Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-12 / 32. szám
Az elmúlt héten a világ közvéleményének figyelme az arab külügyminiszterek khartumi rendkívüli értekezlete felé irányult. A külügyminiszterek sokoldalúan megvitatták az arab világban kialakult helyzetet, és egyetértettek abban, hogy erőfeszítéseket kell tenni az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért. Az értekezleten elhatározták, hogy augusztus 15-re öszszehívják az arab országok pénzügyminisztereinek, gazdasági minisztereinek és olajipari minisztereinek értekezletét az arab gazdasági helyzet megvitatására és gazdasági intézkedések kidolgozására. Ezt követően augusztus 26-án Khartumban újra összeülnek a külügyminiszterek, ás előkészítik az arab államfők csúcsértekezletét. A külügyminiszteri tanácskozás leglényegesebb döntése az elvi megegyezés a csúcstalálkozó szükségességéről. Az értekezlet az arab egységért folytatott küzdelem jegyében zajlott le. Erre nagy szükség van, mert egyes arab országokban vannak olyan befolyásos csoportok, amelyek összenőttek az imperializmussal és jobboldali irányban befolyásolhatják az illető ország politikáját. Az Izraeli agresszió által megszállt területeken egyre jobban fokozódik az ellenállás. Nemzetközi méretben több olyan kijelentés hangzott el, hogy az izraeli agresszió nem érte el célját. Az ország ugyanis súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. A háború költségei több mint 200 millió fontra becsülhetők. A külkereskedelmi deficit 166 millió font. Az 1967-es esztendő nem sok jót Ígér. Elég megemlíteni csak egy példát. Májusban, az agresszió előtt 17 millió font volt az izraeli export értéke, júniusban ez már 6 millióra esett vissza. Ezenkívül fedezni kell az elfoglalt területek igazgatási költségeit mintegy 120 ezer tartalékost kell készenlétben tartani, ami 20 millió fontot von el a gazdasági életből. A nehézipari termelés átlagosan felére csökkent. A munkanélküliek száma meghaladja a 15 ezret. Ezenkívül súlyos probléma az ország etnikai egységének felborulása. Az elfoglalt területek lakosságának száma miatt a zsidó lakosság kisebbségbe került, ami újabb problémák elé állítja az országot. Az izraeli agresszió eredménye tehát nagyon is kétséges. Egyes hírek szerint, Johnson üzenetet intézett egy arab államfőhöz, amelyben ígéretet tett, hogy Izrael végülis kivonja csapatait a hatnapos hadjárat során megszállt arab területekről. Jeruzsálemben is fellángolt az ellenállás. Több mint 200 arab üzletes tüntetőleg bezárta a boltját, amikor U Thant helyettese a városba látogatott. A legfrissebb hírek szerint Jeruzsálem arab-lakta negyedében teljesen megbénult az élet. Megfigyelők szerint az üzletesek sztrájkja csaknem 100 százalékos. A lakosság ellátása céljából mindössze három pékség van nyitva. A sztrájk az „Arab Jeruzsálem Védelmi Bizottsága” szervezet felhívására indult meg. Az elmúlt héten egy szomorú évfordulóról emlékeztünk meg. Három évvel ezelőtt rendelte el Johnson, az USA elnöke a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Ennek ellenére nem törte meg a hős nép ellenállását. A kimutatások szerint már több mint 2100 amerikai repülőgépet lőttek le Észak-Vietnam fölött. A harcok az Amerikai Egyesült Államok részéről újabb erők bevetését követeli. Johnson újabb félszáz ezer katonát ígért Westmoreland tábornoknak. A hadi kiadások miatt a vállalatok pótadója 2,3 milliárd dollárt tesz ki, az egyéni adófizetők zsebéből pedig 4 millió dollárt vesznek ki. Az adók emelkedése miatt az amerikai polgárok szemében Johnson egyre kisebb népszerűségnek örvend. Több mint félszáz demokrata párti politikus levélben követelte, hogy Johnson ne induljon a jövő évi elnökválasztáskor. A gazdasági élet nem valami rózsás. Az év első hat hónapjában a múlt évhez képest az autógyártás például 45 százalékkal esett vissza, az acélgyártás pedig 8 százalékkal. Az USA az elszenvedett sikertelenségek ellenére is tovább folytatja a háborút. A hét elején tovább fokozódtak a Vietnami Demokratikus Köztár-Alkoholisták büntetőtáborban — Milyen volt a leszállás? — szokták köszönteni a finnek a helsinki Seutala repülőtérre érkező barátaikat és ismerőseiket. Ennek egyszerű az oka: ezt a repülőteret részeg gépkocsivezetők építették. Természetesen az urak e munkájukat már teljesen kijózanodva végezték; a törvény értelmében büntetőmunkára ítélték őket, mert előzetesen ittassan ültek gépkocsijuk volánja mögé. Finnországban a beszeszelt gépkocsivezetők ellen szigorú törvények vannak érvényben, mint bárhol másutt, és ezeknek a törvényeknek a személyekre való tekintet nélkül könyörtelenül érvényt is szereznek. Majdnem minden ittas vezető egykettőre a repülőtérnél vagy az útépítésnél létesített munkatáborban találja magát. Bírók, képviselők, tanárok és gazdag kereskedők csákánnyal a kezükben egy sorban állnak a gyári munkásokkal és a kőművesekkel, hogy kemény munkával tegyék jóvá alkoholmámorban elkövetett vétküket. A közlekedés szigorú szabályaira való ránevelés ez a módja egyedül áll a világon. Finnországban humorosan fogják fel. Az egyik kereskedő kaján mosollyal többször is elmondta versenytársáról, hogy az „már kétszer közreműködött a repülőtér építésében”. De ez a valóságban csak ritkán fordul elő, a legtöbben megelégednek egy adag munkatáborral. A volán melletti ittasságért általában négyhavi munkatábor jár, de ha az autóbaleset alkalmával valaki meghal, a büntetőmunka tartama nyolc évre is meghosszabbítható. Emellett a vezetői igazolványt egytől tíz évig terjedő időre, sőt halált okozó gázolásnál végérvényesen bevonják. A közelekedési bűnözők tábor és börtön között választhatnak. A közlekedési kihágások miatt elítéltek (évente körülbelül 600 személy) közül elenyészően kevesen választják a dutyit. Szinte mindenki a munkatábor mellett dönt. A munkatábor lakói civilruhában dolgoznak. Órabérük 5 finn márka, ami Finnországban megfelel a napszámosok normálbérének. Délután rendszeresen fogadhatnak látogatókat. Katonai barakokban laknak, szöges drót mögött. Örök azonban nincsenek. Nagyon könnyen meglehet szökni. A szökevényeknek azonban újra teljes egészében le kell tölteni összbüntetésüket — mégpedig börtönben, rács mögött. Ezért nagyon ritka a szökés. Az elítélteket sportolásra és egyéb 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 12. ■korántsem zárult le Dr. Sukarno félreállításával a hatalmas szigetország régóta húzódó súlyos belpolitikai válsága, amely annyira kiéleződött az 1965 szeptember végén kirobbant Untung-pucs véres felszámolása által. Mint ismeretes, Indonézia reakciós körei ürügyként használták fel Untung alezredes puccskísérletét, hogy előbb a kommunista párt szervezeteit zúzzák szét, azután a többi, haladó irányzatú pártok ellen irányítsák támadásaikat, melyeknek több százezer baloldali esett áldozatul. Ám, amint a fejlemények mutatják, mindezt még mindig keveslik a szélsőséges reakciós csoportok, a fanatikus vallási és egyéb jobboldali szervezetek. Ezek Szuharto tábornok — lényegében katonai rezsimjének kommunista-ellenes — irányzatára támaszkodva, viszolyogva nézik, hogy Indonézia ügyvezető elnöke lehetőséget lát a Nemzeti Párttal való együttműködésre, amelynek vezetőségét megtisztították mindazoktól, akik a múltban együttműködtek a kommunistákkal. Szuharto ugyanis abban bizakodik, hogy ez az antikommunizmus jegyében végrehajtott „tisztító művelet” nem ejt csorbát a párt nacionalista célkitűzésein és — nyilván tévesen — feltételezi, hogy a Nemzeti Párt tagsága szakít szélesebb körű haladó hagyományaival. A helyzet azonban most az, hogy mig a jobboldali ultrák egyre dühödtebb kirohanásokat intéznek Szuharto ellen, mivel nem hajlandó Dr. Sukarno-t, a Nemzeti Párt megalapítóját bíróság elé állítani, addig az ország demokratikus tábora rossz szemmel nézi, hogy a hadsereg mind több vezető funkciót ragad magához, és háttérbe szorítja a politikai pártokat. A reakció szélsőséges vezetői szüntelenül rámutatnak magasrangú tisztek korrupciós üzelmetre, melyek mély megbotránkozást keltenek a néprétegekben és ügyesen forgatják a demagógia minden fegyverét. De ugyanakkor, amikor a kormányt támadják, Szuharto továbbra is éppen a legkövetkezetesebb hazafias erőket üldözi, valóságos hajtóvadászatot rendez az illegalitásba szorított komrousaság elleni amerikai légi támadások. Hétfőn összesen 167 támadást intéztek a demokratikus Vietnam ellen. A légi támadásokat a Tonkini-öbölben állomásozó hadihajók is támogatták. (-b-) nagyvilágba 0 Szeptember elején valószínűleg újból összehívják az ENSZ közgyűlés rendkívüli ürését a közel-keleti helyzet megvitatására. Az értekezletet különösen az arab és az el nem kötelezett országok szorgalmazzák. 0 Willy Brandt nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter Romániába látogatott, ahol a Román Kommunista Párt főtitkárával és az Államtanács elnökével tárgyalt. Beható eszmecserét folytattak a nemzetközi kérdésekről. Manescu külügyminiszterrel elégedetten állapították meg, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvétele kölcsönösen hasznos Európa békéjének szempontjából. 0 Izraeli pártvezetők tárgyaltak az SZKP Központi Bizottságán. A két párt vezetői megállapították, hogy a közel-keleti helyzettel kapcsolatos nézeteik teljesen azonosak. Mindkét fél elítélte az izraeli kormány agreszszióját. A találkozás szívélyes elvtársi légkörben folyt le. 0 A jelentések szerint a fehér zsoldosok menekülnek Kongóból. A kongói kormány minden eszközzel igyekszik megakadályozni a dolgozók menekülését. , 0 Bizonyos hírforrások szerint algériai körök kezdeményezésére afrikai bíróság ítélkezik Csőmbe felett, aki nemcsak Kongót, hanem egész Afrikét elárulta. 0 Az amerikai Szenátus mintegy 20 millió dollárt szavazott meg a vietnami háború költségeire. 0 Nyugatnémet hajók titokban fegyvereket szállítanak Izraelnek. A hadianyagot Amerikából hozzák, majd valamelyik nyugat-európai kikötőben átrakják az izraeli hajókra. 0 A Nemzetközi Vöröskereszt képviselői bejelentették, hogy Izrael és Jordánia között megegyezés jött létre, 200 ezer jordánial menekült hazatelepítéséről. 0 Eskol izraeli miniszterelnök meghívására kedden 70 milliomos találkozott Jeruzsálemben. Megvitatták annak lehetőségét, hogy az elkövetkező tíz évben hogyan ruházzanak be 10 milliárd fontot Izrael fejlesztésére. 0 Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter Moszkvában fogadta a szíriai katonai küldöttséget. A két miniszter a barátság és Kölcsönös megértés légkörében tárgyalt. Csílei fiatal kommunisták tüntető menetelést rendeztek az amerikaiak vietnami agresziója ellen, öt nap alatt tették meg az ország két legnagyobb városa, Valparaiso és Santiago közötti 187 km-es utat. Képünkön a csílei ifjú-kommunisták két tagja. A felszínen alig látszik valami. Az idegen könnyen azt hihetné, hogy Amerika korlátlan hatalmú, áldottan gazdag, békés ország. Az Egyesült Államokban nincs háborús láz, s az autók szélvédő üvegeire nem ragasztanak benzinjegyet. A lapok belső oldalaikon diszkréten közlik a háborús veszteséglistákat. A sebesült veteránok nem nagyon mutatkoznak, hiszen nem nagyon törődik velük senki. A tv-képernyő háborús mozaikjait kivéve, a háború szinte láthatatlan a hazai fronton. S mégis: lassan terjedő üszkösödéshez hasonlóan, kitörölhetetlenül rányomja bélyegét az amerikai életre. Elég könnyű kiszámítani, mibe kerül a vietnami háború: eddig 11373 halottba, 65 341 sebesültbe, s percenként 38 052 dollárba. Nincs statisztika a vietnami háború számokban kifejezhetetlen áráról, arról a rombolásról, amit az emberek lelkületűben, az emberek egymás közti viszonyában okozott. Annyira robbanékony lett a hangulat, még családi körben is, hogy a családtagok a látszatbéke kedvéért kénytelenek megegyezni étkezés közben: nem vitatkoznak Vietnamról. Papok elidegenedtek híveiktől, szülők gyermekeiktől, pedagógusok tanítványaiktól és egymástól, a négerek a fehérektől, a héják a galamboktól. A lelkiismereti válság az utcákra sodorta az embereket; ez a válság nyilvánult meg az áprilisi hatalmas New York-i felvonuláson és egy hónappal később a „Támogassuk fiainkat? jegyében lezajlott ellenfelvonulásban. Az Egyesült Államok kétségtelenül már máskor Is részt vett kétes értékű katonai vállalkozásokban — a mexikóiak és a spanyolok ellen, a szomszédos kanadaiak, sőt saját indiánjai ellen is. Korea még korlátozott, hadüzenet nélküli háború volt, „rendőri akció”, a nukleáris korszak egyik velejárója. Vietnam egészen más. Ez az első háború, amelybe az ország lassan belesodródott, s azóta is fokról fokra tovább sodródik, úgyhogy súlyos következményekkel terhes játszmába bonyolódott, pusztán tekintélyének megmentéséért. Most fordult elő első Ízben az is, hogy az amerikai technológia fölénye sem adhat kedvező fordulatot — noha a vietnami expedíciós sereg a legképzettebb és a legjobban felszerelt katonákból került ki. S ha mindehhez hozzáadjuk a vietnami korrupciót, s Vietnam szokatlan természeti adottságait, nem csodálkozhatunk, hogy a távoli háború, érthető módon, elkeseríti az átlag amerikait. Az amerikaiak józanságára vall, hogy bár elkeseríti őket az emberveszteség, s aggódnak, hogy mind jobban elhúzódik a háború, amelyről voltaképpen azt sem tudják, hogyan kezdődött, a jelek szerint mégis beletörődnek abba, hogy Vietnamban nem lehet régifajta „totális győzelemre” számítani. Vietnam nem lobbantotta lángra az amerikaiak lelkesedését. A háborús hősökről alig vesznek tudomást, az ellenséget „Charlie“-nek nevezik, minden él nélkül. Ez aligha lehetne másképpen. A névtelen ellenséget ugyanolyan nehéz szidalmazni, mint dicsőíteni a névtelen szövetségest. A sugárhajtású gépekről leszórt napalmban nincs romantika, sem a B—52 bombázó távoli őserdő ösvények ellen intézett támadásaiban. Nem romantikusak a kimondhatatlan nevű hegyi állásokért vívott véres csaták sem, mert az állásokat elfoglalásuk után azonnal elhagyják. Mivel Amerika a háború tárgyi eszközeire helyezte a súlyt, ez lett legszemélytelenebb háborúja. (NEWSWEEK) Indonézia mélyülő válsága nista párt ellen, amelynek egyik vezetőjét, Sudisman-t csak nemrégiben ítélték halálra, aki bátran feltárta az Untung-puccsot kiváltó ultra-reakciós aknamunkát. Szuharto tábornok ugyan nem akar egy húron pendülni a legszélsőségesebb jobboldali erőkkel és a vallásos, fanatizált mozlimokkal, nyomásuk alól azonban — úgy látszik —■ továbbra sem tudja magát kivonni. Tudatéban van annak is, hogy Sukarno politikai koncepciója nem kis mértékben talál támaszt a nacionalista érzületű politikai pártokban, sőt, főleg a rendőrség, valamint a tengerészeti és légi erők egységeinek egy részében is. Szuharto előbb-utóbb világos állásfoglalásra kényszerül. A fennálló mély társadalmi ellentétek közepette egyáltalán nem bizonyos, hogy a jövő évre tervezett általános választásokon uralma győzelmet aratna. Ezért Szuharto már a múlt hetekben sietett bejelenteni, hogy a kormány kérni fogja az általános választások elhalasztását. E megoldásnál nyilván szerepet játszott AZ ÁLLAM IGEN SÚLYOS GAZDASÁGI HELYZETE is, amely Malik külügyminisztert arra bírta, hogy saját kormányának gazdasági intézkedéseit bírálja. Indonézia külföldi adóssága komoly becslések szerint hozzávetőleg 3 milliárd dollár. Mint az Indonéz Nemzeti Bank szócsöve, a „Suluk Marhoen” nemrégen megírta, a forgalomban levő bankjegyek értékösszege 1966 óta 15-szörösére emelkedett. Az árak, ha némileg lassúbb iramban is mint azelőtt, állandóan emelkednek. Kedvezőtlen hatásúnak mutatkozott az adóemelés és a hitelek korlátozása, ami az ipar pangását eredményezte. Az iparvállalatok teljesítőképességüknek csak egyötödét használják ki. Súlyosbítja a helyzetet a nyersanyag- és alkatrészhiány, a munkanélküliség folytán leszűkült piac, a két és félmillió főre felduzzadt államapparátus, amelyben burjánzik a korrupció. A kormány a bankkamatláb újabb emelésével az infláció visszaszorítását célozza, ugyanakkor azonban fékezi a termelés fellendítésére Irányuló törekvéseket. Pillanatnyilag sikerült ugyan különféle külföldi pénzügyi segélyek igénybevételével az indonéziai gazdaság összeomlását elkerülni, de a helyzet továbbra is zűrzavaros és a viszonyok normalizálódása a távoli jövő zenéje. Ngm mondható, hogy a gazdasági problémák megoldásához hiányoznának a realisztikus hozzáállások. Szuharto tábornok kormánya igyekszik a hazai termelést védeni, szó van a szubvenciók fokozatos leépítéséről is. Az állami vállalatok előtt tehát az a feladat áll, hogy keressenek magukra. Ám komoly bajok vannak a munkamorál körül, ami lényegesen hozzájárul a termelés alacsony hatékonyságához, és gátolja a rendkívül alacsony életszínvonal emelkedését. A külföldi, mindenekelőtt pedig az amerikai finánctőke persze mindenképpen igyekszik Indonézia gazdasági nehézségeit kihasználni. A gazdasági élet fellendítése érdekében Szuharto tábornok rezsimje előnyös feltételek felkínálásával próbálja felkelteni a beruházók érdeklődését. Évek hosszú sorára szóló adóengedményeket helyez nekik kilátásba, könnyítéseket akar nyújtani számukra, hogy kivihessék nyereségüket stb. Amerikai, holland, belga, nyugat-német, japán és ausztráliai kereskedelmi missziók behatóan tanulmányozzák Indonézia gazdasági helyzetét, egyelőre azonban nem nagyon sietnek további hiteleket nyújtani.. Hollandiának mindenesetre sikerült elérni, hogy Indonézia adósságként ismeri el az államosított volt holland vállalatokat, egy ausztráliai nagyüzemet pedig visszaadtak egykori tulajdonosának; több más esetben viszont azzal igyekeznek megnyerni a nagytőkés külföldi beruházókat, hogy az államosított vállalatok visszaadása ellenében azok tovább invesztálnak és emelik a termelést, valamint csökentik az árakat. A KÜLFÖLDI TÖKEBEHATOLÄS veszélyes méreteivel joggal nyugtalanítja Indonézia hazafias érzületű politikai személyiségeit, akik tudatában vannak annak, hogy ez tág teret nyit a neokolonista törekvéseknek. A nagytőkés monopóliumok behatolását könnyíti, hogy Indonéziának legjobb esetben csak 1972-ben lesz kiegyenlített kereskedelmi mérlege és a Szukarno-rendszer örökségeként visszamaradt adósságok törlesztése még túlzott optimisták megítélése szerint is minimálisan 10 évig tart. Az imperialisták nem egy indonéziai pártban számíthatnak konzervatív erők támogatására. így pl. a Nahdatul Ulamában, amely lényegében a Äozlim burzsoázia és földbirtokosréteg érdekeit képviseli. Állítólag 11 millió tagja van, számszerűleg tehát erős politikai szervezet, melynek vezetőjét, Idham Chalidot, mint a mérsékelt irányzat képviselőjét a jobboldali szárny élesen támadja. Ez a párt 1965 szeptemberéig a nacionalisták, a vallási csoportok és a kommunisták együttműködésének híve volt, később azonban tevékenyen vette ki részét a kommunisták üldözéséből. Az utóbbi időben a kifejezetten nyugati irányzatú, ultrareakciós betiltott Mazjumi mozlim-párt hívei ütötték fel fejüket, valamint a jobboldali szocialista párt, amelynek működését 1960-ban ugyancsak betiltották. Nem engedélyezi a kormány az úgynevezett Izlámi demokratikus párt megalakítását sem. Néhány kevéssé befolyásos, kisebb politikai szervezet mellett továbbra is számottevő, jelentékeny erőt képvisel Indonézia Nemzeti Pártja, amelynek vezetői a közelmúltban bírálták Indonézia mostani külpolitikai vonalát, amelyet egy aktív, független külpolitika szempontjából elhajlásként értékeltek. Indonézia politikai térképe tehát nagyon tarka és előreláthatólag hoszszabb ideig fog még tartani azon erők kikristályosodása, amelyek képesek lesznek a nagy szigetország antiimperialista, demokratikus és haladó fejlődését biztosítani. Szirt Amerikaiak és a vietnami háború időtöltésre buzdítják. Az üzletemberek délután fogadhatják titkárnőjüket és lediktálhatják nekik a napi postát. A táborban mindenesetre egy szabályt szigorúan betartanak: itt tilos mindenféle alkohol. (Magyarország, Frankfurter Rundschau)
