Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-21 / 42. szám

halászati kiállításon A jugoszláv halászai pavilon impozáns bejárata mes szarvas- és őzagancsok lát­tán olyan érzés lesz rajtam úr­rá, hogy ezek nem „igaziak“, hiszen javarészük a fél világ­ból, de főleg a szocialista álla­mok erdeiből, hegyeiből szár­maznak. A kiállítás megnyitó­ján Tito elnök is megemlítette, hogy a nyugatnémet medvebő­rök javarésze Boszniából és Szlovéniából származik. Hozzá­tehetjük, tőlünk pedig számos szarvas- és őzagancsot visznek haza a németek. Mindamellett bárhol lőtték a vadat, szerez­ték a trófeákat, volt mit cso­­dálniok a látogatóknak. A lengyelek, majd a Német Demokratikus Köztársaság rész­legén ugyancsak akad nézni­való. Az ember szinte beleszé­dül a sok agancs, vaddisznó, medvebőr és egyéb kitömött állatok szemlélésébe. A szovjet részlegen egyik ámulatból a másik esünk. Több­féle szarvas és őz trófeák hi­valkodnak a falakon. A mell­véden levő, szinte hihetetlen nagyságú világbajnoki címet viselő rénszarvasagancs 406,55 pontjával, fogva tartja a láto­gatót. A fentebb elmondottakon kí­vül a romániai zerge kampója, a farkas és vadmacska kopo­nyája, a hiúz bundája, az ausztriai kőszáli kecske szarva, a csehszlovákiai hiúz koponyá­ja, a vadmacska bundája és a lengyelországi farkas bundája visel világbajnoki címet. A nemzetközi csarnokban résztvevő 24 ország 2500 tró­feát állított ki. Közülük a nem­zetközi zsűri 2281-et méltatott osztályozásra, és 1182 arany-, 514 ezüst- és 355 bronzérmet osztott ki. Az egyes államok részlegei közül még kiemelkedett Mon­gólia prémes állataival, Szudán párducaival, krokodil és kigyó­­bőrökből készült termékeivel, Irán leopárdbőreivel, stb., stb. Kutyák szemléje, versenye a terepen A kiállítás keretében megren­dezésre került a vadászkutyák szemléje is. A három napig tar­tó felvonuláson kilenc ország 700 vadászebe vonult fel. Kép­viselve voltak a kotorék és haj­tóebek, valamint az európai vizsla minden fajtája. Termé­szetes, hogy a derék négylá­­búakat is osztályozták, és arany-, ezüst- és bronzéremmel jutalmazták. A fajtára jellemző, jó állású, kiváló termetű álla­tok Európa Legszebb Kutyája címet nyerték. Említésre méltó az is, hogy a kiállítók kutya­versenyt is rendeztek. A műko­torék versenyek Újvidéktől négy kilométernyire, a Hadi szigeteken, míg a vizslák ver­senye Gyöngyszigeten zajlott le. A teljesség kedvéért megem­lítem, hogy a kiállítással egy­­időben nemzetközi vadászati és halászati filmfesztivál kezdő­dött. Huszonkét ország több mint száz vadászati és horgá­szati színes filmjeiben gyönyör­ködhettek a látogatók. (A leg­értékesebb filmek „Aranyőz“ díjat kaptak.) Emellett vadá­szati és halászati tematikájú bélyegkiállítás, horgász, cél­lövő, koronglövő és íjászver­seny szórakoztatta a közönsé­get. Lőfegyverek, horgászati kellékek A kiállításon résztvevő 44 or­szág számos tagja nemcsak a nemzetközi csarnokban képvi­seltette magát, de külön pavi­lonokban is bemutatták trófeái­kat, vadász és halászkellékei­ket, felszereléseiket. Többek közt hazánk az 5. pavilonban sorakoztatta fel camping és egyszemélyes sátrait, felfújható csónakjait, halászati kellékeket és néhány fegyvert. Nem aka­rok rosszmájú lenni, de a hely­zet ismeretében állítom, Cseh­szlovákia sokkal többre képes. A bemutatott áru nem képvisel­te eléggé fejlett vadászati, ha­lászati gyártmányainkat. Pél­dául a Német Demokratikus Köztársaság pavilonja mellett vízzel töltött betonmedencét láttunk, s azon hívogatóan li­begtek a motoros- és kézieve­zős vízi járművek. Ugyancsak a szabadban kaptak helyet a ki­állított sátrak és camping-fel­­szerelések. A német pavilonban nagy fel­tűnést keltettek a vadászfegy­verek. Ugyanez vonatkozik a szovjet, olasz, belga, osztrák és nyugatnémet pavilonokra. Di­csérendő a fegyverek frappáns elhelyezése, reklámozása. Nem­csak a falakon és vitrinekben kínálták magukat a puskák, de forgó dobon, gúlába rakva lát­ványosan helyezték el azokat. Minden bizonnyal megérte a fáradságot, hiszen a nyugati fegyvergyártó cégek nemcsak hírnevüket öregbítették a kiál­lításon, de fegyvervásárlásra vonatkozó üzleteket is kötöttek. Az említett pavilonokban lát­hattuk Napoleon vadászpuskájá­tól kezdve a mai legújabb tí­pusú félautomata, automata, dupla és háromcsövő vadász­­fegyvereket. Szólnunk kell ar­ról is, hogy az olaszok mű­anyagból készült patront mu­tattak be, melyek nemcsak szemre szépek, elegáns kivite­lezésűnk, de állítólag sokkal jobban betöltik szerepüket a hagyományos patronoknál. Színes halak az akváriumokban A vadászati kiállítás mellett kicsire törpült a halászati ki­állítás. Nem csoda, hiszen a halak konzerválása, tartósítása nem annyira közkedvelt, mint a vadaké. Ám egyre több horgász járja a vadregényes folyó-par­­tokat, kezükben horgászbottal, hátukon zsákkal. Közös a va­dász és a horgász sorsa. Egy­formán a természet rabjai. Kü­lönbség csak annyi, hogy kör­vadászat alkalmával a vadász nincs kitéve a véletlennek, míg a halász zsákmánya minden esetben a szerencse dolga. Nem véletlen, hogy a halá­szati eszközök és a preparált halak kiállításában a vendég­látó Jugoszlávia vezet. Pavilon­jából azok a látogatók is elé­gedetten távoznak, akiknek semmi közük a halászathoz. Külön-külön csarnokban kaptak helyet a pergő halászat eszkö­zei, melyekből mi is szívesen elfogadnánk egy-egy darabot. Egy másik pavilonban édesvízi akváriumok sorakoznak három­négy szakaszban. Bennük ezer­féle hal tündököl, számtalan színárnyalatban. Az akváriumot kedvelők, a halak olyan szin­­pompájának lehettek szemtanúi, amely életük végéig élmény marad. A horgásztrófeák ugyancsak ékeseknek bizonyultak. Minden­ki megcsodálta a preparált ha­talmas harcsát, márnát, galó­cát, pisztrángot, csukafejet stb., stb. A horgászkiállitás további ér­dekessége, hogy a látogatók a helyszínen meg is vásárolhat­ják a horgász- és turista-fölsze­reléseket. A kiállítás időszaká­ban — akárcsak a vadászok —i a horgászok is versenyre kel­tek. Kint a vizen buktató ho­roggal próbáltak szerencsét, míg a vásár területén célba­­dobással mérték össze tudásu­kat. Bő eledel, sovány pénztárca Végül szólnunk kell a leg­fontosabbról, az ételről, italról, illetve a vendéglátásról. Mint­hogy a sok nézelődésben, jö­vés-menésben megéhezik az ember, a nap bizonyos idősza­kában a gyomrára is gondolnia kell. Amilyen színvonalas a kiállítás, olyan az ellátás. Egyik-másik étkezdében a „bő­ség kosarát“ kínálják. Minden­ki azt eszik, iszik, amit szeme­­szája kíván. Nemcsak vad- és halkülönlegességben válogathat­tunk, de a jugoszláv konyha­­művészet remekeiben, sőt nem­zetközi ételkülönlegességek is csiklandozták orrunkat. Sajnos, az embernek egy gyomra van, még sajnosabb, sovány a pénz­tárcája. A vásáron „csengő aranyat“ kértek a legegysze­rűbb reggeliért, ebédért. Igaz, kiadós és ízletes az ebédre fo­gyasztott halászlé, de tíz új dinárt (30 korona) fizettünk érte. Utána lecsúszott egy üveg sör, két dinár értékben. Ügy fogyott a pénz, mint az idő. A reggel összefolyik a délután­nal, s még mindig sok a nézni­való, újabb és újabb pavilonok várnak bennünket. Ahhoz, hogy áttekintsük 44 ország többezer vadász-halász trófeáját, megis­merjük vadászati, halászati vi­szonyait, egy életre van szük­ség, nem pedig röpke néhány órára. SÁNDOR GÁBOR A világbajnok címet viselő román vadkan-agyar (pontszám 138.95)

Next

/
Thumbnails
Contents