Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
Az emberi tevékenységre általában a meggondolt, előre elképzelt, tervszerű cselekedet jellemző. így van ez minden olyan tevékenységben, ahol a józan ész a mérvadó. (Az érzelmi világra persze ez már nem vonatkozik.) Egy horgász számára nem elég tehát, hogy ismerje a ponty tulajdonságait, életmódját, a horgászvizet, a felszerelést; sőt még az sem elegendő, ha a felszereléssel bánni is tud. Ahhoz, hogy Halas vizen is eredményesen horgásszon valaki, bizonyos taktikai ismeretekkel is rendelkeznie kell. A ponty az egyetlen nemes hal, melynek heíyhezszoktatását meg tudjuk valósítani zárt és nyílt vizen egyaránt, éppen ezért a horgászat végrehajtásának módja is sajátságos. A horgászat lehet cserkésző, kereső, vagy egy helyben váró pontyhorgászat. A taktikai végrehajtás nem mellékes sem az egyik, sem a másik esetben. A KERESŐ pontyozás alkalmával a horgász (leginkább csónakkal) végigjárja az előző megfigyelések alapján a pon-A pontyozás taktikája tyok által látogatott területeket, és szerencsét próbál. A horgászat rendszerint úgy kezdődik, hogy végigjárjuk a nádas öbleit, ritkán benőtt szegélyeket a jónak vélt helyen, ahol pontyugrást, vagy erősebb nádmozgást észleltünk beetetünk, majd a környéket is megszórva kukoricával tovább megyünk. így keresünk fel 3—4 helyet, majd dolgunk végeztével viszszatérünk az első helyre, és horgászni kezdünk. A dolog úgy is alakulhat, hogy előző nap etetünk, és másnap horgászunk. Sőt az is előfordulhat, hogy a jónak vélt helyen rögtön horgászunk, és közben etetünk is. Minél gyakoribb a kapás, annál inkább kell etetni, hogy a pontyraj ne oszoljon szét. Ugyanarra a helyre kétszer is visszatérhetünk. Néhány hal kifogása rendszerint szétriasztja a pontyokat, és azok egy A nádatok szélén A holtág vize tükörsimán lénylett ezen a kora tavaszi délutánon. A víz szélében száraz nádszálak Őrködtek, a par= ton pedig sárga martilapu virágjai bólogattak a felhők közül ki-kikukucskáló nap felé. Kellemes, meleg idő volt. Még nem szántam rá magam, hogy szerencsét próbáljak az idei horgászatban, de szívesen elkibicelek egy-egy sporttárs háta mögött. Most is a hangok csaltak ide. A közelben sétáltam, amikor segélykérő kiáltás ütötte meg fülemet: SZÄKOT — kiáltott egy öblös hang. Nádcsörtetést hallottam, majd magam is a hang irányába siettem. Mire a tetthelyre értem, a boldog horgász már éppen az ujját nyalogatta, és szidta a a csukák mindkét ágbeli rokonságát. Segítőtársa távozóban volt, jókora merítőhálója látszott csak feje felett. A fűben két kiló körüli csuka dobálta magát. — Van valami baj? — köszöntöttem rá a haragvó, de mégis boldog sporttársra. Vérző ujját kivette a szájából, és flegmán a csuka felé bökött: — Lehet vagy két kiló. Megharapott a cudar, hogy a ..., de nem babrált ki velem. Tegnap vékonyabb zsinórral horgásztam, nem is gondoltam komolyabb halra, hát nem elkapta a horgom egy jókora csuka, körülfutotta a nádat, és se hal, se horog, hogy a fene ette volna meg. Ma már vastagabb zsinórt, meg drótelőkét is tettem. Látja? Látom. A drótelőkén háromágú horog fityeg. A horgász valami kosárfélében kotorász, mely félig a vízben áll. — Ebben tartom a kis pirosszárnyúakat — mondja, és kimarkol egyet, a hátuszonya mögött horogra tűzi, és máris lendíti a vízbe. Most látom csak, micsoda pompás üvegszálas pergetőbotja van.. Finom pergetőorsóval. Lám, fejlődünk. Es ahogy jobban szétnézek, látom, hogy a közelben még ketten lesik a nagy piros úszókat. Mindegyiknek üvegszálas, rövid dobóbotja, drága orsója van. Tehát nem kell itt sok prédikáció, áru kell az üzletekbe, és máris rájön a horgász arra, hogy a jó felszereléssel könnyebb bánni. Na meg egy kis dugpénz is kell hozzá (de ezt csak így sutytyomban jegyezzük meg). Ismét a horgásztárs töri meg a csendet, mert én mint kibic nem akarom zavarni. Ez már a második kapás rövid idő alatt. Nézem a piros úszót, finoman remeg a vörösszárnyú keszeg rángatásától. Ha csuka van a közelben, biztosan nem kerüli el a figyelmét ez a szabadulni akaró halacska. — Jó lenne, ha lecserélnéd azt az egyágú horgot — szól oda az egyik horgász a szomszédjának. — Nyilván az előbb sem rántottad volna ki a horgodat a csuka szájából, ha háromágú lett volna. így tudom meg, hogy a szomszéd az imént ügyetlenkedett el egy jónak vélt kapást. A csuka már lehúzta a piros dugót, de úgy látszik, még nem nyelte eléggé mélyre a csalit, így a bevágáskor kicsúszott a horog a kemény, sűrű fogakkal bélelt, nagy szájából. Nézem a horgászokat, nézem a gyönyörű vizet, tekintetem rátéved a fűben tátogató szép csukára, és az a sanda gyanú kerülget, hogy holnap én is előszedem a felszerelést. Holnap már én is ott ülök a nádszálak társaságában, és lesem a nagy, piros dugó billegését. Hát van ennél szebb? G, Időre elhagyják a jó helyet. Ilyenkor kár lenne X—2 órát várakozni, mig a pontyok ismét legyőzik ijedelmüket, és visszamerészkednek a beetetett helyre, hanem addig felkeressük a második horgászhelyet, majd szükség esetén a harmadikat, vagy éppen a negyediket is. Később visszatérhetünk az első helyre. Gyakorlott szemű horgász már különös izgalmat lel abban is, hogy megfigyelheti a nádszálak hajlongó mozgását. A nádat közvetlen a víz szint felett szemléljük, és nem egy helyet fixirozunk, hanem jártatjuk tekintetünket, mig a szívdobogtató nádmozgást meg nem pillantjuk. Az ügyes és tapasztalt horgász azt is megmondja kb. mekkora hal járhat a nád között. Taktikai szempontból az is fontos, hogy a jó helyek meglátogatása alkalmával, mielőtt még horgásznánk, levagdossuk a ritka nádas azon nádszálait, melyek később gátolnák a csalinak a megfelelő helyre való juttatását, vagyis a horogbedobást. Csónakunkat sohase kössük a nádhoz, hanem karókhoz, vagy mélyebb vizen kövekhez, vasmacskához. Horgászhelyünktől mindig távolabb álljunk meg, és ez a távolság attól függ, mennyire tudjuk kidobni készségünket. Úsztatós felszerelésnél ez rendszerint 10—12 méter. Az egy helyben váró horgászat rendszerint állóvízben, a horgásztanyák közelében épített állásokról történik, vagy csónakból, vagy partról. A folyóvízben rendszerint a parton ülve várjuk a halat, néha egész nap is. Ha kifogunk egy-két halat és a raj tovább úszik, vagy szétriad, nem keressük, hanem várunk, néha órákat is, amíg egy másik raj érkezik horgászhelyünkhöz. Az ilyen várakozó horgászatnál nagy szerepet játszik a csalogató etetés. Időnként csalétket szórunk a horgászhelyre és környékére, hogy a környék pontyjainak figyelmét felébresszük, és az óvatos, de kíváncsi pontyokat odacsaljuk horgainkhoz. Folyóvízben különösen a szétmálló zamatanyagok, a felkotort, lárvadús mederfenék csalhatják messziről hozzánk a pontyokat. Láttam eredményesen horgászokat, akik időnként a csali beszórása mellett néhány adag gombócot dobtak egymás után a vízbe, és a tompa loccsanás hívta fel a halak figyelmét. Szinte öt-tíz percenként dobált be a horgász 8—10 agyagklikkért botjai közé, majd egy kis kukoricát szórt. Így ment ez felváltva, és amíg a szomszéd horgászok uatkoztak, barátunk egymás után emelgette ki a szép pontyokat. Szeles időben csónakról nem valami alkalmas a horgászat, ilyenkor állásról vagy partról horgássszunk, lehetőleg fenékhorgos készséggel. G. NÉPSZERŰ A HALTENYÉSZTÉS A nyitrai járásban egyre népszerűbb a haltenyésztés. Eddig tizenegy mezőgazdasági üzem foglalkozott haltenyésztéssel kb. 106 hektárnyi halastóban vagy víztárolóban. Az idén további 15 szövetkezetben kezdik meg a haltenyésztést, s a halastavak további 103 hektárral bővülnek. P. L. OKTATÁS — Ne kapd be, csak szopogasd! A márna ikrája A társaságban egészen véletlen terelődött a halakra a szó. Ez pedig ritkaság, mert ahol horgászok is vannak, ott elkerülhetetlen, hogy a férfinép meg ne pendítse ezt a témát, különösen így tavasztájt. Most azonban a társaság egyik nőtagja említette meg, hogy szép halat kapott egy Ismerősétől, és nagy boldogan készítette az ebédet, mert férje is és ő is nagyon szeretik a halat. Egész télen nem ettek már jó folyami halból készült halpaprikást, a tavi hal pedig nagyon sárízű volt. Nagy szertartás előzte meg a pompás márnapörkölt feltálalását. Igaz, csak utólag derült ki, hogy a hal márna volt. Márna bizony, a javából! Meg is emlegetik, akik elfogyasztották! Az ikrája is oly gyönyörű volt, mint valami libamáj. Az ebéd fenséges volt. Szinte megnyalták volna az ujjúkat is utána, ha nem lett volna ez nagyfokú illetlenség. Hanem hogy ezután milyen zűrzavar keletkezett, arról jobb nem is beszélni. Fejfájás, görcsök, hányás, hasmenés — egyenként is kellemetlenek, hát még ha egyszerre jelentkezik mind! Volt ám futás oda, ahova a király is gyalog jár, éS erősen fogadkoztak, hogy amint meggyógyulnak, legalább kettőt építenek abból a bizonyos kisházból az udvar végébe. Mindez valóban megtörtént, csak az elhatározás változott meg. A házikó építése helyett megfogadták, hogy máskor nem eszik a márna ikráját. (A márna ikrája ugyanis mérgező!) G. mOPiSi c " HALASZ 3
