Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Gazdaságosabban a gépjavításokat Szlovákiában 1966. XII. 31-én 2024 egységes íöldműves szövetkezet volt, melyek J.455 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Ezeknek álló alapja 9,947 millió korona volt. A feltüntetett értékből gépesítési felszerelésre 2,641 millió korona esett, ami az egész állóaiap 26,6 °/o-a. A gépesítési felszerelésbe az energetikai gépek és berendezések, szállítási esközök, szerszámok és egyéb gépesítési állófelszerelés számítódik. A szlovákiai EFSZ- ek mezőgazdasági területének minden hektárjára 1815 korona értékű gépesítési alapeszköz jut, ebből a Nyugat-Szlovákiai Kerületben 2061, a Közép-Szlovákiai Kerületben 1601 és a Kelet-Szlovákiai Kerületben 1624 korona esik hektáronként. Futó javításokra az említett vállalatok a szerelők bérén kívül 349 millió koronát fordítottak, miközben az e tevékenységre előirányzott költségkeretet 64 millió koronával (22,6 %) túllépték. A galántai járásban megtartott vizsgálat kimutatta, hogy a javítási költségekből a szerelők munkabére 25,6 %-ot tesz ki. Az EFSZ-ek 1966-ban nagyjavításokra (generáljavítás) további 131 millió koronát fordítottak. A kis- “(futójavítások) és a nagyjavítások költségei az össztermelési költségekkel összehasonlítva 12,9 %-ot tettek ki. Ez 1 ha mezőgazdasági területre 330 korona. Kiindulva abból, hogy a munkabérek kisjavítások költségeinek Slagban 20 %-át teszik, a kis- és nagyjavítások költsége 1 ha mezőgazdasági területre 378 korona. A feltüntetett adatok jelzik, hogy a gépek és a berendezés javítási költségei aránylag nagyok, és a gépesítési költségek egyik fő tételét képezik. Ezen a területen a jelenlegi állapot egyenetlen és laza. Vitatható főleg a javítások szakszerűsége, minősége, időtartama, a munkatermelékenység és a forgóalap felhasználásának hatékonysága. E tevékenység keretében a mezőgazdasági vállalatoknál csak a forgó alapból 180 milliós érték volt lekötve. A gépjavítások kérdését a mezőgazdasági vénátoknál a jelenlegi helyzetben nagy figyelemmel kell kísérni. Ahogy említettük, az EFSZ-ek tulajdonában 2 milliárd 641 millió korona értékű gépesítési alapeszköz van, ami minden hektárnyi mezőgazdasági területet 1815 koronával terhel meg. Ezért meg kell találni ezen a területen a javítási tevékenység leghatékonyabb formáját, be kell vezetni az iparban alkalmazott módszereket és a javítások túlnyomó részét javítási központokba, részlegekbe kell összpontosítani. Manapság a javítási tevékenység a mezőgazdasági vállalatoknál elaprózódott, nincs egységes irányítás alatt és nem hatékony. Sok mezőgazdasági vállalatnál nincsenek megfelelő helyiségek, kellő gépi berendezések, megfelelően fűtött és világított, egészségi szempontból kifogástalan épületek, sőt, sok esetben nincsenek képesített szerelők sem. Fellépett a pótalkatrészek szétszórtsága. Ennek folytán egyes helyeken hiányok lépnek fel, másutt viszont fölösleg is van. A tökéletesített, tervszerű irányítás rendszerében, amikor a hatékonyság növelése szempontjából a gazdasági jellegű indítékokra nagy szerep vár, szükség lesz a gépesítési költségeket, különösen pedig a javítási költségeket nagyobb figyelemmel kísérni. Ezek teszik ugyanis a gépesítési költségek legnagyobb tételét. Galántán ennek a kérdésnek újabban rendkívüli figyelmet szentelnek. A galántai járásban jelenleg 47 EFSZ és 3 ÁG van. melyek 68 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodnak. A mezőgazdasági vállalatok 54 %-a 1000 hektáron felüli területen gazdálkodik. Ebben a járásban 1966-ban 1 hektár mezőgazdasági területre 2104 korona értékű gépesítési eszköz esett, ebből a vágsellyei EFSZ-ben 2687, Tornőcon 2903, Kosúton 3525 és Boldogfán 2711 korona érték jutott 1 hektárra. Feltűnő, hogy az átlagosnál magasabb gépesítési felszerelés a kisebb területen gazdálkodó szövetkezeteknél mutatkozott. Az 1966-os évben a gépesítési költségek a teljes termelési költségeknek 26 %-át alkották, a diószegi EFSZ- ben 53 %-ót, az ábraháminál 58 %-ot, a javorinkainál 40 %-ot, a boldogfainál pedig 53 %-ot. A gépesítési eszközök javítási költségei a teljes gépesítési költségek 30 %-át tették, ha beleszámítjuk a nagyjavítások költségeit is, akkor 39 %-át. A futójavítások költségeinek fejlődése, viszonyítva az összgépesítési költségekhez, nagyon különböző. Ezek például a tornóci szövetkezetben 65 %-ót, a tomáSikovóiban 60 %-ot, Rétén 45 %-ot, Hostéban 37 %-ot, a tornóci ÁG-ban 49 %-ot, a vágsellyei ÁG- ban 32 %-ot tettek ki. A galántai járás mezőgazdasági vállalatainak a gépjavításokra 548 szerelőjük volt. Egy szerelőre a járásban 125 hektár mezőgazdasági terület esett és 264 ezer korona értékű gépesítési felszerelés. Ez a megterhelés az egyes mezőgazdasági üzemekben nagyon különbözött. Például a javorinkai EFSZ-ben 1 szerelőre csak 69 hektár, a hrusovi EFSZ-ben 75 hektár mezőgazdasági terület esett. 1966. év végén a mezőgazdasági vállalatok pótalkatrészekből és egyéb javítási anyagból 10 millió korona értéket tartottak raktáron. A járásban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a javítószerelők munkatermelékenysége nagyon különböző, általában 58 ezer koronás munkatermelékenységet értek el. Ez Kosúton (EFSZ) 19 ezer, Deákin 39 ezer, Tornácon 17 ezer korona volt. A galántai GTÄ-on 1 szerelő munkatermelékenysége elérte a 122 ezer koronát olyan átlagbérek mellett, melyek megegyeznek az EFSZ-ekben és ÁG-okban fizetett átlagbérekkel. E megállapításokból kiindulva a galántaiak kidolgozták a gépjavítások távlati koncepcióját 1970-ig. A galántai járásban a gépjavítási szolgálat megszervezésének és a megvalósítás kivitelezésének távlati koncepciója a felmérések és számítások alapján nyugszik, és a jelenlegi helyzet széleskörű vizsgálatára támaszkodik. A távlati koncepció szerint a járás mezőgazdasági vállatai a gépállomány üzemképességét csak megelőzően, műszaki karbantartás formájában fogják biztosítani. A bonyolultabb javításokat a GTÁ 6 javítási részlege végzi, biztosítván ezzel a javítások jó minőségét, a javítás tartamának lerövidítését, ezáltal emelkedik a munkatermelékenység, csökkennek a javítási költségek, ezzel együtt természetesen a gépesítési költségek is. A mezőgazdasági vállalatoknál csak a karbantartáshoz nélkülözhetetlen javítási anyagot tároló kézi raktárak maradnak. Ezek a javítási részlegek fogják biztosítani a mezőgazdasági vállalatoknál az összes javításokat. Ez az előirányzat a mezőgazdasági vállalatoknak 63 millió korona beruházási költséget és évi 7 millió korona béralapot takarít meg, ezenkívül a raktárkészletek értékét átlagosan 6 millió koronával csökkenti. Ezzel kapcsolatban ki kell hangsúlyozni, hogy a távlati koncepció szerint a mezőgazdasági vállalatok nagyobb figyelmet fognak szentelni fő hivatásuknak, vagyis a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek. A javítási tevékenység megszervezésére különös figyelem fordítandó, mert itt tartalékok rejtőznek, melyek pozitívan befolyásolhatják a mezőgazdasági vállalatok ökonomikáját. LASSO VLADIMÍR Zúg az erdő... Sokan nem is tudják, mennyi sok gond, munka van az erdővel, amíg égbe törnek a sudár fák. „Nő magától, mint erdőben a fa“ közmondást sok minden megcáfolja, és az erdő fejlődésének manapság komoly segítőtársa a tudomány és a szakértelem. Ezt bizonyítja az Erdő- és Vízgazdálkodási Megbízotti Hivatal által szervezett tanulmányi út is a kelet-szlovákiai erdőkbe. Kelet-Szlovákiában 631 ezer hektár az erdőség és ebből 531 ezer van állami kezelésben. A többi magánkezekben van, illetve 34 ezer hektár az EFSZ-ek tulajdona. Százalékarányban Kelet-Szlovákiában van a legtöbb lomblevelű erdő. Ez az ott levő erdőségek 65 százalékát teszi ki. Legtöbb a bükk, amely az összterületnek majdnem 40 százaléka. Az utóbbi években sok gondot fordítottak az erdőutak építésére és a termelés gépesítésére. Az ország keleti része ezen a téren nagyon elmaradott. Amíg országos viszonylatban egy hektár erdőre 11 méter hosszúságú út jut, a Kelet-Szlovákiai Erdőgazdaságban mindössze 4 méter. Így aztán a kitermelt fa elszállítása nagyon költséges. Hasonló a helyzet az erdészlakokkal kapcsolatban is, amelyek egy része nagyon régi és nem felel meg a követelményeknek. A kelet-szlovákiai állami erdészetben 32 üzemegység van. Legnagyobb a sninai, 25 ezer hektáros területtel. Legkisebb a solivaryi gazdaság, ahol alig haladja meg az üzem területe a 9000 hektárt. Habár a legkisebb erdészeti üzem a solivaryi, mégsem a legjelentéktelenebb. Ezen a részlegen van egy 20 hektáros rendkívül értékes terület, ahol a híres KakasOvsky elnevezésű tölgyek törnek az égbe. (A nevét az erdő egykori gazdájától, Kakastól kapta.) Az erdő körülbelül száz éves lehet, és ott találhatók a sudár törzsű, legegyenletesebb növésű tölgyfák. Régebben ezekből a fákból hajókat építettek. Most védett a terület, és a fák legfrissebb hajtásait a tölgy nemesítésére használják. A kelet-szlovákiai erdőkben nagy gondot fordítanak a csemete-kertekre. Gondosan készítik elő a földet, s nem sajnálják a műtrágyát sem, hogy minél előbb erős csemetéket ültessenek ki. Az erős nap ellen újszerűén, hasított lécekkel védik a csemetéket. A tapasztalatok szerint, ez sokkal jobb és olcsóbb, mintha valamilyen műanyaggal takarnák be az apró fapalántát. Nagyon kell a facsemete, mert csak a harmadik ötéves tervben folyamatosan mintegy 170 ezer hektárt fásítottak. A jelenlegi tervek szerint kb. 100 ezer delimitált (erdősítés részére elhatárolt) területet kell a jövőben betelepíteni. Eddig mindössze 10 ezer hektár elhatárolt telepítés van. Ennek a célja, hogy figyeljék a fa fejlődését azokon a részeken, ahol nincs legeltetés. Ezeket a területeket sokhelyütt körülkerítik, hogy így is védjék a fiatal fáknak sok kárt okozó legeltetést. A fát azonban nemcsak termelni kell, hanem eladni is. Az idén úgy néz ki, hogy 100 ezer folyóméter lombos fát nem tudnak majd értékesíteni. A vihorláti tengerszem 14 hektárnyi területen van. Ezen a részen az út hiányában komoly gondot okoz a fa elszállítása Ennek az oka elsősorban, hogy nincsen elegendő feldolgozó iparunk és a külföldi kapcsolataink sem a1 legjobbak. Pedig közismert, hogy európai viszonylatban a szükséglet meghaladja a kitermelést, és a hiány egyre emelkedőbb tendenciájú. Egyre több bútor, berendezés kell és a műanyaggyártásnál is napról napra nagyobb jelentősége lesz a fának. Hazánk erdeiben kilenc és fél millió tonna a fakitermelés. A szlovákiai erdők 4,5 millió folyóméter fát adnak évente a népgazdaságnak. Hegyeket, erdőket jártunk, problémát kerestünk az erdőgazdaságokban. Akad is bőven, de azért; a fejlődés nagy léptekkel halad előre, s a fáradságos munkát hovatovább a gépek végzik. Ma már nem lehet összehasonlítani a Kelet-Szlovákiában élő 1600 fakitermelő munkás életét az egykori favágóéval. Eddig a fáról úgy beszéltünk, mint fontos nyersanyagról. Ám a susugó, zúgó erdőket nemcsak a hasznáért gondozzák, hanem azért is, mert a fák eget takaró lombja az ember legmegnyugtatóbb barátja. TÖTH DEZSŐ Egy idő óta kerestem, kutattam, hogy fajtakísérleti célból melyik mezőgazdasági nagyüzemben figyelik a búzafajták fejlődését, tulajdonságát. s hektárhozamát. A jövőben milyen fajták termesztése mellett döntenek. Ezenkívül milyen fajtáknál, s milyen eredménnyel használták a klórkolinkloridot (CCC). — Az udvardi szövetkezetbe menjen — kaptam az útbaigazítást Vajda István elvtárstól, az Érsekújvári Járási Termelési Igazgatóság vezetőjétől, s még azt is hozzátette, hogy Istenes András mezőgazdasági mérnök, a szövetkezet főagronómusa nagyon szorgalmas kísérletező. Amikor befejezték az aratást, ellátogattam üdvardra. A főagronómustól megtudtam, hogy idén öt búzafajtánál végeztek fajtakísérletet, megfigyelték, hogy hasonló termelési és agrotechnikai feltételek mellett hogyan fejlődtek, s milyen hektárátlagot adtak. Mind az öt fajtánál 1,5—1,5 hektárt vetettek, s az alábbiakra lettek figyelmesek: A Bezosztája 37,79, a Belocerkovszkája 32,77, a Mironovszkája 42,41, a Diana 39,26, a Fertödi búzafajta pedig 35,67 mázsát adott hektáronként. A végeredmény arra sarkallja az agronómust, hogy a jövőben nagyobb területen alkalmazza a Mironovszkája vetőmagját. Már el is határozta, hogy idén a búza-vetésterület 70—80 százalékán ezt a nagyhozamú fajtát veti. Ennyi telik a saját termesztésű vetőmagból. A nagyüzemi termesztésben tavaly őszön a kötött, tápanyagban gazdag talajon Bezosztáját, a homokos talajon Belocerkovszkáját és Fertődit vetettek, jó eredménnyel. Itt a tápanyagot a talajok telítettsége s az utóvetemény szükséglete szerint parcellánként külön-külön adagolták. Annyi ipari trágyát adtak, hogy elérjék a 35—40 q/ha-s hektárátlagot. A klórkolinkloridot 121 hektáron használták, de kontroll parcellát csak a Fertődinéi hagytak, ezért csak itt értékelhették ki teljes hatékonyságát. A kontroll parcellán, ahol nem kezelték a növényt, ott 39, kezeléssel pedig 45 q/ha-s hektárátlagot értek el Fertódibol. A CCC kezelésnél nagyon lényegbevágó a vegyszerek adagolása. Istenes elvtárs a következő vegyszeradaggal dolgozott: 4 kg CCC, 3,5 kg Dikotez és 15—20 kg hugyany keverékét adta hektáronként. A CCC adagolása akkor a legalkalmasabb, amikor a növény 10—20 cm-es magasságú, azonban figyelemmel kell kísérni azt is, hogy a búza a kívánt mértékben bokrosodott-e. Ha igen, akkor biztosított a megfelelő menynyiségű kalász kifejlődése. Megfigyelések a fajtakísérletről és a CCC-kezelésröl Rövidesen a CCC adagolása után a növény haragoszöld színt vesz fel, amikor a termelő abban a hiedelemben van, hogy a búza elegendő nitrogénnel rendelkezik, azaz nem kíván nitrogénes kezelést. Tudni kell azonban, hogy nitrogénes kezelés nélkül nem érhető el kívánt hektárátlag, sem pedig a szemtermés jó minősége. Ajánlatos, hogf a CCC-kezelés esetén a nitrogén adagját a kisebb hozamú búzafajtáknál hektáronként 50—70, a nagyhozamú fajtáknál pedig 90—140 kg-mal a szokott mennyiségen felül adagolják. Nitrogénellátásnál azonban szükséges, hogy a termelő jól ismerje a kezelésre szoruló búzafajta tápanyagigényét, s megfelelő időben adagolja azt a növénynek. Szakszerű kezeléssel egyes búzafajták 4—8 mázsás tnbblettermést nyújthatnak hektáronként. Milyen hatással volt Udvardon a CCC a szalmára? A kontroll és a kezelt parcellák közt figyelemreméltó volt a különbség. A két eredmény összehasonlításánál megállapították, hogy a CCC a Fertődi búzafajtánál 20—25 cm-rel megrövidítette a szárat. A növényzet egyformán magas, szilárd, kiegyenlített volt. Ugyanakkor a Mironovszkájánál homokos terepen a CCC-kezelés szemveszteséget okozott, de egy régebben feltört, kötött legelőtalajon (25 ha) 46 q/ha-s szemtermésátlagot adott. A szalma azonban mindkét esetben egyenlőtlen, hullámos maradt. Akadt aki a tápanyagok egyenlőtlen kiszórásának vélte a hullámos növekedést, de a főagronőmus feljegyzése szerint a CCC-vel kezelt területen mind a Fertődinéi, mind pedig a Mironovszkájánál egyforma technológiával dolgozzák be a műtrágyát, a Fertődi mégis kiegyenlített, a Mironovszkája pedig hullámos maradt. Milyen célja van a CCC-kezelésnek? Használata főképpen a megdűlésre hajlamos búzafajtáknál ajánlatos. Rövidíti és szilárdítja a szárat, de a leglényegesebb. hogy e fajtáknál a szokottnál sokszorta nagyabb nitrogénadagokkal dolgozhat a termelő anélkül, hogy a növény megdőlésének veszélyétől tartania kellene. Udvardon például két esztendővel ezelőtt a megdőlésre nagyon hajlamos Kosúti búzafajtánál a kontroll parcellán 25, a kezelt parcellán pedig hasonló tápanyagmennyiség és egyéb feltétel mellett 44 mázsa szemtermést takarítottak be hektáronként. — Van valami végkövetkeztetésük a CCC-vel kapcsolatosan? — teszem fel a kérdést a főagronómusnak. — Igen, van. Használata normál csapadék mellett kötött, tápanyagdús talajon a megdőlésre hajlamos fajtáknál ajánlatos. Végeredményben az, hogy a szövetkezet főagronómusa szorgalmasan vizsgálja egyes fajták ilyen vagy olyan tulajdonságát, ennek haszna máris megmutatkozik a hozamokban. Tavaly például 28, idén pedig 34 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. Kell-e ettől meggyőzőbb érv a gyakorlati kísérletezés szükségességéről? HOKSZA ISTVÁN Védett területeken gyorsabban fejlődik a fa SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 19. 5
