Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-21 / 42. szám
halászati kiállításon A jugoszláv halászai pavilon impozáns bejárata mes szarvas- és őzagancsok láttán olyan érzés lesz rajtam úrrá, hogy ezek nem „igaziak“, hiszen javarészük a fél világból, de főleg a szocialista államok erdeiből, hegyeiből származnak. A kiállítás megnyitóján Tito elnök is megemlítette, hogy a nyugatnémet medvebőrök javarésze Boszniából és Szlovéniából származik. Hozzátehetjük, tőlünk pedig számos szarvas- és őzagancsot visznek haza a németek. Mindamellett bárhol lőtték a vadat, szerezték a trófeákat, volt mit csodálniok a látogatóknak. A lengyelek, majd a Német Demokratikus Köztársaság részlegén ugyancsak akad néznivaló. Az ember szinte beleszédül a sok agancs, vaddisznó, medvebőr és egyéb kitömött állatok szemlélésébe. A szovjet részlegen egyik ámulatból a másik esünk. Többféle szarvas és őz trófeák hivalkodnak a falakon. A mellvéden levő, szinte hihetetlen nagyságú világbajnoki címet viselő rénszarvasagancs 406,55 pontjával, fogva tartja a látogatót. A fentebb elmondottakon kívül a romániai zerge kampója, a farkas és vadmacska koponyája, a hiúz bundája, az ausztriai kőszáli kecske szarva, a csehszlovákiai hiúz koponyája, a vadmacska bundája és a lengyelországi farkas bundája visel világbajnoki címet. A nemzetközi csarnokban résztvevő 24 ország 2500 trófeát állított ki. Közülük a nemzetközi zsűri 2281-et méltatott osztályozásra, és 1182 arany-, 514 ezüst- és 355 bronzérmet osztott ki. Az egyes államok részlegei közül még kiemelkedett Mongólia prémes állataival, Szudán párducaival, krokodil és kigyóbőrökből készült termékeivel, Irán leopárdbőreivel, stb., stb. Kutyák szemléje, versenye a terepen A kiállítás keretében megrendezésre került a vadászkutyák szemléje is. A három napig tartó felvonuláson kilenc ország 700 vadászebe vonult fel. Képviselve voltak a kotorék és hajtóebek, valamint az európai vizsla minden fajtája. Természetes, hogy a derék négylábúakat is osztályozták, és arany-, ezüst- és bronzéremmel jutalmazták. A fajtára jellemző, jó állású, kiváló termetű állatok Európa Legszebb Kutyája címet nyerték. Említésre méltó az is, hogy a kiállítók kutyaversenyt is rendeztek. A műkotorék versenyek Újvidéktől négy kilométernyire, a Hadi szigeteken, míg a vizslák versenye Gyöngyszigeten zajlott le. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a kiállítással egyidőben nemzetközi vadászati és halászati filmfesztivál kezdődött. Huszonkét ország több mint száz vadászati és horgászati színes filmjeiben gyönyörködhettek a látogatók. (A legértékesebb filmek „Aranyőz“ díjat kaptak.) Emellett vadászati és halászati tematikájú bélyegkiállítás, horgász, céllövő, koronglövő és íjászverseny szórakoztatta a közönséget. Lőfegyverek, horgászati kellékek A kiállításon résztvevő 44 ország számos tagja nemcsak a nemzetközi csarnokban képviseltette magát, de külön pavilonokban is bemutatták trófeáikat, vadász és halászkellékeiket, felszereléseiket. Többek közt hazánk az 5. pavilonban sorakoztatta fel camping és egyszemélyes sátrait, felfújható csónakjait, halászati kellékeket és néhány fegyvert. Nem akarok rosszmájú lenni, de a helyzet ismeretében állítom, Csehszlovákia sokkal többre képes. A bemutatott áru nem képviselte eléggé fejlett vadászati, halászati gyártmányainkat. Például a Német Demokratikus Köztársaság pavilonja mellett vízzel töltött betonmedencét láttunk, s azon hívogatóan libegtek a motoros- és kézievezős vízi járművek. Ugyancsak a szabadban kaptak helyet a kiállított sátrak és camping-felszerelések. A német pavilonban nagy feltűnést keltettek a vadászfegyverek. Ugyanez vonatkozik a szovjet, olasz, belga, osztrák és nyugatnémet pavilonokra. Dicsérendő a fegyverek frappáns elhelyezése, reklámozása. Nemcsak a falakon és vitrinekben kínálták magukat a puskák, de forgó dobon, gúlába rakva látványosan helyezték el azokat. Minden bizonnyal megérte a fáradságot, hiszen a nyugati fegyvergyártó cégek nemcsak hírnevüket öregbítették a kiállításon, de fegyvervásárlásra vonatkozó üzleteket is kötöttek. Az említett pavilonokban láthattuk Napoleon vadászpuskájától kezdve a mai legújabb típusú félautomata, automata, dupla és háromcsövő vadászfegyvereket. Szólnunk kell arról is, hogy az olaszok műanyagból készült patront mutattak be, melyek nemcsak szemre szépek, elegáns kivitelezésűnk, de állítólag sokkal jobban betöltik szerepüket a hagyományos patronoknál. Színes halak az akváriumokban A vadászati kiállítás mellett kicsire törpült a halászati kiállítás. Nem csoda, hiszen a halak konzerválása, tartósítása nem annyira közkedvelt, mint a vadaké. Ám egyre több horgász járja a vadregényes folyó-partokat, kezükben horgászbottal, hátukon zsákkal. Közös a vadász és a horgász sorsa. Egyformán a természet rabjai. Különbség csak annyi, hogy körvadászat alkalmával a vadász nincs kitéve a véletlennek, míg a halász zsákmánya minden esetben a szerencse dolga. Nem véletlen, hogy a halászati eszközök és a preparált halak kiállításában a vendéglátó Jugoszlávia vezet. Pavilonjából azok a látogatók is elégedetten távoznak, akiknek semmi közük a halászathoz. Külön-külön csarnokban kaptak helyet a pergő halászat eszközei, melyekből mi is szívesen elfogadnánk egy-egy darabot. Egy másik pavilonban édesvízi akváriumok sorakoznak háromnégy szakaszban. Bennük ezerféle hal tündököl, számtalan színárnyalatban. Az akváriumot kedvelők, a halak olyan szinpompájának lehettek szemtanúi, amely életük végéig élmény marad. A horgásztrófeák ugyancsak ékeseknek bizonyultak. Mindenki megcsodálta a preparált hatalmas harcsát, márnát, galócát, pisztrángot, csukafejet stb., stb. A horgászkiállitás további érdekessége, hogy a látogatók a helyszínen meg is vásárolhatják a horgász- és turista-fölszereléseket. A kiállítás időszakában — akárcsak a vadászok —i a horgászok is versenyre keltek. Kint a vizen buktató horoggal próbáltak szerencsét, míg a vásár területén célbadobással mérték össze tudásukat. Bő eledel, sovány pénztárca Végül szólnunk kell a legfontosabbról, az ételről, italról, illetve a vendéglátásról. Minthogy a sok nézelődésben, jövés-menésben megéhezik az ember, a nap bizonyos időszakában a gyomrára is gondolnia kell. Amilyen színvonalas a kiállítás, olyan az ellátás. Egyik-másik étkezdében a „bőség kosarát“ kínálják. Mindenki azt eszik, iszik, amit szemeszája kíván. Nemcsak vad- és halkülönlegességben válogathattunk, de a jugoszláv konyhaművészet remekeiben, sőt nemzetközi ételkülönlegességek is csiklandozták orrunkat. Sajnos, az embernek egy gyomra van, még sajnosabb, sovány a pénztárcája. A vásáron „csengő aranyat“ kértek a legegyszerűbb reggeliért, ebédért. Igaz, kiadós és ízletes az ebédre fogyasztott halászlé, de tíz új dinárt (30 korona) fizettünk érte. Utána lecsúszott egy üveg sör, két dinár értékben. Ügy fogyott a pénz, mint az idő. A reggel összefolyik a délutánnal, s még mindig sok a néznivaló, újabb és újabb pavilonok várnak bennünket. Ahhoz, hogy áttekintsük 44 ország többezer vadász-halász trófeáját, megismerjük vadászati, halászati viszonyait, egy életre van szükség, nem pedig röpke néhány órára. SÁNDOR GÁBOR A világbajnok címet viselő román vadkan-agyar (pontszám 138.95)
