Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-07 / 40. szám
Egy fiatal lány vallomása motto: „A szenvedélyek hozzásegítik az embert néhány pillanatnyi igazi boldogsághoz, de hány szörnyű perccel, órával kell megfizetnie érte!“ Stendhal Erika még csak tizenhét éves. “ Korához nem illő komolysággal ül előttem. A máskor bizonyára huncutul csillogó szeméből most komoly, megfontolt, érett pillantást sugároz felém. A tízenhétévesek vidám társaságában találkoztunk, de a fiatalok önfeledt szórakozása egyelőre nem tudja magával ragadni. A feledés talán majd gyógyulást hoz, visszatérést a vele egykorú, pajkosmosolyú szöszi lányok körébe. Utólag már tisztán, józanul látja a történteket. Meleg, lágy hangjában már nyoma sincs az elfogultságnak, amikor beszélni kezd: — Kezdettől fogva élveztem a családi fészek melegét, sütkéreztem szüleim forró szeretetében. Durva szó, sértés ismeretlen fogalom volt számomra. Kiegyensúlyozottság, nyugalom és elégedettség uralkodott a családunkban. De már kezdettől éreztem a magányosság nyomasztó hatását. Szüleim féltő szeretete azt eredményezte, hogy barátaimnak csak a könyveimet, a zongorát és a kertünkben viruló virágokat vallhattam. Nem találkoztam kétszínűséggel, csalással, azért is megbíztam mindenkiben. Nagyon ideális nézet alakult ki bennem a világról, az emberekről. Tizenöt éves koromban megismerkedtem egy fiúval, aki négy évvel volt idősebb nálam. Nem tudom ml vonzott hozzá, mert a Jelleme, a viselkedése kezdettől fogva nem tetszett. Később úgy-ahogy megismertem a múltját és szülei rendezetlen családi életéből következtetve szinte törvényszerűnek vettem nála a jólneveltség hiányát. Akkor még nem fűzött hozzá enyhe vonzódáson kívül semmi és elhatároztam, hogy átnevelem. Ha Makarenkónak sikerült, miért ne sikerülhetne nekem is! Kifogásoltam a viselkedését, öltözködését és tanácsokkal láttam el. Nagyon boldog voltam, amikor iparkodásomnak eredményét láttam. Az irányába táplált érzelmeim is elmélyültek. Annál nagyobb volt a csalódásom, amikor újra a régi énje kerekedett felül. Magát és munkáját elhanyagolta, s újra részeges' barátainak társaságát kereste. Éreztem, hogy szakítanom kellene vele, de akkor már képtelen voltam rá. Szerettem. Kértem, könyörögtem neki, de fogadkozásainak betartása mindig csak tiszavirágéletű volt. Az osztálytársnőim lebeszélték róla, de nem volt olyan barátnőm sem, akinek a szavára igazán adtam volna. Utána már csak a zuhanás következett. Esztelen szerelmem tudatában szeszélyeinek játékszerévé tett. Gorombáskodott, megalázott. Közben az iskolát teljesen elhanyagoltam. Kapcsolatainkról szüleim Is tudomást szereztek, erélyes tiltakozásukat azonban figyelmen kívül hagytam. El-elmaradoztam hazulról. Mulatóhelyeken csavarogtunk, várótermekben éjszakáztunk. Az iskolából közben kizártak, s elszöktem hazulról. 0 otthagyta munkahelyét és csavargásra adta fejét. Vele mentem, mert akkor már másállapotban voltam. Egy csillagos nyáreleji éjjel szénaboglya tövében telepedtünk le. Ahogy néztem a csillagokat, tudatára ébredtem minden cselekedetem esztelen voltára. Visszautasítottam amivel kínált. Tudtam, hogy lopta, összevesztünk. Megvert és otthagyott. Annyira el voltam keseredve, hogy egyetlen megkezdett gondolatot sem tudtam befejezni, a táskájából elővettem a kést és ... Később a kezelőorvosomtól tudtam meg, hogy ő vitt be a kórházba. „Ha nem féltem volna, hogy rámkeni az egészet, hagyom, hogy elvérezzen“ — mondotta. Ez a mondat a legutolsó gyenge szálakat is eltépte, ami még hozzá fűzött. A szüleim megbocsátottak, úgy érzem, töretlen szeretetük a régi. A bűn magával hozza a bűnhődést, de az ár, amelyet esztelen cselekedeteimért és féktelen szenvedélyeimért fizettem, túl nagy ahhoz, hogy újra visszanyerjem régebbi önmagam. Soha nem lehetek anya... Soha nem lehet gyerekem, Ennek a pár szónak olyan hatalmas a súlya, oly nagy a jelentősége, hogy azt a legőszintébb megbánás sem egyenítheti ki... ☆ Egy tizenhétéves lány beszélt. Már kijött a kórházból, megpróbál beilleszkedni a normális életbe, laza, szőke haja már újra töretlen fénnyel csillog. De ki adja vissza a szeme csillogását? Ki csal mosolyt újra az orcájára? Ki feledteti vele a történteket? ... Bereck József Egyszerű és célszerű ez a f üggólámpa SVKV, Prága ~Űi lt egyszer egy faluban két mm zsik. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. A gazdag muzsik háza tele volt minden jóval, a szegénynek csak gyermeke volt sok, meg volt egy IU bája. Aztán eljött az idő, hogy a szegényember nem tudta mivel jóllakatni a gyermekeit. Mit tegyen? Gondolkodott, gondolkodott: mit is adjon enni a gyermekeinek? Es kigondolta: le kell vágni az utolsó libát. — Süsd meg, asszonyt Megsütötték a libát, feltálalták, ám kenyér nem volt egy darabka sem. Azt mondja a muzsik: — Kenyér nélkül elég sem lesz. Elviszem inkább a libát a földesúrnak és kérek tőle kenyeret. — Menj, férjemuram, menj — mondta a felsége. — Lehet, hogy ad egy félzsáknyi lisztet. Elment hát a muzsik a földesúrhoz: — Libát hoztam neked, ne vesd meg és adj érte egy kis lisztet, nincs mivel a gyermekeimet etetnem. — Köszönöm, muzsik, köszönöm. Ha elajándékoztad a libát, osszad is szét köztünk, de úgy, hogy senkt ki ne maradjon. Ha szét tudod osztani, megjutalmazlak, ha nem, rád veretek. Hattagú családja volt a földesúrnak: két fia, két lánya meg ő a feleségével. A muzsik kést kért és osztani kezdett. Először a liba fejét vágta le és odaadta a földesúrnak: — Te vagy a ház feje, tiéd a libafej! Levágta a liba hátulsó részét és az asszonynak adta: — Neked idehaza kell ülnöd, a házra ügyelned, tiéd a liba hátulja! Levágta a lábakat, a fiúknak adta: — Nektek egy-egy láb, fúrjatok atyátok nyomdokain! Néhány szó a féltékenységről A féltékenység talán a legszörnyübb, leggyötröbb érzés a világon. Az elvakult, féltékeny ember mindenre képes, teljesen kivetkőzik önmagából, s nem tudja többé tárgyilagosan, józanul mérlegelni a helyzetet. A féltékeny embert a legtöbb esetben a megsértett hiúsága, s az „elveszett tulajdonának" visszaszerzése, valamint az önuralom hiánya késztett meggondolatlan lépésekre. Leghőbb vágya boszszút állni a vetélytárson. Hogy ezt elérje, nem retten vissza attól sem, hogy talán nevetségessé teszi magát. Tegyük fel, hogy valakinek oka van a féltékenységre, meggyőződött élettársa hűtlenségéről. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy kivetkőzzék embert mivoltából. Ilyen esetben legyen bennünk anynyi női büszkeség, hogy nem alacsonyttjuk le magunkat hozzánk nem illő jelenetekkel. Nem provokálunk parázs veszekedést, s főképpen nem bántalmazzuk tettlegesen vetélytársunkat. Az elvesztett férfi visszaszerzésében is több esélye van annak a nőnek, aki meg tudja őrizni méltóságát. Sokszor csak átmeneti hűtlenségről van szó. Előfordul, hogy az önérzetes nő ezt sem tudja megbocsátani. A mat felvilágosult, modern nőhöz ilyenkor is az okos szakítás illik, s nem a botrányos viselkedés. Ha a férfi, akit szeretünk, végleg elhagy bennünket, az valóban igen fájdalmas dolog. Viszont ha sok évi házasság után ezt meg tudta tenni, nem érdemli meg, hogy miatta lealacsonyodjunk, s a féltékenység csúnya indulatával szenynyezzük be lelkünket. Ha nem sikerül békés úton visszaállítani az együttélést, fenyegetőzéssel, tettlegességgel úgy sem tudunk segíteni. Tehát őrizzük meg mindig higgadtságunkat és női büszkeségünketl P. J. Önmagát bünteti a dohányzó Rákotídéz elő a dohányfüst Amióta Kolumbusz Kristóf 1492-ben feljegyezte hajónaplójában, hogy a bennszülöttek csónakjukban „füstött ittak“, a dohányzás szenvedéllyé vált. A sors különös játéka folytán Európába Francisco Hernandez orvos hozta be az első dohányleveleket. A középkor orvosai dohányfüsttel próbálták „elriasztani" a járványos betegségeket. Miből áll tehát a cigarettafüst? A cigarettában 12—25 milligramm nikotin van. A nikotin pedig erős méreg! Két cigaretta tömény nikotinjának lenyelése néhány perc alatt halált okoz! A rágyújtás után a dohányzó szervezetében a nikotin égési gőzként hatol be. A dohány izzásakor a nikotin 35 százaléka elég, 40 százaléka eloszlik a levegőben a szívások közötti füsttel. Az a füst, amely a parázstól a száj felé halad szíváskor, kezdetben még 25 százalék nikotint tartalmaz, de a cigaretta hideg részén áthaladva a nikotin jelentős része lecsapódik. A nikotin végre a cigaretta csonkjában gyűlik össze, ezért a „csikk“ végigszívása a legnagyobb méreg a szervezetnek. A füst ingerlő gőzének és a keletkező gázok hatására a hörgőnyálkahártya öntisztulását biztosító hámsejtek mozgása megbénul. A fokozott mennyiségben termelődő hörgváladék eltávolítása már csak erős köhögés, krákogás útján lehetséges. Hiába kombinálták a cigarettát a filterrel, a dohányfüst kátránytermékei — há csökkent mennyiségben is — bejutnak a szervezetbe! Elgondolkoztató: a városok levegőjéből és a dohányfüstből készített sűrítmények a kísérleti állatok bőrén rákot idéznek elő. Ugyancsak elgondolkoztató, hogy a tüdőrákos megbetegedések száma hozzávetőleg ötszáz százalékkal emelkedett, s hogy a napi 10 cigarettára tízszeresére, 20 cigarettára tizenhatszorosára, 30 pedig huszonötszörösére növeli a tüdőrákos megbetegedés esélyét. A szenvedélyes dohányzás nem mindig vezet tüdőrákhoz — mondják a dohányzók. Ez igaz, de a tüdőrákban meghalt emberek zöme erős dohányos volt! Egy tény: a dohányos ember nagyobb valószínűséggel kaphat tüdőrákot, mint a nem dohányzó. Szokás-e a dohányzás, vagy szenvedély? Egyesek idegcsillapítónak használják, mások az emésztés fokozására, ismét mások fogyasztószerként. A legtöbb esetben csak szokás, amihez a rágyújtás szertartása, a játék öröme kapcsolódik; feszélyezettséget, gátlásokat palástol, elősegíti a társalgás megkezdését stb. A dohányzás inkább szenvedély, és éppen olyan erős lehet, mint bármely más kábítószer élvezete. Régebben a dohányost az egyházi és világi hatalmasságok büntették, ma elsősorban — önmagát bünteti... Ételek ízesítéséről AZ OKOS MUZSIK (OROSZ NÉPMESE) A lányoknak meg egy-egy szárnyat adott: — Nektek nem kell örökké szüléitekkel maradnotok, felnőtök, elrepültök, saját fészket raktok. A maradékot maga vette el: — En meg, az öreg és ostoba muzsik, elviszem a liba törzsét. Elnevette magát a földesúr: — JÓI van, muzsik. Elosztottad a libát és nem maradtál szégyenben. Bort töltött a muzsiknak és megparancsolta, hogy adjanak neki két zsák lisztet. Meghallotta ezt a gazdag muzsik és megirigyelte a szegényt. Megsütött öt kövér libát és elvitte a földesúrnak: — Ne vesd meg, jó uram, fogadd el tőlem ezt az öt hízott libát. — Köszönöm, barátom. Köszönöm. De ha ajándékozni tudtál, osszad is szét közöttünk úgy, hogy szégyenben ne maradj. Ha így elosztod, megjutalmazlak, ha nem tudod így elosztani, rád veretek. , Áll a gazdag muzsik, töri a fejét, de csak nem tudja elosztani hat ember között az öt ludat. Odahivatta az úr a szegény muzsikot: — Szét tudsz-e köztünk osztani öt ludat maradék nélkül? — Mtért ne? — válaszol az. Egy libát az úrnak és asszonyának ad: — Ti ketten vagytok — meg egy liba, az három. A másik libát a két fiúnak adta: — Ti ketten vagytok, meg egy liba — az három. A harmadikat a két lánynak adta: —- Most már ti is hárman vagytok. A két megmaradt libát maga vette el: — Mi is hárman lettünk. Senkit sem ért károsodás. Elnevette magát a földesúr: — Derék ember vagy, muzsik. — Tudta, hogyan kell elosztani és magáról sem feledkezett el. Bort töltött a muzsiknak és egy kicsi lisztet ajándékozott neki. A gazdag muzsikot pedig az istállóban jól elverette. Oroszból fordította: Sági Tóth Tibor Ételeink egyik jellegzetessége a tejföllel való ízesítés. A tejtföltől ételeink nemcsak ízletesebbé, sűrűbbé válnak, hanem különösképpen a főzelékfélék még táplálóbbak is lesznek. A tejfölnek jó az étrendi hatása. A teföllel meglocsolt nehéz, zsíros, húsos, paprikás ételek — például a töltött káposzta — nemcsak tetszetősebbek, hanem könnyebben emészhetők is lesznek. Nem ülik meg ügy a gyomrot, mint különben. A tejföllel általában már ne főzzük az ételeket, legfeljebb befejezésül, csak egyet forraljuk. A leveseknél, főzelékeknél a tálaláskor tegyük a tálba a tejfölt, és úgy keverjük el. A töltött káposztánál a tányérunkba szedett forró ételt tejfölözzük meg. A tejfölözést ne vigyük azonban túlzásba, mert az elveheti az ételek eredeti ízét. Az ízek hiányát a tejföl sem pótolja, s az elrontott ételt tejföllel sam javíthatjuk meg. Az ízesítés titka általában az, hogy az egyes fűszerekből csak keveset adunk ételeinkhez. ☆ Egész sor húséletünknek, főzelékünknek sokkal finomabb az íze, ha a vöröshagyma mellett fokhagyma is kerül bele. A kolbász, a fasírozott, vagy a kocsonya el sem képzelhető fokhagyma nélkül. Azt azonban már nem minden háziasszony tudja, hogy Kezdó'betíírejtvény A vízszintes „A“ sorban két világ* rész nevét rejtettük el. Függőleges sorok: 1. Török katonai rang. 2. Férje. 3. Szamóca része. 4. Azé betűi felcserélve. 5. Trombita* hang. 6. Becézett Mária. 7. Házam közepe. 8. Ali betűi. 9. Teher. 10. Mátka. 11. Értéke. 12. G-betűvel: férfinév. 13. Község Kassa mellett. 14. Menyasz* szony. Helyes megfejtés esetén a függőleges sorok mind „a“ betűvel végződnek. Beküldendő a vízszintes „A“ sor megfejtése. Kedves Gyerekek! A Szabad Földműves 39. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: viola, gordonka, piano, zongora, harsona. Könyvjutalomban részesülnek: Podobek László, Nagymegyer 613, Budai Márta, Múlyad, p. Bússá. a jó szakács például a borjú-, birka-, marha- és sertéspörköltbe — sőt a forrásban levő gulyáslevesbe is tesz egy gerezd összezúzott fokhagymát a zsírban üvegesre pirult vöröshagyma mellé. Nem nélkülözhetik a fokhagymát a vadhúsok, a páclevek, a becsináltak, a szalontüdő, a spenót-, a kelkáposzta-, a bab- és a salátafőzelékek sem. Általában a füstölt húsok is ízletesebbek, ha fokhagymás lében főnek, s alig van olyan húsétel a receptkönyvekben, amelyhez hírneves mesterszakácsok ne ajánlanának ízesítőül egy-két gerezd fokhagymát. msz Étlap kétezerből Még harminchárom év választ el bennünket a századfordulótól, és az űrkutatók, a tudósok, a mérnökök, építészek már arról gondolkodnak, mi lesz a XXI. században. Hogyan élünk, milyen városokban, házakban lakunk, hány bolygót hódítunk meg. De nemcsak a szakemberek törik a fejüket az új század csodáiról, a háziasszonyokat is érdekli, mennyi időt kell majd 2000-ben a konyhában tölteniük, tablettát ebédelünk-e majd, vagy továbbra is Ínycsiklandó falatok illatoznak az asztalon. John Smith, a mezőgazdasági kutatóközpont igazgatója a következőket mondta erről a kérdésről a Science Digest újságírójának: — Messze van még az az idő, amikor tablettákkal táplálkozunk. A háziasszonyoknak azonban mégis kevesebb gandjuk lesz, mert nem kell a piacokat járniuk. Az önkiszolgáló üzletek fagyasztópultján ott sorakoznak majd a kész ételek: sült hús, saláta, krumpli, főzelék, gyümölcs, sütemények. Otthon csak a tűzhelyre kell tenni, felmeleglteni és kész az ízletes ebéd. Az állattenyésztésben is jelentős változások várhatók. Injekciókkal serkentik majd a baromfi növekedését, öt hét alatt felnő a csirke, és húsosabb is lesz. Különleges fajokat tenyésztenek ki. Persze, ez nem azt jelenti, hogy háromlábú csirkék szaladgálnak majd, de a hús mennyisége és minősége sokkal jobb lesz. Üj gabonafajták is lesznek. A tudósok már kitermesztettek egyet, amely hasonlít a rizsre, de sokkal fzletesebb, lisztjéből pompás édességeket lehet készíteni. A jövőben tovább tökéletesítik a fagyasztás technikáját, és a legromlandóbb élelmiszerek, gyümölcsök, főzelékfélék is korlátlan ideig elállhatnak. A paradicsom vagy földieper pár év múltán is ízletes marad, és vitamintartalma nem csökken. A jövő század háziasszonyának nem kell hát törnie a fejét, mit főz majd ebédre. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967, október 7,
