Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

Gyakorlati tudnivalók ifjúhorgászok számára A horgászat csak akkor üdü­lés és kellemes szórakozás, ha gyakorlója tapasztalt sportoló, ha vonzza a terep, ha nem za­varja el a víztől a tomboló zi­vatar és a szakadó záporesö, továbbá ha van halkapás és főleg, ha hibátlanul működik a horgászkészség... A vízhez érve figyelmesen tekintsünk széjjel horgászhe­lyünkön. Takarítsuk el a más horgászok, halászok és turisták után ott maradt szemetet. Te­gyük le a hátizsákot, húzzuk el őtokjából a horgászbotot és szereljünk. Gondunk legyen, hogy mindez a legnagyobb csendben történjék, ne zavar­juk környezetünket oda nem illő viselkedéssel, mert az ér­zékenyen reagál mindenre, ami nem természetes. Mindenekelőtt a horgot, a horgászat legfontosabb kellékét vegyük vizsgálat alá. Jó horog nélkül nem lehet horgászat. Kampóval, drót-hurokkal, szi­gonnyal, puszta kézzel halat fogdosni nem sport, hanem pe­­cérkedés, sintérkedés. A sporthorgász szaküzletben szerzi be a szükséges horgot. Az otthon fabrikált horogimi­táció sose pótolhatja a jó anyagból készült gyári árut. A horognak célszerűnek kell lennie. Formája attól függ, mi­re akarunk horgászni és mi­lyen biológiai tulajdonságai vannak az elejtendő halnak. Igen fontos, hogy éles legyen a horog, mert a tompa horog nem vágódik be kellőképpen a hal szájába. A következő igen fontos kel­lék a horgászbot. Ennek minő­sége a bennünk érdeklődést keltő hal méretétől, tulajdonsá­gaitól és küzdelmi képességétől függ. Pisztrángra pl. könnyű és rövid pergetőbottal horgászunk, míg a fenekező horgász-mód­szernél hosszabb és nehezebb botot alkalmazunk. A zsinórvezető gyűrűk a hor­gászbot fontos részei. Ezek a zsinórt a bot hosszában egé­szen az orsóig vezetik. A bot végén elhelyezett véggyürű szabad mozgást enged a mű­zsinórnak, amivel biztosítva van a bot paragotikus hajlása. A vezetőgyűrűk csak akkor teljesíthetik feladatukat, ha szi­lárdan állnak helyükön és a rögzítő selyemzsinór kötése sértetlen. A rögzítőkötés meg­­lazulása megbontja a zsinór­vezetők stabilitását, ami a bot működését veszélyezteti. A gyűrűk kötését és magukat a gyűrűket állandóan szemmel kell tartani. Gyakori használat következtében a gyűrűk mű­anyagból készült betétje, sok­szor maga az acélgyűrű is el­kopik, elromlik, kiéleződik és elvágja a műzsinórt a horgá­szat legfontosabb pillanatában, amikor fárasztjuk a horogra került halat. Ha rendben van a bot, rásze­relhetjük az orsót, de hogy mi­lyet, az megint csak a haltól, a horgászat fajtájától függ! Az orsó sokféle, mert az egyes horgászmódszerek spe­ciális orsót igényelnek. A sok fajta orsó közül ma a perem­orsó a legelterjedtebb és a leg­kedveltebb horgászkellék. Ez­zel mindenfajta hal horgászha­tó. Ha rendben tartjuk, tiszto­gatjuk és időnként olajozzuk, akkor mindig megbízható a működése. Ha rendben találjuk az orsót, folytathatjuk a további szere­lést. Most a műzsinór kerül sorra. Ezt gondosan átfűzzük a vezető gyűrűkön. A fonál mi­nősége a horgászbot rugalmas­ságától és teherbírásától függ. Itt a fő elv, hogy minél köny­­nyebb, puhább és rugalmasabb a bot, annál vékonyabb legyen a műzsinór. Ha nincs meg a kellő arány, bevágásnál szakad a fonál. Ilyen „horgász balese­tet“ csak az orsó féke háríthat­ja el. Ha kemény a bot és vé­kony a fonál, enyhe fékezésre van szükség, ha pedig puha a bot és vastag a műfonál, ez esetben erősebben fékezünk. A további készségek szerelé­sét a horgászat fajtája határoz­za meg. Folyó- és állóvizein­ken az úszós, fenekező és per­gető horgászat módszerét gya­korolhatjuk. Oszós horgászatra minden jól karbantartott bot alkalmas. Itt csak a rövid bot tesz kivé­telt, mert nem lehet vele mély vízben horgászni. A hosszabb és nehezebb horgászbot minde­nütt használható, de nagyon fáraszt és ezért nem is célsze­rű a használata. A sebesen áramló vízben könnyű, rugalmas, 2,5—4 m hosszú ragasztott bambuszbot­tal ajánlatos a horgászás. Itt könnyű, karcsú úszót és 0,15— 0,25-ös műzsinórt használjunk. Az úszót aszerint választjuk, milyen mélyen kívánjuk vezetni a csalit. A víz mélységétől függ a nehezék súlya is. A további horgászati forma a fenekezés. Oszós fenekezés, csakis állóvízben eszközölhető. A csúszó-ólmos és a rögzített­­ólmos fenekezés mind folyó, mind állóvizekben lehetséges. Itt hosszabb, valamivel nehe­zebb, de érzékeny végű botot, nagyobb úszót és hasonló ne­hezéket kell alkalmazni, mert fenékjáró, fenéktúrő halnak szánjuk a csalit. Fenekezésnél elsősorban a víz mélységét mérjük ponto­san, mert a csalinak a víz fe­nekén kell feküdnie, hogy a hal turkálása közben ráakad­hasson. A víz tükrén leselkedő úszó azonnal jelzi a harapást. Azután már csupán a gondos bevágástól várható a siker. Ha élőcsalival horgászunk ragado­zó halra, olyan úszót alkalmaz­zunk, amelyik elbírja az élőhal súlyát és nem merül a viz alá, ha a csalihal manőverezik. Fenékezésnél 2,5—3,5 méte­res botot használjunk. A mű­­zsinór vastagsága a hal föltéte­lezett nagyságától és harcképes­ségétől függ. Folyóvizekben a fenékólom nagyságát a vízár gyorsasága határozza meg. Ál­lóvízben ugyan a nehezék és úszó helyett két vezető gyűrű „kémet“ parányi úszót akasz­tunk a műzsinór ivére. A „kém“ ugrása és a bothoz verődése jelzi a hal-kapást. Ilyenkor ha­bozás nélkül be kell vágnunk, hogy el ne szalasszuk a zsák­mányt. Ez a horgász-módszer manapság igen elterjedt. Külö­nösen akkor indokolt, ha a ma­gas hullámzás eltemeti az úszót. A fenekezés nem aktív jelle­gű horgászás, mert a megtáma­dott bot egy helyhez köti a horgászt. Fenékezésnél arra is ügyel­jünk, hogy a botvég meg a ne­hezék között kellően feszüljön a műfonál. A meglazult zsinór ívet bocsájt a vízszintre, ami kétségessé teszi a bevágás po­zitív eredményét. Fontos feladat a csali meg­választása. Ha természetes csa­lit használunk, akkor az idő­szerű legyen. Cserebogárral májusban foghatunk domolykót. Ragadozók horgászásánál min­den keszegfélét csalizhatunk a horogra. Gyakran a kis hal sze­­letje is elegendő, hogy hara­pásra ingerelje az angolnát, süllőt, sügért vagy a jászt. A pontyféléket főtt kukoricával, máiéval, liszt-gombóccal csal­juk horogra. Nyáron a domoly­­kó valódi vegetáriánussá lesz. Cseresznyét, szilvát és egyéb gyümölcsöt kedvel. A márná­nak és a dévérnek sajtkocka a kedvelt csemegéje ... A horgászat módszereinek la­tolgatásánál külön fejezetet igényel a műlégydobás legyező bottal. Ez hosszú, vékony és nagyon érzékeny végű horgász­szerszám, speciális orsóval a nyele végén, ami könnyű és általában nem fárasztó dobást tesz lehetővé. Az orsó dobjára felcsáváit zsinór fonott-selyem, csupán a botnyi hosszúságú élőké műfonál, amelyen három műlégy képviseli a csalit. A mű­­legyezés a sporthorgászat koro­nája! Igen elegáns sport! Csúcs­sport! __ Hátra van még a pergető horgászat. Műlegyezés után ez nyerte a második helyezést a győzők lépcsőjén. A horgászat e fajtájának a 2—2,5 m dagasztott bambusz­bot a legcélszerűbb. Jól műkö­dő peremorsó dobjára 0,25— 0,45-ös műzsinórt csévélünk. Villantó, élő vagy pedig holt halacska a csali. Ha csukát vagy süllőt akarnak, fogni, a csalira fémelőkét szerelünk, amelyet fönt forgóval, lent pe­dig forgókapoccsal látunk el, hogy szükség esetén késedelem nélkül ki tudjuk cserélni a csalihalat, vagy a villantőt. Csukázásnál a csalihal pik­kelyes bőre alatt átfűzött lán­coskard kettős horgot szere­lünk oly módon, hogy a horog­­hegy felfelé, illetőleg kifelé irányuljon, mert ellenkező eset­ben harapásnál a kettőshorog a ragadozó torkában akad meg, ahonnan csak állatkínzás árán tudjuk kioperálni, ami rendsze­rint a hal kínos pusztulásával végződik. Ha harap a hal és víz alá merül az úszó, vagy pedig csú­szó-ólmos fenékezésnél kapást jelez „a kém“ és végül, ha megfeszül a zsinór, azonnal vágjunk be! Igaz, hogy a ho­rogra akadt halat a titok ho­málya fedi, de az orsó csakha­mar elárulja a fogoly hal faj­táját. Ekkor kezdődik a horgá­szás legdramatikusabb jelenete: a szabadságáért küzdő hal fá­­rasztása! Ügyes horgász orsója megbízhatóságának tudatában tökéletesen végzi feladatát. Fe­szesre csévéli a müzsinórt és az orsófék segítségével kiparí­rozza a küzdő hal kétségbe­esett ugrásait, vetődéseit és rántásait. A tapasztalatlan hor­gász, aki talán azt sem tudja, hogy orsójának fékje is van és az mire való, egyre tépi a mű­­zsinórt, veszítgeti el az úszót, nehezéket, meg a horgot és töri a botját. Módot nyújt a meg­sebesült halnak, hogy elmene­küljön. Selmec Adolf

Next

/
Thumbnails
Contents