Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-08-05 / 31. szám

Hasznos időtöltés Az első percben azt hinné az ember, hogy nyaralóhelyre ér­kezett. A domboldalt csinos ví­­kendházak sokasága tarkítja. Körülöttük barnára sült embe­rek foglalatoskodnak a nyári nap sugarainak cirógatása köz­ben. Kell ennél szebb hely? — ötlik fel az emberben a kérdés. Igazán jól üdülhet, aki ide Jön. Amikor közelebb érünk, látjuk, hogy az emberek kezében kapa és permetezőcső van. Tehát itt munkáról van szó. A kedélyek viszont arról tanúskodnak, hogy aki itt dolgozik, mégis üdül. Élvezettel szorgoskodik minden? ki, hogy a négy árnyi kertecs? kéje szebb legyen, mint a szom­szédjáé. A jóindulatú versengés eredménye a sokféle, dúsan zöl­dellő zöldség és a termést hozó gyümölcsfák. A törpe almafá-­­kon megjelentek már az első gyümölcsök, a ribizli és egres pedig gazdag termést adott. Igazi kertészkedés, gyümölcs­­termesztés folyik itt. Az egre­sek bogyói például elérik a két centiméter hosszúságot is. Az almafák is a legnemesebbek, a legtermőbb fajták. A losonci fürdő melletti domboldal tehát az emberek második otthona lett. Persze, ez a földtábla nem volt mindig ilyen szép. Hosszú volt az út addig, amíg az állami gazdaság kevéshasznú földjéből virágoskertet varázsoltak. Erről Perec László és L u p t á k Zoltán, a Kertészkedők és Gyü­­mölcsészkedők Losonci Járási Embernyi nagyra nőtt a bab kertet biztosítani. Eleinte mim denki bizalmatlan, úgy gondol? ja, semmi sem lesz az egészbőL De amikor megterem az első zöldség, gyümölcsöt hoznak a fák, már senki sem sajnálja a fáradságot. Közösen szövögetik' tovább a terveket. A fürdő méh lett! kertecskékre kis víztároló? ból nyerik a vizet. így mindem ki könnyen öntözhet. Igazán kellemes sétálgatni ezekben a jól gondozott ken? tecskékben. Nehezen veszünk búcsút a vidáman dolgozó era? berektől, akik a napi fáradsá? gos munka után, minden gondot felejtve, hasznosan töltik idejű? Balta József Szövetsége vezetőségének két tagja beszél. Szemle közben messziről üdvözlik őket az em­berek, mutatják a fácskákat, az ízlésesen berendezett víkendhá­­zakat. Ez a meghitt viszony a bizalmat jelenti. A tagok nem felejtik el azt a sok-sok fárad­ságot, amit a vezetőség kifej­tett. Nem árt visszatekinteni, honnan indultak, hova jutottak. Pár évvel ezelőtt a szövetség­nek még csak 115 tagja volt, ma már meghaladja az 1500-at. Az öttagú vezetőség igen aktív, de főleg Perecet emlegetik, aki a fő mozgatója a szövetség munkájának. Előadásokat tart, szervez, tanácsokat ad a szö­vetség 11 nagyobb kertészeti közösségében. Persze ahhoz, hogy valaki tanítson, tanulni Is kell. Ezen a téren sincs hiba. Tizennégyen népi akadémiára járnak Liptovsky Mikulásba, ahol a gyümölcsészet termesz­tésének módjai után a zöldség­kertészetet tanulják, újabban pedig a .virágkertészetet. Az utóbbira azért van szükségük, mert tevékenyen részt akarnak venni a városok és falvak par­kosításában. Az akadémia mel­lett más lehetőségeket is ki­használnak a szaktudás gyara­pítására. A tagok egyik csoport­jával a cseh országrészekbe lá­togattak, idén pedig megtekin­tik Magyarország baracktermő vidékeit. így az elméleti tudást kiegészítik a gyakorlati tapasz­talatok. A szövetség munkájára általában jellemző, hogy az el­méletet igyekszenek a legrövi­debb időn belül a gyakorlatban érvényesíteni. Több előadást tar? tanak filmvetítéssel egybekap­csolva, de a leghatásosabbnak bizonyultak az olyan szakelő­adások, melyeket közvetlen a kertészkedők földjén tartanak, és a helyszínen mutatják be az elméletileg propagált módszert. Sok fáradságos munkával jár a vezetőségi funkció, de ez ka­matostól megtérül. A számos előadás, szaktanács meglátszik a kertecskéken. A szövetség jelszava, hogy a kevés hasznot hozó földterületeket sajátítják ki a kiskertészkedők számára. Persze, a kisajátítás sem megy könnyen. Mostanában például az apátfalusi textilgyárral vias­kodnak egy igazán kevés hasz­not hozó földtábláért. Több mint száz tag részére akarnak itt két. Szlovákiában, többek kö­­* zött a losonci járásban is nagy lendületet vett a nagy­üzemi szőlő telepítése. A járás területén (az új telepítésűeket kivéve) a termő szőlő nem so­kat ér, hiszen a jelenlegi 847 hektár területből 512 hektár direkttermő. Amellett, hogy a direkttermő szőlő leve ártalmas az egészségre, az egyéni terme­lők ragaszkodnak hozzá, illetve pártfogolják ezeket a szőlőfaj­tákat. E téren gyökeres válto­zást csakis a nagyüzemi szőlő­­telepítés hozhat, természetesen nemes ültetőanyag felhasználá­sával. Ennek megvalósítása ér­dekében alakult 1964-ben a Lo­sonci Szőlészeti és Talajjavító Szövetkezet, melynek vezetősé­ge Nagykürtösön székel. Tagjai az EFSZ-ek és egy állami gaz­daság. Elnöke Maulik István elvtárs. A szövetkezet vezetősége és szakemberei nagy, felelősség­­teljes gondot vállaltak maguk­ra, amikor elhatározták, hogy 1980-ra 1800 hektár nemes sző­lőt telepítenek. A jelenlegi és kezdeti nehéz­ségekről beszélgettünk Tóth Jó­zseffel, a szövetkezet körzeti technikusával. Nem könnyű egy modern sző­lőtelepítés létrehozása, amikor a mezőgazdasági üzemekben kevés a hozzáértő szakember. A szőlészeti szövetkezet dolgo­zóinak segítséget kell nyújta­niok elsősorban a talaj kivá­lasztásában, rendezésében, az oltvány beszerzésében, meg kell magyarázniok a vlznyomásos fúrók helyes üzemeltetését, az ültetést, majd a metszés, illetve kordonművelés hogyanját és a vegyszerek használatát is. E sokoldalú segítség jó szakem­bereket, munkaszeretetet és szorgalmat követel. Az elmúlt években például nem volt elegendő oltvány, me­lyet a Víglasi Kísérleti és Ne­mesítő Állomás útján szerzett be a szövetkezet. Főleg hiány mutatkozott a járás számára ki­jelölt körzetesített fajtákból. Örvendetes, hogy a közeljövőben ez a kérdés megoldást nyer. Ugyanis az említett kísérleti állomás Apátújfalun fiókállo­mást létesített, melynek évi ka­pacitása 1 millió 200 ezer olt­vány előállítása lesz. A losonci borüzem pedig Csatáron két hektáron létesített anyatelepet, s a tervek szerint ugyanannyi oltvány kinevelését vállalta, mint az apátújfalusi állomás. Remélhető tehát, hogy a két üzem kielégíti a keresletet. Tavaly, de idén is számos szövetkezetnek gondot okozott a növényvédőszerek beszerzése. A szőlészeti szövetkezet vezető­sége ezt sem nézi tétlenül. El­határozták, hogy a jövőben be­szerzik a szükséges vegyszere­ket, hogy a növényvédelem te­rén ne legyen fennakadás. Tóth elvtárs a növényvéde­lemmel kapcsolatos tanácsok­kal is szívesen szolgál. Szerinte a szőlő első permetezését 0,5 százalékos Novozir N—50-nel, a második permetezést 0,7 Kupri­­kollal + 0,3 Novozir N—50- nel, a harmadikat, negyediket ugyanezzel a vegyszerekkel ha­sonló töménységben, míg az ötödiket, illetve az utolsó per­metezést 1,5 százalékos bordói­­lével tanácsos végrehajtani. Természetesen lisztharmat ve­szélye esetén indokolt a Sulikol használata, de 0,4 százalékban Dykol is keverhető a permet­­léhez. A szőlészeti szövetkezet veze­tősége a járási termelési igaz­gatósággal karöltve a szakem­berek továbbképzéséről is gon­doskodik. Amíg 1985-ben tanul­mányutat terveztek a szomszé­dos Magyarországra, Gyöngyös vidékére, ahol a jelenlevők a kordonműveléssel ismerkedtek meg, 1966-ban háromnapos is­kolázást, idén pedig egynapos elméleti és egynapos gyakorlati bemutatón vettek részt a csábi és nyéki szövetkezet szőlészeté­ben. A termelési igazgatóság ré­széről Liska mérnök valóban szívén viseli a szőlészet, illetve a szakemberek továbbképzésé­nek ügyét. Kényes, de megoldásra váró kérdés a direkttermő szőlőfaj­ták felszámolása annál inkább, mert a szőlőtermesztésre alkal­mas legszebb területet bitorol­ják. Erre vonatkozóan a járás két szövetkezetében, Csábon és Nyényén, megteszik az első lépéseket. Öt-öt hektáron ne­mes szőlőt telepítenek, és azt cserébe felkínálják a direkt­termő szőlők tulajdonosainak. Remélhető, hogy munkájuk si­kerrel jár, mert az egészségre ártalmas, silány minőségű szőlő helyett ki ne fogadná el a fe­hér Burgundit, a Müller Thur­­gaut, a híres Kékfrankost vagy akár a Tramin borszőlőt. Hisszük, hogy rövidesen el­jön az idő (már van rá példa), amikor a szőlészeti szövetkezet és tagjainak összefogása révén a losonci járásban is fellendül a szőlőtermesztés, és arany­színű leve „rangot“ szerez ma­gának mind hazai piacokon, mind a borversenyeken. —sá— g-y.ZV Ma gond - holnap öröm 5

Next

/
Thumbnails
Contents