsem születtek megközelítően sem ilyen jó eredmények.

Ahhoz, hogy a múlt évben sikeresen elvégeztünk minden mezőgazdasági munkát és növeltük a hozamokat, jelentősen hozzájárult a kolhozok és szovhozok jó ellátása traktorokkal, gépekkel, műtrágyával, továbbá a földművelők anyagi érdekeltségének növekedése és általában a falunak nyújtott össztársadalmi segítség.

A kolhozok és szovhozok sikereiben világosan látszik a jól átgondolt, hosszabb időre szóló mezőgazdasági program előirányzatainak megvalósítása. Ezt a programot az SZKP Központi Bizottságának márciusi plénuma (1965) dolgozta ki és a párt XXIII. kongresszusa hagyta jóvá. A kommunisták pártja feltárta az elmúlt években elkövetett hibákat, a mezőgazdaság irányításának fogyatékosságait és nagyszabású politikai, gazdasági és szervező munkát kezdett el falun. Különösen nagyon jelentős volt a mezőgazdasági termelés tervezésének megjavítása, a stabil, öt évre szóló felvásárlási terv kidolgozása, a legkedvezőbb felvásárlási árak megállapítása és a munkadíjazás rendszerének megjavítása. 1966- tól valamennyi kolhoz megkezdte a jövedelemrészesedés garantált minimumának bevezetését. Ezentúl a kolhoztagok, akik részt vesznek a közös munkában, hozzávetőleg ugyanannyit kapnak majd munkájukért, mint a szovhozok dolgozói.

Rendszeres segítséget adnak a kolhozoknak és szovhozoknak a tudósok és a mezőgazdasági szakemberek. Nagy munkát végeznek annak érdekében, hogy tökéletesítsék a mezőgazdasági termelés technikáját, és ezzel csökkenjen a termelési költség.

Tudjuk, hogy a mezőgazdaságban

Pataki Gyula agronómus: „Amit jónak látok, igyekszem megvalósítani!'»