Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Cta/xUlilcm. Csillagországban Csak a vadgesztenyefa levele olyan zöld, hogy zöldebb nem is lehetne. Kékeszöld. Ezért létesítenek ilyen fák közt zöldvendéglőt. Gesztenye, vén diófa nélkül nincs igazi kerthelyiség tányércsörrenéssel, ételíllattal, cigányzenével ... Évek óta megszoktam ezt a környezetet, akárcsak egy vérbeli pincér. Jószomszédi viszonyban élek a zöldsárga-piros kerti székekkel, a vendégekkel, a zenekarral. Nem zavarnak, Sőt, hiányozna a lármás közönség. Csak fülledt nyári éjszakákon bámészkodom el néha a mozdulatlan faleveleken. Zöldek? Kékek? Villanyvilágításnál határozottan kékek. Akár az éjbe boruló égbolt, mielőtt felragyognak a csillagok. — Ma csillagfényes lesz az éjjel — gondoltam magamban alkonyatkor, amikor szép szál férfi telepedett pöttömnyi kisfiával az ablakom alatti asztalhoz. Minden szó felhallatszott szobámba. Az ember vacsorát rendelt. Magának rántott szeletet, lekváros palacsintát a gyereknek. A zenekar hangolt és felcsendült a régi-régi nóta, mintha a gesztenyefák korhadt törzse mögül kéredzkedne elő a múltból: ... Este, ha megszólal a cigány, S csókra vár már a lány, HAJDISZÜJDONSÄGOK A párizsi K a r i t a kozmetikai szalon polírozott emailból és nikkelből újszerű, érdekes hajdfszeket hozott forgalomba. Ezek az újdonságok — Divatba jönnek a hajdíszek és csatok Este, ha kigyúl a láfnpafény... Téged szeretlek én, Csak te légy az enyém, Te csillogó-villogó tündéri fény... Deres hajú, hajlott hátú prímás húzta, aki kiegyenesedni látszott egykori fénykorának emlékein. Ki is gyúltak sorra a villanyégők a véncigány varázsvonójának intésére. A fiatal pincérlányok lábujjhegyen tipegtek, mintha templomban lépkednének. Pedig aligha ismerték a feledésbe merült, egykor divatos nótát. — Álmos vagyok, apuka! — szólalt meg ,a kisfiú még mindig csámcsogva —. Menjünk már haza! Apja felrezzent merengéséből, és gyakorlatlan kézzel megtörölte fia porcukros szájszögletét. — Még van időnk a vonat indulásáig ... Azaz, nemsokára megyünk... Igen, megyünk. — Hová megyünk? — tudakolta a csöppség gyanút fogva —. Hát nem megyünk haza? Apu, én haza akarok mennil — és sírásra görbült a szája. — No, ne sírj, kisfiami Nemsokára elutazunk. Itt már semmi keresnivalónk ... Kiebrudaltak, belénkrúgtak ... Nagymamánál majd jól kialszod magad. Addig is nézz fel a magasba, milyen szépen ragyog ott minden. Arra van csillagország. Minden embernek van egy csillaga ... — Nekem is van csillagom? Melyik az enyém? — Ott az a kicsi. Fényes ... Látod? — Igen... A csillagok... a csillagok is tudnak beszélni? — Nem tudom... Lehet, hogy tudnak. — És mit beszélnek a csillagok? — A csillagok? Hm ... Cslllagországban azt beszélik, hogy egyszer minden elmúlik. Minden! Hogy semmi se tart örökké. A legnagyobb bánat, bú, keserűség, amikor az ember üvölthetne fájdalmában, mind-mind elmúlik. Csak csillagország marad mindvégig. Mert csillagok hullanak, új csillagok jelentkeznek. Azt is megírták csillagországban, hogy új szerelmek se születnek szenvedések nélkül. De a szenvedések elmúlnak ... egészen biztosan elmúlnak ... A gesztenyefák koronája mögül ezüstös fénytengert árasztva kelt a hold. Szarkasztikusán megvilágította a férfi fájdalomtól eltorzult vonásait, tejfehérre mosta a gyermek arcocskáját, aki apja karjaiba dőlve elszundított. Álmában bizonyára csillagországot járja, ahol százszorszép pillangók szállnak, s gyönyörű tündérmeséket duruzsolnak a csilingelő harangvirágok. Az öreg prímás tsak nézte, nézte vizenyős szemével az álomképet. Ki tudja, mi jutott eszébe. Talán ő is így maradt egyszer magára hagyatva egy ilyen emberpalántával a nagyvilágon, akivel nem tudta, mihez fogjon. .. Lassan állához illesztette hangszerét, remegő kezével felemelte a vonót s elindult az asztal felé. Majd hangfogót tett a húrokra, hogy fel ne ébressze az átszellemülten álmodó csillagjárót. Leheletfinoman szólaltatta meg a húrokat, és halkan, reszkető hangon énekelt hozzá, öregesen, ziháló mellel dudorászott, de szavai szíve mélyéből fakadtak. A véncigány altatódalt faragott a gyermeknek: Szép volt az anyukád, szebb mint az álom, Ágyadnál ő virrasztón. De aztán ránk únt, és elszállt a mámor, Anyukád cserbenhagyott. Elment a másikkal más világtájra, Itthagyta szöszke fiát... Apukád könnyezve, hiába várja, Nincs anyád, csak bús apád. KOZICS EDE NYÁR.., (Foto: Tesllk) SZOKÁSOK — HAGYOMÁNYOK SZOKÁSOK — HAGYOMÁNYOK tANYKERÉS akár kisebbek, akár nagyobbak, hoszszúkásak vagy rövidek, szélesek, kerekek, oválisak vagy kocka alakúak — leginkább a fiatal nőket vonzzák. Ezek a hajdiszújdonságok jól kiegészítik a rövid hajú frizurákat. RECEPTEK KÁVÉFAGYLALT: Kell hozzá: fél liter erős feketekávé, negyed liter forró tej, egy csomag vaníliás cukor, négy tojás sárgája, 40 deka cukor, negyed liter tejszín. Elkészítése: a tojássárgáját és a cukrot habosra verjük, hozzáadjuk a feketekávét és a tejet. Gőz felett keverjük, míg sűrű nem lesz, de ne hagyjuk felforrni. Ha elég sűrű, adjuk hozzá a maradék kávét, hűtsük le. Mielőtt a fagyasztóba tesszük, adjunk hozzá egy kevés rumot vagy konyakot, s végül a kemény tejszínhabot. JOGHURT KÉSZÍTÉSE: Fél liter tejet felforralunk, aztán 45 fokig lehűtjük. Folytonos keverés közben egy evőkanálnyi maradék joghurtot öntünk hozzá, és vagy termoszba öntjük, vagy langyos sütőbe tesszük 2—3 órán keresztül egyenletes melegben kell állnia és lehetőleg ez idő alatt a hőmérséklet ne szálljon 40 fok fölé, se alá. Mikor kész, jól összerázzuk, és hideg helyre tesszük. Jégen két napig is eláll. Igen finommá teszi, ha készítésekor fél liter tejhez 2 deciliter tejszint keverünk. GYÜMÖLCSFAGYLALT: Alapanyaga fél liter gyümölcslé, 40 dkg cukor, 1 deci tejszín, vagy egy tojásfehérje. A gyümölcsöt áttörjük, a 40 dkg cukrot fél liter langyos vagy hideg vízben felolvasztjuk, hozzáadjuk a fél liter gyümölcs'* =*8t. Fagyasztás előtt hozzáadunk 1 deci tejszínt vagy egy tojásfehérjét. így készíthetünk meggy-, barack-, ribizli-, málna-, eper-, őszibarack- és mindenféle gyümölcsfagylaltot. tj^udjátok-e gyerekek, hol van -*■ Bárányos? Messze, tölünk délnek, a harmadik országban, nagy Dunakanyar ölében, ahol a Duna már a Tiszát is magában hordozza, Pancsova közelében. A nevét román mese magyarázza. Mátyás király a történet hőse. ö a román mese névtelen uralkodója, akt húsz tanácsosával kocstútra indult. Nagy mezőségeken haladtak végig, s a közelben fehérhajú öreg kapást vettek észre a kukoricásban. Leszállt kocsijáról a A szégyenlős leánynak nem mindig könnyű kimondani az igent, de talán még nehezebb visszautasítani a kérőt. Ezért aztán a különféle nemzeteknél évszázadok folyamán kialakult valamilyen szokás, amellyel a lányok jelképesen közölhették kérőikkel a választ. A kaukázusi népeknél, ahol a szülők választották a férjet, a lány csak kétféle feleletet adhatott. Ha azt mondta: aki szüleimnek kedves, az nekem is kedves“ — beleegyezett a házasságba. Ha pedig azt felelte: „én csak jó szüleim tanácsát teljesítem“ — a kérő szedhette a sátorfáját. Olaszország egyes vidékein a vőlegény éjjel egy tüsköt csempészett a menyasszony küszöbére. Ha a szülők hajnalban bevitték a házba, jöhetett a lagzi, ha az utcára dobták, füstbe ment a házasság. Még egy érdekes szokás él az olaszoknál. A láhy ajtajától a kikosarazott kérő küszöbéig hamut hintenek az útra. Ha Ukrajnában a kérő tököt kap, nézhet más lány után, ha kenyeret, készülhet a menyegzőre. Svájcban a lány úgy hozza tudomá— Üdv nektek! — hajolt meg az öreg. De a tanácsosok gőgösen fordítottak neki hátat, s dehogy is adtak kezet! Lehet-e nyírni olló nélkül ? király s vele együtt tanácsosai ts. — Ügy dolgozol, hogy a fiatal legény se különben — szólította meg a király. — Mit tegyek uram? — felelte az öreg, de nem tudta, kivel beszél. Rákényszerít a szegénység. — Mennyit kapsz egy napra? — Harminc krajcárt, de ennek csak harmadát költőm magamra. Másik harmadából régi adósságomat törlesztem, harmadik harmadát kamatra adom. — Látom, hogy helyén az eszed, öreg — szólt a király, aki nyomban megértette a kapást, de a főurak nem. — Megmondanád azt is, hány esztendeje havazott nálad? — Harminc esztendeje, uram — Jól feleltél. Még egyet kérdezek. Ha arra ts helyes választ adsz, olyan gazdaggá teszlek, hogy többet nem kell kapálnod ... Hallgasd hát: van nekem húsz bárányom. Meg tudod-e őket nyírni olló nélkül? — Csak küld el őket hozzám — hunyorgott az öreg — olló se kell hozzá! Mátyás kezet nyújtott neki. — Tudd meg, hogy én vagyok a király s ezek ttt a tanácsosaim, Kocsiba szálltak. A tanácsosok szemére vetették a királynak, hogy a tudatlan paraszttal szóba állt. — Tudatlan? — nézett rájuk a király. — Bölcsebb ő nálatok. Tudjátok meg, hogy a jövőben öt teszem meg tanácsosommá s ha nyolc napon belül meg nem mondjátok, mi az értelme annak, amit az öreggel beszéltem, elbocsátlak benneteket, s tovább nem lehettek tanácsosaim. Mit volt mit tenni? Visszatértek a tanácsosok az öreghez, magyarázza meg nekik a királlyal való beszélgetést. — Szívesen — felelte a kapás — előbb azonban, mivel ti gazdagok vagytok s én szegény, fizessetek le nekem egy-egy marék aranyat a tanításért. Örültek a tanácsosok, hogy enynyivel megússzák, s lefizették az aranyat. — Tehát — kezdte el az öreg a tanítást — az első kérdés az volt, mennyit keresek? A harminc krajcár harmadát magam élem fel, harmadából adósságot törlesztek, vagyis szüléimét tartom el, végül a kamatra adott rész az, amiből gyermekeimet nevelem. A király második kérdése az volt, mikor havazott nálam? Vagyis, mióta vagyok ősz. Megmondtam, hogy harminc éve. — Helyes — vették tudomásul a főurak a felvilágosítást — de hol az az húsz bárány, amelyet olló nélkül nyírsz meg? — Ne akarják, hogy megmondjam — szabódott az öreg. — Igen restelleném. Egyedül ts könnyen rájöhetnek. — De csak mondd hiszen megkaptad az aranyunkat! — Hát hisz éppen ez az — mosolygott az öreg — mert a bárányok ti vagytok, s magatok látjátok, hogy olló nélkül kopasztottalak meg benneteket! Az így szerzett pénzt az öreg arra használta fel, hogy maga köré gyűjtötte a vidék szegénynépét, s ahol a kukoricásban kapált, együtt letelepedtek. Ám a póruljárt főurakról sohasem feledkeztek meg, mert községüket „Berbekári“-nak nevezték el, ami magyarul annyi mint Bárányos. MOHR GEDEON Kedves Gyerekek! A Szabad Földműves 32. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: tonna, más, kalap, bálna, Varsó. Könyvjutalomban részesülnek: Budai Márta, Múlyad és Vontszemfi Edit, Vásárvámos, 101. házszám. A SZIVÁRVÁNY VÍZSZINTES: 1. A szivárvány egyik alapszíne. 5. Dallam — franciául (AIR). 6. A vasútállomásokon a vágányok mellett kiépített térség. 9. Gyakori igevégződés. 10. Háziállat. 11. Tör betűi felcserélve. 12. Fontos eledel. 13. Arany — Párizsban (OR). 14. Súlyegység. 15. Iskola diáknyelven (ő-i). 17. Angliában van! 18. Hagymájáról ismert város Magyarországon. 20. A szivárvány alapszíne. FÜGGŐLEGES: 1. Színkép (SPEKTRUM). 2. Y-betűvel a közepén: körzet (RAYON). 3. Angol szeszes ital. 4. Ékezettel: területegység. 6. A szivárvány egyik alapszíne. 8. Bratislava régebbi magyar neve. 10. Szivárvány színe. 12. Sír. 14. Szivárvány alapszíne. 16. Ékezettel: betegség jele. 19. Állati lakás. Beküldendő a vastagon szedett sorok megfejtése. Sára a kérőnek, hogy kívül tágasabb, hogy beszélgetés közben hirtelen feláll, és szó nélkül kimegy a szobából. Hollandiában a szülők magukra hagyják a fiatalokat a tűzhelynél. Ha a lány hagyja, hogy a tűz kialudjon, elutasítja a kérőt, ha fát tesz a tűzre, beleegyezik a házasságba. A németeknél a szó szoros értelmében kikosarazzák a kérőt: egy üres kosarat adnak neki. Romániában az a szokás, hogy a vőlegény gyűrűt, a menyasz-' szony kendőt tesz ki az asztalra. Ha a lány később a gyűrű után nyúl, igent mondott, ha a kendőjét veszi vissza, a házasságból nem lesz semmi. A' magyar szólás: „Kitették a szű-> rét“ is' a lánykérés szokásához fűző* dik. A kérő a lányos háznál a konyhába tette a szűrét, majd beült a tiszta szobába beszélgetni. Ha távozáskor a szűr a konyhában lógott, a lány beleegyezett a házasságba, ha kitette a szűrét, szedhette a sátorfáját. ' Manapság már persze egyszerűbben megy a lártykérés. A fiatalok egyket-1 tőre megbeszélik, hogy mikor lesz a lagzi, a szokások ma már csak a nép* rajzkutatókat érdeklik. LÁNYOS ANYÁK FIGYELMÉBE Eljön az idő, amikor már a kislány öltözködéséhez a melltartó is hozzátartozik. Rendeltetése, hogy fenntartsa a mellett, megóvja a rázkódástól, csüngéstől, ernyedéstől. Ezért csak akkor kell felvenni, amikor a tejmirigyek már eléggé fejlettek. A serdülő kislány félénk, és gyakran mindenáron igyekszik kisebbíteni túlságosan fejlett mellét. Azt hiszi, hogy ez szoros melltartóval el is érhető. Meg kell magyarázni neki, hogy ez nem szép, hanem kényelmetlen, sőt káros 'Is. A különböző erőltetett beavatkozások csak ártalmasak lehetnek. Az első melltartónak csupán könynyedén kell tartania, nem kell hangsúlyoznia a mellet. Természetesen minden kislány vágya, hogy szép melltartója legyen, de a komplikált, ravasz fazonoktól tartózkodni kell. Különösen ártalmasak a „csészeszabású“ melltartók. A „csésze“ közepén húzódó durva" varrat nyomja a mellbimbót és akadályozza fejlődését. Amikor azután eljön a szoptatás ideje, ez sok kellemetlenséget okozhat. Ne vegyünk kislányunknak pánt nélküli melltartót sem, amely vagy nem tart, vagy nagyon összeszorítja a mellkast. A pántok szélessége legalább 2—3 cm legyen; a túlságosan rövid és keskeny pánt zavarja a normális vérkeringést, belevág a bőrbe, és mély nyomot hagy a testen. És még égy elengedhetetlen követelmény: nem szabad megengedni, hogy a kislányok melltartóban aludjanak! Ez is zavarja a vérkeringést, és akadályozza a tejmirigyek kellő fejlődését. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1967. augusztus 19.
