Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-08 / 27. szám
Bratislava, 1967. július 8. Ara 1,— KCc XVIII. évfolyam, 27. szám. Vélemények az üzemközi vállalkozásokról Szakmelléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A napokban a sajtóban érdekes hírre lehettünk figyelmesek. Az Állami Statisztikai Hivatal az országban 44 üzemközi vállalkozás létezését jelezte. Ebből Szlovákiában mindössze három van. Lássuk csak, hogy a termelők hogyan vélekednek az üzemközi vállalkozásokról, milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozólag, mennyire tájékozottak ebben a kérdésben. KOLOMAN NERAS szövetkezeti elnök, Maié Chyndice. — A járási termelési igazgatóság vezetője KriátofiCin elvtárs nemrégiben előadást tartott a mezőgazdasági üzemek vezetőinek a fönti témára. Többek közt ismertette a vállalkozás előnyeit. Ennek ellenére szövetkezetünkben még nem vettük fontolóra a dolgot, vagyis azt, hogy milyen vállalkozásban társuljunk. Részesek vagyunk ugyan egy most induló üzemközi vállalkozás megalapozásában. A Verebélyi Állami Gazdaság klasovi üzemében egy lucernalisztgyártó részleget indítottak be. Szárítás céljából ide hordjuk az évelő takarmányt. Szövetkezetünket emellett malacnevelésre szakosítottuk. A .választott malacokat a felvásárlóknak adjuk el, ők továbbítják az érdekelt gazdaságoknak. Ugyanezt persze mi is megtehetnénk egy üzemközi vállalkozáson belül. Nálunk a termelés központosítása és szakosítása keretében szóba kerülhet az évelő takarmánymagvak termesztése. Az indulás vetőmaghiány következtében problematikus, ezért egyelőre nem szélesíthetjük ki nagyobb méretben. SOÖKY LAJOS szövetkezeti elnök, Madar. — Legutóbb sokat vitatkoztunk az üzemközi vállalkozás különféle módozatairól. Kidolgozás alatt áll például egy nagyszabású öntözési rendszer terve, amely mintegy 2000 hektárt ölel majd fel. Üzembe helyezése Radvány, Virt, Madar és Szilas számára nagyon kívánatos. Ha elkészül, esetleg szó eshet egy nagy üzemközi zöldségtermesztő vállalat létesítéséről. A mezőgazdasági üzemek részéről számtalanszor szó esett egy szövetkezetközi borászati üzem építésének szükségességéről. Ilyen vállalkozásba szívesen betársulnánk. Mint ismeretes, állattenyésztésünket meghatározott irányzatba szakosítottuk. Marhahizlalással foglalkozunk. Talán ez Is egy jövőbeni üzemközi vállalkozás alapja lehet. Magam azon a véleményen vagyok, hogy a mezőgazdasági üzemek közti szoros együttműködés jelenleg kívánatosabb, mint valaha, azért össze kell tartanunk. Mód nyílna továbbá egy pulykatenyésztési vállalkozás kiépítésére is. Jelenleg nyolc tenyésztörzsünk van, s jövőre ezer tojónk lesz. Ha szomszédaink betársulnának, szívesen vennénk. RETKES LAJOS szövetkezeti elnök, Búcs. — Az üzemközi vállalkozások vállalati szintre való emelése véleményem szerint fontos és kívánatos, azonban mindjárt elöljáróban le kell szögeznem, hogy vidékenként meg kellene választani a legalkalmasabb formákat, módokat stb. Örömmel vennénk a sokat emlegetett borászatigyümöicsészeti üzemközi vállalkozás vagy kombinát megszervezését, mely a szomszédos újvári járásra is kiterjedne. E vállalatnak mindannyian átadhatnánk a szőlőt és a gyümölcsöt feldolgozásra, raktározásra, s a jövedelemből a szállított mennyiség arányában részesedhetnénk. Ettől jóval problematikusabb egy baromjitenyésztési vállalkozás megszervezése; mindjárt el is mondom, miért. Nagyrészt azért, mert a társgazdaságoknak a vállalat számára sajáttermelésű takarmányokat kellene szállítaniuk, s ez a legproblematikusabb. Mi például pár évvel ezelőtt tojóbaromfi tartására is szakosítottunk. Most 15 ezer Nik-Chik fajta tojótyúkot tartunk, 50—52 fillérért termeljük a tojás darabját. De módunkban áll, hogy minden üzemközi vállalkozás nélkül 20 ezerre szaporítsuk tojóbaromfi állományunkat. Ilyen üzemközi tojástermelő vállalat csak abban az esetben lenne gazdaságos, ha legalább 50—60 ezer baromfit összpontosítanánk egy teljesen új, állategészségügyi szempontból is korszerű kombinátba, melynek építése jónéhány millió koronát igényelne. Nagyon őszinte leszek. Mi legjobban a bizonytalanságtól félünk. Semmi esetre spm vagyunk hajlandók betársulni egy olyan vállalkozásba, amely, teszem azt, drágábban termelné a tojást, mint mi jelenleg. Tudni kell azonban, hogy a tojástermelés nemcsak korszerű épületek, jófajta tojőbaromfi függvénye, hanem egyben szakmai kérdés is. Nálunk már jó feltételek vannak a tojóbaromfi tartására mindenféle tekintetben. Ezért népgazdasági szempontból is gazdaságos lenne egy ilyen kombinátnak Búcson történő felépítése. Sok előnnyel járna továbbá egy szövetkezeti vállalkozásra alapozott tejfeldolgozó, s vele együtt borjúnevelő vállalkozás létesítése is. De jóval széleseb lehetőség nyílnék egy szövetkezeti kereskedelmi vállalkozás megszervezésére. Mire építem állításomat? Arra, hogy mezőgazdasági üzemeink többségében ma már a termelés nem okoz különösebb gondot, de annál több fejfájást okoz számunkra az áru értékesítése. Továbbá Bátorkeszi határában van egy malom. Ha ezt átadnák a környező szövetkezeteknek, népgazdasági feladatainkat gabona helyett lisztben teljesíthetnénk, s ez azzal az előnnyel járna, hogy a melléktermékeket felhasználhatnánk állatállományunk hasznosságának növelésére. MISKO JÓZSEF szövetkezeit elnök, Köbölkút. — Szövetkezetünkben az üzemközi vállalkozásról még nem esett szó. Annyit azonban tudok, hogy a Mikulási Állami Gazdaság egyik részlegén nagy baromfifarm építésébe kezdtek. Azt azonban nem tudom, ki építteti. Nálunk bizonyos időn belül be kell szüntetnünk a tojástermelést. Pedig e téren gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk. A jövőben vízibaromfira szakosítunk. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy nagyon kívánatos lenne egy Duna-melléki borászati-gyümölcsészeti szövetkezeti vállalkozás létesítése. Ebben társtagként jelentkeznénk. KAKAS ZOLTÁN szövetkezeti könyvelő, Kiszálló. — Körzetünkben nagy szükség lenne egy szövetkezeti konzervgyár építésére, mert a mezőgazdasági üzemek ^cözül sokan nem képesek a többlettermékek értékesítésére. Így fölbecsülhetetlen mennyiségű paradicsom és más mezőgazdasági termék megy tönkre. Ez pedig nemcsak a szövetkezeteknek, hanem a népgazdaságnak is nagyon káros. Egy ilyen konzervgyár építése után a garammenti falvakban, de a Perec öntözőrendszer körzetében is bővíthetnénk a kertészkedést s a zöldségféléket késztermékké konzerválhatnánk. Molnár elvtárs, szövetkezetünk elnöke például kézbe vette a szomszédos hölvényi szövetkezet ügyeinek intézését is. Az ökonómiai viszonyok közös nevezőre hozása után egyesíteni kívánjuk a két gazdaságot. A társulásnak ez az egyik legszorosab formája. Az üzemközi vállalkozásnak — mint minden újnak — hívei vagyunk, s ha számunkra a kedvező forma kibontakozóban lesz, föltétlenül mérlegelni fogjuk az együttműködés s a betársulás lehetőségeit. JÄN SÁDOVSKf szövetkezeti elnök, Endréd. — Még nem foglalkoztunk komolyan egy üzemközi vállalkozásba való betársulás lehetőségeivel. Annyi azonban bizonyos, hogy nálunk kívánatos lenne egy nagyszabású szövetkezetközi baromfitenyésztési és értékesítési vállalkozás meszervezése, mely saját keltető és feldolgozó üzemrészleggel is rendelkeznek. Az állami kereskedelemnek így készárút szállíthatnánk, közbeeső szerv nélkül. Ilyen vállalkozásba szívesen jelentkeznénk. • • • Amint látjuk, a kérdezettek többékevésbé egyértelmű választ adtak az üzemközi vállalkozásokról. Egyik sem volt ellene, azonban mindannyian leszögezték, hogy figyelembe kell venni egy-egy termelési körzet lehetőségeit. Mindegyikük valamilyen feltételhez szabta esetleges betársulását. Ez azt bizonyítja, hogy a vezetők gondolkodnak, nagy felelősséget éreznek a rájuk bízott gazdaságok fellendítéséért. Jó jel, hogy papírral, ceruzával a kézben döntenek a jövőről. Ha érdemes, akkor társulnak, ha pedig nem, akkor nemet mondanak. Különben így helyes, mert nem célunk, hogy mindenáron üzemközi vállalkozásokat létesítsünk. Igazat kell adnunk például Retkes elvtársnak, aki a biztosat nem szeretné felcserélni a bizonytalanért, mert minek olyan gazdaságot bevonni az üzemkőzi vállalatba, mely maga képes húszezer tojóbaromfi tartására. Ezért helyes lenne, ha döntés előtt jól megfontolnák a dolgot. Kell, hogy az illetékesek, az alulról jövő, észszerű megjegyzéseket, javaslatokat figyelembe vegyék. -kai-Határjárás aratás elejen Egyszerre köszöntött be a kánikula. Határjárás közben mindenfelé verejtékező emberekkel találkoztam. Bár a déli órákban a higany szála 33 fok fölé is emelkedett, a földművesek alig pihentek valamit. Sürgette őket a gazdag termés. Mert van mit begyűjteni. A repce hektárhozama a legtöbb helyen 20 mázsa fölé emelkedett, és a gabonaféléké is 30 mázsa körül Ingadozik. A falusiakat elragadta a munka láza. Kihaltak a falvak, népesek a földtáblák. A nagy igyekezetről adunk néhány faluból ízelítőt. Ipolyvisken a falu reggel öt órától késő estig talpon van. Bállá József, a szövetkezet elnöke, Gálik József agronómus, Simon Sándor mechanizátor és Jakus Sándor csoportvezető szinte állandóan lót-fut. Nagyon sok a munka. Különösen a réti szénabegyűjtéssel van sok baj. Nem csoda, hisz hektáronként 30—35 mázsát takarítanak be. Amíg a múlt évben 110 vagon szálastakarmányuk volt, idén már 130—140 kerül a kazlakba. De a szénagyöjtés mellett gondolni kell a növényápolásra és más munkákra is. Ilyenkor bizony meg kell nyújtani a napot. A repce aratását például már reggel négy órakor kezdte Bartal Gyula és Misko Lajos traktoros. Még aznap éjjel is dolgoztak. A vezetőség a munka szervezése mellett gondol a frissítőkre is. Gál István a helyi autóbuszon, Sebestyén Ignác pénztárossal és Krizsan Éva könyvelővel a határba hordja az üdítő Italt. A sörrel teli hordókat a pincében hűtik, így a határban dolgozók tényleg hűsítő italt fogyaszthatnak, nem úgy, mint a helyi vendéglőben, ahol a hűtőberendezés elromlása miatt olyan langyos a sör, hogy szinte élvezhetetlen. A Zselízi Állami Gazdaságon Tóth József üzemi bizottsági elnök szerint húsz kombájn indul az aratásba. A gabonafélék sokkal jobbak, mint a múlt évben, magasabb hektárhozamot ígérnek, de a rendkívüli meleg miatt a tavaszi árpában fehér foltok keletkeztek, ami azt jelenti, hogy megszorult a mag és alacsonyabb lesz a hek-Az inámiak vidáman koccintanak a szénagyüjtés befejezéséra tárhozam. Az állami gazdaság gabonatábláira egy Garant teherautó hordja a frissítőket. A munkakedv jó, mert a dolgozók serkentő prémiumot kapnak, ha túlteljesítik a tervüket. A múlt év végén például bérrészesedés címén 1 millió 800 ezer koronát kaptak. A gazdaságban közel 3000 hektárt kell aratni, de az alaposan kidolgozott aratási tervek szerint a munkát időben és jó minőségben végzik el. Az Ipolysági Állami Gazdaságban látogatásunk napján a repce aratását már befejezték. Jozef Koreák igazgató elmondotta, hogy szinte észre sem vették a repcearatást. Éjjel és a kora hajnali órákban rendre vágták, nappal pedig csépelték. A hektárhozamok is kiválóak, hisz az Ipolysági részlegen 27 mázsát takarítottak be egyegy hektárról. Stefan Spaftár mechanizátor még egy évben sem volt ilyen nyugodt aratás kezdetén. Nem voltak komolyabb nehézségeik a gépjavításban, az alkatrészellátás lényegesen javult. A géppark ezért ütőképes. Előre gondoskodtak arról is, hogy ha á gépek meghibásodnak, gyorsan orvosolhassák a bajokat. A központi műhelyben meghosszabbították a szolgálati időt, és egy mozgóműhely járja állandóan a határt. Ebben a gazdaságban azt láttuk, hogy nincs kapkodás és jó a munkaszervezés. Kóvár községbe nem véletlenül tértünk be. A közép-szlovákiai kerületben a múlt ékvben elsőnek kezdték és fejezték be az aratást. Tandel László szövetkezeti elnök szerint az aratás hat napig tartott és további három napot vett igénybe a szalmabegyűjtés. A siker titka a gépek jó kihasználásában rejlik. Hogy csak egy példát említsünk, a szalmaprések után akasztják a kétkerekű alacsony pótkocsit és így menet közben rakhatják rá a bálákat. Ilymódon a munka lényegesen meggyorsul. A széna kaszálását ebben a községben is befelezték és a gyűjtés után is hamarosan pontot tesznek. A hektárhozamok igazán kiválóak. A rétifű hektárhozama 45 mázsa, a lucernáé pedig 80. Az elnök boldogan újságolta, annyi szálastakarmányt tartósítanak, hogy talán még két évre is elég lesz az állatállománynak. Amíg a betakarítási munka jól halad, a frissítő ellátással nem lehetünk megelégedve. Egy esetben például 12 hektoliter sört rendeltek, de csak nyolcat kaptak, ami azt jelenti, hogy három napig nem volt sörük. Ezen a téren tenni kellene valamit, mert az Itteni vendéglőnek nemcsak a határban dolgozókat kell ellátni frissítőkkel, hanem az Ipoly szabályozásán dolgozó munkásokat is. lufimban már a múlt hét szombatján megitták az áldomást a szénabegyűjtés befejezésére. Különösen a traktorosok tettek ki magukért. Többen éjjel is dolgoztak. Zolcer Lukács, Nagy Ferenc, Skerlec Gábor és Skerlec István az egyik napon éjfél után két óráig kaszálták a füvet. Igaz, nem bánták meg. Az éjjeli munkáért 25 százalékkal magasab bért kaptak és fejenként 50 korona prémiumot. A munka hevében számos rekordteljesítmény született. Majer Vince és Zolcer Lukács egy nap alatt 15 hektár lucernát vágott le. Papp Ferenc, a szövetkezet elnöke szívesen osztja a prémiumot azoknak, akik megérdemlik. A kimagasló teljesítményekért és a jó munkáért járó prémiumot mindig a hét végén kapják meg a traktorosok. A pénz, gyors és jó munkára serkent. Pölhös István, a szövetkezet agronómusa igen elégedett a munka ütemével, hisz tavaly még július 15-én is a széna begyűjtésével bajlódtak. De felcsillan a szeme akkor is, amikor a gabonatáblákat nézegetjük. Elégedett a nehéz kalászokkal és rendkívül jó termést vár. A határjárás azt mutatja, hogy idén újra jó termést várnak a mezőgazdasági üzemek. Az időjárástól függetlenül, a, verejtéket nem sajnálva mezőgazdasági dolgozók, funkcionáriusok hangyaszorgalommal igyekeznek begyűjteni a gazdag termést. BÁLLÁ JÖZSEF Az őstermelő méltatlankodik Mezőgazdasági üzemek látogatása közben többször föltettem a kérdést: „Milyen tapasztalatokat szereztek a mezőgazdasági termékek értékesítése közben?“ Ezelőtt nagyobb hiányosságok nem lehettek, mert akkor még csak a kapós primőr áru került felvásárlásra, de most, amikor a szövetkezetek vagontételben ontják a korai burgonyát, már lényegesen megváltozott a helyzet. Ennek megfelelően ismét megkérdeztem a termelőt. Szádovszky János elvtárs, az endrédi szövetkezet elnöke méltatlankodva mondta el az alábbi esetet: — Nálunk a felvásárlók a korai burgonya átvételénél a szállítmányokból 5 kg-os próbamintákat vettek. Kimosás után kiderült, hogy az általunk szállított burgonya 15 százaléknyi idegen anyagot tartalmaz. így az összsúlyból ezt a mennyiséget levonták. Mi egyáltalán nem ellenkeztünk, mert hát ilyen az előríás. A dolgozók kapják tisztán, mosott állapotban a korai burgonyát. Legalábbis ez lenne a helyes, de mit tesz a véletlen? Ügyeink intézése közben arra lettünk figyelmesek, hogy a Zelenina elárusítói Ziaron a korai burgonyát felvásárolt, mosatlan állapotban adták el a fogyasztónak. Mi ebből a tanulság? Az, hogy amit az őstermelőn behoztak, azt a 15 százaléknyi idegen anyagot is mosottt burgonya árban szégyenérzet nélkül eladták. Amint ebből is kitűnik, egyesek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz, de valahogy elfelejtik, hogy kötelezettség is van. Nem becsületes dolog a partnertől levont szemetet drága pénzen a fogyasztóra sózni. Nem csoda tehát, hogy az endrédi szövetkezet elnöke méltatlankodott, mert az elárusítók legtöbbször az őstermelőre hivatkoznak: „ilyen állapotban szállították a burgonyát“. (hai)
