Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-05 / 31. szám
A gyümölcs szüretelése, osztályozása és szállítása A nyári gyümölcsök rendkívül igényesek a szüreteléssel, osztályozással és csomagolással szemben. Szedésük után hamar elérik a fogyasztási érettség fokát, ezért csak rövid ideig tárolhatók. A gyümölcsöt lehetőség szerint azonnal minőségileg osztályozzuk, különösen az őszibarackot, nehogy a többszöri átválogatás során veszítsen értékéből. Ha a gyümölcs nem kerül azonnal fogyasztásra, akkor teljes beérése előtt szedjük, azaz még féléretten. Így jobban bírja a szállítást. A kajszi-, illetve az őszibarackot a következőképpen osztályozzuk: kiváló minőségű — legalább 50 mm átmérőjű, egységes alakú, fajtájú, egészséges, egyöntetűen színezett legyen. L osztályú — gyümölcsök egyazon fajtájú, tiszta, egészséges, félérett, legalább 40 mm vastag ennél nagyobb átmérőjű. II. osztályú — ide soroljuk a friss, érett, legalább 30 mm átmérőjű, különböző alakú és színű, kissé hibás gyümölcsöket. Az őszibarackot a kajszihoz hasonlóan osztályozzuk, csupán az egyes osztályokon a gyümölcs átmérőjének kell 5 mmrel nagyobbnak lennie. A gyümölcsöt leszüretelése után azonnal szállítjuk: a kiváló minőségűt háncskosárban, az I. és II. osztályút 10—15 befogadóképességű lécládákban. A pöszmétét teljes beérése előtt 4—5 nappal szedjük, ha kompóttá akarjuk feldolgozni, vagy nagyobb távolságra szállítjuk. Az érett pöszmétét csupán saját szükségletünkre és akkor szedjük, ha bort csinálunk belőle. Általában szintén I. és II. minőségi osztályba soroljuk. Elsőosztályú az alakra és színre egyöntetű, friss, nem túlérett, egészséges, legalább 16 mm átmérőjű és 5 % másodosztályúnál többet nem tartalmazó gyümölcs. A második minőségi osztályba tartozik a 16 mm-nél kisebb átmérőjű és az éretlen gyümölcs is, ha ipari feldolgozásra kerül. Az ilyen gyümölcs csekélyebb értékű, tiszta, nem rothadt, ipari feldolgozásra alkalmas. Többnyire 15 kg befogadóképességű, sekély lécládákban szállítjuk. Az almát és a körtét szintén teljes érettsége előtt szedjük. Egyes fajták gyümölcsének húsa, ha megkésve szedjük, lisztessé válik és elértéktelenedik. Szintén kézzel szedjük és minőség szerint azonnal osztályozzuk. Alma: kiváló minőségű — feltétlenül tiszta, egészséges, legalább 60 mm átmérőjű. I. osztályú — a gyümölcs tiszta, nem ütődött, egészséges, átmérője meghaladja az 55 mm-t. II. osztályú — a gyümölcs tiszta, egészséges vagy csak kissé hibás, legalább 40 mm átmérőjű. Körte: kiváló minőségű: — tiszta, egészséges, átmérője székében meghaladja a 60 mm-t. I. osztályú — tiszta, egészséges, íze jó, átmérője több mint 50 mm. II. osztályú — a gyümölcs egészséges, legföljebb csak egy kicsit hibás, átmérője legalább 35 mm. A kiváló minőségű gyümölcsöt selyempapírba csomagoljuk és sekély lécládákban szállítjuk. Az első és másodosztályú gyümölcsöt 10— 15 kg befogadóképességű gyüinölcsrekeszekben szállítjuk. A nyári gyümölcs gondos kezelést és bánásmódot kíván, nehogy megiitődjék s igy elértéktelenedjék. A szilva fajtái azonnali fogyasztásra alkalmasak. Kézzel szedjük amikor már érettek, te* hát amikor megkapják jelleg* zetes színüket, de még kémé* nyék. Az első osztályba sorol* juk a legalább 25 mm és ennél nagyobb átmérőjű gyümölcsöt. A második minőségi osztályba tartozik az első osztály minő* ségi követelményeit meg nem ütő, tiszta, egészséges gyű* mölcs. A szilvát 15—20 kg be* fogadóképességű gyümölcsrekeszekben szállítjuk. A szilvát, félszilvát, ringlót, mirabellaszilvát kézzel és ko* csúnyával együtt akkor szed* jük, amikor már megkapta jel* legzetes színét, de még kemény. Ipari feldolgozásra rendszerint a már túlérett gyümölcsöt használjuk s ezt elegendő lerázni. Az I. minőségi osztályba a legalább 25 mm átmérőjű fél* szilvát, a 30 mm-nél nagyobb átmérőjű nemes szilvát és ringlót és a legalább 20 mm átmé* rőjfi mirabellaszilvát soroljuk. A gyümölcs legyen ezen kívül tiszta, egészséges, fajtáját tekintve egységes, magvaváló és kiegyensúlyozott. A II. minőségi osztályba tartoznak a különböző nagyságú friss, érett, vagy túlérett és egészséges gyümölcsök. Az előbbi követelményeknek meg nem felelő, minőségi osztályba be nem sorolható gyümölcsöt iparilag dolgozzuk fel. Ezt a gyümölcsöt is 15—20 kg befogadóképességű gyümölcskalitkákban szállítjuk. Stejan Kramp}, Raőa Érdekes hír járta be Ijíoly“ ság környékét. A szövetkezet egyik nyolc hektáros területéről 86 mázsa konyhaköményt takarított be tisztított állapotban. Ebből bárki kiszámíthatja, hogy 10,75 mázsás lett a hektárhozam. Ilyen szép eredmény elérése ezen a vidéken ritkaság, ezért a legilletékesebbnél, Paulovics István agronómusnál érdeklődöm a termelés • hogyanjáról. Tőle tudtam meg, hogy a kömény előveteménye, a cukorrépa — előző esztendőben 400 q/ha érett istállótrágyát kapett — jő termőerőben hagyta a talajt. (Tudni kell, hogy a kömény a vetése utáni második esztendő nyarán hoz csak magot, j Lényegbevágó továbbá az ts, hogy nedves termőhelyre és megfelelő takarőnövénybe vessék. A sági szövetkezet a tavaszi árpát választotta takarónövényként. melyből a szokottnál 10 százalékkal kevesebbet etettek. Kisorolás után április végén az árpára hektáronként 10 kg köménymagot vetettek. A maghozam növelésénél szükséges a vetőanyag fermentálása, amft vetés előtt legalább húsz nappal kell elvégezni. Lényege a következő: A vetőmagot zsákkal együtt 18 órára szobameleg vízbe helyezzük, majd onnan kiemeljük s alkalmas helyiségben kupacba öntjük. Meleg helyiség szükséges, hogy a magvak 20 C fokon g-yzv mintegy 5 százalékban enyhén csírázásnak induljanak. Ezt követőleg a magot hatóránként átkeverjük, s lassan szárítjuk. Amikor a mag zsákolásra alkalmas, mintát veszünk, megállapítjuk a csíraképességet, hogy tudjuk, milyen menyiséget vessünk hektáronként. De a csírázást úgy is meggyorsíthatjuk, ha a vetőmagot pár napon keresztül vékony rétegben napos gessék a talajt, s a szemcsézett műtrágyát bekeverjék. Paulovics elvtárs külön hangsúlyozta, hogy a kömény jó áttelelésére való tekintettel, föltétlenül szükséges a szakszerű őszi sarabolás, műtrágyázás, — máskülönben tavasszal kisebb lenne a sarjadási erély, későbben pedig egyenlőtlenül virágozna a kömény, ami semmi esetre sem kívánatos. JÓL JÖVEDELMEZETT A KONYHAKÖMÉNY terepre terítjük, vagy fűtött térségben — az előbb említett módon — a levegőt 25—30 C fokra melegítjük, miközben a magot gyakran átlapátoljuk. A szakirodalom 35—40 cm-es sortávolságot javasol a konyhakömény vetésénél, s az agronómus a 37,5 cm-es sorköz mellett döntött, 12,5 cm-es ikersorokkal. A takarónövény (árpa) alá 100 kg kénsavas ammóniát, 350 kg szuperfoszfátot és 200 kg káliumot dolgoztak be, hogy meggyorsítsák mindkét növény fejlődését. Ezután júliusban már csak az árpa aratása következett. Az aratást követő eső után a köményt hatsoros fecskefarkú sarabolókapával porhanyították, majd 100 kg kombinált (NPK = 10 + 10 + 10) műtrágyát szórtak hektárjára, s keresztbe félnehéz boronával megfogasolták. Ez a művelet azt a célt szolgálta, hogy a sarabolás után elegyenA következő év februárjában trágyalével öntözték, március utolján pedig sarabolták, amikor újra 100 kg kombinált szemcsézett műtrágyát dolgoztak be a talaj hektárjába. Pár napra rá kézikapával sarabol* ták, hogy a 12,5 cm-es ikersorok közül is eltávolítsák a gyomot. Az ikersoros vetés előnye: a növény jól beárnyékolja a talajt, ezzel szemben a hagyományos vetési módnál a sorok köze vagy elgyomosodik, vagypedig kiszárad, s ilyenkor a növény szenved, mert éppen akkor, nem kap elegendő ned vességet és tápanyagot, amikor arra a legnagyobb szüksége lenne. A kömény aratását akkor kezdték, amikor a magvak nagy része ■ beérett. Betakarításánál nyitott dobú, SK—4-es kombájnt használtak. így a még éretlen magvak cséplés után a szalmán maradtak, a meleg napon jól beértek, s a szalmát újra csépelték. Alig volt valami veszteség. A legigényesebb munka talán a napon történő szárítás volt. Kétujjnyi vastag rétegben be* tonlapra és ponyvára terítve állandóan keverték, majd zsákol* ták. Megérte a fáradtságot, mert a konyhakömény vetőmagjáért — melynek termesztésére szerződése van a szövetkezet* nek — mázsánként 3600 koronát fizetnek. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben minden egyes vezetőnek ökonómus szemmel kell végeznie a rábízott feladatokat. Gondolom, ez a példa elegendő konkrétumot nyújt ahhoz, hogy bemutassam, milyeneknek kell lenniük a hozzáértő vezetőknek, s hogyan lehet elérni kimagasló eredményeket a termelésben. De ez nemcsak a konyhaköményre, hanem minden egyes ágazatra egyformán vonatkozik. Hoksza István 2
