Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-12 / 32. szám

Az elmúlt héten a világ közvéle­ményének figyelme az arab külügy­miniszterek khartumi rendkívüli ér­tekezlete felé irányult. A külügymi­niszterek sokoldalúan megvitatták az arab világban kialakult helyzetet, és egyetértettek abban, hogy erőfeszíté­seket kell tenni az izraeli imperia­lista agresszió következményeinek felszámolásáért. Az értekezleten el­határozták, hogy augusztus 15-re ösz­­szehívják az arab országok pénzügy­­minisztereinek, gazdasági miniszterei­nek és olajipari minisztereinek érte­kezletét az arab gazdasági helyzet megvitatására és gazdasági intézke­dések kidolgozására. Ezt követően augusztus 26-án Khartumban újra összeülnek a külügyminiszterek, ás előkészítik az arab államfők csúcsér­tekezletét. A külügyminiszteri tanács­kozás leglényegesebb döntése az elvi megegyezés a csúcstalálkozó szüksé­gességéről. Az értekezlet az arab egységért folytatott küzdelem jegyében zajlott le. Erre nagy szükség van, mert egyes arab országokban vannak olyan be­folyásos csoportok, amelyek össze­nőttek az imperializmussal és jobb­oldali irányban befolyásolhatják az illető ország politikáját. Az Izraeli agresszió által megszállt területeken egyre jobban fokozódik az ellenállás. Nemzetközi méretben több olyan kijelentés hangzott el, hogy az izraeli agresszió nem érte el célját. Az ország ugyanis súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. A há­ború költségei több mint 200 millió fontra becsülhetők. A külkereskedel­mi deficit 166 millió font. Az 1967-es esztendő nem sok jót Ígér. Elég meg­említeni csak egy példát. Májusban, az agresszió előtt 17 millió font volt az izraeli export értéke, júniusban ez már 6 millióra esett vissza. Ezenkívül fedezni kell az elfoglalt területek igazgatási költségeit mintegy 120 ezer tartalékost kell készenlétben tartani, ami 20 millió fontot von el a gazda­sági életből. A nehézipari termelés átlagosan felére csökkent. A munka­­nélküliek száma meghaladja a 15 ezret. Ezenkívül súlyos probléma az ország etnikai egységének felborulá­sa. Az elfoglalt területek lakosságá­nak száma miatt a zsidó lakosság ki­sebbségbe került, ami újabb problé­mák elé állítja az országot. Az izraeli agresszió eredménye te­hát nagyon is kétséges. Egyes hírek szerint, Johnson üzenetet intézett egy arab államfőhöz, amelyben ígéretet tett, hogy Izrael végülis kivonja csa­patait a hatnapos hadjárat során meg­szállt arab területekről. Jeruzsálemben is fellángolt az el­lenállás. Több mint 200 arab üzletes tüntetőleg bezárta a boltját, amikor U Thant helyettese a városba látoga­tott. A legfrissebb hírek szerint Jeru­zsálem arab-lakta negyedében telje­sen megbénult az élet. Megfigyelők szerint az üzletesek sztrájkja csak­nem 100 százalékos. A lakosság ellá­tása céljából mindössze három pék­ség van nyitva. A sztrájk az „Arab Jeruzsálem Védelmi Bizottsága” szer­vezet felhívására indult meg. Az elmúlt héten egy szomorú év­fordulóról emlékeztünk meg. Három évvel ezelőtt rendelte el Johnson, az USA elnöke a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Ennek elle­nére nem törte meg a hős nép ellen­állását. A kimutatások szerint már több mint 2100 amerikai repülőgépet lőttek le Észak-Vietnam fölött. A har­cok az Amerikai Egyesült Államok részéről újabb erők bevetését köve­teli. Johnson újabb félszáz ezer kato­nát ígért Westmoreland tábornoknak. A hadi kiadások miatt a vállalatok pótadója 2,3 milliárd dollárt tesz ki, az egyéni adófizetők zsebéből pedig 4 millió dollárt vesznek ki. Az adók emelkedése miatt az amerikai polgá­rok szemében Johnson egyre kisebb népszerűségnek örvend. Több mint félszáz demokrata párti politikus le­vélben követelte, hogy Johnson ne induljon a jövő évi elnökválasztáskor. A gazdasági élet nem valami rózsás. Az év első hat hónapjában a múlt évhez képest az autógyártás például 45 százalékkal esett vissza, az acél­gyártás pedig 8 százalékkal. Az USA az elszenvedett sikertelen­ségek ellenére is tovább folytatja a háborút. A hét elején tovább fokozód­tak a Vietnami Demokratikus Köztár-Alkoholisták büntetőtáborban — Milyen volt a leszállás? — szok­ták köszönteni a finnek a helsinki Seutala repülőtérre érkező barátaikat és ismerőseiket. Ennek egyszerű az oka: ezt a repülőteret részeg gépko­csivezetők építették. Természetesen az urak e munkájukat már teljesen kijózanodva végezték; a törvény ér­telmében büntetőmunkára ítélték őket, mert előzetesen ittassan ültek gépko­csijuk volánja mögé. Finnországban a beszeszelt gépko­csivezetők ellen szigorú törvények vannak érvényben, mint bárhol másutt, és ezeknek a törvényeknek a szemé­lyekre való tekintet nélkül könyörte­lenül érvényt is szereznek. Majdnem minden ittas vezető egykettőre a re­pülőtérnél vagy az útépítésnél létesí­tett munkatáborban találja magát. Bírók, képviselők, tanárok és gazdag kereskedők csákánnyal a kezükben egy sorban állnak a gyári munkások­kal és a kőművesekkel, hogy kemény munkával tegyék jóvá alkoholmámor­ban elkövetett vétküket. A közlekedés szigorú szabályaira való ránevelés ez a módja egyedül áll a világon. Finnországban humorosan fogják fel. Az egyik kereskedő kaján mosollyal többször is elmondta ver­senytársáról, hogy az „már kétszer közreműködött a repülőtér építésé­ben”. De ez a valóságban csak ritkán fordul elő, a legtöbben megelégednek egy adag munkatáborral. A volán melletti ittasságért általában négy­havi munkatábor jár, de ha az autó­baleset alkalmával valaki meghal, a büntetőmunka tartama nyolc évre is meghosszabbítható. Emellett a vezetői igazolványt egytől tíz évig terjedő időre, sőt halált okozó gázolásnál végérvényesen bevonják. A közelekedési bűnözők tábor és börtön között választhatnak. A köz­lekedési kihágások miatt elítéltek (évente körülbelül 600 személy) közül elenyészően kevesen választják a du­tyit. Szinte mindenki a munkatábor mellett dönt. A munkatábor lakói civilruhában dolgoznak. Órabérük 5 finn márka, ami Finnországban megfelel a nap­számosok normálbérének. Délután rendszeresen fogadhatnak látogató­kat. Katonai barakokban laknak, szö­ges drót mögött. Örök azonban nin­csenek. Nagyon könnyen meglehet szökni. A szökevényeknek azonban újra teljes egészében le kell tölteni összbüntetésüket — mégpedig bör­tönben, rács mögött. Ezért nagyon ritka a szökés. Az elítélteket sportolásra és egyéb 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 12. ■korántsem zárult le Dr. Sukarno félreállításával a hatalmas szigetország régóta húzódó súlyos belpolitikai válsága, amely annyira kiéleződött az 1965 szeptember végén kirobbant Untung-pucs véres felszá­molása által. Mint ismeretes, Indo­nézia reakciós körei ürügyként hasz­nálták fel Untung alezredes puccs­kísérletét, hogy előbb a kommunista párt szervezeteit zúzzák szét, azután a többi, haladó irányzatú pártok el­len irányítsák támadásaikat, melyek­nek több százezer baloldali esett ál­dozatul. Ám, amint a fejlemények mutatják, mindezt még mindig keveslik a szél­sőséges reakciós csoportok, a fanati­kus vallási és egyéb jobboldali szer­vezetek. Ezek Szuharto tábornok — lényegében katonai rezsimjének kom­munista-ellenes — irányzatára tá­maszkodva, viszolyogva nézik, hogy Indonézia ügyvezető elnöke lehetősé­get lát a Nemzeti Párttal való együtt­működésre, amelynek vezetőségét megtisztították mindazoktól, akik a múltban együttműködtek a kommu­nistákkal. Szuharto ugyanis abban bizakodik, hogy ez az antikommuniz­­mus jegyében végrehajtott „tisztító művelet” nem ejt csorbát a párt na­cionalista célkitűzésein és — nyilván tévesen — feltételezi, hogy a Nem­zeti Párt tagsága szakít szélesebb körű haladó hagyományaival. A hely­zet azonban most az, hogy mig a jobboldali ultrák egyre dühödtebb ki­rohanásokat intéznek Szuharto ellen, mivel nem hajlandó Dr. Sukarno-t, a Nemzeti Párt megalapítóját bíróság elé állítani, addig az ország demokra­tikus tábora rossz szemmel nézi, hogy a hadsereg mind több vezető funk­ciót ragad magához, és háttérbe szo­rítja a politikai pártokat. A reakció szélsőséges vezetői szün­telenül rámutatnak magasrangú tisz­tek korrupciós üzelmetre, melyek mély megbotránkozást keltenek a néprétegekben és ügyesen forgatják a demagógia minden fegyverét. De ugyanakkor, amikor a kormányt tá­madják, Szuharto továbbra is éppen a legkövetkezetesebb hazafias erőket üldözi, valóságos hajtóvadászatot ren­dez az illegalitásba szorított komrou­saság elleni amerikai légi támadások. Hétfőn összesen 167 támadást intéz­tek a demokratikus Vietnam ellen. A légi támadásokat a Tonkini-öbölben állomásozó hadihajók is támogatták. (-b-) nagyvilágba 0 Szeptember elején valószínűleg újból összehívják az ENSZ közgyűlés rendkívüli ürését a közel-keleti hely­zet megvitatására. Az értekezletet kü­lönösen az arab és az el nem köte­lezett országok szorgalmazzák. 0 Willy Brandt nyugatnémet al­­kancellár és külügyminiszter Romá­niába látogatott, ahol a Román Kom­munista Párt főtitkárával és az Ál­lamtanács elnökével tárgyalt. Beható eszmecserét folytattak a nemzetközi kérdésekről. Manescu külügyminisz­terrel elégedetten állapították meg, hogy a két ország diplomáciai kap­csolatainak felvétele kölcsönösen hasznos Európa békéjének szempont­jából. 0 Izraeli pártvezetők tárgyaltak az SZKP Központi Bizottságán. A két párt vezetői megállapították, hogy a közel-keleti helyzettel kapcsolatos né­zeteik teljesen azonosak. Mindkét fél elítélte az izraeli kormány agresz­­szióját. A találkozás szívélyes elvtársi légkörben folyt le. 0 A jelentések szerint a fehér zsoldosok menekülnek Kongóból. A kongói kormány minden eszközzel igyekszik megakadályozni a dolgozók menekülését. , 0 Bizonyos hírforrások szerint al­gériai körök kezdeményezésére afri­kai bíróság ítélkezik Csőmbe felett, aki nemcsak Kongót, hanem egész Afrikét elárulta. 0 Az amerikai Szenátus mintegy 20 millió dollárt szavazott meg a vietnami háború költségeire. 0 Nyugatnémet hajók titokban fegyvereket szállítanak Izraelnek. A hadianyagot Amerikából hozzák, majd valamelyik nyugat-európai kikötőben átrakják az izraeli hajókra. 0 A Nemzetközi Vöröskereszt kép­viselői bejelentették, hogy Izrael és Jordánia között megegyezés jött létre, 200 ezer jordánial menekült hazatele­pítéséről. 0 Eskol izraeli miniszterelnök meghívására kedden 70 milliomos ta­lálkozott Jeruzsálemben. Megvitatták annak lehetőségét, hogy az elkövet­kező tíz évben hogyan ruházzanak be 10 milliárd fontot Izrael fejlesztésére. 0 Grecsko marsall szovjet honvé­delmi miniszter Moszkvában fogadta a szíriai katonai küldöttséget. A két miniszter a barátság és Kölcsönös megértés légkörében tárgyalt. Csílei fiatal kommunisták tüntető menetelést rendeztek az amerikaiak vietnami agresziója ellen, öt nap alatt tették meg az ország két legna­gyobb városa, Valparaiso és Santiago közötti 187 km-es utat. Képünkön a csílei ifjú-kommunisták két tagja. A felszínen alig látszik valami. Az idegen könnyen azt hihetné, hogy Amerika korlátlan hatalmú, áldottan gazdag, békés ország. Az Egyesült Államokban nincs háborús láz, s az autók szélvédő üvegeire nem ragasz­tanak benzinjegyet. A lapok belső oldalaikon diszkréten közlik a hábo­rús veszteséglistákat. A sebesült ve­teránok nem nagyon mutatkoznak, hiszen nem nagyon törődik velük senki. A tv-képernyő háborús mozaik­jait kivéve, a háború szinte láthatat­lan a hazai fronton. S mégis: lassan terjedő üszkösödéshez hasonlóan, ki­törölhetetlenül rányomja bélyegét az amerikai életre. Elég könnyű kiszámítani, mibe ke­rül a vietnami háború: eddig 11373 halottba, 65 341 sebesültbe, s percen­ként 38 052 dollárba. Nincs statisztika a vietnami háború számokban kifejezhetetlen áráról, ar­ról a rombolásról, amit az emberek lelkületűben, az emberek egymás közti viszonyában okozott. Annyira robbanékony lett a hangu­lat, még családi körben is, hogy a családtagok a látszatbéke kedvéért kénytelenek megegyezni étkezés köz­ben: nem vitatkoznak Vietnamról. Papok elidegenedtek híveiktől, szülők gyermekeiktől, pedagógusok tanítvá­nyaiktól és egymástól, a négerek a fehérektől, a héják a galamboktól. A lelkiismereti válság az utcákra so­dorta az embereket; ez a válság nyil­vánult meg az áprilisi hatalmas New York-i felvonuláson és egy hónappal később a „Támogassuk fiainkat? je­gyében lezajlott ellenfelvonulásban. Az Egyesült Államok kétségtelenül már máskor Is részt vett kétes érté­kű katonai vállalkozásokban — a mexikóiak és a spanyolok ellen, a szomszédos kanadaiak, sőt saját in­diánjai ellen is. Korea még korláto­zott, hadüzenet nélküli háború volt, „rendőri akció”, a nukleáris korszak egyik velejárója. Vietnam egészen más. Ez az első háború, amelybe az ország lassan belesodródott, s azóta is fokról fokra tovább sodródik, úgy­hogy súlyos következményekkel ter­hes játszmába bonyolódott, pusztán tekintélyének megmentéséért. Most fordult elő első Ízben az is, hogy az amerikai technológia fölénye sem ad­hat kedvező fordulatot — noha a vietnami expedíciós sereg a legkép­zettebb és a legjobban felszerelt ka­tonákból került ki. S ha mindehhez hozzáadjuk a viet­nami korrupciót, s Vietnam szokatlan természeti adottságait, nem csodál­kozhatunk, hogy a távoli háború, ért­hető módon, elkeseríti az átlag ame­rikait. Az amerikaiak józanságára vall, hogy bár elkeseríti őket az em­berveszteség, s aggódnak, hogy mind jobban elhúzódik a háború, amelyről voltaképpen azt sem tudják, hogyan kezdődött, a jelek szerint mégis bele­törődnek abba, hogy Vietnamban nem lehet régifajta „totális győzelemre” számítani. Vietnam nem lobbantotta lángra az amerikaiak lelkesedését. A háborús hősökről alig vesznek tudomást, az ellenséget „Charlie“-nek nevezik, min­den él nélkül. Ez aligha lehetne más­képpen. A névtelen ellenséget ugyan­olyan nehéz szidalmazni, mint dicsőí­teni a névtelen szövetségest. A sugár­­hajtású gépekről leszórt napalmban nincs romantika, sem a B—52 bom­bázó távoli őserdő ösvények ellen in­tézett támadásaiban. Nem romantiku­sak a kimondhatatlan nevű hegyi ál­lásokért vívott véres csaták sem, mert az állásokat elfoglalásuk után azonnal elhagyják. Mivel Amerika a háború tárgyi esz­közeire helyezte a súlyt, ez lett leg­személytelenebb háborúja. (NEWSWEEK) Indonézia mélyülő válsága nista párt ellen, amelynek egyik ve­zetőjét, Sudisman-t csak nemrégiben ítélték halálra, aki bátran feltárta az Untung-puccsot kiváltó ultra-reak­ciós aknamunkát. Szuharto tábornok ugyan nem akar egy húron pendülni a legszélsőségesebb jobboldali erőkkel és a vallásos, fanatizált mozlimokkal, nyomásuk alól azonban — úgy lát­szik —■ továbbra sem tudja magát ki­vonni. Tudatéban van annak is, hogy Sukarno politikai koncepciója nem kis mértékben talál támaszt a nacio­nalista érzületű politikai pártokban, sőt, főleg a rendőrség, valamint a tengerészeti és légi erők egységeinek egy részében is. Szuharto előbb-utóbb világos állásfoglalásra kényszerül. A fennálló mély társadalmi ellen­tétek közepette egyáltalán nem bizo­nyos, hogy a jövő évre tervezett ál­talános választásokon uralma győzel­met aratna. Ezért Szuharto már a múlt hetekben sietett bejelenteni, hogy a kormány kérni fogja az általá­nos választások elhalasztását. E meg­oldásnál nyilván szerepet játszott AZ ÁLLAM IGEN SÚLYOS GAZDASÁGI HELYZETE is, amely Malik külügyminisztert arra bírta, hogy saját kormányának gaz­dasági intézkedéseit bírálja. Indonézia külföldi adóssága ko­moly becslések szerint hozzávetőleg 3 milliárd dollár. Mint az Indonéz Nemzeti Bank szócsöve, a „Suluk Marhoen” nemrégen megírta, a forga­lomban levő bankjegyek értékösszege 1966 óta 15-szörösére emelkedett. Az árak, ha némileg lassúbb iramban is mint azelőtt, állandóan emelkednek. Kedvezőtlen hatásúnak mutatkozott az adóemelés és a hitelek korláto­zása, ami az ipar pangását eredmé­nyezte. Az iparvállalatok teljesítőké­pességüknek csak egyötödét használ­ják ki. Súlyosbítja a helyzetet a nyersanyag- és alkatrészhiány, a mun­kanélküliség folytán leszűkült piac, a két és félmillió főre felduzzadt ál­lamapparátus, amelyben burjánzik a korrupció. A kormány a bankkamatláb újabb emelésével az infláció visszaszorítá­sát célozza, ugyanakkor azonban fé­kezi a termelés fellendítésére Irá­nyuló törekvéseket. Pillanatnyilag si­került ugyan különféle külföldi pénz­ügyi segélyek igénybevételével az in­donéziai gazdaság összeomlását el­kerülni, de a helyzet továbbra is zűrzavaros és a viszonyok normali­zálódása a távoli jövő zenéje. Ngm mondható, hogy a gazdasági problémák megoldásához hiányozná­nak a realisztikus hozzáállások. Szu­harto tábornok kormánya igyekszik a hazai termelést védeni, szó van a szubvenciók fokozatos leépítéséről is. Az állami vállalatok előtt tehát az a feladat áll, hogy keressenek magukra. Ám komoly bajok vannak a munka­morál körül, ami lényegesen hozzá­járul a termelés alacsony hatékony­ságához, és gátolja a rendkívül ala­csony életszínvonal emelkedését. A külföldi, mindenekelőtt pedig az amerikai finánctőke persze minden­képpen igyekszik Indonézia gazdasági nehézségeit kihasználni. A gazdasági élet fellendítése érdekében Szuharto tábornok rezsimje előnyös feltételek felkínálásával próbálja felkelteni a beruházók érdeklődését. Évek hosszú sorára szóló adóengedményeket he­lyez nekik kilátásba, könnyítéseket akar nyújtani számukra, hogy kivi­hessék nyereségüket stb. Amerikai, holland, belga, nyugat-német, japán és ausztráliai kereskedelmi missziók behatóan tanulmányozzák Indonézia gazdasági helyzetét, egyelőre azonban nem nagyon sietnek további hiteleket nyújtani.. Hollandiának mindenesetre sikerült elérni, hogy Indonézia adós­ságként ismeri el az államosított volt holland vállalatokat, egy ausztráliai nagyüzemet pedig visszaadtak egy­kori tulajdonosának; több más eset­ben viszont azzal igyekeznek meg­nyerni a nagytőkés külföldi beruhá­zókat, hogy az államosított vállalatok visszaadása ellenében azok tovább invesztálnak és emelik a termelést, valamint csökentik az árakat. A KÜLFÖLDI TÖKEBEHATOLÄS veszélyes méreteivel joggal nyugtala­nítja Indonézia hazafias érzületű po­litikai személyiségeit, akik tudatában vannak annak, hogy ez tág teret nyit a neokolonista törekvéseknek. A nagy­tőkés monopóliumok behatolását könnyíti, hogy Indonéziának legjobb esetben csak 1972-ben lesz kiegyen­lített kereskedelmi mérlege és a Szu­­karno-rendszer örökségeként vissza­maradt adósságok törlesztése még túlzott optimisták megítélése szerint is minimálisan 10 évig tart. Az imperialisták nem egy indoné­ziai pártban számíthatnak konzerva­tív erők támogatására. így pl. a Nah­­datul Ulamában, amely lényegében a Äozlim burzsoázia és földbirtokos­réteg érdekeit képviseli. Állítólag 11 millió tagja van, számszerűleg tehát erős politikai szervezet, melynek ve­zetőjét, Idham Chalidot, mint a mér­sékelt irányzat képviselőjét a jobb­oldali szárny élesen támadja. Ez a párt 1965 szeptemberéig a naciona­listák, a vallási csoportok és a kom­munisták együttműködésének híve volt, később azonban tevékenyen vette ki részét a kommunisták üldö­zéséből. Az utóbbi időben a kifeje­zetten nyugati irányzatú, ultrareak­ciós betiltott Mazjumi mozlim-párt hí­vei ütötték fel fejüket, valamint a jobboldali szocialista párt, amelynek működését 1960-ban ugyancsak betil­tották. Nem engedélyezi a kormány az úgynevezett Izlámi demokratikus párt megalakítását sem. Néhány ke­véssé befolyásos, kisebb politikai szervezet mellett továbbra is számot­tevő, jelentékeny erőt képvisel Indo­nézia Nemzeti Pártja, amelynek veze­tői a közelmúltban bírálták Indonézia mostani külpolitikai vonalát, amelyet egy aktív, független külpolitika szem­pontjából elhajlásként értékeltek. Indonézia politikai térképe tehát nagyon tarka és előreláthatólag hosz­­szabb ideig fog még tartani azon erők kikristályosodása, amelyek ké­pesek lesznek a nagy szigetország antiimperialista, demokratikus és ha­ladó fejlődését biztosítani. Szirt Amerikaiak és a vietnami háború időtöltésre buzdítják. Az üzletembe­rek délután fogadhatják titkárnőjü­ket és lediktálhatják nekik a napi postát. A táborban mindenesetre egy szabályt szigorúan betartanak: itt tilos mindenféle alkohol. (Magyarország, Frankfurter Rundschau)

Next

/
Thumbnails
Contents