Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-07 / 40. szám
'A Stefanooiéovói (nyitral Járás) Smejkal bácsi Landes fajta kecskéje sok tehénen túltesz, mert 4,5—5 liter tejet ad na-ponta. Aranyérmet kapott a tapolGianky-t vásáron. 'Az aranyosmaróti iskolagazdaság 98 kg-os Valaska fajta bakja szintén aranyérmet nyert. 21 képen az aranyérmes 114 kg-os merinőt látjuk. Foto: —tt-* Hogyan fokozható a nagy hozamú tyúkok tojástermelése ? Amerikai kutatók kísérleteket végeznek, amelyek célja, hogy a tojótyúkokban azt a benyomást keltsék, hogy egy teljes naphossz 24 óra helyett csak 18-ból áll. Ilyen módon a 365 napból álló természetes év helyett a tojónak 486,6 18 órára rövidített mesterséges nap állna rendelkezésére. Túlságosan korai lenne ma még e kísérletek eredményeiről beszélni, az mindenesetre máris megállapítható, hogy a 24 órás ciklusú napok helyett a 18 órás ciklusúak nem kedvezőtlenek az állatokra. Azok a kutatók, akik ezeket a kísérleteket végzik, mindazokkal az eszközökkel rendelkeznek, amelyek a 18 órás ciklusok szabályozásához szükségesek. A 18 órás ciklusokat oly módon szabályozzák, hogy 12 órán keresztül világítanak, majd az állatok 6 órán keresztül sötétben maradnak. A mai napig a világítási programokat a 24 órás napszaknak megfelelően alkalmazzák. Ez a gyakorlatban a legtöbb esetben 16 óráig tartó megvilágításból és 8 óráig tartó világítási szünetből áll. H. L. Marks genetikus, aki a 18 órás kísérleteket irányítja, feltételezi, hogy a világos és sötét ciklusok gyorsabb váltakozása lehetővé teszik a tojók számára a termelés ütemének meggyorsítását. Más szavakkal kifejezve: feltételezi, hogy egyes egyedek, amelyek genetikailag képesek ilyen teljesítményre, végül is elérhetik, hogy a jelenlegi 24 óra helyett 18 órás periódusokban termeljék a tojást. Ennek az elméletnek a megvalósítására L. M. Lucas és L. E. Campell kutatók, genetikusokkal együttműködve olyan ablaknélküli tojóházat használnak kísérleteikhez, amelyben 12 óráig tartó világítás és 6 óráig tartó sötétség van. Gondoskodtak arról is, hogy a világos órák ideje alatt a hőmérséklet 6—9 °C-szal legyen magasabb a világításnélküli időszak hőmérsékleténél, ez körülbelül megfelel annak a különbségnek, amely a nappali és az éjszakai hőmérséklet között fennáll. Különböző genetikai származású és életkorú állatokkal folytatják a kísérleteket, azonban idáig a termelési eredményekben változás nem következett be. A kísérlet egyébként azt a kérdést kívánja eldönteni, hogy az állatok, amelyek elvileg elérték a genetikai képességük maximumát, tovább javíthatók-e termelésüket illetően. Ha a felelet igenlő és ha ennek kövekeztében lehetővé válik olyan törzsek létesítése, amelyek a rövidebb ideig tartó ciklus alatt lesznek képesek tojást termelni, nagyon kifizetődő lesz ilyen tyúkokat nevelni és a kísérleti istállóval hasonlóan felszerelt tojóházakban tartani. L’ Aviculteur Egyszintes ketreces tartás? Eddig általában úgy tudtuk; a ketreces tojótartás legfőbb előnye, hogy a tojótyúkok nem egyszinten, hanem egymás feletti ketrecsorokban vannak elhelyezve, ás ennek folytán a tojóház kihasználása sokkal jobb, hiszen az állatok — úgymond — nem a „négyzetméteren“, hanem a „köbméterben" tartózkodnak. Gjabban a Big Dutchman cég újításaként mégis terjed az egyszintes ketreces tartás. * Előnye, hogy nagyobb mértékben automatizálható. A dolgozónak naponta csak az esetleg elhullott állatok összeszedése céljából kell a ketrecsorok között végigsétálni. Az etetést, itatást kívülről szabályozzák, sőt a végtelenített mozgó szalagra kiguruló tojás egyenesen a válogató gépbe kerül, és csupán onnan kell kézzel összeszedni az egyazon súlykategóriába tartozó tojásokat. A többszintes (három emeletes) ketreces tartás esetében az egy négyzetméterre eső állatlétszám elérheti a 22 egyedet, az egyszintnél viszont a maximum 13 lehet. A Big Dutchman cég ezzel szemben megjegyzi, hogy a 13/m! sűrűséggel sokkal jobban megoldható a szellőztetés. Az egyszintes ketrecezésnél kiegyenlített a világítás, hiszen a ketrecsorok nem árnyékolják egymást, és ennek folytán jobb az átlagtermelés is. Egyszerűbbek az automata szerkezetek, könnyebb a javításuk. Az egy ketrecben elhelyezett állatok létszáma 3, az egyedenként 12X18 colos (30X45 cm-es) ketrecegységekben. (Könnyű típusú tojóhibridet számolva!) Igaz ugyan, hogy az egyszintes tojóketrec egy állatra számított beruházási költsége nagyobb mint a többszintesé, ez azonban kiegyenlítődik a munkamegtakarításban és a jobb termelés folytán. Ma már számos „egyszintes“ ketreces tojástermelő üzem működik a nyugat-európai országokban, általában 10 ezer tojó körüli létszámmal. A legtöbb Spanyolországban található, de a legnagyobb ilyen egység Veronában (Olaszország) 128 ezer tojólétszámmal működik. A nyugat-németországi Cloppenburgban pedig rövidesen teljes üzembe kerül egy 250 ezer tojólétszámú telep. A Big Dutchman cég ezt az új, teljesen automatizált tojóketrec-rendszert az 1966. évi kijevi világkiállításon is bemutatta, és osztatlan sikert aratott vele. (Poultry World)
