Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-11 / 45. szám
Jegyzetek Szabó Gyuláról í. Ilyenkor örülni illik: évtizedek sisteregtek el, és Szabó Gyulának végre megnyílt losonci kiállítása. Mégis, amikor visszagondolok a Tanácsháza előtti egyetlen plakátra, elszomorodom. A szomorodás nem a könnyen illanó fajtából való, nem lehet a szívből egyhamar kifüstölni. Az egyetlen plakát kartonlapra mázolt két sor írás volt. A meg-megújuló szél úgy Izzította a vörös betűket, mint a parazsat, de félóra eltelte után üszkösen feketéllett a lapon egy ékezet, amely egyszeriben gúnyos jelleget adott a hirdetésnek. Valami mogyoróagyú barbár javított bele. Furcsa nép vagyunk, annyi bizonyos. Néhány mérfölddel arrébb, néhány évtizeddel vissza a történelem vértfakasztó utain itt élt Madách. Világméretűvé nőtte ki magát műveiben, ám úgy élt, úgy alkotott itt, mint-a rét távoli zugában tündöklő virág: pompázott, illatozott, de mert nem vezetett arra ösvény, nem vette észre senki. Fél esztendeje jártam Szabó Gyulánál, fél esztendeje érzem a gőzként feszítő dühöt, a tehetetlenséget, abból a felismerésből eredőt, hogy él itt egy ember, egy művész, aki tanulságos, kristálytiszta logikájú, meggyőző, követnivaló művet hozott létre, s mi úgy bánunk vele, mint elődeink Madáchcsal. 2. Az ember — a művészember is — idomul környezetéhez. Akinek álmai vannak, akiben ott lapul az alkotáshoz szükséges energia, munkálkodik, akár a párizsi sugárutak, akár egy kisváros utcája a hazája. Egyetlen könyvben, egyetlen nyilatkozatban sem találtam különb, szebb, ígazabb megfogalmazását az alkotó ember és az atomkor kapcsolatának, a művész érzékenységének, a tudomány, a filozófia és a logika ötvözékének kifejezésére, mint éppen Szabó Gyulánál. „Sokszor érzem, tapinthatóan szinte, talpam alatt a Föld görbületét, s állok rajta, száguldóik vele az űrben, a hajam szinte borzolja a szél.“ A század talajából úgy fúrták elő magukat a különféle irányzatok, mint márciusban a fű. Szabó Gyula mindig magába olvasztotta és egyedivé formálta őket, meggyőződését soha nem adta fel, s munkáiban meg is valósította elképzeléseit. Egyetlen alaptételből indult ki: A művészet az embereket szolgálja, tegyük hát felfoghatóvá, megérthetővé. Az idő őt igazolja. Az emberiség válságos helyzetben van, nem engedheti meg a fényűzést, hogy ne használja tömeghatóeszközként legerősebb fegyverét, a művészetet — állapította meg Illyés Gyula utazásai összegezéseként. — Művészet az — ami épít — vallja a losonci festőművész. 3. Többezer képet festett. Többezer képe hever egymásra borulva lakása helyiségeiben. A színek, a képekről sugárzó ötletsorok, a grafikák visszavisszatérő nap-csillagok motívumai, a csodálkozó és figyelő emberi szemek — ez a hatalmas mennyiségű kincs, az életmű, ott porosodik a raktárnak kinevezett emeleti szobában, senki sem férhet hozzá —, mint Amerika vízeséseihez Kolumbusz előtt — ugyanis nincs még felfedezve. Nem pusztán díjak kellenek, innen-onnan jövő elismerések, nem kéz-rázogatások. Felmérő-jellegű, rendszerető munkára lenne szükség, művészetet értő és érző szakemberekre, akik közeget teremtenének a vásznaknak és grafikáknak, akik fény elé helyeznék az itt porosodó művet, s akkor kezdene ragyogni, élni, hatni az utánozhatatlan, korszerű, tanulságos munka, egy élet eredménye. 4. Ritkán álmodom, s akkor is kegyetlent. Nemrég különös álmot láttam: Egy kiállításon Picasso és Chagall képei mellett Szabó Gyula festményeket. Teljesen természetesnek vettem. A falra rögzített vásznak jól bírták egymás társaságát. Nem robbant fel egyik sem. 5. Mit csinál egy festőművész vidéken? Reggelenkint ügyel teste fizikai erőnlétére, tomászik, fut. Aztán várják vásznai, grafikái. Néha heteken át fest. Néha heteken át töpreng. Idős édesanyja, — túl a nyolcvanon — nagyon szereti fiát. És a fiú is az anyját. Nem törvény az, hogy minden művész ördög-alkatú! A ház harmadik lakója egy rókaszínű, de korántsem rókalelkű kutya, összesen három lény van hát közvetlenül együtt. Háromszög, melynek egyik csúcsa a festő. Az alkotáshoz szükséges állapotot biztosítja a környezet. Voltak idők — meséli Szabó Gyula — amikor egyetlen helyiségben, a konyhában szorongtak édesanyjával, a fazekakkal, festékekkel, vásznakkal. Anyja mosott, ő festett. Petőfi Irt hasonló körülmények között, egy zimankós télen, Debrecenben verset így: minden fűtő-alkalmatossága a pipa volt. 6. A világűr egyik naprendszerének bolygója a Föld. Egyre több rajta az ember és a füst. Legrégibb kontinense az Európa nevet kapta. E földrész középső részén található egy Csehszlovákia nevű ország, a csehek és szlovákok közös állama. Élnek itt nemzetiségek is, például magyarok. Az ország keleti csücskén terül s! Losonc. Itt lakik Szabó Gyula, festőművész, aki egyetlen életét az emberrel foglalkozó, idegperzselő munkának, a művészi alkotásnak ajándékozta. Sokan látogatják a hatvanon túl levő, de ötvennek sem látszó, fiatalos művészt, aki többezer képet és grafikát hozott létre. A vendégek felszisszennek, amikor a falnak támasztott porladó kincseket a fény elé tartják és isszák a vásznakról sugárzó gyönyörünk ... Nagyot nyújtózott, hogy megmozgassa dermedt izmait. Felemelték a csónakot, a vízhez vitték. Néhány göröngy a vízbe potytyant. Mozdulatlanná dermedtek. De semmi sem törte meg a ködös erdő csendjét. Krug előre ült. Pavel egyik lábával belépett, a másikkal ellökte a csónakot a parttól. Pavel jobbról, Krug pedig balról evezett. Öt perc alatt kiértek az öböl középére. Megálltak. — Amint elérjük a naszádot, azonnal indulj vissza a partra — suttogta Krug. — Azt mondtad, hogy valamit ki kell hoznom. — Nem lesz nehéz. Átdobják a csónakba és kész. Hirtelen kelet felől halk, egyenletes zúgás hallatszott, mintha kis asztali ventillátor forgott volna. . Krug figyelmeztetően felemelte a kezét. — Arról jönnek? — suttogta Pavel. — Várj! Krug teljesen megmerevedett, minden idegszálával figyelt. A. zúgás mintha közeledett volna. Ám a hosszú várakozásban elfáradt fül nem tudta megállapítani, hogy közelről vagy messziről hallatszik-e. Ekkor azonban egy másik, élesebb, erősebb hangot hallottak, olyat, mint amikor a csapból zuhog a víz a mosdóba. Csak nagyon gyorsjáratú naszád hasítja így éles orrával a vizet. Ebben a pillanatban, úgy ötven méterre tőlük kirajzolódtak egy kis hajó körvonalai Sebességét csökkentve kissé elfordult, és elhaladt mellettük. Éles kanyarral a nyílt tengernek fordította az orrát, s amikor a csónakkal egyvonalba ért, húsz méternyire tőle, megállt. Úgy tűnt, mintha motor nélkül volna, mert nem ütött zajt. A hajó fedélzetén egy férfi állt. — Gyorsabban! ■— kiáltott oda Krug. De mielőtt evezőiket a vízbe merirűségeket. Aztán sebes autóikba szállnak és elsuhannak. Szabó Gyula pedig tovább alkot, vagy éppenséggel töpreng, s néha úgy érzi, hogy talpa alatt valóban görbül a Föld, haját szinte borzolja a szél e roppant száguldásban. Nem várja, hogy felfedezzék. Boldog, mert vannak tervei. 7. Áprily Lajos Irt egy tökéletes verset. Bibliásan a elme, és így szól: „A kígyó felsiklott a sziklán, eltűnt, a rom rejtette el. A kígyó felsiklott a sziklán, és nem maradt utána jel. A pisztráng megvillant a habban, hullt lepke küzdött a habon. A pisztráng megvillant a habban, és nem maradt utána nyom. A sólyom átnyilalt a kéken, és néha villant, mint a hal. A sólyom átnyilalt a kéken, s mögötte nem maradt vonal. , Én nem vagyok se hal, se kígyó, az eget úszva nem szelem. Én nem vagyok sem hal, sem kígyó, És nem marad jelem. Áprily Lajos és Szabó Gyula után maradnak jelek. Csak az fáj, hogy vele is úgy bánunk, mint Madáchcsal, aki világméretűvé nőtte ki magát műveiben, ám úgy élt, úgy alkotott itt, mint a rét távoli zugában tündöklő virág: pompázott, illatozott, de mert nem vezetett arra ösvény, nem vette észre senki. BATTA GYÖRGY AZ ŐSZ KÉZJEGYEI (Foto: -gs) tették volna, a hajóról oroszul megkérdezték: — Kik vagytok? — „Ekvátor.“ — „Alaszka.“ Gyerünk. Krug erősebben evezett, mert a csónak a hajó orra felé sodródott. A földnyelv mögött sziréna búgott fel. — A fene egye meg! Abban a pillanatban, amikor vagy tizenöt méter maradt csak a hajóig, reflektor éles fénye vágódott a hajó oldalába, és rávetítette a csónakban ülő két férfi árnyékát. A hajó farán álló ember a kormányos fülke felé szaladt. Krug a vízbe dobta az evezőjét, és felállt... — Evezz! — ordította kétségbeesetten, a hajó felé nyújtva kezét. Pavel húzta az evezőt. A vízből fél méternyire kiemelkedő hajó már egészen közel volt. A fémkorlát csillogott a reflektor könyörtelen fényében. Krug teljesen előredőlt. Pavelnek úgy tűnt, hogy Krug végül is nem tudja tovább türtőztetni magát, és beugrik a vízbe. Újra felbúgott a sziréna. Pavel hátát melegíteni kezdték a reklektor sugarai. A reflektoros hajó közeledett. Egy felerősített hatig ezt dörögte: — Naszád! Leállítani a gépet! Mély visszhang válaszolt az erdő felől, majd visszatérve a vízre, akadálytalanul száguldott tovább. Az egész kép a fantasztikum határát súrolta. Főleg a sötétből felhangzó rendkívül erős hang. Mintha mindez egy keskeny alagútban történne. Talán azért hatott Így, mert a naszád és a csónak tehetetlenül vergődött a fényszóró vakító csatornájában, s köröskörül minden fekete és néma volt. Hirtelen a fényszóró felől elkezdett kelepelni egy géppuska. Hosszú sorozatot lőtt. A golyók a naszád fölött fütyültek. Krug már a korlát után nyúlt, amikor megrándult, felkiáltott, és a vízbe esett. A csónak felfordult. (Folytatjuk.) KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK A BARÁTSÁG HÓNAPJÁBAN A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jegyében ünnepeljük az idei csehszlovák-szovjet barátsági hónapot. A kulturális rendezvényeket országszerte hatalmas készülődés előzte meg, már jóval az évforduló előtt. Erről tanúskodnak a többi között a CSEMADOK-szervezetek sorra kerülő kulturális rendezvényei is. A losonci járás CSEMADOK-titkársága november végén énekkari fesztivált rendez, amelyen résztvesznek a járás legjobb együttesei — a nagyzellői, nyényei, ipolynyéki és nagycsalomjai felnőtt, valamint az ipolybalogi általános iskola énekkara. Rappon, Jelsocön. Panyidarócon és Csábon „Beszélgetés az ifjúsággal“ találkozókra kerül sor, melynek keretén belül a hetvennégy éves T u n y i János, a volt vöröskatona mond élménybeszámolót, s eleveníti fel LENIN elvtárssal való találkozásainak emlékét. Ugyancsak CSEMADOK-szervezetek rendezik 15 községben a „Proletár-nemzetköziség és a Szovjetunió 50 éve“ című előadásokat. Ezenkívül a losonci CSEMADOK-szervezet színjátszói a Kármán József-ünnepség alkalmával bemutatja a Fanny hagyománya című színdarabot. E városi szervezet a továbbiakban még egy irodalmi összeállítással lép a közönség elé, ahol a modern szovjet költők versein kívül zongora- és énekszámokkal szórakoztatják majd a közönséget. A komáromi Petőfi Irodalmi Színpad tizenkéttagú táncegyüttese és nyolc szavalója Gáspár Tibor összeállításában „A forradalom hangja" című műsorával november 6-án, ünnepi akadémia keretében lépett közönség elé. Az említett irodalmi színpad a barátság hónapja ünnepségeinek alkalmából fellép Martoson, Búcson, Karván és Gután színvonalas műsorával. Karván a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrcsoportja mozgalmi dalokkal szerepel. Dunaradványon a táncegyüttes mutatkozik be. A dunaszerdahelyi járásban a Csallóközi Színházi Napok lebonyolításával kezdődött a barátsági hónap kulturális rendezvényeinek sora, amelyből az ifjúság is méltóképpen kiveszi a részét. A CSISZ járási titkársága harminchárom alapszervezetben rendez előadást „Október és a ma“ címmel. A Gombai Állami Gazdaság, a Dunaszerdahelyi Építkezési Vállalat, a CSEMADOK dióspatonyi helyi szervezete és a nyárasdi CSISZ szervezet, valamint a másodfokú iskolák közel ezerkétszáz fiatalja vesz részt ezen beszélgetéseken, amelyeken a járás veteránjai tesznek összehasonlításokat, milyen volt a harcos múlt, s miként becsüljék a jelent, szocialista társadalmi rendszerünket. A dunaszerdahelyi könyvesbolt alkalmazottai 24 községben rendeznek kiállításokat a szovjet irodalom remekműveiből a helyi könyvtárak, szövetkezetek és iskolák bevonásával. —ez— FARKAS JENŐ: z te tíi Z U1 X >■ V3 \ Mi z ■< < h> I. Atomokat hasogat a korunk. Bakacsinba takarja fakó s mégis lázadozó, holdakkal, jáspiskőfénnyel, álmodozó sárban széteső lábnyommal játszadozó szemed fényét valami. Van aki érti s van, aki nem. A versben magamat keresem. II. Az utca él. Az utca csak beszél. Az utca nem mozdul soha, akár az ostoba tinó. Ilyen utcában, (a neonfény kialszik, alig remeg a gáz a csőben). No, látod? Élni jó! III. Belibegett a hajnal, harmatos szent malaszttal, traktoros szép paraszttal. Kiáltsak rá? Kiáltok: — Olvasta ezt a verset? — Ezt? Hm. Tiszta szívvel idézi Attilánkat. Enni kezdi a kolbászt friss cipóval. Nem érti, mért nézek utána. De visszaszól: — Én csak egyet kérek: Sok verset írjanak maguk! De olyat ám, amit megértek! Egy járás kulturális seregszemléje Az idei nyár és ősz a rimaszombati járásban színvonalas, jelentős tömegeket mozgató kulturális rendezvényekben bővelkedett. Ennek szervezéséből a CSEMADOK járási vezetősége mellett a CSEMADOK helyi szervezetek vállalták az oroszlánrészt. A körzeti dal- és táncünnepélyek sorát az „Ünneplő Balogvölgy“ nevű rendezvény nyitotta meg a nagybalogi kastély parkjában. A mintegy 1000 főnyi néző színes — járási méretben nem mindennapos — kulturális műsort nézett végig. A műsor gerincét a Miskolci Szénbányászati Tröszt népművészeti együttesének fellépése képezte. Nagy sikert aratott Nagybalogon a rimaszombati Gömör tánc- és énekkara is. Nagyban emelte a mű- I sor színvonalát Cséfalvay Kató, a Kas- I sai Állami Színház szólistájának szereplése. Itt mutatkozott be először népesebb közönség előtt a lőkösfalvi és a radnóti tánccsoport. Az „Ünneplő Balogvölgy“-nek már hagyománya van; évről évre joggal tart számot a környék lakóinak érdeklődésére. A járás második CSEMADOK-rendezvényének színhelye a Csíz fürdőn épült szabadtéri színpad volt. Itt a győri Vasas Kultúrotthon Bartók Béla Dal- és Táncegyüttese képezte a műsor alapját. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a nagy közönségsiker mellett Csízen rendkívül népes volt a szereplők tábora. A győri 100 tagú együttesen kívül a rimaszombati Gömör és ezen kívül még öt falusi együttes is fellépett. A szereplők száma meghaladta a háromszázat. A CSEMADOK lőkösházi szervezete — a rimaszombati járás nagy kiterjedtségére való tekintettel — elhatározta, hogy falujukban egy helyi jellegű rendezvény hagyományát alapozza meg. Odaadó munkával szabadtéri színpadot építettek önsegéllyel, s már a nyáron megrendezték az első dal- és táncünnepélyt, mely a vártnál sokkal jobban sikerült. A túróevölgyi falvakból közel ezer főnyi közönség gyűlt össze. Október eleién az ozsgyáni CSEMADOK szervezet által rendezett szüreti ünnepséggel zárult a rimaszombati járás idei CSEMADOK- rendezvényeinek sora. Több mint kétszáz álarcos, mókázó résztvevője volt a vidám szüreti felvonulásnak, amely végül a kastély parkjában állapodott meg, hogy a* őszi színekben pompázó fák alatt tovább folyjék az új bor ünneplése. összegezésül: a rimaszombati járás helyi és körzeti dal- és táncünnepélyei színvonalas szemléi voltak a járás egyre fejlődő kulturális életének. Ezek az évről-évre újabb rendezvényekkel bővülő kulturális szemlék már hagyománnyá váltak, amelyek folytatását lelkesen vállalják a csehszlovákiai magyar kultúra rimaszombati fáklyavivői. Kovács Zoltán, Rimaszombat A dal- és táncünnepélyeken mindenütt találkozhattunk Banyák István, népi zenekarával. A népszerű prímás — amint a képen látható — Cséfalvai Kató közismert művésznő énekszámát kíséri. Foto: -tt*
