Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-26 / 4. szám
Kitűnő hal-csali Ügyhiszem a fürge s rendkívül sikamlós csíkot sok horgász ismeri. Leginkább megtalálható ez a halféle a vízborította mezőkön, a folyómenti kubik-gödrökben, ott, ahol vastag az iszapréteg. Legkedvesebb tartózkodási helye az utóbbi. Ám nehogy azt higgyük mindenütt található, ahol iszap létezik. Tartózkodási helyük felismerhető arról, hogy az iszap felületén sok apró lyuk látható. Ügy tűnik, mintha az iszap felületét valaki kedvtelésből öszszeszurkálta volna vékony vesszővel, holott a csíkok csinálják. A víz elpárolgásával ezeken a lyukakon jutnak le az iszapba, mintegy 10—15 cm mélységbe. Ott kis üreget vájnak maguknak, amelyet testük fényes, csúszós váladékával vonnak be. Levegőhöz a felülről látható lyukakon keresztül jutnak. Itt várják be az őszeleji esőzéseket, amelyek új vízréteget, illetve életlehetőséget biztosítanak. A csík hosszúsága eléri a 30—40 centit, vastagsága pedig a 30 millimétert. Ilyen nagyságút már jómagam is fogtam. Húsa kisütve finomnak mondható. Az efféle halcsalf gyűjtése bonyodalmas, de megéri a fáradságot. Csak ott keres a csíkász, ahol biztosan talál — az említett ismertetőjelek nyomán. Természetesen gumicsizma kell hozzá, s amellett ügyesség és ne legyen a csikót keresgélő ijedős természetű. Az iszapbanturkálás közben ha csík akad a kezébe, visltásszerű hangot hallat. Ez a szóbanforgó hal fegyvere arra szolgál, hogy az őt háborgató ellenséget elijeszsze. Váratlan visításkor a csíkász megszeppen, s kiejti kezéből a csúszós, fürge halat. Erre vár a csík, majd pillanatok alatt eltűnik újfent az iszapban. Az igazi csíkász nem ijed meg, mert ismeri a rafinált csúszó-mászó tulajdonságait. Gyors mozdulatokkal összeszedi, s vízzel telt kannába teszi a csíkokat. Otthon hordóban, vagy nagyobb dézsában hónapokig eltartható. Egyesek szerint 1000 napig is kibírja a vízben élelem nélkül. Jómagam nem szeretem az állatokat koplaltatni. Vékony, piros trágyahernyókat gyűjtöttem nekik, ezeket szívesen fogyasztják. Ugyancsak kedvelik a halikrát. Hogy a csík gyűjtése miért éri meg a fáradságot? Mert kitűnő halcsall. A harcsa, süllő ínyencfalatja. Vadul lubickol a horgon, s a süllő, harcsa nem tud ellenállni. Megszívlelendő jótanács: a csíkot a fenékhorogtól fölfelé, mintegy 70—80 cm magasra kell feltűzní, mert ellenkező esetben a folyófenék iszapjába bújik, s a horgász lesheti a kapást akár reggeltől estig.,. ez be nem következik ... S még valamit: a csík nagyon sikamlós, kézzel alig fogható, ezért a horogratűzés előtt a tapasztalt horgász homokban meghempergeti. Így azután jól megfogható, s a hátán levő uszony alá beakasztható a horog egy erélyes mozdulattal. Nos, az ilyenkor „fegyverét“ használó csík elinal, ha ügyetlenkedik a horgász. Harapni nem tud, a visítástól pedig nem kell megijedni. A feltűzött csíkot egy szép lendülettel bedobjuk a folyó vizébe, közel a köves parthoz, ahol a víz elég mély és sebes is, viszont a nagy süllő vagy harcsa óvatlanul ráharap. Holczer László (Komárom) Mire és hogyan horgásszunk aSajóban Rozsnyótól Pelsöcig? AZÄLTAL, HOGY A HNILEC PATAK elé gátat emeltek és vizét átvezették a Dobsinai Villanyerőmfire, a Sajó vize tetemesen megnőtt. Addig sem volt valami szelidfolyású síksági viz, mégis akadtak a Rozsnyó— pelsőci szakaszon is csendesebb halfészkek. Ma már ilyen nagyon kevés található. A rozsnyókörnyéki horgászok egy része, akik az ülöhorgászatot kedvelik, nem is örülnek ennek. Ab említett vizen legtöbb volt a fejes- és a nyúldomolykó. Pisztráng is akadt szép számmal a karsztpatakok torkolatainak környékén. Kevesebb márna és padue tartózkodott még itt. A többi faj halászati szempontból nem nagy jelentőségű. Már több mint 10 éve annak, hogy a Dobsinai ViUanyerőmü üzemel. Ennyi esztendő elég ahhoz, hogy megnézzük, miként reagáltak egyes halfajok és fajták a megváltozott vízviszonyokra. DOMOLYKŰBÚL VOLT A LEGTÖBB, s az lett a legkevesebb. Bizonyítja ezt az 1906-os horgászverseny is, amely itt zajlott le, s bizony domolykóból egyetlen darabot sem fogtak. o VADASZ 8 HALÁSZ Nem állítom ezzel azt, hogy egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés a domolykó. Ennek oka az is lehet, hogy a nagy víz károsan befolyásolja szaporodásukat, késlelteti ívásukat. (gy történhet meg, hogy június 15-e után ikrával telve kerülnek horogra. Közrejátszhat az a körülmény is, hogy a helyi horgászok nagy része olyan csalétekkel s oly módon horgászik, amellyel ezt a halat ritkítják a legjobban. Ennek a víznek két kilométeres szakaszán folyt le a már említett hogászvesseny. Legnagyobb számban pisztráng került horogra. Gondolhatná valaki, hogy tán pisztrángos horgász víz. Korántsem! Oka, hogy ezen a szakaszén hét pisztrángos patak folyik bele a Sajóba. A nagyobb példányok itt találnak menedéket. Ugyancsak pisztrángos a Sajó Rozsnyótól Dobsináig. így hát nem csoda, hogy bőven fogható a pisztráng. Ennek a nemes halnak kedveznek az ój vízviszonyok, bizonyítják ezt a kilós, vagy még ennél is nagyobb példányok. Ne sajnáljuk hát a domolykókat, ha helyükben pisztrángot foghatunk. Hogy miért, ezt az itteni horgászok nagyon jól tudják. AZÉRT HAGYTAM UTOLfARA a paducot, mert ebből van itt a legtöbb. A nagy víz nekik kedvez a legjobban. Szaporításukkal senki sem törődik, igaz, azzal sem, hogy soraik ritkuljanak. Aki tiszta vízben látta őket és fogott is belőlük, az dajkamesének tartja egyesek állítását, hogy nincs hal a Sajóban, elvitte a dobsinai víz. Különösen az esők utáni zavaros vizekben és a téli hónapokban érdemes rájuk horgászni. Ha csak mód van rá, könnyű úszót használjunk. Legjobb csalétek a trágyagiliszta. Egyet soha ne feledjünk: a horog hegye mindig a giliszta fejében legyen, mert a paduc rendszerint ezt kapja. Tehetünk a horogra két gilisztát is, jobb ha a horgon tekeregnek, ilyenkor a másik fejét tépjük le, nehogy halunk azt akarja lecsipegetní, amelyikben nincs a horog hagyó. Ha észrevettük, hogy leheletfinom kapásunk volt, elkéstünk a bevágással, vegyük kí horgunkat. Amikor a giliszta fejét lecsípve látjuk, tegyünk rá épfejű másikat, így nagyobb példányok is gyanútlanul beveszik. A horog négyes, vagy ötös legyen, a szilon legfeljebb 0,25 mm vastagságú. TAVASZ FELÉ NŰ a paducok étvágya. Ilyenkor, ha úszó nélkül, kifeszitett zsinórral horgászunk, ütésszerűen érezzük a kapást, bevágásunk nem késik el. Nyárközéptől őszig, amíg réti kabócák vannak, ezekre leghamarabb foghatunk paducot. A kabócának (szöcskének) is a fejében legyen a horog hegye, előzőleg a fej már átszúrva. Kézben tartott bottal, bevágásra mindig készen. Aki így cselekszik, nem bánja megl (—ónyi—J HA A HALNAK KEZE VOLNA ... Köztudomású, hogy a horgán szók nemcsak kérkedni szeret» nek sikereikkel, hanem nagy» uonalúságukban odáig merész» kednek, hogy a Jámbor hallgm tőság előtt szemrebbenés néh kül megkettőzik az általuk kU fogott hal hosszát, vagypedig súlyát. Állításaik alátámasztó* sára nem egyszer a mennybé* lieket fs „tetemre hívják“. A kezdő horgászok? Füllem tési tehetségükön kívül mődfe* lett érzékeny lelkületűek. Jaf annak a szájtáti hallgatónak, aki nem hisz vakon a horgász* őstehetség csúcsteljesítményé* bent Minap véletlenül becsdppem tem a rekettyési hargászegye* sülét gyűlésére. Ott hallottam tt kővetkező párbeszéltet, amely egy tapasztaltabb horgász-vete* rín és egy ifi-horgász között "folyt le: — Mit gondolsz, öcsém, miért nincs a halnak keze? — Keze? — csodálkozott az Ifjú pecázó. — Hallja, bátyó, engem ne ugrás szón, mert bin? isten i,. — Lassabban a testtett — csillapítgatta a horgászmester fiatalabb szahtúrsát. -— Várbeli horgász az elméleti tudással is fel van vértezve. Vedd tudomásul: ha a halnak keze volna, egyikkel mindenekelőtt a hor got kaparná ki a szájpadlásából, a másikkal pedig fügét mutatna ... Vagyis, meglengetné ökölbeszorított jobbját az orrod előtt ,,, K. E.\
