Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-19 / 33. szám
Bratislava, 1987. augusztus 19. Ara 1,— Kös XVIII. évfolyam, 33. szám. Szakmelléklet: MÉHÉSZ Közöljük: » a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát KI-KI ERKÖLCSE Vietnamra gondolva összeszorul az ember szive, Közép-Kelet borzalmai hallatán ökölbe merevedik a keze. És feltesszük — de hányszor — magunkban a kérdést: mikor lesz egyszer vége? Mikor szűnik meg végre az értelmetlen vérontás, fegyvercsörtetés? Hiszen ha csak felületesen is végiglapozzuk az elmúlt huszonkét esztendő újsághírekben és tudósításokban megbúvó krónikáját láthatjuk, hogy végeredményben a második világégés befejezése óta szinte szüntelenül ropognak valahol a fegyverek. Volt K6- rea és van Vietnam. Két pólus, az úgynevezett lokális háborúk két véglete. Ám a figyelő, őrködő szem észreveszi: ki áll e háborúk mögött, ki szítja, ki robbantja vérzivataros pusztítássá kis, bűntelen nemzetek, népek békéjét. A kérdést, illetve feleletet vulgarizálni is lehetne: az Egyesült Államok kizárólagos agresszorrá bélyegzésével. Persze korántsem ilyen egyszerű a kérdés. A történelem megtanított rá már bennünket, hogy a háborúból valaki mindig busás hasznot húz. S ha agresszorról, agresszióról beszélünk, akkor ezek a fogalmak feltétlenül azokra is vonatkoznak, akik ugyan a béke-angyal álszent pózát öltik magukra, ám ugyanakkor nagy ügybuzgalommal fölözgetik az agresszióból származó hasznot. Így aztán viszont egészen másképp fest a helyzet, pláne ha figyelembe veszszük a tőke nemzetközi összefonódását, egymásrahatását. A nagy nyugati börzék szinte egy szeizmográf érzékenységével reagálnak minden külpolitikai eseményre, valakik valahol mindig főzögetik a leveskéjüket. Éppen ezért, ha Vietnam, vagy Közép- Kelet esetében agresszorról beszélünk valóban disztingváltan kell döntenünk, vajon kit bélyegezzünk meg, hiszen az ilyen háborúk kirobbantásának elsődleges feltétele a kapitalista világrendszer — s tény, hogy ennek vezető nagyhatalma az USA — a maga embertelen, akadályt nem ismerő pénzhajhászásával. Elemezve kissé a helyzetet hamarosan rájövünk mennyire hamisak és félrevezetők, az eddig elmondottak alapján, az amerikai statisztikai hivatalok kimutatásai a Fehér Ház vietnami háborúra fordított kiadásait illetően. Pedig maguk a számok határozottan érdekesek, el lehet játszogatni velük, vajon mennyibe kerül naponta, hetente, havonta az Egyesült Államok vietnami „presztízse“, sőt néhány elemistás fokú számtani művelettel még azt is ki lehet számítani, menynyit „áldoz“ az USA óránként, percenként Vietnamra. És tegyük hozzá, hogy ezek a számítások valóban pontosak. Éppen csak annyi a hibájuk, hogy hamisak, mert a dolgok egyik felét mutatják. Csak a kiadás rovatot tüntetik fel. Persze így is lehet következtetni a haszonra, elég ha megsokszorozzuk a kiadásokat, mert ugye az amerikai üzletemberek se estek egészen a fejük lágyára, hogy rossz boltokat csináljanak. És ha a vietnami háborúnak nem akar végeszakadni, az nyilván azt jelenti, hogy valaki jó boltot csinált. Tehát van egy kis huncutság mindenképpen a dologban ez tagadhatatlan. Viszont vannak megbocsátható és megbocsáthatatlan huncutságok. Ez utóbbi megbocsáthatatlan. Józanul gondolkodó, normális ember nem talál erkölcsi felmentést, mert nem is találhat, az Egyesült Államok, de ugyanakkor az egész kapitalista világrendszer számára a vietnami és az ehhez hasonló háborúk kírobbantását illetően. Mert ugye előfordul, hogy bizonyos dolgok nagyon a visszájára fordulnak. Vajon mit szólnak most az emberiség demokráciájának nyugati apostolai, amikor éppen ők tiporják lábbal a demokráciát. Persze mondani mindig lehet valamit, az Egyesült Államok Vietnamban állítólag humánus missziót teljesít, az országot védi. De kitől? Hisz nevetséges paradoxon, ha azt mondjuk, hogy Vietnamot meg kell védeni a vietnamiaktól... Persze az ilyen és ehhez hasonló érvelésekre már volt példa éppen a koreai háború kapcsán, amikor is állítólag Kórea követett el agressziót. Ekkor vált szállóigévé az a mondás, hogy „nem a kutya csóválja a farkát, hanem a farok a kutyátl...“ Az agresszió útjába állni ma korparancs. Ezt teszik a szocialista országok s az összefogás ereje megmutatkozott most is, a Közép-Keleten kialakult helyzettel kapcsolatban. Megfogni az agresszor kezét, véget vetni az értelmetlen gyilkolásnak erre irányul napjainkban a szocialista országok minden diplomáciai erőfeszítése. S ha valaki hozott áldozatot, ha valaki nyújtott önzetlen segítséget a szabadságukért küzdő nemzeteknek, akkor azok elsősorban a szocialista világrendszer államai voltak. És lehet, hogy ezek hallatán valaki így érvelne: igen, mi mindig ráfizetünk ... Nem fizetünk rá. Mert az embernek nemcsak gyomra van, hanem meggyőződése is, nemcsak pénztárcája, hanem erkölcse is. S a világ dolgát a történelem folyamán mindig azok vitték előbbre, akik az igaz eszmének éltek, az igaz eszméért küzdöttek. Ezt tesszük mi mai Néhány hét múlva több száz új iskola kapui nyílnak meg. Losoncon is teljes ütemben épül a szeptember elsején megnyíló mezőgazdasági technikám. Miért első a dunaszerdahelyi járás? A dunaszerdahelyi járásban, ahol az országban elsőként teljesítették a gabonafelvásárlás állami tervét, olyan kiváló hektárhozamokkal dicsekedhetnek, amely világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Búzából hektáronként 42 mázsa volt a járási átlaghozam. De a többi gabonaféléből is szép hozamokat értek el. Búzából az elért kiváló hozam egyik záloga, hogy 80 százalékban nagyhozamú szovjet fajtákat vetettek. Mindössze 20 százalékban volt Pavlovicei, Diana és Kosúti. Tizenöt szövetkezetben 45 mázsán felüli átlaghozamot értek el. Izsapon, Nagymegyeren és Nyárasdon 50 mázsán felüli volt a hozam. Általában gabonából a nyárasdi szövetkezet került az első helyre, ahol 544 hektárról 47 mázsa átlaghozamot értek el. Sok mindentől függ a nagy hozam Más vidéken sokan azt hiszik, hogy a Csallóközben a jó minőségű földtől, a fajta megválasztásától, no meg az időjárástól függ a nagy hozam. A valóságban nincs ez így és még több A kissallói szövetkezet irodájában nagy a sürgés-forgás. A délutáni ünnepi gyűlést készítik elő. Az aratási koszorút majd Nyitrára viszik az összszlovákiai aratóünnepélyre, ahová, mint élenjáró gabonatermesztők meghívót kaptak. Nagy szó, és egyben elismerés ez abban az évben, amikor a gabonafélék, főleg a búza hozama rendkívül nagy volt. Ezért kíváncsian érdeklődöm Molnár Jánostól, a szövetkezet elnökétől a hektárhozamok felöl. — Elég jól fizet a gabona — mondja — nem csalódtunk. — Mennyi maguknál az elég jó? Elmosolyodik, majd belelapoz jegyzetfüzetébe és máris sorolja a meglepő adatokat. — A búza átlagos hektárhozama 53,62 mázsa. De az árpára sem panaszkodhatunk, hisz 46,41 mázsát adott hektáronként. A zab pedig 48 mázsát. A Bezosztája búzából az egyik táblán pedig 59,10 mázsás hektárhozamot értünk el. — Hogyan tudtak ennyi búzát termelni? — kérdezem álmélkodva. — Nem olyan egyszerű, mint ahogy azt egyesek képzelik. Több éven át kísérleteztünk, amíg eddig jutottunk. Ezzel az elnök mindent megmondott. Sokszor találkoztam vele, amikor a búza vetőágyát készítették elő. Ott állt a táblán porosán, verejtékezve, ellenőrizte, hogy a vetőmag megfe-CÉL: 60 mázsás hektárhozam lelő földbe kerüljön. Tudta, hogy a jó talajelőkészítés a siker egyik titka. Az sem mindegy, mikor kerül a mag a földbe. Nézete szerint sem túl korán, sem túl későn nem szabad vetni. Általában szeptember 25-től október 15-ig vetnek. Bizony az út hosszú volt a mai eredményekig. Tizenhétéves elnöksége kezdetén jegyzetfüzetébe még csak 16—17 mázsás hektárhozamot írhatott be. Az 1957-es évben végre elérték a 30,60 mázsát hektáronként. Állandóan fölfelé ível a termés görbéje. Ezerkilencszázhatvankettőben a búza már 42 mázsát adott minden hektárról. Ahogy az elnök beszélget, fejtegeti a termelés módszereit, elémtárul, hogy a gabonatermesztés bizony sok mindentől függ. Említi a talajelőkészltést, a kellő tápanyagot, gondozást, növényvédelmet, a búzafajták jelentőségét. Mind-mind tartozéka annak, hogy félszáz mázsás hektárhozam kerülhessen a kis jegyzetfüzetbe. Az elnök leszögezi, hogy műtrágya nélkül nem lehet magas hektárhozamot elérni. Tíz évvel ezelőtt még csak 90 kg műtrágyát adtak hektáronként tiszta tápértékben. A múlt évben 180 kg-ot, az idei terméshez pedig már 213 kg-ot. A műtrágya fokozott adagolása tehát arányban van a hektárhozamok emelkedésével. Elnézem ezt az izig-vérig földszerető szövetkezeti elnököt, aki nagyon szereti a növényeket és a mezőgazdaságban a haladót, az újat. Annakidején az iskolapadba is azért ült be, hogy a gyakorlathoz megfelelő elméleti tudást szerezzen és a felállított rekordok megdöntői közé tartozhasson. Mindig az élvonalban haladt. Az elsők között érték el a 30, majd a 40 mázsás hektárhozamot, idén pedig már megközelítették a 60 mázsát. Élenjár, de nem túl elégedett. Hisz a fejlődésben, új csúcseredményekben. Az eddigi tapasztalatok alapján reméli, hogy a közeljövőben elérik az átlagos 60 mázsás hektárhozamot búzából. BÁLLÁ JÓZSEF tényező befolyásolja, hogy a dunaszerdahelyiek az ország legjobbjai közé tartoznak. Varga Gyula, a nyárasdi szövetkezet ökonómusa, aki néhány éven keresztül agronómusként is dolgozott, a következő válaszokat adta a magas hektárhozamokkal kapcsolatban. — Melyek a búza előveteményei? — Legnagyobb részben lucerna és őszi keverék. De silókukorica és árpa után is búzát vetünk. — Mikor vetik a kenyérnekvalót? — Szeptember 25-től október 10-ig. — Milyen fajtákat vetettek tavaly? — Csak Bezosztáját és Mironovszkáját. Bezosztájából 300 kg-mot, Mironovszkájából pedig 240-et vetettünk hektáronként. — Mennyi műtrágyát adagoltak? — Talán ott kezdeném, hogy mi négyévenként rendszeresen istállótrágyázunk. Azonkívül még 220 kg műtrágyát adagolunk (tiszta tápanyagban). Ebből 100 kg a nitrogén, 85 a kálisó és 35 kg a foszfor. A műtrágya egy részét vetéskor szórjuk és kétszer fejtrágyázunk. Dikotex gyomírtószerből 3 kg-ot adagolunk hektáronként április elején. — Hány napig tartott a betakarítás? — Ebben az évben az egyenes kombájnaratás vált be a legjobban. Az aratás, szalmabetakarltás és a tarlóhántás összesen 20 napig tartott. Varga Gyula különben azt vallja, nehéz receptet adni. De tény, hogy mindent agrotechnikai határidőben kell elvégezni, és adni kell a földnek, ha jó termést akarnak elérni. Nyárasdon ezt teszik és ezért vannak kiváló eredmények, s néhány hét múlva Csallóközből ezért készítik ők a koszorút és adják át Nyitrán a szlováA nyáradi gazdasszonyok kitűnő ebédet készítettek csinos lányok sorakoznak, hogy minél gyorsabban az aratást befejező ünnepségre. A katlan körül felszolgálják az ételt. Foto: Tóth kiai ünnepségen a mezőgazdasági és közélelmezési miniszternek. Ünnepeltek Nyárad nem messze esik Nyárasdtól. A Duna tőszomszédságában lévő kis faluban a múlt hét végén ünnepelték az aratás befejezését. A nyáradi szövetkezet határában szép volt a termés és Fekete Illés agronómus is 40 mázsán felüli hektárhozamot emlegetett. Az aratást, szalmabehord ást és tarlóhántást kitünően szervezték, és jó két hét alatt elvégezték. A jó munkáért jutalom jár és így az ünnepélyes értékelés után közel 20 ezer korona prémiumot osztottak szét a tagság között. Szorgoskodott mindenki, de valakit többen is említettek. Csicsay Mihály bátyám, Vida István elnök, Csicsay Pista bácsi, a falu kovácsa, s az agronómus külön-külön a lelkemre kötötte, hogy ne feledkezzek meg írni a legderakabb munkásról, Sidó Károly détésről. Kiváló traktoros a 208 hektár tarlót egyedül szántotta fel és már 30 hektáron a középszántást is elvégezte. — Olyan ember — mondta a falu kovácsa, — hogy este hengerfej repedéssel jött be a határból, de másnap hajnalban már újra szántott. A csoda tudja, mikor javította ki a hibát. A nyáradiak a jő búzafajták mellett abban látják a gazdag termés titkát, hogy a talaj sokkal jobban megvan dolgozva, mint az előző években. Pár évvel ezelőtt például cukorrépa alá sokszor tavasszal szántottak. Most, bár a naptár még csak augusztus 13-at mutatott azzal dicsekedhettek, hogy a föld már meg van trágyázva és fel van szántva répa alá. Igyekeznek, mert szerintük is minden késlekedés csökkenti a hektárhozamot. Különben kettős ünnepség volt a hét végén Nyáradon. Szép, korszerűen berendezett vendéglőt kapott a falu és estére a fiatalok hívták meg mulatságba a földművelőket. Vidámak, jókedvűek voltak Nyáradon az emberek, mert tudták, jó munkát végeztek. TŰTH DEZSŐ
