Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-11 / 45. szám
Biztos számadatok a méhcsalád fejlődéséről A méhcsaládban, amint tud” juk, természettanilag három nagy munkacsoport van. így azt is tudnunk kell, milyen arányban vesznek részt a méhegyedek az egyes munkálatokban? Ezt a számítást követni tudjuk a méhészeti év kezdetétől a beíejezésig. Az évzáró vizsgálat idején, azaz július 20-án ha jól intéztük a család sorsát, annak 100 dm2 fiasítása és 12 kg mézkészlete van. Ha 1 dm2 390 sejtet számolunk, ez 39 ezer új méhet jelent. Minél pontosabban mérjük le a fiasítást, a számadatok annál biztosabbak. Igyekezzünk inkább kevesebbet, mint többet mérni. Ez a fiasitás a főhordásban, július 20-a előtt 21 nappal kezdődött és az eddigi nagy nyári csoportok méhegyedei gondozták. Tehát az is kétségtelen, hogy ez összesen 21 napos. Ha tehát a 39 ezrest osztjuk 21 nappal, átlagosan napi 1857 lerakott petével kell számolnunk. Ez természettanilag megalapozott számadat és nem fér hozzá kétség. Az megtörténhetett, hogy volt nap, amikor az anya csak pl. 1700 vagy akár kevesebbet is petézett, mert kisebbnagyobb eltolódás, hűvösebb, esős, zivatarosabb időben előadódhatott. De az is biztos, hogy máskor viszont 1857-nál többet petézett. Akárhogy is volt, az átlagos napi 1857 pete természettanilag és biológiailag teljesen reális. Az is biztos, hogy • a kaptár eddigi méhállományának legfiatalabb egyedei, vizsgálatunk napján, július 20-án keltek ki. A Rösch és mások által megállapított természettani adatok szerint 9 napra visszemenően, vagyis július 11-ig dajkaméhek keltek ki, további 10 napon, tehát július li-g építő, őrző, mézérlelö-méhek és a július 1-je előtt kikelt méhek már mind kijárő-gyűjtőméhek. Mennyiségüket természetesen nem ismerjük, de nem is fontos, mert a legfiatalabb méh is, mely július 20-án kelt ki, még részt vesz a nagy nyári munkában és bizonyosan 35—40 nap múlva, — vagyis augusztus végére — elpusztul. Egészen reális tehát, ha csupán azokkal a méhekkel számolunk, melyek július 21-től látnak napvilágot. Most már előre számolhatunk, 0] méhek Régebben 9-szer 1857 16 713 10-szer 1857 18 570 2-szer 1857 3 714 Ezt a sok régi családban élő gyűjtőméhet most egyszerűen felbecsüljük. Tudjuk azt, hogy a szabályszerűen dolgozó méh 35 napos nyári életéből 16 napig kijáró gyűjtőméit. Ha most napi 1857 petével számolunk, nyugodtan becsülhetünk a július 21-két megelőző 14 napjára ugyanannyit. Az előbbi főhordásos időszak napi átlaga ugyanis kevesebb nem lehetett, s az esetleges 1000—3000 méh különbözet, mely csakis a gyűjtőméhek csoportját befolyásolná, elhanyagolható. A család első fejlődési ciklusának a végén, tehát augusztus 10-én 16 713 dajkaméhhel, 18 570 építőméhhel, 3714 új gyűjtőinéhhel és 25 998 (14X1857) régi gyűjtőméhhel kell számolnunk, mint a méhcsalád teljes egységével, de csak az esetben, ha a július 20-án végzett évzáró vizsgálamert tudjuk, hogy a 39 ezer dolgozóméh a következő 21 nap. alatt, vagyis az új család első fejlődési ciklusában augusztus 10-rs az utolsó egyedig kikel. Ez azt jelenti, hogy az első ciklusban, vagyis: július 21-től július 30-ig terjedő időben a megújult családban 9X1857, vagyis 16 713 méh lát napvilágot. Azonban további 10 nap után, július 21-től augusztus 10-ig terjedő időben, tehát az első teljes fejlődési ciklusban a család helyzete a következő: kikeli méhek közül dajkáméit semmi építő-őrzőméh semmi gyűjtőméit sok tunk idején 100 dm2 Hasításunk volt. Augusztus 11 vei kezdődik az új család második fejlődési ciklusa. Ha a fiasítást most újra lemérjük, azt látjuk, hogy az ntár csak pl. 60 dm2. Ez 390 sejttel számítva 23 460 új méh, vagyis napi 1117 pete. Most ntár minden adat kiszámítható, hogy összesen 10 053 dajkaméhböl, 11 170 építőméhből és 28 232 gyűjtőméhből áll a méhcsalád. Ezekből a teljesen reális számadatokból most már kifejezhetjük azt a °/o-os arányszámot, mely a dolgozóméhek három nagy munkacsoportjára esik. Ez kb. így aránylik: 20,3 % a dajkacsoport, 22,6 % az építő-őrzőcsoport és 57,1 % a gyűjtöcsoport. Ez azért érdekel bennünket, mert ezek az arúnyszámok mim dig mások és mások, vagyis állandóan változnak. A méhcsalád későnyári és őszi fejlődési időszakában a dajka- és építöcsoport százaléka fogy, a gyűjtőcsoporté nő. A fejlődés tavaszi és nyári időszakában ennek a fordítottját lát< juk, vagyis a dajka- és építő-: csoport százaléka nő, a gyűjtő-: csoportéé csökken. De akárhogyan is van, legkisebb mindig a dajkacsoport, valamivel nagyobb az épitőcsoport, és mindig a gyűjtőcsoport a legnagyobb. A szabályszerű és kiegyensúlyozott méhközösség eme felosztódását így alakította ki a természet és ennek két nagyon elmés oka van: 1. Ez teszi lehetővé a tavaszi és nyári főfejlődését, mert a szaporodó Hasítás ellátására tavasszal aránylag több dajkáméit, a fokozottabb lépépítésre aránylag több épitőméh szükséges és ezt a többletet csak a gyűjtőméhek rovására lehet a benti munkasorban tovább megtartani. Ősszel pedig a Hasítás naponta kevesebb, aránylag kevesebb dajka- és építőméhre van szükség, de megnő a még leheti séges nektár- és főképpen vH rágporgyűjtés fontossága, ezért aránylag magasabb a gyűjtőméhek száma. Ez az arányszánw emelkedés vagy csökkenés min-, denkor a Hasítás növekedésével, vagy csökkenésével függ össze. 2. Az az egyszerű további oka van, hogy a dajkaméhek otthon kevésbé pusztulnak, mig az őrzők bizony már gyakrabban, de leggyakrabban a kint járó gyűjtőméhek. Ilyen pazarul elmésen biztosítja a természet e pompás biológiai különleges élőlény folyamatos fejlődését és életét. Szirmai István A tudomány világából A lépek fertőtlenítése Shimanuki a nyúlós költésrothadásos család lépeinek fertőtlenítésével kísérletezett. Olyan lépeket választott, melyekben több száz megszáradt fiasitásmaradvány (pikkely) volt. Metilénoxid gázt használt. Az eredmény bíztató, de még sok kísérlet szükséges, míg a módszert át lehet ültetni az életbe. Néhány újabb kísérlet eredményéből azt lehet remélni, hogy ez a szer a gyomorvészes család lépeinek fertőtlenítésére és a na^y viaszmoly ellen is jó. (American Bee journal] Felejtenek-e a kábított méhek? Régebben azt tartották, hogy a kábított méhek elfelejtik lakásuk helyét, nem térnek vissza oda. A későbbi pontos kísérletek megcáfolták ezt. A kábítás hatását olyan méheken is ki-6 l.',ldg|±+J próbálták, amelyeket színre, illatra szoktattak. A méhek a kábítás után a megszokott színnél, illatnál keresték az eleséget. Most Medugorac széndioxiddal kísérletezett. A méheket sokáig, 6 óráig is kábították. Lakásuk helyét nem feledték el. Ha színes papírdarabhoz tett csészében cukorszörppel etette őket, a méhek több szín közt a megszokottat keresték a kábítás után, eleség nélkül is. Éppen így emlékeztek az eleség Illatára. Madugoracot főképpen az érdekelte, hogy az időre emlékeznek-e a kábulatukból föleszmélt méhek. A méhek megszokják az etetés idejét, várják az eleséget az etetőn az ismert órában. Nemcsak a méhészek tapasztalják azt, gondos tudományos kísérletek is igazolták. A méhek „órája“ egy napra van beállítva. A kaptárban levő etetőre egy nap múlva gyülekeznek. Más időre nem íehet szoktatni őket. Ügy látszik, anyagcseréjükkel, testükben folyó vegyi változások gyorsaságával függ ez össze. Furfangos tudósok megpróbálták hát, hogy vegyi szerekkel gyorsítsák vagy lassítsák, a méhek anyagcseréjét. Csak kevés szerrel sikerült sietésre vagy késésre bírni a méhek óráját, de azzal sem mindig. Medugorac azt állítja, hogy a széndioxiddal kábított méhek időérzése valami kicsit megváltozik. A méhek két csoportban várakoztak az etetésre. Az egyik valamivel a megszokott idő előtt, a másik egy kicsit utána. Az eredmény akkor is ez volt, ha a kaptárt elsötítették, de villannyal éjjel-nappal világított helyiségben tartották, és a szobában elhelyezett etetőre kellett kirepülniök eleségért. A külső hőmérséklet ingadozása, a nappal és az éjjel váltakozása nem befolyásolhatta őket. (Zeitschrift f. Bienenforschung, Német Szövetségi Köztársaság] Darabolt lépesméz A darabolt lépesmézet -Ausztráliában jó áron el lehet adni. A méhészek keretestől szállítják a mézet a darabolónak. Műlép nélkül építtetnek, csupán irányt adnak a méheknek a felső és az alsó keretlécén. Alkalmas erre pl. a következő mód: Közepes, vastagszálú műlépből 25 mm széles csíkokat hasítanak. Ezeket középen hosszukban derékszögűre hajlítják. Ha a csík egyik felét a keretlécre ragaszt-: ják, a másik lefelé csüng a feD ső lécről, vagy fölfelé néz az alsó lécről. A méhek a két irá-í nyítószalag közt szabadon épU tenek. (A darabolt lépesmézről: „Méhek között“ 6. kiadvány, 1967. 338.) Mézel-e a vadrózsa? Höhn szerint nektárt termel. Néhány, nálunk is ismert vad-í rózsa-fajt említ, köztük a kö-i zönséges gyepűrózsát (Rosa ca-* nina-t). (A vadrózsák úgy ismeretesek, hogy csak virágporosak.)' Édesharmat azonban lehet raj^ tűk a levéltetvektől. A bulgáriai nagy rózsás vidékeken sem gyűjtenek a méhek nektárt a rózsa virágjából, hiteles értesülésünk szerint. A régi német méhészeti irodalom emleget ugyan „Rosenhonig“-ot, de ezt nem rózsaméznek, hanem lépesméznek kell fordítani. A lép ma elavult, ritkán használt német névé ugyanis „Rose“, véletlenül a rózsáéval egyezik f más alakja „Ross“). (Garten und Kleintierzucht, Ausg. Imker 1967. NDK.]
