Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-19 / 33. szám

A búza-rozs hibrid nemesítéséről SOLAR az első hazai szemescirok fajta Triticale a neve annak az ú], mes­terségesen előállított növénynek, amelyet Kiss Árpád, a Duna-Tlsza közti Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársa állított elő Kecskeméten. Hogyan sikerült ezt az értékes tulaj­donságokkal rendelkező fajtahibridet kinemesítenie? Milyen előnyökkel jár­hat nagyüzemi termesztése? Hol tar­tanak a szaporításával és milyen ter­vei vannak a kutatónak a Trjticale további nemesítésével? A növénynemesítők és a botaniku­sok elképzelését már régóta izgatta egy olyan új növénynek az előállítása, amely egyesítené a búzának és a rozsnak kedvező tulajdonságait. A bo­tanikusokat az érdekelte, hogy a faj­­keletkezés szempontjából milyen új típus születik. A nemesítőket viszont mindjárt a gyakorlati cél vezette, hogy vajon hogyan lehetne egy nö­vénybe összehozni a búza jó minősé­gét, tápértékét és a rozs rendkívül nagy vitalitását, télállóságát és ho­­moktűrő-képességét. Elméletben ez a gondolat nagyon sok tudóst, nagyon sok kutatót foglalkoztatott. Azonban az utóbbi években sem sikerült a külföldi tudósoknak, kutatóknak előbbre jutniok. Ismeretes, hogy az első, gyakorlatilag talán jelentős hib­rid, amely már valami termőképessé­get mutatott, a Rimpau-féle Triticale, vagyis állandósult búza-rozs hibrid volt, amelyet egy Rimpau nevű német növénynemesítő hozott létre. Ez a nö­vény jóformán egészen napjainkig el­méleti érdekesség volt, mert csodála­tosan szép kalászai vannak, nagyon szép a növény habitusa, alakja, való­ban átmenet a búza és a rozs között, azonban egy óriási baja van, neveze­tesen az, hogy nagyon gyengén terem és az úgynevezett átmeneti szem, amely se nem búza, se nem rozs, na­gyon zsugorodott, nagyon töppedt. Alig termő egyedekből hosszú, teltszemű kalászok Ami az egész Triticale kutatásban új, az tulajdonképpen az, hogy Kiss Árpád a búzarozs hibrid nemesítésé­nél nem a nagyon jő minőségű és na­gyon termékeny közismert búzából indult ki, hanem visszanyúlt azokhoz a búzafajtákhoz, amelyeket a gyakor­lat jóformán nem Is ismer, nem is termeszt, mert ezek a búzafajok, csak a gyűjteményekben találhatók. Ilyen például a Triticum turgidum, a Tritl­­cum dicoccum és amit talán a gya­korlat valamennyire ismert, a Triti­cum durum. Tehát ezek az úgyneve­zett tetraploid búzák, vagyis egy po­lyploid szinttel kevesebb értékűek és gyengébb fagyállóságúak, mint pél­dául a közönséges őszi kenyérbúza, amely a valóságban hexaploid, vagyis 42 kromoszómás növény. A külföldi kutatók ott tévedtek, hogy mindegyi­kük ahhoz ragaszkodott, ami szinte természetszerű is, hogy egy jó termő­képességű búza-rozs hibrid nyilván egy termékeny búzának és egy bő­termő rozsnak a kereszteződéséből születhet. Ezt a kombinációt is meg­csinálták Kecskeméten és ők is azt tapasztalták, hogy bizony a búza és a jó rozs kombinációjából sohasem kaptak gyakorlati termesztésre érté­kes átmeneti hibridet. Amikor azon­ban visszanyúltak ahhoz a búzához, amit semmiképpen sem nevezhetünk gyakorlatilag értékesnek, például a Triticum turgidumot, amely valóban csak a botanikus kertekben található, akkor ezeknek a hibridjéből már aránylag értékes, de gyengén fagyálló típusokat kaptak. A gyakorlatban még ez sem volt termesztésre alkalmas, de úgy látták, hogy ezek valahogy na­gyobb életerővel rendelkeznek, mint azok a hibridek, amelyeket a Bezosz­­tája vagy a Bánkúti vagy a Fertődi búzákból állítottak elő. A nemesítő szerint, 1950 és 1958 között ilyen ki­sebb polyploid-fokú búza-rozs hibridet japánban, Spanyolországban és USA- ban is előállítottak. A kanadai neme­­sítök pedig ezekből a hibridekből 1959 óta a FAO támogatásával nagy nemesítési programba fogtak. 1966- ban közölték, hogy 1970-re ők is ki­nemesítik a gyakorlati termesztésre alkalmas új és termőképes búza-rozs hibrideket. Se nem búza, se nem rozs Az új fajtahibrid növény inkább a rozskalásznak a hosszát örökölte, azonban a terméskomponenseken na­gyon előnyösen egyesítette mind a búzának, mind a rozsnak a kedvező tulajdonságait. Ez pedig látható ab­ból, hogy sokkal sűrűbb a kalászkák­­nak az elhelyezése a kalászorsón, mint a búzánál, ugyanakkor sokkal több virágot hoz, mint a rozs. Ugyanis a rozs kalászkánként csak két virágot hoz, a búza pedig hármat, illetve ötöt. Ritka vetésben a kalász eléri a 18— 20 centit is. De viszont a búza sűrű vetésben alig ér el 8—8 cm hosszú­ságot. Búzáénál is nagyobb • fehérjetartalom A másik igen nagy értéke az új búza-rozs hibrid növénynek, hogy rendkívül nagy a fehérjetartalma, sokkal több, mint a rozsé. Ugyanis a Triticale nagyobb fehérjetartalma a heteronikus hatás következménye. A búza fehérjetartalma 14—16 százalék, míg a rozsé csak 8—12 százalék. Ez­zel szemben a Triticale 17—20, sőt vannak olyan törzsek is, amelyekben 22 százalékot is elér az összes fehér­jetartalom. Az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek a legújabb típu­sok szemestakarmánynak igen kivá­lók, éppen a nagy fehérjetartalom kö­vetkeztében. De nemcsak ezért, ha­nem ízesebbek is, mint a rozs. Pél­dául, ha Triticalét keverten szórtak a baromfiak elé rozzsal, búzával, ak­kor azt tapasztalták, hogy a búzát és a Triticalét a baromfiak kiszedik, a rozsot pedig otthagyják. Ugyanezt csinálják az árpával is. Az állatok először megették a Triticalét, s ami­kor elfogyott, csak akkor nyúltak hozzá az árpához. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az állatok számá­ra ízletesebb takarmány, ugyanakkor természetesen nagyobb tápértékű is, mert fehérjetartalma jóval nagyobb. Azonban az eddigi Triticale törzsek mégsem érik el a búza sikérjének a minőségét. Ugyanis a Triticale sikér­tartalma ugyanannyi, mint a búzáé, azonban a különbség mégis az, hogy amíg a búzasikér nyúlékony és gyöngyházfényű, tehát jó minőségű, A szemescirok­­termesztés a kuko­ricatermő övezet szárazabb vidékein Európában is egyre terjed. Termésterü­lete világviszony­latban jelenleg mintegy 30 millió hektárra tehetői Elterjedését ugrás­szerűen segítette elő a gabonakom­bájn használata, a vegyszeres gyomir­tás elterjedése és a beltenyésztett hibridek kinemesí­tése. így a szemes­cirok termesztése teljesen gépesíthe­tő. Egységnyi szem­termés előállításá­hoz még kevesebb vízre van szüksége, mint a kukoricá­nak. A mag tápér­téke jő — általá­ban azonos a ku­korica és az árpa takarmányértéké­vel. Jól kihasználja a nagyobb műtrá­gyaadagokat. A hazai szemescirok-nemesítés ket­tős feladatot tűzött ki. Elsőnek elöl­járóban egy rövid tenyészidejű, szá­razságtűrő fajta kinemesítése a ku­koricaövezet szárazabb talajaira, amely mint másodnövény is termeszt­hető őszi keverékek után. A második feladat egy hazai belterjesztett hibrid kinemesítése. A hazai szemescirok-nemesítés ter­méke az állami fajtaminősítésben ré­szesült Solary T, új nevén Solar. Az újonnan minősített Solar sze­­mescirok-fajta a közönséges cirok — Sorghum vulgare (szemes frumenta­­ceum) változata. Ez a fajta Sósszige­ten (Solary) az Early Hegari fehér­­magvú szemescirok és a hazai szudá­­nifű keresztezéséből egyedkiválasztás­­sal lett kinemesítve. Az új fajta növény magassága átla­gosan 110 cm (90—130 cm). Szára közepesen vastag, átmérője átlagosan 1—1,5 cm, félpudvás. Levelei közepesen hosszúak, átlag 40 cm hosszú és közepesen szélesek 4—5 cm. A levelek széle hullámos. A fő levélér színe halványzöld. Bugája középnagy, ritka, közepesen szétterülő. A bugák hossza 20—30 cm. Magja gömbölyű, színe világosbarna. A mag ezerszemsúlya átlagosan 22 g (20-25 g). Pelyvái erősen nyitottak, szálkátla­­nok. A Solar nagyon rövid tenyészidejű fajta. Nálunk legkorábbi az eddig is­mert fajták között. Tenyészideje Dél- Szlovákiában, melegebb években 95— 100 nap. Melegebb években a vetés­től számítva 54—55 napjára kezd ka­­lászolni. A kalászolástól 45—50 nap múlva beérik. A hűvösebb években hosszabb a tenyészideje, 120—130 nap. Solar — szemes cirokfalta addig a Triticale sikérje rugalmatlan,! szakadozó, sötétbarna színű. A jelen-, légi törzsek annyit teremnek, mint a rozs, de viszont 70—80 százalékkal^ több a fehérjetartalmuk a rozsénál, j Már ez is igen jelentős, hiszen azonos: területegységről jóval több fehérjét! nyerhetünk. De megvan a remény ar-l ra is, hogy Kecskeméten a rozsnál j jóval termőképesebb törzseket Is elő-' állíthatnak. \ A Triticalével a zöld futószalag két- j négy héttel megnyújtható, ugyanis,: amikor a rozs szára már megfásodik,! zöldtakarmányozásra nem alkalmas. I A jelenlegi Triticale törzsek között aj rozsnál két héttel, az újabb törzsek" között négy héttel később érők is J vannak. Dús gyökérzete miatt homok-) talajon zöldtrágya növénynek is al-j kalmas. ' A külföld is érdeklődik Ez az új növény, amely a természet-« ben nem létezik, bizonyára teret hó-J dít magának a homoktalajokon. Ezt) nem is a nemesítő, a kutató állítja,! hanem azok a szövetkezetek, amelyek, most már néhány év óta termesztik a) Triticalét. A jelenlegi Triticale-törzsek j gyenge homoktalajon helyettesíthetik" a rozsot. De takarmánynak sok eset-J ben az árpa helyett is termeszthetők, j Különösen azokon a gyengébb talajo-j kon, ahol az őszi árpa már megadja! kát. holdanként legalább a 10—12) mázsa szemtermést. Az intézet telepén j 15 holdon kísérleti törzsek vannak," ahol több ezer hibridvonalat tanul- j mányoznak. Külföldiek részéről a leg-j nagyobb érdeklődés Angliából nyilvá-j nult meg, de ugyanolyan nagy az ér-! deklődés USA-ból és Kanadából is.) Mexikó, Olaszország, Dánia, Japán,, Bulgária, Csehszlovákia, a Német Sző-' vetsárgi Köztársaság és a Német De-j mokratikus Köztáraság ugyancsak ér- j deklődött, szinte naponta jönnek aj külföldi levelek, amelyekben kérik a! mintát, a tudományos dokumentációs) anyagot. j Versenyben a búzával j Ez az új növény még nagyon sok j újat rejteget magában. Ugyanis, ha aj nemesítést kiterjesztik olyan irányban! is, hogy a búzát pótolják vele, ezt is) megtudják valósítani. Tudniillik egyj nagyon érdekes tulajdonsággal ren-" delkezik a Triticale. Éspedig azzal, I hogy állandósult hibrid, amely rögzíti) a heterotikus hatást, vagyis nem kell j minden évben újból és újból előáll!- j tani a hibridet, mint például a hibrid-) kukoricát, hanem ha ezt egyszer elő-j állították, akkor a heterotikus hatást, az évek hosszú során át megtartja. I A nemesítő legfontosabb célkitűzése) most az, hogy megpróbáljon a búza« helyettesítésére is' megfelelő Tritica-j lékat előállítani. Természetesen első-) sorban a Triticalénak rendkívül nagy! szárhosszúságát kell csökkenteniük,, legalább 100—120 centire. A magas I szár ugyanis, ha sok műtrágyát kap, j nagyobb eső után azonnal megdől« A jelenlegi nagyüzemi szaporítások is 5 azt mutatják, hogy a Triticale homok-1 talajon 16—18 mázsát is terem. Vi-j szont, ha búzatalajra visszük a ké-< sőbb előállítandó újabb törzseket, ak-( kor is képtelen ez a hibrid többet te- j remni, éppen a magas szár miatt. A< szár hosszának csökkentése elégj nagy problémának látszik. Ezért most) a nemesítő azon fáradozik, hogy elő-j állítsa azt a hibridet, amely a hete-! rotikus hatást nem a szár magassá-1 gában rögzíti, hanem a szemhozam-j ban. SIMON FERENC Ilyenkor a kalászolásig 60—65 nap, a kalászolástól a beérésig úgyszintén 80—65 nap szükséges. A Solar fajtának a szemescirok kö­zött aránylag kicsi a melegigénye. Ná-« lünk, melegebb években a melegszük­séglete 1800—1900 °C. Hűvösebb évek­ben 2000—2100 °C. Nagyon jó az új fajta szárazságtű­rése. Aszályos években az égevényes talajokon legtovább bírja a szárazsá­got az eddig próbált szemescirok kö­zül. Az új fajta takarmányértéke jő'. Nyersfehérje-tartalma 11—13,5 száza­lék között ingadozik. Keményítőértéke pedig 70—81 kg között. Talán egyedüli hiányossága, hogy az olyan években, amikor a vetés utáni időszak nagyon csapadékos és hideg, gyenge a kelési erélye. Ez a kifogásolható tulajdonsága a neme­sítés módjával maradt rá úgy, hogy a keresztezés utáni első három nem­zedék mindig júliusban került vetés­re. így a természet kiszelektálta az újonnan alakult formákat szárazság­­tűrésre, rövid tenyészidőre, de hozzá­kapták a keléshez szükséges meleg igényt. Ezt a hátrányos tulajdonságát a neki megfelelő, gondos agrotechniká­val még a kedvezőtlen években is kiküszöbölhetjük. Az új fajta rövid agrotechnikája á következő: Elővetemény. Előveteményben nem válogatós ugyan, de nem szereti a nitrogén és a vízzsaroló mohart, szu­­dánifüvet, napraforgót stb. Trágyázás: Nagy termés csak meg­felelő trágyázással érhető el. Táp­anyagigénye a következő: Irány: Topolcianky 1 20 q szemestermés/ha-ra 92 kg tiszta N 38 kg P2 05 és 52 kg K2 0 ! 30 q 115 kg „ 47 kg „ 59 kg „ ! 40 q „ 139 kg „ 55 kg „ 67 kg „ ! 50 q „ 157 kg „ 61 kg „ 70 kg M I 60 q „ 170 kg „ 87 kg „ 74 kg „ AVI. országos tenyészállat-kiállí­tást idén TopolCiankyban ren­dezik szeptember 5-től 10-ig és egy­bekötik az állattenyésztési termelés gépesítését és új technológiáját szem­léltető rendezvénnyel. A tenyészállat-kiállítást festői szép­ségű környezetben, a legújabb tapasz­talatok bevonásával, valamint a kor­szerű építészet vívmányainak felhasz­nálásával valósítják meg. Mindez biz­tosítékul szolgál arra, hogy a látoga­tóknak kulturális-esztétikus élményt jelent majd a kiállítás megtekintése, akik egyúttal megismerkedhetnek az állattenyésztés eddigi eredményeivel éppúgy, mint annak távlati lehetősé­geivel. A rendezőség a mezőgazdasági ter­melés legidőszerűbb kérdéseit igyek­szik taglalni, amiért is több rész­legre osztotta a kiállítást: — Ezek közé tartozik többek kö­zött a szarvasmarha-tenyésztési rész­leg, ahol válogatott egyedekből álló állatcsoportokon szemléltetően bemu­tatják állatfajtáink célirányos te­nyésztését. A kiállítás lehetővé teszi a látogatóknak, hogy szakképzett dol­gozók közreműködésével megítéljék, milyen mértékben éri el tenyészetünk színvonala a célirányos tenyésztést és vajon elegendő előnnyel rendelke­­zünk-e tenyészeteinkben az állatte­nyésztés fellendítésének szükséges biztosítására. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. augusztus 19. — A következő részlegen az ondó­tárolás legidőszerűbb technikájával és technológiájával ismerkedünk meg. Itt a látogatók színesen vetített kép­lemezeken követhetik a mesterséges megtermékenyítés folyamatát a szük­séges magyarázó szöveggel együtt. Hasonló rendeltetése lesz az állator­vosi kiállításnak is, amely az állat­egészségügyi szolgálat jelentőségét szemlélteti a nagyüzemi állattenyész­tésben. beleértve a dolgozók egész­ségvédelmét. — A sertés-, juh-, kecske- és szár­nyas-részleg az egyes állatfajták sza­porasági, tejelékenységi, tojás-, gyap­jú- és húshozami képességeit tárja elénk. ' — A tenyészló-kiállítás a mezőgaz­dasági üzemekben elért lótenyésztési eredményekkel, az állatok hasznosítá­sával foglalkozik nyereg alatt épp­úgy, mint kocsi elé fogva. — Itt sze­münk elé tárul a nyerges lovak ma­gasabb fokú idomítása futtatásban, ugratásban stb. Lóversenyek is lesz­nek. — A meleg- és hidegvérű igás­­lovak bemutatják tehervonó képessé­güket optimális teljesítményeikkel. — Az aprójószág-részlegen megte­kinthetjük az egyes érdekszervezetek, nevezetesen a gazdasági apróállat­tenyésztő, a horgász- és méhész­szövetség munkájának eredményét. Ez lesz a szlovákiai szárnyas-, házi nyúl-, galamb-, prémesállat-, egzo tikus madár- és haltenyésztők tulaj­donképpeni országos seregszemléje. Az állatokon kívül a látogatók szé­lesebb terjedelemben megismerked­nek az istállógépesítés új távlataival, Az őssz-tápanyagszükségletből le­vonjuk a talaj természetes készletét. Vetése: főnövénynek, melegebb ta­lajokon május 'első harmadában vet­jük. Hidegebb talajokon második, vagy a harmadik harmadban, másod­növénynek június 10—15-ig vethető. Vetési sortávolság: Legmegfelelőbb vetési sortávolsága 40 cm. A megfelelő állománysűrűség na­gyon fontos terméskialakító tényező. Gyenge talajokon 25—30, jobb tala­jokon 30—40 növény m2-ként az opti­mális növénysűrűség. A Solar fajta esetében a csírázó magvak kb. 40 százalékos veszteségé­vel kell számolni. Ez annyit jelent, ha 40 növényt akarunk m2-ként, akkor 70 csírázó magot kell vetni. Ez 90 szá­zalékos csíraképes magnál kb. 18; 80 százalékosnál 20; 70 százalékos csíraképesség esetén 22 kg vetőmag­­szükségletet jelent hektáronként. A soványabb talajokon 40 cm-es sortá­volság esetén 10—12 cm-es a nö­vénytávolság, jobb talajokon 6—8 cm az optimális sűrűség. Fontos a megfelelő, egyenletes ve­tésmélység. Ezt úgy érhetjük el leg­jobban, ha vetés előtt, a vetés irá­nyára keresztbe fogas és hengerből összeállított agregátot járatunk. A ve­tőgép csoroszlyáit úgy terheljük le, hogy a magvak 2—3 cm mélyre ke­rüljenek. Vetés után szintén könnyű hengert járatunk. Vetésápolás: A kelés időszakában egyes talajokon kiadősabb esők után kéreg képződhet, ami nagyon aka­dályozza a kelést. Ilyen esetben szö­geshengert kell járatni. Szemesciroknál a gyomirtást Zea­­zinnal és 1—2-szeri sorközi sarabo­­lással végezzük, A Solar szemescirok fajta érzékenyebb a herbicidekre, mint a kukorica. Nagyon érzékeny a Promerinre (Selektin). Könnyű homoktalajokon 2 kg, kö­zépkötött vályogtalajokon 3—4 kg zeazint permetezünk ki vetés után hektáronként és nem dolgozzuk be a talajba. Cirkot lehet kelés után is permetezni Zeazinnal, — nem ártal­mas. Veszélyes levéltetű-fertőzés esetén 0,3 százalékos Fosfotion oldattal vé­dekezünk. Termésbetakarítás: A szemescirok zölden érő növény. Ha az alsó mag­vak már kemények — víztartalmuk csak 20—25 százalék, elkezdhetjük az aratást, annak ellenére, hogy a leve­lek még zöldek. A legmegfelelőbb aratási mód a direkt (egymenetes) kombájnos aratás. Az egyenes aratás­nál 60—70 cm magasra emeljük a kombájn vágószerkezetét úgy, hogy a bugát 20—30 cm-es szárral vágjuk. A kicsépelt magot mesterséges szárí­tón utánszárítjuk. A hátramaradt le­veles szárt orkántípusú silókombájn­nal levágjuk és besilózzuk. A Solar szemescirok magtermése gyengébb talajokon 25—30 q/ha, kö­zepes talajokon 35—40 q. őszi keve­rékek után 20 q körül. Az eddigi leg­magasabb magtermés; mint főnövény­nél nagyobb területen 67 q/ha, mint másodnövénynél őszi keverék után 38 q/ha. A szemescirok hazai nemesítésében a Solar fajta csak az első lépés. Ezt követik majd a rövid tenyészidejű, kisebb melegigényű, bőtermő hibri­dek. BARTALOS M., mg. mérnök, SS Solary a kisebb teljesítő képességű es kevés­bé kihasznált gépekkel és gépi be­rendezésekkel az állattenyésztési sza­kaszon. a termésbetakarltás és takar­mányfeldolgozás gépesítésével. Meg­tekinthetik továbbá a traktorállomá­sok műhelyeiben készült gépeket, me­leglevegős berendezéseket, a csopor­tos borjúitató készülékeket, vízgyors­­forralókat, a KV—98 gyártmányú ete­tőkocsikat takarmány elosztására a K—105 típusú tehénistállókban, tej­­por-keverőket. műtőasztalokat, szel­lőztető készülékeket tojáspavilonok számára, valamint egyéb készüléke­ket és eszközöket. A gépi berendezéseket gyártó hazai vállalatokon kívül külföldi cégek is kiállítják készítményeiket. Ojdonságszámba megy, hogy az ér­deklődők esetleges szükségleteiket közvetlenül a kiállításon megrendel­hetik. Az ínyencek is megtalálják számí­tásukat a kiállításon, mert senki sem fog éhezni vagy szomjazni. Erről gon­doskodik többek között a stupavai Állami Halgazdaság, amely külön pa­vilont létesít halkülönlegességek, ka­csasült és frissítők árusítására, a ba­romfitenyésztő vállalatok pedig roston sült aprójószággal várják a vendége­ket. Az érdekesnek ígérkező kiállítás tehát nemcsak a szakértők számára jelent élményt, hanem élvezetes szó-l rakozást nyújt majd többi polgártár- j sainknak, nevezetesen az állatbará­toknak. A fiatalokról sem feledkezett I meg a rendezőség, mert szeptemberi 8-ra tűzte ki a „Mezőgazdasági Ifjú­ság Napját“. Ing. Hargasová

Next

/
Thumbnails
Contents