Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-07 / 40. szám
SZABAD ÜBitt Bratislava, 19B7. október 7, Ara 1,— Kés XVIII. évfolyam, 40. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A népgazdaság és az életszínvonal fejlődése 1967-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának szeptember 26-án és 27-én megtartott ülésén Lu bomlr S t r o u g a 1 elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának titkára beszá molt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről és az életszlnvo nal emelkedésének problémáiról. Beszámolóját a továbbiakban kivonatos an közöljük. Strougal elvtárs bevezetőjében a gazdasági irányítás üj rendszerének bevezetéséről, annak problémáiról számolt be. Az új irányítási rendszer kiinduló pontja annak a felismerése, hogy a népgazdaságirányítás leghatásosabb módját a mi feltételeink között abban kell látnunk, hogy a tervezés és a piac együttes hatását a központilag szabályozott ármechanizmus és a gazdasági eszközök egész rendszerének segítségével lehet alkalmazni. Ezt az új rendszert a beruházási tevékenység a bel- és külkereskedelem terén észlelhető egyensúly hiánya következtében keletkezett bonyolult föltételek között juttatjuk érvényre. E rendszer értelmében az anyagi alapok és a pénzeszközök központi juttatása helyett a gazdasági eszközök hatásának kell érvényesülnie és a piacon fennálló helyzetnek kell a vállalatok tevékenységét befolyásolnia. A gazdasági eszközök azonban nagyon érzékenyen reagálnak a piac helyzetére, és mivel napjainkban a piac egyensúlyhiánya nagyon jelentős, rendkívül bonyolult folyamat az új rendszer bevezetése. Az eddig végrehajtott intézkedések bár szilárdan alapozzák meg a további teendők feltételeit, de semmi esetre sem azonosak a teljes hatású gazdaságirányítási rendszerrel. Ehhez két alapvető feltétel hiányzik: az a gazdasági nyomás, amelyet a piacfejlesztésnek kell gyakorolnia a progresszív termelésre és a termelés nem eléggé hatékony szakaszaira; a másik pedig, hogy még mindig nincsen olyan árrendszerünk, amely kellő mértékben serkentené a termelésben szükséges eredményes módosítások végrehajtását. A surányi cukorgyár a próbaüzemelés és kellő répamennyiség tárolása után szeptember 25-én megkezdte a kampányt. Ján Vitek igazgatóhelyettes a kezdésről nem a legmegnyugtatóbban nyilatkozik, mert az első napon végzett elemzésből kiderült, hogy a cukortartalom várakozáson aluli, vagyis csak 13,8 százalék volt. Nagy meglepetés ez, mert a körletben augusztusban szedett minták 17,5 százalékos cukortartalmat ígértek. Persze, remélhető, hogy ez az áldatlan állapot nem tart a kampány végéig, hiszen a körzetben tavaly átlagosan 14,22 százalékos cukortartalmat mértek. A surányi cukorgyár körzetében ebben a kampányban 19 500 vagon répa felvásárlásával — vagyis 11 372 vagonnal kevesebb mennyiséggel — számolnak, mint tavaly. így a kampányt december közepéig nyugodt ütemben befejezhetik. A nagykereskedelmi árak rendezésének első szakaszában csak részben értük el a célkitűzéseket. Az ármódosítások egyelőre nem érintik a nem rentábilis termelést, amelyet az állam továbbra is jelentős segélyekkel támogat. A helyzetet főleg az tükrözi, hogy éppen úgy, mint a múltban, most is egymástól elszigetelten alakulnak a nagykereskedelmi, a külkereskedelmi és a fogyasztói árak. Ezt a helyzetet a gazdaságirányítás tökéletesítésével kell áthidalni. Ebben a bonyolult fejlődési folyamatban óvakodnunk kell a régi sémáktól, és gyakorlati intézkedéseket kell tennünk a gazdasági helyzet megváltoztatására. Az a tapasztalatunk, hogy ahol az emberek nem következetesek, határozatlanok, ott azoknak a malmára hajtják a vizet, akik visszasírják az irányítás elavult módszereit. A jelenlegi problémák nagyrészt azért merülnek fel, mert nálunk még csak most kezdődött meg az említett gazdasági folyamat. Nem rendelkezünk még minden szükséges gazdasági eszközzel, sem pedig a döntéseket megkönnyítő tájékoztatás tökéletes rendszerével. A nagykereskedelmi árak módosításának első szakaszában sokhelyütt lebecsülték gazdasági lehetőségeinket, s olyan gazdasági eszközöket választottak, amelyek nem gyakorolnak a piac révén valóban erős nyomást a termelésre, hanem többnyire azt teszik lehetővé, hogy a gazdaság több ágazatában aránytalanul nagyok a vállalatok bevételei, nem azért, mert rentábilis a vállalatok munkája, hanem azért, mert nem volt eléggé céltudatos és megfelelő a nagykereskedelmi árak módosítása. Népgazdaságunk fejlődésében vannak kedvező jelenségek is. Csökken a termelés nyersanyagszükséglete, jobban gazdálkodunk ezekkel az anyagokkal. Kiküszöböltük azokat a fogyatékosságokat, amelyeket az anyagi érdekeltség előző rendszere idézett elő. A termelés összetételében és a termékek választékában végrehajtott (Folytatás a 2. old.) Baráti látogatás Komor, őszi Jellegek borították az eget. Ügy esett egész nap, mintha soha nem akarna elállni. A Duna-parton ácsorgó kíváncsiak közül meg is Jegyezte valaki: sírós lesz a fogadtatás. Amikor másodpercnyi pontossággal a kettőre ugrott az óramutató, kölcsönös üdvözlő ágyúlövések rázták meg a vén folyó melletti házakat. De mintha a felhők is megijedtek volna a szokatlan dörgéstől, hirtelen oszladozni kezdtek. Mire a szovjet folyami hadiflotta megtette a hídtól a néhány száz méternyi utat és a parancsnoki hajó hozzásímult a kikötő dokkjához, már napsütés fogadta a partra lépő tengerészeket. Bratislava és a hadsereg képviselőt meleg szeretettel köszöntötték a Csehszlovák Hadsereg ünnepségére érkező szovjet tengerészeket. Szlovákia földjén a tengerészegység nevében N. I. Zsolobov első kapitány, a szovjet egység parancsnoka köszönte meg a forró fogadtatást. A parancsnoknak és négy veterán társának nem Ismeretlen a Duna bratislavat szakasza. Huszonkét évvel ezelőtt, együtt haladva a szárazföldi erőkkel, részt vettek Bratislava felszabadításában. Az egyenruhás tengerészek között volt egy civil ruhás is. A mellén kitüntetések sokasága csillogott. Köztük olyan is, amelyet Bratislava felszabadításában elkövetett hőst maga tartásáért kapott. Ivan Sztlovics Szloanyikov Jelenleg már nyugdíjban van és a Dunát Tengerészeti Múzeumot irányítja, ö a nehéz napok óta még nem volt Bratislavában, s most örömmel Jött, hogy a tengerészekkel együtt láthassa, mennyit fejlődött a város a felszabadítás óta. A dunai flotta tengerészei megkoszorúzták- a szovjet hősök slavíni emlékművét, megtekintették Bratislava nevezetességeit üzemekkel, intézményekkel ismerkedtek meg ttt-tartózkodásuk alatt. A város és a környék lakossága ezalatt a hadihajókat szemlélte kíváncsian. Különösen a gyerekeknek okozott nagy örömet s felejthetetlen élményt, hogy a különleges berendez zésü hajón gazdagíthatták fantáziáju-i kát. Négy derűs őszi nap eltelte után a három hajó már lefelé szelte a Duna vizét. A tengerészek vtgyázzba állva búcsúztak az ősi várostól, ahol kellemes napokat töltöttek. A parton gyerekek, felnőttek tntegettek hosszasan a lassan tova sikló hajók után, amelyeken olyan hadseregnek a bátor tengerészei voltak, akik jóban-rosszban baráti jobbot nyújtanak népünknek. Szöveg, kép: -tt-? Mironovszkájával szerzett hírnév Szelecky Mihály, a kiscsalomijai szövetkezel fiatal agronómusa, amikor tudomást szerzett a szovjet búzafajták előnyösségéről, elhatározta, hogy ő is kipróbálja. így 1965-ben szerzett két mázsa vetőmagot a Mironovszkája 808-ból, s gondosan elkészített, tápanyagdús talajba, időben elvetették. Be akarta bizonyítani, hogy jófajta vetőmaggal náluk a gyengébb talajviszonyok, s a mostohább természeti adottságok mellett is elérhetik a jó termésátlagot. A fia-Megkezdődött a répakampány JELENTKEZNEK A PROBLÉMÁK Ján Vitek igazgatóhelyettes az úsztató csatornába döntött tömeget vizsgálva bosszankodva megjegyezte: „hiszen itt több a föld, mint a répái“ talember jól számított, mert a hektáros parcellán 30 mázsa szemtermést ért el, melyet betakarítás után gondosan kitisztíttatott, s a múlt esztendő őszén 27 hektárra jól elkészített, hektáronként 180 kg tiszta hatóanyaggal trágyázott talajba vetették el. A hátralevő területre hasonló talajelőkészítés és trágyázás mellett Dianát vetettek. így legalább betakarításkor volt mihez hasonlítania a két fajta hatékonyságát. A fejlődés különböző szakaszaiban érdeklődéssel figyelte mindkét fajta „viselkedését“. Persze mások is lesték, hogy mi tesz, de végül elérkezett az aratás ideje, beindították a gépeket, s kerülj, fordulj, be is fejezték a cséplést. Ekkor látták s hitték el igazából, hogy a Mironovszkája 808-as szovjet búzafajta náluk eddig soha el nem ért hektárátlagot, vagyis 41 mázsát termett, ugyanakkor a Diana csak a 32 mázsát adta. A Mironovszkájából egy 12 hektáros parcellán 50 q/ha-s átlagtermést értek el. A körülményekről való érdeklődésre az agronómus kissé szűkszavúan válaszolgatott. Éppen csak azt nem mondta, hogy dolgoztunk és lett. Hát igen. Ilyenek is vannak. Az emberek dolgoznak, az agronómus utasításokat ad, vetés után végigizgulja a telet, tavasszal ismételten intézkedik, hogy erősödjön a növény, csépiéskor óva inti munkatársait, ügyeljenek, nehogy normán felüli legyen a szemveszteség, de amikor a mag már a zsákban van, elfelejti az izgalmakat, jókedvűen mosolyog, mert tudja, megérte a fáradságot. Érdemes volt becsületesen dolgozni, amit tett, a szövetkezeti család érdekében tette. Ezt a nagy igyekezetét, akarást méltányolták nála, amikor a mellére tűzték a földművelés- és élelmezésipari miniszter által odaítélt Szocialista Mezőgazdaság Építője című érdemérmet. A fiatal agronómus tapasztalatból tudja, hogy Kiscsalomiján a hazai búzafajták meg sem közelítik a Mironovszkája hasznosságát, ezért azt javasolta a vezetőségnek, hogy idén a búza vetésterületének 88 százalékán Mironovszkája, s a hátralevő 12 százalékon pedig Bezosztáját vessenek. Tán mondani sem kell, hogy a vezetőség magától értetődően egyetértett az ésszerű javaslattal, melynek végrehajtását az agronómusra bízta. Bátran állíthatjuk, hogy a fiatal agronómus a Mironovszkájával nemcsak magának, hanem szövetkezetének is jő hírnevet, megbecsülést szerzett. —hal-, A mezőgazdasági dolgozók hetilapja nagy kár ez a szövetkezeteknek, hiszen a répával együt a feltalaj legértékesebb, humuszban gazdag rétegét hordják el, s ezzel nagyban károsítják a következő esztendők termését. Érthető, hogy a cukorgyárban ilyen esetben könyörtelen és jogos levonással élnek, s kétséges, hogy a beszállított földmennyiségért megtérítik-e majd a fuvardíjat. Káros lehet továbbá az is, ha a gyárban eldugulnak az úsztatőcsatornák, ami üzemzavart okozhat s veszélyezteti a munka folyamatosságát. A surányi cukorgyárban az úsztatócsatornákba Idén körülbelül csak 400 vagon répát tartalékolnak, hogy a szállítás esetleges megrekedése ne okozhasson belső üzemzavart. A répának nagy részét a Elfa sugárcső alá viszik, ahol magasnyomású vízsugérral pillanatok alatt kiürítik a gépkocsikat, amelyeket répaszelettel megraknak, s így indulnak a gazdaságokba vissza. A gyárhoz tartoznak a komáromi, újvári járások, s a nyitrai járás közeli része, összesen 126 mezőgazdasági üzemből veszik át a répát, 34 központban, ahonnan tehergépkocsikkal hordják a gyárba. # # * A diószegi cukorgyárban Magnusz Ottó igazgató tájékoztatott a dolgokról. Megjegyezte, hogy mindjárt az első beérkezett répaszállítmánynál észleltek alterált (belül teljesen rothadt) répapéldányokat. A hosszadalmas szárazság után ez felette meglepő. Szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemekben a rothadásnak induló répagyökereket eltávolítsák az egészséges egyedek közül, mert az átvételnél a cukorgyár jogos levonással él. A diószegi körzetben megfigyelték továbbá, hogy egyes üzemek nem „nyakalják le“ kívánt mértékben a cukorrépát. A gazdaságok számára, ez még károsabb, mint a nagyobb karéj levágása. A répán hagyott rész a téli időszakban jól jönne majd a takarmányozásnál, hiszen a cukorgyár ilyen esetben is levonással 'él. A gyár körzetében az előzetes becslések 15,9 százalékos cukortartalmat ígértek, bár az első napokban itt is előfordulhat az alacsonyabb cukortartalom. Diószegen ugyancsak a magas nyomású Elfa sugárcsővel takarítják le a gépkocsik rakományát. A két Elfa óránkénti teljesítménye 12 vagonig terjedhet, de csak 8 vagon beúsztatásával számolnak. Ebben a gyárban idén 19372 vagon répa átvételével számolnak, tavaly persze 10172 vagonnal többet vásároltak fel. * * * A jelek arra engednek következtetni, hogy idén nem lesz nehéz kampány, de nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek ne adjanak okot a levonás érvényesítésére. Ügyeljenek, hogy a földdel való szennyeződés ne haladja meg az öt százalékot, a szállítmányokba ne kerüljön rothadt répa, a norma szerint vágják le a karéjt stb. A zavar, s a vitamentes kölcsönös jó viszony természetesen mind az átvevő, mindpedig az eladó legfőbb érdeke. HOKSZA ISTVÁN Az igazgatóhelyettessel való beszélgetés közben a kezdeti problémák felöl is érdeklődtem. A kérdezett megjegyezte, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben túlságosan „lenyakalják“ a répát, vagyis az állami szabványnormában meghatározottól nagyobb karéjt vágnak le. Ezzel lényegében magukat károsítják, jóllehet, hogy a karéjt a takarmányozásnál jól hasznosíthatják. További probléma, hogy egyes mezőgazdasági üzemek, mint például Sladky Hvor és Anyala „beteg“, rothadásra hajlamos répát szállít a gyárba. Szerencse, hogy időben észrevették ezt, s a szállítmányokat mielőbbi feldolgozásra külön rakták. Az úsztatócsatornáknál arra lettem figyelmes, hogy egyes gazdaságok mint például a besenyői és a kmefovói szövetkezetek — temérdek földet szállítottak be a répával együtt. Igaz, hogy idén a cukorgyár 5 százalékos földdel való szennyeződésig nem alkalmaz levonást, de aggasztó, hogy a besenyőiek által beszállított menyny iségnek, 30; a Kmefovóról beszállított répának pedig 20—25 százaléka föld volt. Tán mondanom sem kell, hogy milyen
