Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
A mikor a „Pózba“ egységes földművesszövetkezet tavaly nem teljesítette tejszállítási kötelezettségeit, a felelős tényezők foglalkozni kezdtek a tejtermelés kérdéseivel és az azzal öszefüggő problémákkal. A dolog már eleve nem látszott egyszerűnek. A mezőgazdasági termelés az új Irányítási rendszer figyelembevételével egyrészt nagyobb munkatermelékenységet, másrészt önköltségcsökkentést feltételez a tej és tejtermékek tekintetében is. Különben képtelenség kimutatni gazdasági hatékonyságot. És mivel ez nem sikerült az EFSZ vezetőségében működő elvtársaknak, kissé szokatlan, de a tervteljesítés számára teljesen kielégítő módszert agyaltak ki a tejtermelésben. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a „bűnösök“ sem a mezőgazdasági dolgozók soraiból, sem a termelési részlegből nem kerültek ki. Mert vádat emeltek Hrabnvsky tehergépkocsivezető és Nemrava nevű kocsikísérője ellen. Mindketten az érsekújvári Csehszlovák Gépkocsiforgalmi Vállalat dolgozói, akik a tejfelvásárlást, illetve begyűjtést végezték. És mindketten 1959 óta olyan rengeteg tapasztalatra tettek szert a Nyugat-Szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat útvesztőiben, hogy könnyen átlátták a tejszállltás nyújtotta lehetőségeket. Az sem kerülte el figyelmüket, hogy a tejátvétel ellenőrzése szinte a nullával egyenlő. Néhány száz liter úgyszólván meg se kottyant ilyen óriási mennyiségeknél. Ezzel elérkeztünk a baj kiforrásához: ellenőrzés, és megint csak az ellenőrzés! Tény és való, hogy az ellenőrzés ugyan nem maradt el, sőt rendszeresen, háromszor hetente, bizonyos napokon csakugyan ellenőrizték a szállítmányokat. Természetesen csak úgy „becslés" szerint, szemmértékkel. így például semmit sem lehetett kifogásolni, ha a későbbi vádlott bemondotta, hogy 30 tejeskannányi szállítmánnyal érkezett az üzembe. Arról persze bölcsen hallgatott, hogy 10 kanna már üres volt, amelyeknek tartalmát útközben valakinek eladta, vagy elajándékozta. Nem csoda, hogy a „Pózba“ vezetősége is könnyen kötélnek állt. Ha lehetséges volt a kikötött tejmennyiséget nem leszállítani, miért ne lehetne a kimutatásban valamit „hozzáírni"? így „biztosították" a tejeladás tervének teljesítését. Tény, hogy a vádlottak nem egészen hat hónap alatt 9372 literrel több tejet vettek fel a kimutatásba az EFSZ javára, amiért a Nyugat-Szlovákiai Tejfeldolgozó Vállalat 1966-ban 19 540 koronát, az idei év elején pedig 4170 koronát fizetett ki. Olyan tejért fizettek tehát a szövetkezetnek, amelyet az EFSZ se nem termelt, se nem szállított. • A csalás technológiája A módszer felette egyszerű volt. Csupán néhány etnber ügyességén és merészségén múlott. A tejfelvásárlást naponta végezték.,’Ahhoz, hogy a szó-', ban forgó EFSZ áttekinthető képet nyerhessen „gazdálkodásáról", feljegy-;' zéseket kellett készítenie a tényleg:„Tejtermelés | bűvészei“ f j beszolgáltatott tejmennyiségről, vala-i mint a „hozzáírt", nem létező literekről. Mivel pedig a tejtermelők között szinte megható egyetértés uralkodott, naponta aránylag csekély mennyiséget írtak hozzá, ami azonban egy hónap leforgása alatt 2000—3000 literre rúgott. 0 Kinek mit hozott ez az üzlet? Az EFSZ számára gyerekjáték volt az egész mesterkedés, de jól jártak a vádlottak — legalábbis egy ideig. Mindegyikük kapott néhány malacot a szükséges takarmánnyal együtt, elvétve libát és kacsát is. Minden ment a maga útján. Egy szép napon azután újabb lehetőségek körvonalai bontakoztak ki az EFSZ funkcionáriusai előtt. — A fejőket — mondották — a kifejt tej mennyiségének arányéban díjazzuk. Igazságtalanság lenne tehát, ha olyan tejért fizetnénk nekik, amit a valóságban nem termeltek kt. Áttekinthetőbb képet kell alkotnunk magunknak ebben a kúszált helyzetben! Ennek Is szerét ejtették! 0) rovattal toldották meg az előírt űrlapokat, amelyben a „hozzáírt" tejmennyiséget tüntették fel, hogy a fejőknek mentslsten ne fizessenek többet a kelleténél! Bűncselekményükről tehát „legális“ kimutatásokat készítetek. Tudott róla a szövetkezeti elnök, az ökonómus, a könyvelő, a csoportvezető, de még az éjjeliőr is. A bűncselekmény annyira átlátszó, hogy az ember elcsodálkozik az ellenőrzőszervek vakságán. Csak össze kell adni a tejszállftások havi elszámolását és fény gyullad az agyban! Mindezzel viszont még nem fejeződött be az ügy. Alighanem olyan felelős dolgozók is akadtak, akiknek ugyancsak részesedni akaródzott az „üzletben“. És a vádlottak ennek a kérelemnek Is eleget tettek! Mivel a tejet nemcsak tartálykocsikban, hanem kannákban is szállították, a vádlottak megtartottak maguknak néhány tejeskannát, majd felajánlották őket az igénylőknek. Ekképpen kapott az EFSZ kertésze 5 kannát, vagyis 125 liter tejet. 9 kanna tej és 3 kanna lró jutott a zootechnikusnak. A tejbolt vezetőnője 13 kanna tejadományban részesült — persze szállítólevél nélkül. Legjobban járt az éjjeliőr, aki a nagyüzemi tejtermelés valóságos testvérvállalatává küzdötte fel magát: csekély 25 kanna tej vándorolt szűkebb hazájába. Természetes, hogy Ilyen mennyiségekkel egyik sem tudott mit kezdeni. A tejet fel kellett dolgozni vagy másképpen értékesíteni,' képtelenk voltak egyedül elfogyasztani. A vádlottak nagyvonalúak voltak: csupán 25 koronát kértek egy kannányi tejért, ismerősöktől még annyit sem. Elvégre kéz kezet mos. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy az említett EFSZ ezen speciális tejtermelési technológiájával 101,45 százalékra teljesítette tervfeladatait, sőt önköltségeit is csökkentette. 0 Mi lett az eredmény? Az effajta gazdálkodás eredményeinek valahol ki kellett ugranluk. A szakértőbizottság megállapította, hogy hozzáírások nélkül a „Pózba“ csupán 96 százalékra teljesítette tejtermelési tervfeladatait. A 101,45 százalékos tervteljesítést indokolatlanul ismerték el a szövetkezetnek a 23 710 korona értékű „hozzáírt“ tejért. Az EFSZ továbbá 50 fillért kapott minden egyes liter terven felül szállított tejért, ami 3089,50 koronát tett ki tavaly. Ezek a literek azonban a valóságban nem léteztek. A A vádlottak kilátásai? Megállapítást nyert továbbá, hogy a szövetkezeti elnök hozzájárulásával adta ki az EFSZ a vádlottaknak a malacokból, libákból és kacsákból álló ajándékokat. A szövetkezet ökonómusa elkönyvelte a hozzáírt tejet, és megállapította a prémiumokat. Az elnökhelyettes is hozzájárulását adta szárnyasjószág és egyéb földi javak kiutalásához. A zootechnikus pedig úgy búcsúztatta el „az idő előtt jobblétre szenderült párákat“, hogy elhullott állatokként írta le őket az állományból. Nemcsak a tehergépkocsi-vezető és annak kocsikísérője, hanem a Pozbai EFSZ 6 további, vezető tagja az érsekújvári járásbíróság büntető tanácsa előtt ismerkedik majd meg további sorsával. Dr. E. Raéek Vigyázat, villanyáram! Mint ismeretes, már 25—80 mA áramerősségnél fellép a szívkamrák rezgése, valamint a légzőszervek részbeni bénulása, amely nemegyszer az eszmélet elvesztésével jár. (Ilyenkor még megmenthető az ember.) 80—125 mA áramerősségnél a szívkamrák igen erős rezgése lép fel, amely leggyakrabban az eszmélet elvesztését és halált idéz elő. 125 mA feletti áramerősségnél pedig hőhatás következtében külső és belső égések keletkeznek. Az erős áramütés hatására az izmok összehúzódnak, s ez megnehezíti az áramütést szenvedett ember elszakadását a vezetéktől. A fellépő eszméletlenség pedig több mint 6 órai mesterséges lélegzést kíván! Nem lehet tehát belenyugodni az áramütést szenvedett ember „látszathalálába“, és ezért a mesterséges légzést az orvos megjelenéségi kell alkalmazni. Égési sebek ott jönnek létre, ahol áram éri a testet és fokuk a bőr ellenállásától függ. Ezek az égési sebek piros, hólyagos, clszenesedés formában jelentkeznek és a gyógyítás szempontjából súlyosabbak, mint a láng okozta sebek. Általában maradandó nyomot hagynak. A bőr sebesülése és sebesedése olykor az áramütés után jóval később jelentkezik. Hogy mogvédhessük magunkat az elektromos áram veszélyes hatásaitól, szorosan he kell tartani a munkavédelmi előírásokat. Ezek a következők: Minden villamnsárammal telítendő fémrészt (főleg marógőzns, poros, yohhanásveszélyes helyiségben) földelni, illetve érintésvédelmi berendezéssel kell ellátni. A Nem szabad hibás, rosszul szigetelt kábeleket használni vagy a vezetéket lazán összekötni, mert ezzel a kötés helyén nagy átmeneti ellenállástól a szigetelés elég. A A műhelyben a villamos berendezést — szabvány szerint! — a súlyos mechanikai behatás ellen védeni kell. Ezt a követelményt is az élet állította fel, mivel előfordult már, hogy például vasrudakkal dolgozó műhelyben a rúddal megsértették a vezetéket vagy beverték a kapcsolótáblát. a vezeték lazulását, amelynek az alapnál szigetelőszalaggal, vagy gumiöntettel jól szigeteknek kell lennie. £ Nem lehet az olvadó biztosítékokat dróttal kijavítani, mert ezáltal számos elektromos berendezés vezetékében a szigetelés eléghet, és tüzet okozhatunk. • Ott, ahol lehetőség van rá, flnkioldásos biztosítékokat (automatikus megoldásokat) kell alkalmazni, melyeket a kikapcsológomb megnyomása segítségével lehet kijavítani. Veszélytelennek a 24 voltos feszültséget tartják, és ezért a kézilámpák feszültségét erre a szintre kell csökkenteni. A kézilámpa valamennyi vezetékét, melyek a burkolattal érintkeznek, gumiöntettel kell ellátni. A lámpát dróthálóval biztosított ernyővel kell fedni. £ Mikor ^elektromos készülékkel dolgozunk, gumival szigetelt markolatit munkaeszközöket kell használni, vagy szükség esetén gumikesztyűt és gumitalpú cipőt húzzunk, amely szigetel minket a földtől. £ A szigetelő gumi nem lehet repedezett. Védeni kell az elporlódástól, ezért sötét, száraz helyen 5—20 C fokig terjedő hőmérsékleten kell tárolni, valamint kerülni kell a gumivezetékek túlhajlítását. 0 Gondoskodni kell arról, hogy kezünk a munka előtt száraz legyen. Továbbá az áramkört, amelyben javító munkálatokat végzünk, ki kell kapcsolni és figyelmeztető táblákat kell kiakasztani, nehogy valaki abban az időben bekapcsolja az áramot. Ugyanilyon táblákat tanácsos kiakasztani valamennyi veszélyes területen. £ Áramütés esetén először az áramkört kell megszakítani, majd az áramiitöttet a vezetéktől megszabadítani, elhúzni. Amennyiben ez lehetetlen, a vezetéket fa markolatéi késsel kell elvágni, amelynek nincs fémtőzése, vagy a vezetéket ott, ahol az áramiitiitthnz ér, földelni kell. Végszükségben faléccel is el lehet tolni a vezetéket. Ilyen esőtekben szigetelni kell magunkat a földtől. Az áramütöttet oly módon is elszakíthatjuk az áramtól, hogy kezünkre gumikesztyűt húzunk vagy ennek hiányában kezünket száraz ronggyal kötjük be. Melyik módszer előnyösebb ? Közismert, hogy aratás után évente fölmerül a kérdés: ml legyen a szalmával? A válasz természetesen az, hogy jó minőségben, gyorsan, a lehető legkisebb költséggel kazlakba kell rakni, vagy ha mód nyílik rá, födött pajtába tárolni. A gyors betakarítás főképpen az alávetéses területekre és a takarmányszalmára vonatkozik, — azonban a többi szalma elszállítása az idejében történő tartlóhántás érdekében is nagyon fontos. A szalmabetakarftásnak már négy nagyüzemi módszerét ismerjük, eddig mégsem sikerült ezek alkalmazásával egyöntetű eredmény elérése. Szerintem a szalma betakarítása minden egyes nagyüzemi technológiai válfaj mellett első és tlzedsorban jól átgondolt üzemszervezés kérdése. Nem mindegy, hogy a mezőgazdasági üzemekben aratás idején hogyan és milyen mértékben használják ki a rendelkezésre álló műszaki és emberi erőt. Vegyük csak a nagyüzemi szalmabetakarítás legegyszerűbb módját, a lehúzást. Előnye, hogy egyszerűsége mellett aránylag olcsó, s ha a kazla- Zásnál a szokott elevátor helyében hidraulikus vagy más, nagy teljesítőképességű rakodószerkezetet használunk, akkor gyorsan halad a munka. Ennek a szalmabetakarítási módszernek persze hátránya is van. A kombájn után akasztott szalmagyűjtő kocsi tartalmát rendszerint nem egyenletes sorban ürítik ki, miáltal nagyon komplikálódik a lehúzás. Nem beszélve arról, hogy a tarlóhántás sem végezhető el idejében, ami a következő esztendei jó termés szempontjából káros. A következő szalmabetakarítási módszer a préselés, gyorsasági szempontból a legütőképesebb, de egyben azt is el kell árulnunk, hogy a legdrágább. Hektáronként 7—8 kg spárga szükséges a bálázáshoz. A spárga kilója pedig 11 korona. Így nyilatkozott Stefan BaliS elvtárs, a Nyitrai Országos Mezőgazdasági Kiállítási Birtok főmérnöke. Előnytelen továbbá, hogy a bálázott szalmának kazlazása nagyon körül-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. július 1. ményes. összerakásánál bárhogy is vigyázunk, a kazal mégis beázik, ami a takarmányszalmánál minőségi romlást idéz elő. Telente megfigyelhettük, hogy a beázott bélakazlakat feszítővassal kobozták. Ilyen szalma etetése vagy aljazása, talán mondanunk sem kell, nagyon egészségtelen az állatokra nézve. Ezért fontos és hasznos, hogy betakarítás után a bálaszalmakazlakat szakszerűen befödjük. A hárommenetes aratásnál a szalmát a szemterméssel együtt nagy űrtartalmú kocsikba fújatják. A rendrevágott gabonát járvaszecskázókkal, mégpedig a legújabb SRUB—183-sal, továbbá az NDK-ból behozott E—247 és E—249-es jelzésű gépekkel gyűjtik be. A szemtermésnek a szalmától való elkülönítésére speciális berendezést használnak. A kiállítási birtokon arra a megállapításra jutottak, hogy a szecskázott szalmahalomban kisebb volt a beázási kár, mint a bálakazlaknál. A megállapításból kiindulva idén már a szalma 70 százalékát szecskázott állapotban tárolják, vagyis azon gabonafélék szalmáját is, amelyet a kétmenetes vagy a kombájnnal történő aratás után renden hagynak. A módszer nagy előnye, hogy a begyűjtéssel egyidejűleg elvégezhetik a tarlóhántást. További előny, hogy a betakarítási technológia annyira tökéletes, hogy a szalmánál tevékenykedő régebbi 7—8 dolgozó helyében ma már elegendő 4—5. A szalmabetakarftás negyedik hatásos módszerét a Bajcsi Állami Gazdaságban honosították meg. Lényege, hogy a kétmenetes és a kombájnnal történő aratással párhuzamosan nagy űrtartalmú kocsikba fújatják a szalmát (szecskázás nélkül). Fontos követelmény, hogy mindegyik kombájnhoz két szalmakocsi álljon rendelkezésre. Míg az egyikben összegyűjtik a szalmát, addig a másikkal a kazlakhoz vontatják a teli kocsit. A szalmakocsit rendszerint a gabonával teli tartály kiürítésével egyidejűleg kapcsolják le. Az árpánál és a nagyhozamú búzafajtáknál, például a Bezosztájánál és a Mironovszkájánál a szalmatermés arányos a szemterméssel. Ennek következtében a kombájn nem áll fölöslegesen. Ennél a betakarítási technológiánál, mint az előbbinél, szintén gyorsan elvégezhető a tarlóhántás. Az utóbbi módszer mindenképpen igényes munkaszervezést kíván. A kombájnon, a szalmakocsiknál, a szemtermés elszállításánál és a kazlazásnál nagyon fontos a munka összhangja. Természetes, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben más és más feltétel kínálkozik egy-egy módszer alkalmazására. Melyik legyen az igazi? Mindenütt az a legelőnyösebb, alhelyik a legkisebb költséggel jár. —hai— A háztartási lámpákat nem szabad közvetlenül vezetéküknél fogva felfüggeszteni és függő fészkekkel terhelni. A lámpának a vezetéktől független kötélen kell lógnia. Az égők becsavarásakor mindig ki kell kapcsolni az áramot és nem szabad másik kezünkkel a vezetékek egyikével esetleg összeköttetésben levő fémfoglalatot megfogni. f| A villásdugót a konnektor aljazatába száraz kézzel kell bedugni, a szigatelohurkolatnál Ingva. A villásdugó bekapcsolása nem idézheti elő f| A mesterséges légzésnek elsődleges szerepe van elsősegély-nyújtáskor. A művelet előtt az áramütöttet kemény talajon levő takaróra kell fektetni, ki kell húzni a beteg nyelvét és a szájába behelyezett fadarab segítségével biztosítjuk annak állandó nyitvatartását. Amikor az áramütött lélegzeni kezd, vigyük meleg helyiségbe és takarjuk be. A mesterséges lélegeztetés igen nehéz feladat, azért is, mivel nemegyszer több mint hat órán keresztül kell alkalmazni. Ezért jó, ha a mesterséges légzést két ember felváltva végzi. M. T. Borjúnevelés egy állami gazdaságban A minap felkerestem a Várkonyl Állami Gazdaság Igazgatóságához tartozó bősi részleget, ahol az utóbbi időben jó eredményeket értek el a szopósborjak nevelésében. Pedig pár évvel ezelőtt még tele voltak panaszszal. Akkor szó sem lehetett utódnevelésröl, mivel a tehenek 70 százaléka tbc-s volt. Két évvel ezelőtt azonban fordulat állt be a gazdaság életében. Likvidálták a beteg' állatok nagyrészét, megindult a szarvasmarhaállomány felújítása, mely folyamat még napjainkban is tart, mert bizony nem könnyű 1050 darab kiselejtezett tehenet újakkal pótolni. Dicséretükre válik, hogy az állományt saját nevelésű üszőkkel igyekeznek feltölteni. Az utódok felnevelésénél, illetve kiválasztásánál elsősorban is figyelembe veszik az anyák hasznosságát és származását. A tehenek teljesítményét már az első laktációban Is értékelik, de akkor a borjaikat még tovább tenyésztésre nem tartják meg. De a második laktációból már igen. Persze csak abban az esetben, ha az anya teljesítménye eléri az évi 2400 liter tejet, 3,8 százalékos zsírtartalommal. Itt meg kell jegyezni azt, hogy a közeljövőben csak olyan anyáktól nevelnek fel utódokat továbbtenyésztésre, amelyek a második laktációban elérték a 2800 literes tejhozamot. Megtekintettem a kisborjaikat, amelyek valóban szépek, mutatósak. Ezért behatóan érdeklődtem nevelési módszereik iránt. A gazdaság vezető dolgozói elmondták, hogy a borjak nyolc napig az ellető istállóban vannak anyjukkal, és föcstejet szopnak. Utána nyolc hétre a borjúnevelőbe kerülnek, ahol a szopókás itatást alkalmazzák, mert szerintük az vált be legjobban. A borjak naponta nyolc liter tejet kapnak, melynek hőmérséklete nem ingadozik. A harmdik hét után már speciális abraktakarmányt is adnak a borjaknak. Állatonként 30 dkg-ot, majd az ötödik héten 40 dkg-ot, a hatodik héten pedig 0,5 kg-ot. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy a borjak a negyedik hét elejétől már borjúszénát is esznek. Naponta háromszor itatnak. A nyolcadik hét letelte után még további 5—8 napig fölözött tejet, vagy sovány tejből készült tejport kapnak a borjak, fokozottan csökkenő adagokban. Mint látjuk a leválasztás nem egyszerre, hanem fokozatosan történik és a tapasztalat azt mutatja, hogy a leválasztás! időszakban jól bevált a fölözött tej fokozatosan csökkentett adagolása. Hiszen amikor a leválasztás megtörtént a borjak megszokták a szilárd takarmányokat és fejlődésükben nincs megtorpanás. A múlt évben a borjak napi súlygyarapodása 85 dkg volt és a főhangsúly ezen van, a leválasztás utáni fejlődésen. Az említet időszakban 100 tehén után 85 borjút választottak le, melyeknek átlagsúlya 110—130 kg között mozgott. A gazdaság vezetői megfigyelték, hogyha azok a borjak, amelyek egy ketrecben nevelkedtek a leválasztás után is együtt maradtak, jobban fejlődtek még akkor is, ha további nevelésük bekötéses módszerrel történt. Ezért ebben a gazdaságban már szinte szabállyá vált, hogy az összeszokott borjakat nem választják külön, mert együttesen jobban alkalmazkodnak az új környezethez és fejlődésük is kiegyensúlyozottabb. Sok korszerű istállót láttam már olyat, amelyben a borjak fejlődésének eredményei eléggé gyatrák voltak. Ebben a gazdaságban nincsenek infravörös lámpák, sem pedig melegítőtestek. A szellőztetőberendezések és egyéb „csodák“ is hiányoznak, tehát hagyományos módon nevelik a borjakat. Mégis kiváló eredmények születnek. Ezért a zootechnikushoz fordultam, hogy magyarázza meg borjúnevelésük eredményességének okát. — Az istálló nem minden — válaszolja Kiss mérnök. — Az állattenyésztéshez elsősorban is lelkiismeretes munka és pontosság kell. Persze ez is kevés lenne, ha nem kapnák meg a borjak a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. Például ml azt tartjuk, hogy a teljes tejet pótolni semmivel sem lehet. A borjak első kiválasztását mindjárt a leválasztás után végzik és azt a borjút, amely nem éri el a 100 kg-os súlyt, kizárják a továbbtenyésztésből. A második kiválasztás 6 hónapos korban történik. Ebben az esetben szintén a fejlődési erélyt és az egészségi állapotot veszik figyelembe, természetesen itt már előtérbe kerül az állat küleme és konstrukciója is. Az utolsó kiválasztás a tenyésztésbe vétel előtt, 18 hónapos korban történik. Itt erősen dominál az egészségi állapot és a Jó homogenitás. A borjak télen-nyáron kifutókban vannak, féléves koruktól pedig a legelőn. Ez az intézkedés is hozzájárult és hozzájárul továbbra is ahhoz, hogy ebben a gazdaságban ahol évekig a tbc uralkodott, ma már tenyészüszőket nevelnek. MOLNÁR FERENC
