Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-28 / 43. szám
A szilvaragya a szemek, oltványok, nyesések révén lerjed, amelyeket a beteg fákról nyerünk. Legfőbb terjesztője egy söm5rszerü, levelész szívórovar. Szivószervében a vírusok gyorsan elszaporodnak és ugyanolyan gyorsan átterjednek az egészséges fákra. A betegség által megtámadott fákat még az ellenállóképesebb fákról metszett oltványokkal sem menthetjük meg a pusztulástól, sem pedig trágyaváltással, mivel a növény képtelen olyan védőanyagok kitermelésére a vírusok ellen, amelyek azokat ártalmatlanná tehetnék. Ezért csaknem kilátástalan a vírusok ellen vívott küzdelem. A balkáni országokban a szilva viirhenynek vagy salchnak is nevezett Sarka a gyümölcsfák millióit pusztította el. Hozzánk alighanem a faiskolák anyagával hurcolták be. A betegség első tünetei már levélhajtás után mutatkoznak: világo»vagy sötétzöld színű csíkok, szennyfoltok keletkeznek a leveleken, amelyek főleg akkor szembetűnők, ha a világosság felé tartjuk a leveleket. De a legbiztonságosabban a termésen állapíthatjuk meg a fertőzést. Az ilyen szilva felületét gödröcskék, barázdák szántják, amiért szilva-himlőnek vagy ragyának is nevezik helyenként a betegséget. A termés mintha zsugorodott, heges lenne, és épp ezek az ismertetőjelek és eltorzulások különböztetik meg az egészséges szilvától. A beteg szilva húsa gnmiszerű, gyakran vörösen erezett, ízetlen. A beteg fák terméshozama lényegesen kisebb az egészségesekénél. A beteg szilva sokkal előbb hull a fáról, mint az egészséges fa érett gyümölcse. Cukorhiányban is szenved, amiért nem alkalmas szilvaíz vagy befőtt készítésére sőt teljes elértéktelenedése folytán még pálinkafőzésre is alkalmatlan. Idén a kiskertészkedők is kitettek magukért. A kis Milán ugyancsak örül az óriási karalábénak, ami a losonci kiskertészkedők kertjében termett. Bállá felv. Az erősen fertőzött fákat egyszerűen kivágjuk és eltüzeljük. Megelőző intézkedésként az oltógallyat csakis szavatolta« egészséges fákról szerezzük. BOHUMIL MACHÄCEK Két fontos tényező — Ha valaki gazdag termést akar elérni, már az őszön gondolnia kell a jövő termés sikerét biztosító teendőkre: a gyümölcsfák trágyázására, permetezésére — kezdi magyarázatát Végh Zoltán, a gyümölcstermelők magyarbéli helyi szervezetének elnöke. Beszélgetés közben rámutat, hogy két fontos tényezőt kell szem előtt tartani: a növény kellő mennyiségű tápanyaghoz jusson, és védelmet nyerjen a kártevőkkel szemben. — Az elsőt ügy biztosítjuk, hogy idejében trágyázzuk a gyümölcsfát, tehát földbe juttatjuk azokat az anyagokat, amelyek gazdagítják a talaj tápértékét. Sokan tévesen csak a gyümölcsfáik tövét pár centiméternyi körzetben trágyázzák. Azonban a fák gyökerei a korona terjedelmét túlnőve meszszebbre elnyúlnak, és hajszálgyökerekben végződnek. A tápanyagfelvétel itt történik. Ide kell eljuttatni a tápanyagot. Próbaásással megállapíthatjuk a gyökerek terjedelmét. Legcélszerűbb, ha a gyümölcsfák környékét általánosan megtrágyázzuk minden 3—4 évben aszerint, milyenek a talajviszonyok. Kb. egy fára 80 kg istál•lótrágyát számítunk. Természetesen az egy fához szükséges trágyamennyiséget az előre kivizsgált talajösszetétel szabja meg. A trágyázás, talajlazítás szintén kihatással van a virágrttgyek képződésére. Itt legnagyobb szerepet kapnak a nitrogéntartalmú trágyák. A fiatal fákon ennek hatására erősebb hajtások fejlődnek. Az Idősebb fáknál pedig a virágrügyek nagyobb számú fejlődése alakul ki. így az egyszerű trágyázást ősszel végezzük, míg márciusban nitrogéné« műtrágyát adunk. A gyümölcs fejlődésére nagy jelentőséggel bíró másik tényező a permetezés, a kártevők elleni küzdelem. Az őszi lombhullás után a természet pihenőre tőr. Ügy is moindhatnánk, téli álomba merül. De a kertészt vagy az egyéni gyümölcstermelőt a jövő évi sikeres termés biztosításának gondjai serkentik. Ebben az időben a kártevők is nyugalmi állapotba vonulnak, hogy az első tavaszi meleg napokon ismét folytassák tevékenységüket. Ennek megakadályozása végett a gondos gyümölcstermelő nem hagyhatja figyelmen kívül az őszi teendőket, a gyümölcsfák permetezését. A kártevők, valamint petéik a lehullott lombon, az ágak, a törzs kérgének repedéseiben rejtőzködnek. Ezért a lehullott leveleket összegyűjtjük, mészporral fertőtlenítjük és egyéb hulladékkal a kert valamelyik szögletében komposztosítjuk. A beteg ágakat, a fennmaradt száraz leveleket, az ágak közti petefészkeket eltávolítjuk és elégetjük. Ezzel a kártevők millióit semmisítjük meg. Azonban ez nem minden. A törzshöz tapadókat és a hasadásokban rejtőzködőket tisztogatással, permetezéssel tesszük ártalmat lanná. Ma már a permetamyag megszerzése nem okoz problémát. Legalkalmasabb oldat őszszel és télen az Arborol AC és a Nitrozan. A permetanyag vásárlásakor használati utasítást is kapunk az alkalmazására. Most már csak a megfelelő időt kell megállapítanunk a permetezésre. — Az őszi permetezést lombhullás után tizennégy nappal, majd a nagy hidegek beálltáig végezhetjük. Először a legfelsőbb ágakat minden oldalról, majd a vastagabbakat és a törzset permetezzük. Ajánlatos a törzset drótkefével letisztítani, hogy a repedésekbe könnyen behatoljon az oldat. De ezen munkafolyamatnál gondolni kell a permet mérgező hatására. Tehát nem szabad megfeledkeznünk a permetező egészségvédelméről. A megfelelő munkaruhán kívül, mely teljesen fedi a testet, az illető kesztyűt és védőszemüveget viseljen. Csakis csendes, jő időben permetezzünk, hogy a permetsugár a legnagyobb mértékben az Irányzott helyre kerüljön. Később a fagyok beálltával az eljárás nem lesz kielégítő. Réti T. Kálmán A vöröshagyma szedés atán néhány napi száradást kfráo. Csak azután kerülhet sor a tisztításra, majdpedig a szállításra. Az idén sem bővelkedünk hagymában. A hazai termésen kívül behozatalra szorulunk. A huszonháromezer holdas nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben több mint szác holdon termesztenek vöröshagymát. Képünkön a szövetkezet elnöke, Szabó István elvtára hagymanllenőrzés közben. (Foto: nJd) Új betegség a szilvafákon A Sarka nevű vírusos betegség évről évre fokozódik, moly a szilva idő előtti hullásához vezet. A termés érésekor arról állapíthatjuk meg lekönnyebben a betegséget, hogy a fertőzött szilva feltűnően különbözik az egészséges fák termésétől. Mielőtt azonban bármilyen intézkedést tennénk, meg kell győződnünk a fertőzés tenyérül.
