Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-11-04 / 44. szám
«» Üdvözöljük a kommunizmust építő hős szovjet népet Bratislava, 1987. november 4. Ara 1,— Kőt XVIII. évfolyam, 44. szám. • a Ölvén éves a munkások és parasztok első állama • • ^Vven évvel ezelőtt, az első világháború véres és nyomorúsággal terhes napjaiban, történelmet formáló esemény rengette meg a világot. Oroszország munkásai és parasztjai megdöntötték a feudál-kapitalizmus hatalmát és széjjel zúzták a nemzetközi kapitalizmus világot átfogó láncolatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberi társadalom fejlődésének történelmében. Megnyitotta a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető útnak a korszakát. Elvette a földesuraktól a földet, a kapitalistáktól a termelőeszközöket és a hatalmas ország minden gazdagságát a volt elnyomottakra és kizsákmányoltakra ruházta át. A szovjet szocialista állam létrejöttével tehát véglegesen felbomlott a kizsákmányolás egységes rendszere. Az orosz bolsevikok pártja mögé felsorakozott néptömegek győzelmes forradalma bebizonyította az egész világ előtt, hogy a dolgozó nép, ha egyesíti erejét meg tud szabadulni gyűlölt ellenségeitől, a munka gyümölcsét kisajátító parazitáktól. Ezáltal egyben megnyitotta a szocialista forradalma és a nemzeti felszabadító mozgalmak kibontakozásának és sorozatos győzelmének dicső korszakát. Az út, amit a szovjet emberek az eltelt ötven év alatt megtettek a feudál-kapitalizmusból a szocializmushoz, a jogtalanságtól a szocialista demokráciához, a nemzetiségi elnyomástól a nemzetek és nemzetiségek szabadságához és egyenjogúságához, a gazdasági elmaradottságtól a korszerű iparhoz és a gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez, az analfabetizmustól a magas fokú műveltséghez és virágzó kultúrához vezetett. A Szovjetunió gazdasági és kulturális fejlődését, tehát a szovjet emberek hatalmas erőfeszítéseit azonban csak akkor tudjuk helyesen értékelni, ha a jelenlegi helyzet felmérésekor nem tévesztjük szemünk elől azt sem, hogy honnan indultak, hogy milyen gazdasági körülmények között kezdték meg az új társadalmi rend alapjainak lerakását. A munkások, parasztok és katonák fegyveres felkelése nyomán, a bolsevikok pártja vezetésével tehát győzött a szocialista forradalom. A győzelmes forradalom következményeként létre jött a proletariátus diktatúrája és egy új államforma, a szovjetek köztársasága. A fiatal szovjetköztársaság azonban megszületésének pillanatától kénytelen volt ádáz harcot vívni a megsemmisítésére törő nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalmárok ellen. Három éven keresztül dúlt a harc. Az embertelen kizsákmányolás alól felszabadított néptömegek erejét azonban a korszerű haditechnikával rendelkező ellenforradalmi erők nem tudták megtörni. A szabaddá vált munkások és a földhöz juttatott parasztok bíztak a pártban, meggyőződtek a lenini eszmék igazságosságáról és életrevalóságáról és a Vörös Hadseregbe tömörülve megsemmisítő csapást mértek az Idegen betolakodókra és a szovjethatalom hazai Ellenségeire. A hosszú ideig tartó polgárháború azonban felmérhetetlen anyagi kárt okozott a fiatal szovjet államnak. Ismeretes, hogy a cári Oroszország gazdasága is nagyon gyenge lábakon állt, tehát a szó legszorosabb értelmében elmaradott agrár állam volt. Ezerkilencszázhúszban, a polgárháború befejezésének idején a fiatal szovjet állam gazdaságának helyzete pedig még siralmasabb volt. Hiszen az iparának termelése az 1913 évi ipari termelésnek csupán 14 százalékát, a mezőgazdaságának termelése pedig 40 százalékát érte el. Elképzelhető tehát, hogy milyen nehéz körülmények között látott hozzá a szovjet nép az új társadalom gazdasági alapjainak lerakásához. A Szovjetunió Kommunista Pártja által vezetett és lelkesített dolgozó tömegek azonban nem riadtak vissza a nehézségektől. A hatalmas, sok nemzetiségű ország munkásai és parasztjai bebizonyították, hogy az elnyomás alól felszabadított nép alkotó ereje csodákat művel. Kétségtelen, hogy az új társadalmi és gazdasági rend építése közben hibák és fogyatékosságok is előfordultak, vagyis nem ment minden simán. Ez azonban érthető, ezen nem csodálkozhat senki, mert a szovjet nép egy olyan társadalmi rendszer kialakításán fáradozott, amilyet előtte még nem alkotott senki, s ezért a saját tapasztalatain kellett okulnia. A dicsőséget azonban, amelyet hatalmas megpróbáltatások közepette harcolt ki magának, nem vonhatja kétségbe és nem sajátíthatja el senki. Elképzelhető, hogy milyen megpróbáltatást jelentett a virágzásnak indult szocialista államnak és dolgos népének a hitleri fasizmus által rákényszerített háború, amely nemcsak megállította a szovjet gazdasági és kulturális élet kibontakozását, hanem az anyagi és kulturális értékek jelentékeny részének megsemmisülését is eredményezte. Többek között ezerhétszáztíz város, 70 ezer falu, 65 ezer kilométer hosszú vasút, 135 bánya, hét millió lő és 17 millió szarvasmarha elpusztítása írható a német fasiszták és szövetségeseik rovására. A szovjet nép azonban e hatalmas megpróbáltatás ellenére sem adta fel szocialista vívmányait. Harcolt értük és csapásai pozdorjává zúzták a fasiszta katonai gépezetet. Az Októberi Szocialista Forradalomban született és az idegen betolakodók elleni harcokban megedződött dicső Szovjet Hadsereg — a német fasizmus felett aratott győzelmével — nemcsak saját hazájának egységét és függetlenségét biztosította, hanem Közép- és Délkelet-Európa egész sor nemzetének lehetővé tette, hogy a szocialista fejlődés útjára lépjen. A Szovjetunió nemzetközi tekintélyének növekedése következtében kedvező erőfeltételek születtek a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmes kibontakozásához is. Ezzel lényegében megszűnt a kapitalizmus világot átfogó hegemóniája és elérkezett a szocialista világrendszer folyamatos kibontakozásának korszaka. A Nagy Októberi Szociálisa Forradalom 50. évfordulóját a közel kétszázötven millió lelket számláló szovjet nép a kommunista társadalmat formáló harcos munkával ünnepli. A gazdaságfejlesztésben sorra maga mögött hagyta a fejlett kapitalista országokat és az egykori elmaradott agrár ország ma — az Amerikai Egyesült Államok után • ' — a második helyet foglalja el. Sőt mi több, egyes termelési ágazatokban, mint például a vasérc, a koksz, a szén, a megmunkáló gépek, a motoros és villanymozdonyok, a traktorok, a gabona* kombájnok stb. termelésében, illetve gyártásában megelőzi az Egyesült Államokat is. A szovjet gazdaság fejlődésének gigantikus méreteit azonban talán legjobban bizonyítja az, hogy 1966-ban a szovjet ipar össztermelése hatvanhatszorosa volt az 1913 évi ipari termelésnek. Főleg a gépipar, amely 538-szorosát termeli az 1913 évinek, ért el szinte hihetetlennek tűnő eredményeket. A korszerű gépekkel ellátott szovjet mezőgazdaság is, amelynek fejlődése főleg 1954-től szembeötlő — évről-évre nagyobb értékeket hoz létre. Például az állattenyésztési termékek mennyisége csupán egy év alatt, vagyis 1965-höz viszonyítva 1966-ban több mint nyolc százalékkal növekedett. Az ipari és a mezőgazdasági termelés színvonalának gyors emelkedésével természetesen lépést tart a lakosság életszínvonalának emelkedése is. Tehát szüntelenül fejlődik a szovjet társadalom, mint a világbéke és forradalmi mozgalmának anyagi és erkölcsi bázisa. Jó érzéssel és büszkeséggel tölt el bennünket is az a tudat, hogy felszabadítónk, hű barátunk, függetlenségünk és szocialista vívmányaink önzetlen védelmezője, a dicső szovjet nép, ragyogó győzelmek közepette ünnepli a történelmet formáló forradalmának ötvenedik évfordulóját. Megnyugvással és örömmel valljuk, hogy mi is ahhoz a hatalmas táborhoz tartozunk, amely a marxilenini eszmék gyakorlati megvalósításán, a kizsákmányolástól mentes szocialista és kommunista társadalom teljes kibontakoztatásán fáradozik. A szovjet nép tapasztalatai nyomán megtanultuk, hogyan lehet a dolgozó nép politikai hatalmát eredményesen felhasználni a kizsákmányoló osztályok végleges likvidálására, gazdasági és kulturális életünk szocialista átalakítására, a termelés és az életszínvonal szüntelen emelésére. A nemzetközi méreteket öltő osztályharc bár formáiban megváltozott, de lendületéből a NOSZF óta semmit nem veszített. Határozottan követjük a lenini utat, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének szükségességéből indul ki. Ez a békés együttélés azonban nem jelent megalkuvást és osztálybékét, hanem következetesen fejlesztett versengést a gazdasági és a társadalmi élet minden szakaszán, mely versenyben az a küldetésünk, hogy fokozatosan hát* térbe szorítsuk s végül pedig legyőzzük a kapitalista világgazdaságot. A Szovjetunió a megalakulásának pillanatától a békés együttélés híve volt. Ma is — a többi szocialista országokkal karöltve — mindent elkövet a világbéke fenntartása céljából. A szüntelenül növekvő gazdasági és katonai ereje és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fennkölt eszméinek gyakorlati megvalósításán dolgozó népek és nemzetek szilárd egysége biztosan meghátrálásra kényszeríti a szocializmus és a világbéke ellenségeit.
