Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-18 / 37. szám

Méhészeti tanácskozás Belgrádban A szocialista országok méhé­szeti szervezetei Prága, Varsó, Moszkva és Budapest után ta­valy október 10—14-én Belgrád­ban tanácskoztak. Ez abban különbözött a koráb­biaktól, hogy nemzetközivé ala­kult, mert a szocialista orszá­gok képviselőin kívül mások is részt vettek. A következő orszá­gokról tudunk: Anglia, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Franciaor­szág, Görögország, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Magyar­­ország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svájc, összesen 125 képviselővel, magából Olasz­országból 14-gyel. Három tárgy­köre volt, 11 előadással: 1. a nagy méhesek munkamódszerei és szervezete, 2. a méhészeti fölszerelés korszerűsítése, 3. a méhek kiválogatásának mód­szerei és megszervezése. Taranov (Szovjetunió) beszá­molója szerint a sokfiókos, fió­konként 10 Langstrothoz hason­ló (435X230 mm) keretes rako­dókaptár jobban bevált a Szov­jetunióban, mint az ott régeb­ben terjesztett Dadant-féle 12- keretes. 1964-ben 300 sokfiókos kaptár 26,5 %-kal több mézet adott, mint ugyanannyi Dadant­­féle. A Szovjetunió déli részé­ből 1 kg-os söpört mesterséges rajokat szállítanak északra. Ezek a főhordás kezdetére (jú­nius 20—25 tájára) mindig elé­rik az áttelelt családok népes­ségét, ha betelepítésükkor egy, 10 nap múlva pedig megint két érett fiasításos lépet kapnak. A fiasítással nem erősített mes­terséges rajok átlagosan 19,6 kg mézet adtak, a fiasítással erősítettek 45,8 kg-ot, az átte­lelt családok 42,1 kg-ot, ha pe­dig az utóbbiakat 2 lépnyi fia­sítással megcsapolták, 40,3 kilo­grammot. — A családok telel­­tetésére édesharmatméz helyett jobb a sejtekbe töltött invertált cukor, olvadt viasz rápermete­­zésével befödve. Mráz (USA) 1200 családdal méhészkedik Langstroth-féle ra­kodókaptárban. A családok 66- tosával 20 telepen vannak el­helyezve. A kezeléshez egy ál­landó segédje van, csak nyáron alkalmaz három hónapra még egy dolgozót a pörgetéshez. Ez csak úgy lehetséges, ha a mun­kát egyszerűsítik. A családokat általában csak háromszor nézik át évente, néha pedig csak két­szer: tavasszal és ősszel. A csa­ládokat 25—35 kg mézzel tele­lik be két egész Langstroth és még 1—2 fiókban. A jól ellá­tott méhek a bőséges helyen jól fejlődnek. Tavasszal a két fészekfiókot fölcserélik. Mráz 60 család közül 20-at a többi 40 népesítésére használ főhor­dás előtt. Evégett ezeknek egy­­egy fiókját méhhel, fiasítással, de anya nélkül szétosztja a töb­bi családnak, deszkával elvá­lasztva, külön kijáróval. A mé­hek a felső fiókban anyát ne­8 veinek. A kaptárak mézkamra­­fiókjait mindig legfölülre te­szik, a mézkamrát mindig felső fiókkal bővítik, nem pedig köz­­beiktatottal. Ez egyszerűsíti a kezelést. A családok alsó ki­járója teljesen nyitva marad télre, és pedig minden fiók a 2 cm tágas környíláson is szel­lőzik. Ez a nedvesség ellen jó, mert a méhek a hideget jobban elviselik, mint a nedvességet. A kaptárakat beteleléskor kát­ránypapírral borítják, és 10 cm vastag forgácspárnával takar­ják. Radojev (Bulgária) Dadant és sokfiókos rakodókaptárakat hasonlított össze. Az utóbbiak­ban népesebbekre fejlődtek a családok. Ez természetes is, hi­szen több helyük volt. A több­fiókos családoknak 18—22 kg eleséget hagynak két fiókban. A téli fürt megalakulásakor az alsó kijárőt becsukják, és felső kijárőt nyitnak. A családok így szárazon telelnek. Vesely hazánk nagy méhésze­teiről beszélt. A családokat méztermelésen kívül pempő, méhméreg és méhszurok (pro­polisz) termelésére és gazdasá­gi növények virágjának megpo­­roztatására is igénybe veszik. A megporozásnak szabott ára van: lucernán családonként 70, más növényen 60 koronát kell érte fizetni. Mitev (Bulgária) azt találta, hogy azok a családok, melyek­nek téli élelméről nyár végén mézzel és cukorral vagy tiszta cukorral etetve gondoskodtak, tavasszal népesebbek voltak, és jobban mézeltek, mint azok, me­lyeknek ugyanannyi, de koráb­ban elraktározott mézük volt. Az etetés ugyanis növelte a fiasítás mennyiségét. Mitev azt tanácsolta, hogy a téli készlet­nek legalább felét cukorral kell pótolni betelelés előtt. Rihar (Jugoszlávia) szerint az édesharmat gazdasági jelentősé­gét csökkenti, hogy a bőséges édesharmat megjelenésének ide­je és helye bizonytalan. A ván­dorlást tehát bajos előkészíteni. Rihar kivált a jegenyefenyővel foglalkozott. Ez 80 év alatt 278 megfigyelésből 61-ben bőven mézelt, 42-ben közepesen, 175- ben jelentélttelenül. Tehát a je­genyefenyő édesharmatára 63 %-ban lehet számítani. Townsend (Kanada) a gyen­gébb méhlegelőjű országokba külföldi jó mézelők betelepíté­sét ajánlotta. Amerikában a hi­vatalos méhész csak akkor ter­mel eredményesen, ha csalá­donként 50 kg fölösleget ér el. A termelés gazdaságossága ja­vításának két nyitja volna: 1. a méz árának növelése és 2. olyan módok találása, melyekkel ke­vesebb munka árán lehet méz­hez jutni, vagy több mézet le­het családonként kapni. — A termelést legjobban a munka­költség terheli. Arra kell töre­kedni, hogy egyes keretek he­lyett egész fiókokat kezeljünk. Hamarosan eljön az az idő, ami­kor az egész rakodófiókból anélkül pörgethetünk, hogy a lépeket akárcsak ki is kellene szednünk belőle. El kell ér­nünk, hogy a családokban csak kevésszer avatkozzunk be. Pl. kaptárbontás nélkül kell majd magával a családdal elpusztít­­tatnunk a régi anyát, s elfogad­tatnunk az újat. Ez a rajzást is korlátozná. Lavie (Franciaország) a méz kezeléséről beszélt. A 35 °C-os hőmérséklet könnyíti a pörge­tést, szűrést, töltögetést. Közel van a kaptár hőmérsékletéhez, hozzájárul a méz sűrítéséhez. A túlzott szűrés azonban meg­fosztja a mézet a virágportartal­mától. A hevítés kényes, mert a méz könnyen fölmelegszik a hőforrás közelében, de nehe­zen adja át a meleget a belső méztömegnek. Pörgetéskor sok levegő jut a cseppekre szétosz­tott mézbe. Annak pedig, hogy ugyanazzal a pörgetővei sok család mézét ürítik ki, egész­ségügyi hátrányai vannak, mert a fertőző csírák egészséges csa­lád lépeire is átkerülnek. A hosszabb ideig ható mérsékelt hevítés sokszor jobban megvál­toztatja a méz minőségét, mint a 6 percig tartó 76 fokos meleg. Még a csupán 14 fokon való raktározás Is módosítja a méz némelyik sajátságát egy év múlva. A méz kezeléséhez új és jobb eszközöket kell tervez­ni, forgalomba hozni. Az azóta meghalt Horgeleiri (Franciaország) nagy méhészet­be olyan rakodókaptárt kíván, melynek könnyen kezelhető mézkamra fiókjai vannak. A mű­anyagoknak szerep juthat. A méz kezelésére, pl. a fedelezés mézének és viaszának elválasz­tására, korszerű eszköz való. A szintén elhunyt Gluskov (Szovjetunió) bemutatott dol­gozata szerint a Szovjetunióban olyan gépkocsit készítettek, melyben három mézpörgetővei három ember naponta 100—110 méhcsalád mézét kiürítheti. A méheknek a mézeslépről való eltávolítására ultrahanggal kí­sérleteznek. Jevtics (Jugoszlávia) a nagy méhészetek kezeléséről, Bornus (Lengyelország) a méhek kivá­logatásának korszerű módjairól, Bilas (Szovjetunió) a szovjet ki­választás elveiről, Konstantino­­vics (Jugoszlávia) hazája dél­nyugati részének méhfajtájáról szólott. ☆ A méhészek nemzetközi szer­vezete, az „Apimondia“ arról értesít, hogy a legutóbbi buka­resti nemzetközi méhészeti kongresszus előadásai és be­szédei teljes egészükben meg­jelentek könyvben összegyűjtve, külön angol, francia, orosz, né­met és román nyelven. A szöve­get sok kép kíséri. A 800 olda­las könyv ára 10 -USA dollár. Egyesületek, cégek legalább 20 példány rendelésekor 10 %, leg­alább 50 példány rendelésekor 20 % kedvezményt kapnak. — Cím: „Apimondia“, Róma, Corso Vittorio Emanuele 101. Fiatal lányok készítik a kereteket a kaptárgyártó üzemben Foto: Kruzinsk#

Next

/
Thumbnails
Contents