Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-21 / 42. szám

Ahalak életmódjára jelentősen hat a tó, folyó vagy patak, mint környezet. Az élőhely nemcsak a hal testalkatát formálja, vagy a táplálkozási lehetőségeket szabályozza, hanem a paraziták előfordulását és a fertőzöttség mértékét is meghatározza.

Megállapították, hogy egyetlen magasabbrendű élőlény sem létezik élősködő nélkül, így természetes, hogy édesvízi halainkban is a legkülönfélébb élősködők találhatók.

Egy-egy vízterületen néhány hal boncolása után sziiite előre megmondhatjuk, hogy a vizsgálandó halfajban milyen élősködő található. Ez azt jelenti, hogy a halak fertőzöttsége bizonyos élősködőkkel szabályszerű, mondhatjuk törvényszerű. Miként van az, hogy a parazita, mint önálló élőlény, mindig megtalálja élethelyét, azaz a halat? Ez csak úgy lehetséges, ha a parazita fejlődése párhuzamos vagy egy-egy ponton kapcsolatos a hallal. Ez a kapcsolat a két élőlény között a legkülönbözőbb módon valósul még. A paraziták szaporodásának egyszerűbb formája az, ha az élősködő külvilágra juttatott petéi szolgálnak fertőző forrásul azáltal, hogy a belőlük kikelő új egyed a gazdaállatra kerül. Ez a szaporodás főleg a külső élősködőkre, pl. a kopoltyúférgekre jellemző.

Jóval általánosabb és a vízi élettérben jellemzőbb a köztigazdával történő parazitafertőződés. Mi Is ennek a lényege?

Valamely élősködő a petéből kikelés után nem éri el a végleges formáját, hanem esetleg egészen más felépítéssel egy alsóbbrendű állat élősködőjeként szerepel. Ez az alacsonyabbrendű állat, mint köztigazda, szorosabb kapcsolatban van a hallal, pl. annak táplálékát, vagy közvetlen környezetét képezi. A leggyakoribb köztigazdák a csigák, a kagylók, a rákok és a piócák.

Parazitagazda - köztigazda

leg a köztigazda nélkül fejlődők, vagy melyeknek köztigazdái mindenütt megtalálhatók (ilyen pl. a szegfflféreg, a tubifexfélékkel mint köztigazdák, kai) nagymértékben természetellenesen elszaporodhatnak és ezzel a halak pusztulását okozhatják.

Az élősködők sokféle fejlődéséből következik, hogy az ellenük való védekezés nem lehet egységes. Nem elégedhetünk meg a gyógyszerek alkalmazásával (fürösztések), hanem az élősködők fejlődésmenetének tökéletes megismerésére kell törekedni. A megelőzéskor azt kell követnünk, hogy a fejlődési állomásokat valamelyik köztigazda irtásával megszakítsuk és ezzel meggátoljuk az élősködők ivarérett példányainak kialakulását.

Dr. Molnár Kálmán

♦*«

Bográcsba került az első „Fehér Amur" Komáromban

Védik a halállományt

HOLCZER LÁSZLÓ Komárom

Nem kívánom ismertetni a köztigazdákkal való fertőzés módjait, csupán néhány érdekes példát említek:

A pontyfélék belében élősködő Sphaerostoma bramae nevű szívóféreg petéiből kikelő lárvák a Bithynia tentaculata nevű csigába fúródnak be (első köztigazda), ahonnan bizonyos fejlettséget elérve egy piócába (második köztigazda) mennek át. Ha a hal a fertőzött piócát elfogyasztja, belében az átmeneti élősködő alakokból ivarérett szívóférgek fejlődnek ki.

A csuka belében igen gyakori élősködő a Trianephorus nodulosus nevű galandféreg, ha ennek a vízbe jutott petéjét valamely apróbb rákocska, leggyakrabban cyklops-féle, elfogyasztja, akkor testüregében kialakul a féreg egyik lárva alakja. Ha sügérféld (vágódurbincs, csapósügér) eszi meg a fertőzött kis rákot, akkor a féreglárva fejlődése tovább tart, és hosszú, szalagszerű szervezetként betokozódik a hal májában. Végleges fejlettségét csak egy további ragadozó hal (csuka, fogas) belében képes elérni, miután ez a fertőzőt sügérfélét elfogyasztotta. Ha a rákot nem sügérféle fogyasztja el, avagy egyáltalán nem válik haltáplálékká, akkor az élősködő nem fejlődik tovább.

Ugyancsak köztigazdával történhet a fertőződés az egysejtű élősködőknél. Pl. a halak vérében található tripanosomák vízi ízeltlábú paraziták és piócák közvetítésével jutnak vérszívás alkalmával egyik halról a másikra.

Érdekes az Opistrochis felineus nevű métely életciklusa is. Ennek a parazitának néhány

emlősállat, esetleg ember a végleges gazdája, míg fejlődésének előbbi szakaszai csigában majd pontyfélékben folynak le.

Mint a felsorolt példákból látható, a természetes ' körülmények között a halak fertőződése a táplálkozással és a tartózkodási hely jellegével szoros kapcsolatban van. Ebből származik az, hogy megváltozott viszonyok között, pl. tógazdaságokban, egyes élősködők előfordulása és fejlődése, legtöbbször a köztigazda hiánya miatt, nem lehetséges. Más fajok, fő-Már néhány cikk megjelent a „Vadász- és Halászban“ a Fehér Amúr növényevő halról. Éppen ezért érthető kíváncsisággal látogattam meg Csepregi Miska barátomat, akiről az a hír terjedt, hogy olyan halat fogott, amely hasonlít a cikkben ismertetett Fehér Amúrhoz.

Kérdésemre Miska barátom így nyilatkozott:

Augusztus 18-án,. pénteken délután hármasban kimentünk a Vágduna vadregényes partjára, hogy ott szerencsét próbáljunk. Mivel akkoriban a pontyszezon derekán éltünk, reménykedtünk, hogy komolyabb példányt fogunk. Ennek reményében bográcsot is vittünk magunkkal, ha szerencsénk lesz, estére halászlevet vacsorázunk.

Mivel városunktól messze van a jelzett halászhely, alaposan felkészülve indultunk útnak. Különféle horgokat, tejeskukoricát és tésztát is vittünk magunkkal. Ám bármennyire is igyekeztünk, estig kevés hal akadt horgunkra. Ezért nap-' nyugtakor emelőhálőval próbálkoztunk, mert ennél nem számít harap-e a hal vagy sem. Sajnos, ez sem vezetett eredményre. Társaim eközben már szénából fekhelyet készítettek, ahol jót aludtunk a langyos éjszakában.

Amikor virradt, újra húztuk a hálót, hátha sikerül. Legalább annyit szerettünk volna a vízből kimeríteni, hogy az áhított halászlevet elkészíthessük. Végre fogtunk jászkölyköt, de mást semmit. Úgy gondoltam abbahagyom a hiábavaló munkát, de még egyszer-kétszer felhúztam a hálót. Az utolsónak szánt húzáskor a kánvák táncba kezdtek, jelezve, hogy szép példány van a hálóban. Igyekeztem minél hamarabb partra tenni, nehogy elmenesége a kompon foglalatoskodott, addig ő halászott. Egyetlen évben, például 1935-ben 28 darab 15—35 kilós harcsát adott a piacra.

Ma már Kajtár bácsinak és a többi garanivezekényi halásznak megváltozott az élete. Nyugdíjasok, és nap mint nap, sokszor egész éjjel kint virrasztanak a Garam partján. Hálójukban bőven akad hal, ponty, csuka, márna, de még angolna is. János bácsi tavaly 15 kilós harcsát fogott, de idén ilyen zsákmánnyal még nem dicsekedhet. Amióta a ziari üzemből nem engedik a folyóba a mérgező anyagokat, a halak szépen szaporodnak, főleg azértis, mert évente sok halivadékkal töltik fel a vizet. Ha a jövőben nem fordul elő valamilyen halbetegség, előreláthatólag a mostani halállomány 20— 30 százalékkal növekedik.

BELÁNYI JÁNOS

A Zselíz melletti Garainvezekényen húsz szervezett horgász hódol e sportnak. A Garam folyó szinte korlátlan lehetőségeket nyújt a sikeres horgászathoz. A Garam a kertek mögött folyik, s az idősebb emberek úgy beszélnek a halászatról, mint hagyományos dologról.

Kajtár János bácsi például 83 éves. Nyolc éven keresztül éjjel-nappal a vízparton álló kunyhóban élt. Az uraság révésze volt. Évente 11 mázsa gabonát kapott és 20 ,ár földet Ez azonban nem bizonyult elegendőnek a megélhetéshez. Ezért Sárótól és Tőrétől átfésülték a Garam folyót halásztársaival. Az uraságnak magas adót fizettek érte. Az üzlet azért kifizetődött. Amíg felelj VADASZ ö * HALASZ

küljön az egyetlen komoly zsákmány. Ekkor figyeltem fel, hogy hálómban ezüstösen csillogó, nálunk szokatlan pikkelyű hal ficánkol. Némileg hasonlított a süllőhöz vagy a már. nához. Ekkor még nem sejtettük, hogy idegenszármazású vendéghal akadt hálónkba.

Mivel megvolt a szükséges hal a paprikás elkészítéséhez, tüstént főzéshez láttunk. De előbb a kíváncsiság rávitt bennünket, hogy megmérjük az ismeretlen halat. Függőmértékünk 2,40 kg-ot mutatott.

A második meglepetés akkor ért bennünket, amikor sógorom felbontotta a halat és mutatta különös gyomrát. Rendkívüli vastag beiéi tele voltak mindenféle zöld eleséggel. Minden jel arra mutatott, hogy ez a hal vízinövényekkel táplálkozik. Húsa szép fehér volt, vastagabb a süllőétől, aránylag kevés szálkával. Mivel egészében nem fért a bográcsba, kettévágtuk, majd fejével együtt megfőztük. A keszegekkel együtt finom halászlé készült belőle. Evés közben lettünk figyelmesek a hal fejének különös formájára. Főleg fogai voltak szokatlanul erősek és recések. Ez késztetett bennünket arra, hogy gondosan becsomagoltam és elvlttem ’Gunda elvtársnak, a komáromi halászegyesület vezetőségi tagjának. Alapos vizsgálat után kijelentette, hogy ez a hal nem más, mint a Szovjetunióból Európa számos országába betelepített „Fehér Amúr“-ról van szó. Kár volt érte, hogy megettük. Odaadhattuk volna a komáromi horgászegyesület múzeumának. A kíváncsi sporthorgászok és a természetbarátok megismerhették volna a nálunk még ritkaság számba menő vendéget.